Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)

1861-01-26 / 22. szám

1861. — I. évfolyam. 22. Sz. Szombat, január 26-kán MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA­I t m­­­unk­atár­s­a­ink V~~~ — HIRDETMÉNyEk d­íja s || " megjelen­éstér 3. sz. I. emelet , . . , , , ' . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7.3-szorinál 5 dikr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­ R­T A­­nn ír­t XT a­nn a t keretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor ?5 éjkr. telével minden nap. MADO-HIVATAL séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények _ J 6 J­­ ___r . „ , , ... ., r­Arnrví*. i«. TT.t. o .... .. a kiadó hivatalhoz intézendők 8 Egyeb példányok OSTEBN­AMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉS ÁR Ujtér 3. sz. földszint. a Kiadó-hivatalhoz intézendő*. P J 10 ujkxajczáron kaphatók. Egészév 16 ft. Félév 8 ft Negyedév 4 ft. Előfizetési hirdetés. Nem sokára szolgálhatván teljes számú példányokkal, lapunkra az előfizetést január­tól kezdve is elfogadjuk. Előfizetést nyitunk: Február— márczius hóra 3 frttal Február—junius hóra 7 frttal. T. előfizetőink kéretnek megrendeléseik mentül előbbi és közvetlen beküldésére. A lap kiadása és postai szétküldése kö­rüli­ panaszokat nyílt bérmentetlen levélben, a czimszalag-szám följegyzésével rögtön tu­datni kérjük. A „Magyarország“ kiadó hivatala. Pest, január 25-dikén. Külföldi szemle. A pilóták egyedüli tiszte , hogy szüntelen a víz­állást, szél és hab hajlását szemlélik. E kalauzok nél­kül, kiknek minden könyvük a tapasztalás, a legjobb hajós kapitány fenakadhat oly után, a­hol hajója először jár. Ilyen formán vagyunk a politika vízállásával, ha nincsenek pilotjaink, azaz nem tudjuk, melyek az „elejtett eszmék“ és hol vannak a „feladott positiók“ melyek a valódi helyzet takarására szolgálnak. Cavour békés, Garibaldi engedékeny, Victor Emanuel a bárány, Napoleon egy garmada puskapor mellett sétál, Palmerston álmélkodva nézi, hogy szi­varozik. Nincs semmi nesz, nincs semmi zaj, csupán a porosz kamarákban hangzik egy prüsszentés. Erre a Times, és a Morning­ Post, constabel buzogányaik­kal előállanak s azt mondják, hogy ez „provocatio“ az európai béke ellen ! Melyik itt a báránybőrbe öl­tözött farkas ? A velenczei kérdést most feladják. Kell rá bi­zonyság ? száz meg egy a bizonyságuk: Garibaldi mint privát ember biztosította ugyan Türrt palermói esküjéről, hanem mit tehet ő mint magános ember ? Ha nem ha ily privát embernek tartják a népszerű hőst, minek féltették tőle eddig is az európai békét, vagy miért találják most ki számára azt a szórako­zást, hogy Velencze helyett tavas­szal, majd csak Rómának forduljon. — Igaz, hogy ez volt a nápolyi dictator „eredeti terve“, de azt ma mindenki tudja, hogy a római kérdés azóta diplomatiai kérdéssé jön, melyet jegyzőkönyvekkel és nem fegyverrel kell megoldani. S hogy a hírnek némi színe legyen, egy­szerre Párisból azt írják, hogy a franczia seregek­ nemsokára oda hagyják Rómát — Napóleonnak] semmi szüksége ez erős stratégiai pontra, miután a háború tavaszról elmarad­­t De hát a porosz prüsszentés? Igaz, a legelső golyót ők akarják kilőni, nem Dánia ellen, nem •— Francziaország ellen — a dánnal való kötekedés csak álarcz, mondja az Opinion national. Mégis csak ret­tenetes ember az az 1-ső Vilmos király ! A badeni találkozás óta körülbelül hat hónap telt el — e csak nagy idő s Napoleon e hosszú idő alatt egy körömfe­­ketényi makulát sem ejtett a porosz becsületen s mir nichts dir nichts őt akarják megtámadni. A meg aztán a legnaivabb felfedezés, a­mit egy berlini levelező tesz, hogy mindennek a lengyelek az okai, ők veszélyeztetik a szabadelvűséget Olaszor­szágban, Németországban, mindenütt; ők járogattak a varsói találkozáskor Drezdában, Berlinben, Mün­chenben, Sz.-Pétervárott — költvén a tömérdek franczia aranyat, még azok is a kik nem Párisból, hanem Londonból jöttek. Most ha Posenben valami ki talál törni, Poroszország azonnal Ausztriához sze­gődik s tán a jelenben még habozó Oroszország is ezt fogja tenni — akkor aztán mindennek vége, csak a naiv levélnek nem, mely azt tanácsolja: „meg kell kérni a lengyeleket, hogy ne rakonczátlankodjanak s ne veszélyeztessék az olaszok, németek, magyarok stb. szabadságát.“ Hol van hát a helyzet kulcsa , Anglia harag­szik a porosz provocatióért, nemcsak mert Napóleon­nal Dánia, a dánnal a svéd és Svédországgal.Finnland egyetérteni látszik — de mert ha a porosz kimozdul, az osztrák sem marad a Minciónál s a béke hajója szilaj habok hátára ül. Oroszország nem harags­zik, de haboz. Mart­ 5-kén kitelik a syriai megszállás határideje. Addig a helyszínen levő európai bizottmány vizsgálatából ki­tűnik : van-e ott szükség továbbra is a franczia sere­gekre — Napóleon tehát nyugton elvárhatja, merre hajlik ekkor Anglia — mi miatt most Oroszország haboz. bizottmányi ülésében erre vonatkozólag következő határozatot igtattatott jegyzőkönyvébe: „Olvastatott ausztriai császár Ő Felségének Bécsben, boldogasszony hava 16-kán 1861. 720. sz. n. kelt, e megye közönségéhez küldött leiratát, melyben 1-ör a birodalom határain kivül levő felség­sértőknek bizottmányi tagokul elválasztása semmis­nek nyilvánittatik, 2-or a régi adó behajtásának megakadályozása és uj adó kivetése megtiltatik, 3-or a törvénykezés körében minden változtatás egyedül az országgyűlésnek tartatik fen, 4-ez a 48-ki törvé­nyek foganatosítása iránti minden kísérlet szigorúan eltiltatik, s ezen pontok ellen szegülés esetében a bi­zottmányok fölfüggesztéssel s erőhatalom használá­sával is fenyegettetnek. Nem titkolja ugyan e me­gye közönsége a fölötti fájdalmát, hogy a czélhoz egyedül vezető közös engesztelődés békülékeny hangja helyett, legfelsőbb helyről komoly és szigorú fenyegetéseket hall. Öntudatát azonban e leirat egy perczre sem zavarhatja meg. Mert valamint teljes meggyőződése szerint, alakulása perczétől kezdve a törvényesség teréről egy vonalnyira sem távozott, úgy eljárása igazságosságának érzetében nem kétel­kedik ez­úttal is kijelenteni, hogy kitűzött irányától, mely e törvényekhez való szigorú ragaszkodás volt és lesz mindenkor, félretántorodni soha nem fog. S ennek kijelentését Békés megye közönsége azon nyu­godt tudattal ismétli, hogy midőn a törvényeket tisz­teletben tartja, magát és minden intézkedéseit szoro­san és egyedül azokhoz alkalmazza: nem csak bűnt nem követ el, de a legnemesebb polgári erényt gya­korolja. Mihez képest a fölolvasott legfelsőbb leira­tot, illő tisztelettel tudomásul veszi.