Magyar Zsidó Szemle 5. (Új folyam, 2008)

EMLÉKEZET - Gábor György: Az idő nélküli hely: Maszada

83 Gábor György: Az idő nélküli hely: Maszada munka eszmei-ideológiai előfeltevésein át törekedett láttatni. Célkitűzése, amely- ről maga vall, s amelyet munkája elején sietett egyértelművé tenni, aligha félre- érthető: ״Archeológiái küldetésünk egyik feladata abból állt, hogy a feltárt tények nyomán Josephus elbeszélését verifikáljuk.”63 Vidal-Naquct joggal jegyzi meg ezzel kapcsolatosan, hogy ״egy narrációt alig- ha lehet verifikálni.”64 Ezt a megjegyzést több szempontból is igaznak és helytál- lónak tekinthetjük. Részben azért, mert a történetírás - Hayden White óta szinte evidencia - ״legalább annyira a fikcionális, mint a faktuális diskurzusok közé tar- tozik.” Ugyanis ״az elbeszélő történetírásban a történésznek - minthogy szövegét narratív módban jeleníti meg -, annak érdekében, hogy a «tényeket» az «elbeszé- lés» elemévé alakítsa, olyan reprezentációs technikát kell alkalmaznia, melyek a fikcionális Írásmódot jellemzik.”65 Másfelől - ugyancsak White nyomán - leszö- gezhető, hogy legfeljebb fikció annak az elvnek a fenntartása, miszerint a ״valós események” ״önmagukat mesélik”, illetve ״saját történetüket mondják el.” Ami az ״igaz történet” megtalálását, avagy a ״valóságos történet” felfedezését jelenti, White-tal együtt föl kell tennünk a kérdést: ״Vajon milyen akarat valósul meg, milyen vágy teljesül abban a képzelgésben, hogy a valós eseményeket akkor jele- nítjük meg helyesen, ha bemutatjuk, hogy képesek egy történet formális koheren- ciáját mutatni? Az akarat és vágy e talánya mögött felfedezhetjük a narrativizáló diskurzus általános kulturális funkcióját, megsejthetjük az eseményeket nem csu- pán elbeszélni vágyó, hanem azoknak a narrativitás jellemzőit is kölcsönző akarat mögött rejtőzködő pszichológiai motivációt.”66 Továbbá - s mintegy kiegészítve a fentieket - leszögezendő, hogy a nemzeti identitás örökségének létét és értelmét sohasem annak eredetisége vagy valósá- gossága határozza meg, hanem kizárólagosan a jelennek szóló hasznossága. Lo- wenthalnak igazat kell adnunk: ״A szoros belső összetartozás és a külvilággal szembeni kirekesztő magatartás a hit, és nem a racionalitás talajából fakad: nem azért magasztaljuk örökségünket, mert kétséget kizáróan igaz lenne, hanem mert annak kell lennie. Az örökség kirekesztő jellegénél fogva nem tartozik az egyete- mes érvényű igazságok körébe, ezért látják a kívülállók a józan ésszel ellentétes- nek.” Vagyis ״az örökség létrehozása és ápolása világszerte nemcsak eltűri, ha- nem kifejezetten igényli és fel is használja a történelmi csúsztatásokat. A mégha­63 Yigael Yadin: i.m. 15. 64 Pierre Vidal-Naquet: ״Flavius Josephe et Masada”, in: Les juifs, la mémoire et le présent. La Découverte, h.n. 1991. 57. 65 Hayden White: A történelem terhe. Ford.: Braun Róbert. Budapest: Osiris Kiadó, 1997. 10-11. i.m. 108-109. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék