Magyar-zsidó Szemle 14. (1897)
1897 / 1. szám - TÁRSADALOM - Áramlatok
TÁRSADALOM, ÁRAMLATOK. A hazai zsidóság vallásunk egyenjogúsítása után azon kedvező helyzetben van, hogy a vallásos érdeklődést tisztán belügyeinek rendezésére értékesítheti. Épen egy éve, hogy a vezető körök e meglévő buzgóságot az országos konferenczia egybehívása útján azon irányba terelték, amelyen haladva az egyenjogúsított vallás egyenjogú vallástestületté válhatik. Az országos kongresszus, melynek törvény útján való egybehívásának a kormánytól való kérelmezését a nevezett konferenczia lelkesedéssel tette magáévá, hivatva lenne dönteni a felett, hogy felekezeti önkormányzatunk jövőben mily irányban mozogjon. A kormány a milleniumi évet nem tartotta alkalmasnak a kongresszus egybehívására, de az eszmét lényegében helyeselte. A vallásügy rendezését sem vette ki programjából, hiszen az új parlamentet megnyitó trónbeszéd a katholikus autonómiát és a bevett felekezetek papjai fizetésének az állam szellemi és anyagi támogatásával való rendezését a legközelebb megoldandó feladatok közé sorolta. A katholikus és protestáns vallásügyekkel kapcsolatban pedig az izraelita vallásügyek rendezése nem maradhat el. A jelekből ítélve a körülmények a szervezet kialakítására kedvezők, mert nemcsak felekezetünk keblében léteznek az e czélra irányuló erős törekvések, hanem az államhatalomban is megvan az elhatározás, hogy saját művét, az izraelita vallás receptióját, a bevett vallásokat megillető autonóm jogkörben megalkotott szervezet törvényes biztosításával befejezze. Ha az európai zsidóságban körülnézünk, csak megerősödhetik hitünk a sürgős szükséget képező organizáczió műve iránt. Több kisebb délnémet állam, mely zsidó polgárai vallásos ügyei iránt is jóakarattal viseltetett, régebben és legujabb Magyar-Zsidó Szemle, 1897. I. Füzet.1