Magyar-Zsidó Szemle 42. (1925)
1925 / 1. szám - TUDOMÁNY - Dr. Hevesi Simon: Kant Immánuel
Dr. Hevesi Simon ebben a kérdésben, valamint a célszerűségek tényének nagy jelentősége van abban, hogy a dolgok egyetemének létét nem tulajdonítjuk mechanikus anankénak, nem tekintjük nothwendignek, hanem zufällignek. Szemben azzal a ténynyel, hogy a célszerűséget nem tudjuk természeti mechanikus okokkal magyarázni — ״ machen die Naturdinge, welche wir nur als Zwecke möglich finden, den vornehmsten Beweis für die Zufälligkeit des Weltganzen aus, und sind der einzige, für den gemeinen Verstand ebensowohl als den Philosophen geltende Beweisgrund der Abhängigkeit und des Ursprungs desselben von einem ausser der Welt existivenden, und zwar (um jener zweckmässigen Form Willen) verständigen Wesens, dass also die Teleologie keine Vollendung des Aufschlusses für ihre Nachforschungen, als in einer Theologie findet“. A célszerű dolgok a világegyetemnek származását determinatív természeti okokból legalább is valószínűtlenné teszik és a célszerűségek elméleti megvilágítása a teleológia teljességét csak a theológiában érheti el. Csakhogy a kritikai önfegyelmezés és meggondoltság visszatart mégis attól, hogy tudományos megállapításképen vezessük vissza a célszerűséget az istenségre, mindaddig, míg végérvényesen bizonyítva nincs, hogy a célszerűség eredete vakon működő mechanikai okokra vissza egyáltalán nem vezethető. Hátha mégis lehetséges ez? Argumentumokkal ezt se lehet megdönthetetlenül és döntő módon beigazolni, ámbátor egészen bizonyosra vehetjük, hogy nem lehetséges. ״ Es ist nämlich ganz gewiss, dass wir die organischen Wesen und deren innere Möglichkeit nach blos mechanischen Prinzipien der Natur nicht einmal zureichend kennen lernen, viel weniger uns erklären können; und zwar so gewiss, das man dreist sagen kann, es ist für Menschen ungereimt, auch nur einen solchen Anschlag zu fassen, oder zu hoffen, dass noch dereinst ein Newton aufstehen könne, der auch nur die Erzeugung eines Grashalmes nach Naturgesetzen, die keine Absicht geordnet hat, begreiflich machen werde. (Der Begreiner objectiven Zweckm. der Natur című fejezet végén.) Mint látjuk, Kant itt egyensúlyoz, a határvonalon megállva, jobbra-balra hajladoz, mintegy küzd önmagával és küzdelmébe kerül a vonalon megállani, valami mindig vonzza és egy határozott mozdulatra készteti, nagyon szeretné az igazságot pontosan adni, de túlontúl őrizkedik attól, hogy kritikai önmérsékletének törvényét bármely irányban megsértse.