Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)

1861-09-17 / 216. szám

216. SZ. 18<1­1 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DIJA 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Eg­yes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAM­PEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új kinjetáron kaphatók. Kedd September 11. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. PEST, September 16. Külföldi szemle. Említettük volt, hogy az európai hatalmak ró­mai képviselői bizonyságot tőnek Antonelli bibornok mellett, hogy a szent szék, a bourbon-reactio gyámo­­lítására segédkezet nem nyújtott. Az Index­ párisi le­velezője arról értesít, hogy e bizonyságtétel nem írás­ban, annyival kevésbé jegyzékváltások által, hanem csupán conversatio közben történt — udvariasság­ból, vagy a mint mi magunkat annak idején kifejez­tük : keresztyéni szeretetből. Az egész dolgot most már ignorálhattuk volna, ha a levelező, Thouvenel­­nek egy jegyzékét meg nem említené, mely Ricasoli­­hoz vala intézve épen ama bizalmas „conversatio“ tárgyában. — A franczia külügyminiszter, az emlí­tett jegyzékben, bámulja Goyon és Gádoré urak „opti­­mismusát,“ hogy olyasmiről biztosíthatták Antonelli bibornokot, miről tökéletes tudomásuk nincsen, vagyis inkább nagyon tökéletes tudomásuk van. Ez a fran­czia jegyzék igaz értelme, legalább igy magyarázza azt magának : K­asoli, ki legújabb erélyes sürgönye után, annál nagyobb buzgalommal lát a római kérdés megoldásához, mennél mélyebb hatást tön sürgönye az európai közvéleményre. Eddig azt mutatta meg, hogy a pápa világi ha­talma Olaszország egységével össze nem fér, vala­mint az egyház magas érdekeit elé nem segíti. Azon­ban ez a megoldandó feladatnak csak fele része, miu­tán azt is be kell bizonyítania, mi módon garantiroz­­tassék a pápának mint a vallás fejének souverain tekintélye, világi hatalmának eltörlése után. Ez inten­­tiótól vezéreltetve az olasz cabinetfőnök egy ultimátu­mot intézett a szent székhez, melyben elé vannak adva azon szellemi és anyagi biztosítékok, melyek a szent atya fejedelmi hatalmát — in ecclesia­­sticis — megerősítik. Ezen biztosítékok egyik pontját tenné , Róma egy részének souverain joggal át­engedése, a már ismeretes párisi tervhez képest, mely a Vatikán környékét a pápa birtokában hagyja. Ha ezen ultimátumot a szent szék el nem fogadná — a mint várni lehet, vagy a mint már meg is történt — Ricasoli az európai hatalmakhoz egy nyilatkozványt fog intézni, melyben a római curiával közlött előter­jesztéseit, a közvélemény elé fellebbezi s a katholi­­kus népeket átalános szavazatra hívja fel a pápa világi hatalma ellen. Ez azon jogkörnek, melyet eddig az európai congressusok gyakoroltak, me­rész és új használati módja volna. Ezen az uton aztán fegyver nélkül is le lehetne a trónról szavazni a feje­delmeket. Valószínűbb, hogy ez általános szavazat csupán a római népre értendő, melynek a cathol. egy­ház feje, egyszersmind világi fejedelme. A „Constitutionnel“-nek neki esik a többi fran­czia lap, mint a ludak az ó testamentom expatriált házi állatának — bocsánat a frivol hasonlatért — a­miatt, hogy a lengyeleknek resignatiót prédikál. A Constitutionnel azonban annál erősebben ragaszkodik azon nyilatkozatához, hogy bár szive megreped Len­gyelország szenvedésén,Francziaország nem provokál­­hatja a három északi hatalmat maga ellen, Lengyel­­ország felszabadítása miatt, — Francziaország, mely eddig is azon gyanúban áll, hogy közvetett oka a len­gyelek elégületlenségének. Ha igaz, a­mit néhány hét óta imák, hogy a párisi és pétervári udvarok közt a jó egyetértés lazult, akkor felesleges a commentár a „Constitutionnel“ czikkéhez, noha bajos értenünk ez elkésett kaczérkodást, ha már annyira ment a dolog, hogy a három északi hatalom probabilis együttműkö­dését csak fel is lehet tenni, pedig a „Consti­tutionnel“ állításának ez az értelme! A fenyegetés itt csak ürügy, mely alatt a franczia eredetű varsói új kormányzónak akar a „Const.