Magyar Zsidó Szemle 5. (Új folyam, 2008)
EMLÉKEZET - Gábor György: Az idő nélküli hely: Maszada
86 MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE, Új folyam, 5. szám igénnyel elsőként feltáró archeológus viszonyítási pontjává: a jelen most nem megy vissza a biblikus időkig, megelégszik a tizenkilenc évszázaddal azelőtti állapotokkal, amelyben immár önmaga prefigurációjára lel rá. Az időn kívülivé váló helyszín közvetítette „hagyomány láncolata” összeér Jeremiástól Flavius Josephuson és a maszadai tragédián át a modern Izrael Államáig. A hely elbeszélt valósága - a mítosztalanítás reménye vagy illúziója Nem lehet szó nélkül hagyni azt a rendkívül különleges, mondhatni kifejezetten egyedinek tetsző helyzetet, hogy egy modern nemzeti mítosz megalapozása alapvetően egy olyan szerző beszámolóján nyugszik, aki az utókor számára a hősiesség és önfeláldozás paradigmájának számító történetet korántsem az Izrael szabadságáért mártíromságot vállaló hősök dicső ellenállásának példázataként írta le, éppen ellenkezőleg. A zsidó háború alapvető és meghatározó szellemisége és a szerzőnek a könyv minden egyes lapján képviselt markáns álláspontja szerint a felkelés kirobbantása, s a harcok eszkalálódása ab ovo tragikus hiba és tévedés volt, ráadásul Isten akaratával és szándékával teljesen ellentétes szörnyűség és gyalázat. Josephus véleménye megkérdőjelezhetetlen: ״... a rómaiak hatalma ellenállhatatlan... akik az egész világ urai. Mert van-e föld, amely még nem hódolt meg a rómaiaknak? ... Hozzájuk szegődött a szerencse, és Isten, aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát, most Itália oldalán van ... tudjátok meg, hogy nem csupán a rómaiak, hanem Isten ellen is harcoltak ... azok, akik megszállták a szent helyet, inkább bízzák Istenre a döntést, és igyekezzenek megnyerni a mennyei bírót, és mondjanak le teljesen emberi erőszak alkalmazásáról ... Isten eltávozott a szentek szentjéből, és azokhoz pártolt, akik ellen harcoltak. Ha már tisztességes ember is menekül a bűnös házból, irtózik lakóitól: mit gondoltok, vajon Isten - aki azt is látja, mst titkolnak, azt is hallja, amit elhallgatnak - ittmaradhat-e köztetek, mikor ily förtelmes módon éltek?”75 Yadin azonban mintha szándékosan félreértené Josephust, mikor elmondja, hogy miután a galileai főparancsnok, Joszef Ben Matitjáhu átállt a rómaiakhoz, sietve és azonnal hozzáfűzi: ״ Senki sem beszélte el oly szívszaggató módon az eseményeket, amelyek 73 tavaszának tragikus éjjelén játszódtak le Maszada fennsíkján. Bármi is volt ennek az oka, lelkiismeretfurdalás, vagy valami más, amit nem ismerhetünk, a részletes beszámoló s a hang oly mélyen megindult, például Ben Jair beszédének felelevenítésekor, hogy érezni a teljes szimpátiáját és csoda- Bellum V, 9, 364, 366, 367, 378, 400, 412-413. 75