“ — Arad megye bizottmánya febr. 5-dikén tar­tandó közgyűlésén veszi elő a császári leiratot. E gyűlésre a bizottmány valamennyi (679) tagját név­­szerint meghívják. — Arad városában a választók bejegyzése már elkezdődött. —­ Legutóbbi számunkban közölve voltak F­e­­h­ér megye bizottmányának a jan. 17-bén megkez­dődött ülések első részében hozott főbb határozatai. Az ülések jan. 22-be­n fejeztettek be, s még következő nevezetesb határozatokat eredményeztek. Kimonda­tott, hogy házassági eseteknél a kiskorúakat kivéve, semmi polgári hatóságnak törvényeinkben nem gyö­kerező engedélye nem szükséges. Az anyakönyvek vezetése a törvényes gyakorlatb­a vitetett vissza. Já­­rásonkint iskolafelügyelők neveztettek. A járásokat, községeket somiakat jelző táblákná^^nemzeti szín visszaállitato^B^^^u^ szabad gyakorlatát,­ s az országgyűlés intézkedéséig is, fen­­ntartandónak határozták. Ujonczok kiállítása kiz országgyűlés határozatától tétetett függővé. A német rendszer alatt elégetett megyei [oklevél tárgyában vizsgálat rendelte­tett, s a megalakult törvényszék elé utasittatott. A­­ cs. k. törvényszék kiszállásolása a megyeházából­­(miután a felmondás már régebben megtörtént) e hó utolsó napján érkezett meg a jan. 16-ki császári leirat. Erre vonatkozólag a bizottmány jegyzőkönyvbe iktatni határozó azon pontot, mely lapunk múlt szerdai számában már közölve volt. — Abaujm­egye bizottmánya jan. 15-dikén kezdte meg gyűlését. Az ez alkalommal történt ne­vezetesb határozatokat megtalálja olvasónk az alább közlött kassai levélben. Itt csak azon kis részletet említjük föl Abaujból, hogy e megyének zsidó hiva­talnoka is van : egy alorvos. — Bajáról Holub Mátyás ur a reactionariu­­soknak azon mindenfelé terjesztett hiréről tudósit, mintha Bács-Bodrog törv. egy. megyék főispánja, b. Rudics József urnak ünnepélyesen nyilvánított elve volna a megyei tisztujitás alkalmával a bár hivatal­képes, de nem-nemesi osztályt mellőzni. Holub ur e koholmányt hozzánk küldött czikkében megczáfolja. Mi b. Rudics bazánfia jelleme és elvei iránti tisztele­tünket véljük nyilvánítani az által, hogy a, bár helye­sen irt, czáfolatot — nem közöljük. A koholt hirt oly képtelenségnek tartjuk, mely czáfolatra sem szorul. — A Hajdúkerület, mint olvasóink már tud­ják, feliratot intézett a m. kir. helytartótanácshoz az iránt, hagyassék meg a kerületnek kapitányvá­lasztási joga s ehhez képest a közakarattal megvá­lasztott kapitány erősittessék meg. E föliratra nézve egy alaposan irt czikket vettünk, mely megmutatja, hogy a kerületnek nem választási eljárását kellett volna benne mentegetni, mert az egészen törvényes elárás volt, de inkább a kerület szabad válalasztási jogát az illető törvényes határo­zatok és gyakorlat előadásával indokolni. E czikket holnap egész terje­delmében közöljük. — Kassa városa e hó 2­4-én b. Luzsénszky Pált választotta meg polgármesterül. Belföldi szemle. A jan. 16-dikai császári leirat tárgyában Bé­­késmegye is nyilatkozott már. E hó 22-én tartott Kivonat. , Fejér vármegye f. hó 17. és folytatva­ tartott bizottmányi ülésének jegyző­könyvéből. Tóth Lőrincz bizottmányi tag szivből kelt szí­vig ható szavakban emlékezvén meg gróf Batthyány Kázmérról a szabadság vértanújáról, kit, mert ha­záját forrón szerette, a jogtapadó bukott kormány szolgalelkü bérenczei bűnösnek bérmálának, hogy nagy terjedelmű birtokait elkobozhassák, s martalé­kul vessék magát az égető kínnak, mely nemes keb­lét távol e szeretett hon határitól kora sírnak marta­lékává gyötré s emészté föl — emlékeztetve a me­gyét azon nemes kötelességre, mely tagjainak meg­sértett jogait védeni parancsolja, inditványozá, hogy mondassék ki jegyzőkönyvileg, mikép néhai gróf Batthyány Kázmér javainak elvétele égreki­­áltó törvénytelenség, hogy a megye követeitől