“ tömjént gyújtani, ha­nem ez a lengyel ügyben nem az utoló szó. A dán minisztériumban Lehmann úr belépé­sével nevezetes változás történt. Az uj miniszter a nemzetiségi autonómia embere, s valószínű, hogy be­lépése által Holstein Ugye néhány perczenttel jobban áll. Lehmann úr biztosítani kívánja e fejedelemség autonómiáját, hogy Dániát — Schleswig a nélkül is a királysághoz tartozván — a frankfurti diéta irá­nyában annál függetlenebbé tegye. Belföldi szemle. — Lapunk 196. számában a „belf. szemle“ ro­­vatb­a azon értesítés áll, hogy Jászfaluban Várady Antal birtokos ur a helybeli lovaskapitány ur eszköz­lésére csak azon okból kapott 15 lovas katonáimért a kapitány urat nem köszönte.Hiva­t­al­os tárgyalás folytán ez értesülés valótlannak bizonyult be, a kato­nai beszállásolás nem a kapitány úr eszközlésére tör­ténvén. Midőn tehát a valótlannak bizonyult értesítés miatti sajnálatunkat ezennel kijelentjük, minden t, levelezőnket bizodalmasan kérjük, hogy meggon­dolva állásunk terhes voltát, csak alapos és oly érte­sítéseket szíveskedjenek beküldeni, melyeknek való­sága felöl öntapasztalásból meggyőződtek. A szer­kesztő mindenütt jelen nem lehet s a mostani időben, midőn az adófizetők és nemfizetőknek az adószedők­kel­ viszonya és érintkezése, tagadni nem lehet, sok kellemetlen összeütközésre nyújtott alkalmat, a leg­óvatosabb szerkesztő könnyen hitelt adhat levelezői oly tudósításainak, melyek később, hivatalos tárgya­lások folytán valótlanoknak bizonyulnak be. A baj oka többnyire az, hogy a t. levelezők a hallottakat is, a nem öntapasztalás szerintieket mint tényeket adnak elő. — A horvát országgyűlés sept. 12-dikei ülé­sében, mikor — mint már jelentve volt — a né­met nyelvet a gymnasium kötelmi tantárgyai közül kitörülték, legkeményebben Verbancsics, leg­nyomosabban Zsivkovics nyilatkozott a német nyelv ellen. Az előbbi megvallá, hogy mind az öt gyermekének megtiltotta németül beszélni és tanulni; a német absolutismus lábrakapását annak tulajdo­nítja, hogy nagyon készségesen tanulnak németül, ki­jelenti, hogy a horvát nemzetnek nincs nagyobb el­lensége a német elemnél. A román nyelvek irodalma gazdagabb lévén a németnél, közelebb is van hozzá­­juk, nem is oly veszélyes. Zsivkovics azon politi­kai okból ellenzi a német nyelvet, mivel mindig ez volt a német központosítás főtényezője és eszköze; ha tehát a központosítás helyében a foederatiót kíván­ják, mentül inkább el kell távoztatni a központosító rendszer főtényezőjét is. A sept. 13-dikai ülésben Briglevics alelnök jelentvén, hogy a bántól választ kapott, mely szerint ez Pejacsevics grot több ízben fölszólította az or­szággyűlésen való megjelenésre, Jelasics Károly indítványára elhatározzák,hogy a főispánt, a régi tör­vényszabta 800 ft. büntetés terhe alatt újólag fölszó­lítsák a megjelenésre. — Áttérvén a napirendre, a német nyelvet a viszonyos­an kötelmi tantárgyak kö­zül is kitörlik, a szláv nyelveket pedig, a rajzolást és testgyakorlatot e viszonyosan kötelmi tantárgyak közé fogadják. — Miskolcz városa e hó 10-dikén tartott köz­gyűlésében az országgyűlés óvását magáévá tette, s az országgyűlésnek erélyes magaviseletéért újólag köszönetét s elismerést szavazott. — Smolkához el­ismerő levelet intéz, melyet holnap közlünk. — Nyitramegye bizottmányi közgyűlését e hó 9­ dikén a főispán lelkes beszéddel megnyilván s föl­­szólítására Tóth Vilmos országgyűlési képviselő az országgyűlés működéséről számot adván, Hamar Pál indítványa folytán a közgyűlés egyhangúlag kimonda, hogy az országgyűlés eljárását tökéletesen helyesli, hogy az országgyűlés a haza hálájára méltó, s a me­gye mind a két ház elnökének, valamint