Magyar Zsidó Szemle 50. (1933)

1933 / 1-4. szám - TÁRSADALOM - Dr. Ballagi Ernő: Mezei Ernő

Mezei Ernő 16 hetes, Ernő negyvennyolcas programmal lett képviselő, az apa Ernőhöz húzott. ,­­ Ernő nagy szellemi képességeiket árult el már zsenge gyer­­­mekkorában. Nyolc éves korában, két elemi után felvették a gimnáziumba.. Különösen az emlékezőtehetsége volt bámulatos, egész könyveket betéve elmondott. De gyermekkori beteg­sége folytán nagyothallónak maradt és az egyensúly­érzéke is bizony­­talan lett. Tanítója, Singer Izrael vette észre ezt a fogyatkozását és az ő tanácsára ,hangosan olvastatták. Az iskolában első padj­­kán kellett ülnie, házi tanítót fogadtak melléje és a szülők fel­­­olvastattak vele.. Apjának kedvenc olvasmányai Klapka és Görgey könyvei voltak, melyeket a cenzúra betiltott. Ezek a könyvek és a 48-as események közvetlenül előadott részletei avatták őt már gyermekkorában a magyar füg­getlenség publicistájává. Ifjúkori emléke az is, hogy Móricz bátyját elmozdítják szer­­­kesztői állásától és gróf Pálffy Móricz a haditörvényszékkel elitélteti. De a zsidó-kérdéssel is a családi kör élményei és ifjúsága társadalmi háttere ismertetik meg. Móriczot 1861-ben Andrássy Gyula gróf mellé megválasztják kiskövetnek. A megy egy ülésen éles antiszemita közbekiáltás hangzik fel ez ellen, de a tüntetőt a szolgabiró kivezetteti. Az érettségi után Pestre kerülvén, éppen ülésezik a zsidó kongresszus, melynek hangulatát bátyjánál átéli. Családja egyetemi tanárnak szánja, irodalomtörténet, vagy történet tárgyköréből, de — mint maga írja, — ez ellenkezett harcias ösztöneivel, a melyek ellenállhatatlan m­agh­etizmussal von׳־ zották a nemzeti érdekek örökös szellemi csataterére, pártok­ és véleményáramlatok összeütközéseiben való részvételre». A ve­­zércikkírókat abban az időben úgy értékelték, mint »a párt­­harcok Bayard-lovagjait, az eszmék propagandájának Savonaro- jait». Bátyja ügyvédi hivatását sohasem foglalta érdeklődése kö­­rébe, városgazdasági szerepéről pedig alig vett tudomást. »Leg­­­magasabb madártávlatból» tekintette a városi és kerületi har­­­cokat és »zsurnalisztikai odújából csak egy névtelen és látha­­tatlan olvasóközönséggel kapcsolta össze az újságírói telepátia szellemi és érzelmi rezgése». Megható és kedves módon önmaga analizálja a bátyjával való különbözőségét, de azért tisztelettel és hálával szól bátyjá­­ról, akinek »köszönheti, hogy Budapest tisztes és pontos adó­­­fizető polgárainak sorozatába osztályozhatták» és aki a magán­­élet mindenféle gyakorlati alkalmatlanságában állandóan segí­­tője és tanácsadója volt. A közéleti felfogás különbözősége sohasem homályosította el a két testvér viszonyát és Ernő meg.-

Next