meg­várja, mikép a gróf Batthyány Kázmér-féle javak visszaadására hathatós indítványt teendenek. — Melyhez Salamon Lajos 1-ső alispán hozzá­tenni ajánlá, hogy nem csak a Batthyány­i-féle, de minden hasonló törvénytelenséggel elvett javak vis­­­szaadása országgyűlésen sürgöttessék. Határoztatott : Megemlékezve e megye bizottmánya amaz al­kotmányos harczokra, melyeket néhai gróf B­a­t­­­thyány Kázmér, e nemes bajnok, a szeretett haza igaz jágáért egykor e megye teremében férfiúi kitar­tással s félni nem tudó bátorsággal küzdött; meg­emlékezve a nehéz napokról, melyek érdemdús hom­lokáról a kivívott babért rombolva letépek s vérző tövissel köriték azt, — megemlékezve a sírra, melybe e nem est e nagyot a honvesztés égető fájdalma te­mető s melyben a maroknyi föld, melyet e honból tá­­vozólag vitt, honszerető szive hamvával testvérileg vegyülve van, alkalmat vesz e megye magának sze­retett földije, e hon s megye hű fia felejthetetlen em­lékének honfiúi benső megindulással áldozni, sirja fe­lett távol e hazától bujdosó testvéreit szellem karjai­val egyetemesen átölelve,jegyzőkönyvileg kijelentni, mikép azokat szinről szinre látni, szemtől szembe ke­belére zárva forrón óhajtja; kijelenti, mikép az, mi őket e hontól elzárja, nem bűn, de az erények legma­­gasbbka, az önzetlen hazaszeretet, melynek ők vérta­núi, — kijelenti, hogy mind az, mit néhai gr. Bat­thyány Kázmértől s a többi bujdosóktól bármi hadi vagy más rögtönzött törvényszék elvett, elkobzott, nem jogos szerzemény, de erőszakos ragadmány s I bárba választandó követeinek nyilt és kötelező uta­­sitást nem is adhat, de felteszi róluk, hogy honfi sziveiktől nyerendik azt s a megnyílandó ország­gyűlésen oda működnek férfiúi erélylyel, hatható­san, mikép e nemzet bujdosóinak ne csak jogtalanul elkobzott javaik — de a hazának — az imádott köz­anyának az élők magok is, mint édes gyermekei — élni keblén békén ha lehet, — meghalni érte ha kell — mínél előbb visszaadassanak. A törvénykezés átalakítása. *) A napi sajtó, a megyék át- és vissza­alakulása stádiumában — több ízben hozta már szőnyegre, s tette vita tárgyává a törvénykezés kérdését, s a körülmény, hogy ekkorig már talán minden politikai lapban eszmecsere folyt körü­le, mintegy öntudatosan éreztetni látszik, e magánéletünk viszonyaiba mélyen benyúló kérdés nagy fontosságát; minthogy pedig e téren mindeddig oly határozott vélemény, mely mindenkit kielégíthetne, nem alakult s nagy­részt csak átalánosságok körül forgott: én a kérdést folyvást szőnyegen levőnek tekintvén, engedtessék meg hozzá szólanom s némi rész­letezés által közelebbről megvilágítanom. Közjogi tekintetben az ország minden me­gyéje egy és ugyanazon álláspontra lépett, mindenik az utoló szentesített törvényeket vette alapul és kiindulási pontul, melyen túlmenni és innen maradni sem lehet; e részben az egy­ség országszerte átalános. De a­mily átalános egység alakult állam­jogi tekintetben, ép oly átalános szétágazás vehető észre a magánjogi kérdéseknél. Ezeknél a­hány megye, annyikép intézkedett ; egyik azt mondta: az elv keresztülviendő azonnal a legparányibb részletekig, hogy a csapásos *) Midőn az országbírói értekezlet albizotm­á­­nyainak feladatául tűzetik ki, az igazságszolgáltatás külső ágaira nézve részletes javaslatot készíteni, idő­szerűnek tartjuk a jelen s az ehhez hasonló felszólást, szükségesnek tartván egyszersmind, hogy a nézetek e fontos kérdés felett nyilatkozzanak. S­z­e­r­k. közelmúltnak