a megyebeli 11 képviselőnek hálás elismerést nyilvánít. — Szer­dahelyi Imre indítványára Deák Ferenczhez köszönő felírást intéznek, melyet a főispán elnöklete alatt, ki erre maga ajánlkozott, külön küldöttség fog a jeles férfinak átnyújtani. — Szulyovszky Ignácz indítvá­nyára Smolkának köszönő levelet küldenek, magyar és tót nyelven. — Az országbírói munkálat, a szokott óvás mellett, elfogadtatott. A fölolvasott helytartótanácsi intézmények kö­zül kiemelendő az, melyben a megye utasittatik, hogy a köztiszteletben,szeretetben álló Tormay György szol­­gabirót hivatalától függessze föl. Tormay György ma­ga szigorú vizsgálatot kérvén rendeltetni maga ellen, kijelentve, hogy ez alatt hivatala folytatásától tartóz­kodni fog, kérelme elfogadtatott, a helytartótanács­nak azonban kijelentik, hogy a vizsgálatot csak­is a vádlott kérelmére teljesíti, mert a megyei tisztvise­lőkre való felügyelet s hivataluktól felfüggesztés joga a megyét illeti. Sept. 11-kén azon rendelet olvastatott föl, mely a háziadó beszedésének megszüntetését parancsolja, s a szükségek födezése végett a cs. k. gyüjtöpénztá­­rakhoz utasít. E fontos és alkotmányellenes rendelet, mely a gyűlés harmadnapjára érkezett, mikor már a bizottmány tagjai nagyobb részt eltávoztak, a legko­molyabb tárgyalást igényelvén, ez a sept. 26-kán tar­tandó legközelebbi ülésre halasztatott. Szintúgy a hon­védegyletek iránti rendeleté is. A letétemények kiadását a pénzügyigazgatóság megtagadván, „mivel a megye a jótállást ki nem mu­tatta,“ a megye ez ellen fölir s a pénzügyigazgatósá­­got a letétemények kiadására kéri utasittatni. A bécsi kereskedelmi törvényszék megkeresései visszautasittatnak. A megyébe érkező kg-primást ünnepélyes kül­döttség fogja fogadni a főispán elnöklete alatt. — Szabadka városának már említettük sept. 11. és 12-dikei közgyűléséről ma részleteket veszünk, melyeket ezennel közleni sietünk. A népes gyűlés megnyitása után Czorda Bódog országgyűlési képvi­selő ecsetelte röviden, gyakori élj­enek által félben­­szakittatva, a feloszlatott országgyűlés anyagilag meddő, de erkölcsileg oly gazdag eredményét. A vá­ros mindkét országgyűlési képviselője iránt jegyző­­könyvi elismerés fejeztetett ki. Pest megye és Debre­czen városa körlevelei értelmében, a feloszlatott or­­szággyűlést egész eljárásáért a haza hálájára érde­mesnek nyilvánítva, különösen annak óvását is egyhangúlag, közlelkesedéssel magáévá tette. — A közgyűlés felfüggesztése vagy feloszlatása esetére határoztatott, hogy a jelenlegi tisztviselők helyeiket mindaddig, míg erőszak által, vagy a hazafias becsüle­tességnél fogva lelépésre nem kényszeríttetnek, meg­tartsák ; a tanács végezze a közgyűlés teendőit is, a közjogiak kivételével, és az állandó bizottmányok folytassák működésüket. A jelenlegi és jövőben netán alkalmazandó tisztviselők és bizottmányi tagok min­den, a város vagyonát és jogait illető eljárásukért felelősekké tétetnek, s figyelmeztetnek a város egyes polgárai is azon felelősségre, mely őket érni fogná, ha a város vagyona és jogai megsértéséhez bármi mó­don segédkezet nyújtanának. Ezen határozat kinyo­­matik s közzététetik. Deák arczképét a közgyűlési terem számára olajfestésben megszerzik, Smolkához köszönő iratot intéznek. Széchenyi István országos szobrára 200 frt utal­­ványoztatott, és az ő emlékezetére az előbbi község­­tanács által, a helybeli gymnasium tanulói részére múlt évben tett, de eddig foganatba nem vétethetett 200 frtos évi ösztöndij-alapitvány megnjittatott és fo­ganatosítása rendeltetett. Az előbbi községtanács által az akadémia pa­lotájára 5000 frttal, s annak tőkéje gyarapítására tiz­ezer írttal tett, de a császári kormány által jóvá nem hagyott, s ezért ekkorig nem teljesítethetett ajánlata megerősittetvén, az érintett összegek államkötelezvé­nyekben az akadémia