Magyar-Zsidó Szemle 37. (1920)
1920 / 1-2. szám - TÁRSADALOM - Groszmann Zsigmond: Kohn Sámuel 1841-1920
TÁRSADALOM Kohn Sámuel, (1841—1920.) A Mendelssohn utáni zsidóság a vallási élet tekintetében mind e mai napig háromféle irányban halad. Az egyik irány követői teljesen átadják magukat a környezet hatásának, olyannyira, hogy náluk már csak hajszálnyi vékonyságúvá nyüttek az egykor erős kötelékek, melyek őket a zsidó tudáshoz, a zsidó érzéshez, a zsidó élethez fűzik. A másik irány követői látva ezen nagy kilengést az ősi úttól, mintegy ellensúlyozásképen az ellenkező szélsőségben keresnek menedéket és teljesen elzárkózni iparkodnak még a természetes korszerűségtől és haladástól is. E két szélső irány között halad az egészséges konzervativizmus, melynek követői benső meggyőződésből csüngnek az ősi hitéleten, de nem zárkóznak el az élet által teremtett haladástól sem, jól tudva, hogy a természetes fejlődés törvényének alávetve magukat, annál életképesebbé teszik azt, mi nekik legszentebb: a vallást. Ezen mérsékelten haladó, de ép oly joggal mérsékelten konzervatívnak is nevezhető irány egyik legkiválóbb tudományos képviselője volt Frankel Zakariás drezdai rabbi, ki az 1854-ben megnyílt boroszlói rabbiszeminárium élére jutva, a középirány szellemében nevelt egész papi generációkat az összzsidóság számára. A kiváló férfiúnak egyik legjelesebb tanítványa, eszméinek megértője, lelkes felkarolója és terjesztője volt Kohn Sámuel főrabbi, a pesti izraelita hitközségnek 52 éven át lelkipásztora és tanítója. Kohn Sámuel 1841. szeptember 21-én született Baján, hol első tudományos kiképzésben is részesült. Atyai részről Kohn Schwerin Götz bajai és bácsmegyei főrabbinak, anyai részről Neuschloss Jakab (rabbi Jákob Vecs) dunaszerdahelyi rabbinak unokája Magyar Zsidó Szemle}