még emléke is tüstént kitöröl­tessék : a másik a felek, az egyesek magánér­dekei kímélése által magára parancsolt kény­szerűségnek vélte­ elfogadni országgyűlésig, ott a­hol ki nem kerülhető, a megbukott rend­szer némi formáit, intézkedéseit. Mindenik eljárás mellett és ellen lehet fel­hozni érveket, amott köz-, emitt magánjogi te­kintetben, de egy minden esetre konstat­rozott tény marad, t. i. hogy a helyzetben anomá­lia van. Azonban ha részletezzük a kérdést, alkal­masint eligazodhatunk a nélkül, hogy alkot­mányos elveinken csorba üttetnék. Midőn szentesített törvényeinket tetteink irányadójául elfogadtuk s tiltakoztunk minden oly institutio és hatóság ellen, mely törvé­nyeinkben nem gyökerezik, vagy törvényeink szempontjából tekintve, többé ismeretlen — megmentettük az elvet. Midőn pedig polgártársaink magánérde­kei felett kell határoznunk, véleményem sze­rint nem csupán azt kell kér­deznünk : quid juris ? de mindenesetre azt is meg kell fontolni: quid consilit ? A kimondott elv merev követ­kezetességgel való keresztülvitele, alkalmazása, sok részben méltánytalanság lenne; pedig mirevaló kivált most, midőn az évtizedes zak­latás bennünket a magánviszonyok kíméletére tartoznék hangolni, az egyetemes elvnek áldo­zatul hozni az egyesek érdekeit ? Az ildomos­­ság, az estély postulátuma a magánérdekek kímélése; ez pedig nem történhetik meg más­kép, mint elfogadásával országgyűlésig ott a­hol ki nem kerülhető, a megbukott rendszer némely institutióinak. Ha mi tabula rasának tekintve a közel­múltat, minden magánügyet egyszerre szente­sített törvényeink alapján és annak formái közt intézünk el: nem lehetünk mindig igaz­ságosak ; a bírónak pedig az a kötelessége, hogy a felek közt igazságot szolgáltasson, s azok igazait formák miatt koczkára ne tegye. Maga az a több százezer szuronynyal kö­rül­bástyázott hatalom, mely rendszerét vér­rel bottal keresztül tudta vinni, s mely állam­jogi tekintetben bennünket egy tollvonásával tönkre tett, nem mert egyszerre kiszorítani bennünket igazságszolgáltatásunk törvényes formáiból, kímélte egy ideig e szentélyt, tekin­tettel épen a magánérdekekre, s azt rendelte, hogy miután a törvény visszaható erővel nem bír, a magyar törvények utalma alatt keletke­zett magán­ügyek, azon törvények szellemé­ben láttassanak el. Ha mi igazságos kíméletet akarunk a magánérdekek iránt tanúsítani, nem tehetünk mást, mint hogy 1. azon magánügyek, melyek az osztrák törvény aegise alatt keletkeztek, és jogi lénye­gekre nézve az osztrák törvény a magyar tör­vén­nyel ellenkezőleg, vagy ettől eltérőleg ítél, az osztrák törvénykönyv szellemében in­­téztessenek el; ebből folyólag 2, azon ezután indítandó peres ügyekben, melyek habár az utóbbi hét év alatt keletke­zett jogviszonyokból származtak is, de érde­mileg bennük mind az osztrák mind a magyar törvény egyformán intézkedik, mostantól kezdve a magyar törvények nyomán hozassák Ítélet, szolgáltassák igazság; 3. minthogy továbbá az alkotmányos ha­tóságok a volt cs. k. hatóságoktól oly peres ügyeket is vettek tán át, melyek betárgyal­­ták, de ítélettel ellátva nincsenek: ezekben az 1. és 2. alatt kimondott eljárási elvre való te­kintettel hozassák ítélet; 4. ha pedig oly peres ügyek is vétettek volna át, melyekben a volt tárgyaló bíró íté­letet fogalmazott, de ki nem adta, nézzék át a bírák a pert, s belátásuk szerint, tekintettel hasonlóan az 1 és 2 elveire, meghagyva vagy

Next