pénztárába fognak felküldetni. A város birtokában lévő s községi tulajdonát képező államkötelezvények (353,000 pft. névszerinti értékben) a helybeli magyar gymnasium, és általá­ban a helybeli nevelési s közoktatási intézetek alap­jául jelöltettek ki, s a város iskolavédnöki, rendelke­zési és alapitványkezelési jogainak világos fentartása mellett, azok örökös tulajdonába bocsáttatnak. Ezen államkötelezvények, ilyetén alapítványi minőségük­ben és közintézetek tulajdonában, a községi vagyon csonkításának nagyobb lehetősége és minden eshető­ség ellenében talán jobban lesznek biztosítva. A financzhatóság rendeletei, melyekben a város mint község 36000 ft. adóhátralékának lefizetésére és a jövő évi fogyasztási adó feletti egyezkedésre fel­­hivatik, az előbbi hasonló határozatokhoz következe­tesen, félretétettek. Felolvastatott a helytartótanácsnak a honvéd­­segélyző egyletek feloszlatását elrendelő intézménye. Az egyesületi és jótékonysági jog ezen megsértése ellen a város felír. Végre még egy hazafiui, s becsületbeli kötelessé­gét teljesítette a közgyűlés. 1848-ban t. i. a város minden szabadkai önkénytes honvédujoncznak hat év után fizetendő 100 pftot kötött le, s addigi haszná­latul nekik 3 láncz földet adatott át. A forradalom után a császári kormány kiűzte az illetőket ezen föl­dek használatából, s a lekötött összeg kifizetését meg­tiltotta; most elhatározta a közgyűlés, hogy a jogo­sult honvédeknek, illetőleg engedményeseiknek vagy örököseiknek ezen (összesen 20-25 ezer írtra rugó) követelése, hat évi 6% kamatokkal együtt a városi pénztárból kifizettessék. — Tem­es megye bizottmányának e hó 13-kán folytatott közgyűlésében Missics János országgyűlési képviselő jelentést tevén az országgyűlés működésé­ről, beszédével oly nagy tetszést aratott, hogy azt ma­gyar, román, szerb, német nyelven kinyomatva a me­gye községeiben kiosztatni határozták. (E beszédet későbben közöljük.) Ezután b. Duka Miklós alispán in­dítványára egyhangúlag kijelentik, hogy a megye az országgyűlés eljárásával teljesen egyetért. — Zem­plén­ megye bizottmányának sept. 10- dikei ülésében — mint még utólag értesülünk — a tisztikar lemondott fizetéséről, egyéb kiadások fede­­zésére pedig aláírást iv bocsáttatott ki. A rabok ellá­tása iránt a főispán a helytartótanácsot szólítja föl. A 11-dikei ülésben tizenkét állandó törvényszéki ülnök választatott meg, u. m. Dókus József, b. Bar­­kóczy Mihály, Spielenberg Gábor, Kun Dániel, Neh­­rebeczky, Tóth Ferencz, Képes Ferencz, Albert Pál, Szirmay László, Horváth János, Hudics János, Ju­hász Antal. A mádi kerület országgyűlési képviselőjét, Só­­halmy Jánost, a tokaji vaspályás állomáson fényesen fogadták s a tokaji főjegyző az egész kerület nevében bizalmat és elismerést nyilvánított iránta, kijelentve egyszersmind, hogy soha még országgyűlés a nemzet kivánatait, érzelmeit s jogos és törvényes követelé­seit bővebben nem tolmácsolta, mint a mostani. A megtisztelt képviselő, válaszában, kiemelte, hogy a választókerületek hasonló nyilvánításai legfényeseb­ben c­áfolják meg azon állítást, mintha az országgyű­lés nem lett volna a közvélemény kifolyása és tolmá­csa ; végül egyetértésre s kitartásra inté a válasz­tókat. A Szatm­ár megye bizottmánya e hó 9-kén tar­tott közgyűlésében az országgyűlésnek hálát sza­vazva,annak minden tettét magáévá tette. Smolkának köszönő levelet írnak. A megyei tisztviselők a jelen válságban fizetéseikről lemondtak. A megye két tör­vényszéket állít: Nagy Károlyban és Szatmáron. — Csíkszék bizottmánya e hó 2- és 3-dikán tartott közgyűlésében az országgyűlésnek rendü­let­­len magatartásáért bizalmat szavazott s határozatait magáévá tette. Smolkát levélben üdvözlik. — Az adó­hajtó katonaság sept. 3-dikán megjelent, egyszerre négy helyen: Gyergyóban, Kászonban, Fel- és Al- Csik­on. — Pozsony m­egye legutóbbi bizottmányi köz­gyűlésében pótlólag még megjegyezzük, hogy Pest­megye és Pest városa bizottmányainak feloszlatása miatt ő Felségéhez, a háziadó miatt Forgách grófhoz, a bélyegek beszedése iránti felszólítás miatt Majláth tárnokhoz intézett felírást. (Az előbbi két felírást, va­lamint a Smolkához intézett köszönőlevelet, közöljük.) A nagyszombati megyei kórház tőkepénzeit, számtalan sürgetés után, a megye visszakapta vala­­hára — épen most, midőn a bizottmány feloszlatását várják. — Nyíregyházi t. levelezőnk írja : „A minden­napi események folyvást igen érthetően magyarázzák a birodalmi alkotmányosságot, különösen az oct. 20- diki phrasist : az adó ügyét „alkotmányosan elin­tézni,“ s egyszersmind azon hiresztelt alkotmányos concessiót is hatalmasan commentálják, mely szerint falukon az adónak katonai végrehajtás utjáni behaj­tása sept. 15-ig állítólag elhalasztatott. „Szabolcsban, Balkány helységben, és az abai pusztán a katonai végrehajtás e folyó hó eleje óta bi­zonyos Jakab, székely eredetű, császári adóbiztos vezetése alatt legnagyobb szigorral eszközöltetik. Balkányban Szabolcsmegye első alispánja, Somossy Ignáczhoz, elébb egy tiszt és 17 lovas adatott; más­nap az „alkotmányos elintézés“ fegyveres tényezői még tiz gyaloggal szaporittattak; utóbb ezen csapat az abai pusztára rendeltetvén, helyébe egy egész gya­log század rendeltetett. A köztiszteletü első alispán s családja, saját házánál, egyetlen egyen kívül, minden szobáiból kiszorittatott. A vendégek az alispán egyik patvaristája falon függő arczképét a Garibaldiénak gondolván, azt szidalmak közt elébb bekenték, azután megszaggatták. A háziasszonynak egy kötekedő do­bos felhozta az ételt s erővel meg akarta kóstoltatni: a méltatlankodás e jelenetének csak az alispán egyik erélyes patvaristája vetett véget, de a tisztelt házi­asszony gyermekeivel csakugyan idegen fedél alatt volt kénytelen menhelyet keresni, hogy a további méltatlankodások elől meneküljön. „Bizottmányunk, mint megírtam, rendeletileg fel­oszlattatok. Kettőről vagyunk meggyőződve, először arról , hogy az oct. 20-iki diploma a megyéket vissza­állította ; másodszor arról , hogy az „alkotmányos Ausztriában“ az adó ügye „alkotmányosan intézte­­tik el.“ — Szarvasról írja levelezőnk, hogy ott még a legszegényebb ember sem fizet, míg katonát nem kap. Egykét módosabb előre fizetett, — híjába, a vagyon nagyobb rontó, mint a szegénység. Legkeményebb a nép iránt Binder János helybeli cs. adószedő, ki ott is, hol a biztos maga hajlandó volna engedni, nem en­ged. — A katonákat általában jól tartják. Trefort Ágoston csabacsüdi birtokán is van valami harmincz. — Nagy-Szent-Miklóson a Révay-ünnepély után másnap jelent meg a katonai végrehajtás. Azt ír­ják onnan, hogy ha az ember fizetett s a bankóból még visszajár, pénz helyett azt felelik, hogy rá nem érnek visszaadni. — Izsákon, mint a „P. N.“-nak írják, a föld­­birtokosok előlegezték a nem fizethető népnek az adó­pénzt, csakhogy a katonai végrehajtásnak hamarabb vége legyen. Nuzruvulszki cs. adószedő azonban elő­ször el sem akarta fogadni a pénzt, csakhogy a vég­rehajtás tovább tartson. Panasztétel után mégis el­kezdte a beszedést s a végrehajtók másfél heti mula­­tás után eltávoztak. Szabó István tanyáján tiz vasas német öt nap alatt hetvenkét kenyeret emésztett föl: ebeknek hányták, falhoz vagdalták, lovaik elé szel­ték. Reggelenkint egy akó tejet szörpöltek föl. Cse­hek voltak. Bartakovich Béla egri érsek Heves s Külső-Szolnok törv. egyes, vár­megyék örökös főispánj­ának megnyitó beszéde a f. hó 12-kén tartott bizottmányi ülésen. Tekintetes bizottmány! Hosszasb távollét után az országgyűlésen, ismét alkalmam vagyon a t. bizottmány körében, elnöki szé­kemről, annak összes közönségét, valamint egyes tag­­jait üdvözleni. Felesleges volna bővebben előadni,

Next