Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-10 / 236. szám
tel forrása meg nem nyílik; míg Magyarország ki nem békül, addig Schmerling és Rechberg urakra nem sokat hederítenek Compiégneben és máshol. A válságot tehát nem a gyulafehérvári összejövetelnek Schmerling arra nézve kedvező eredménye fogja megszüntetni. E válságot ez eredmény csak nagyobb standja. Egy okkal ismét több lesz, hogy a magyar tartózkodó legyen: egy gravamennel több s a békés kiegyenlítésre nézve egy indokkal kevesebb. De a gyulafehérvári gyűlés tán még az esetben sem alakulhat meg, ha a magyarok és székelyek teljesen elvonulnak a választás teréről. Hiszen szász atyánkfiai okos, számító emberek. Ők ismerik a világ forgását, tudják, hogy az európai események kiindulása nem Schmerling ur markában van; sejtik, hogy a mostani állapotnak nem lehet maradandósága; hogy Schmerling úr hatalma erőszakolt, többsége mesterkélt, uralkodása nem örökkévaló. Tudják eszélyes atyánkfiai,hogy Európa közvéleménye Magyarország mellett van, hogy a magyarok igaz után járnak, a törvényt nem csak maguk részére követelik; hogy a jogegyenlőség is fel van a magyarok zászlójára irva s hogy az alkotmánynak erősebb biztositéka Pest és Deák, mint Bécs és Schmerling. Ezért hisszük, hogy szász atyánkfiai nem gondolkoznak mindnyájan úgy mint Schmidt és Manger úr s nem óhajtják a magyar alkotmányt felcserélni azon pátensért, melyet elte 7-dik havában már úgy ismer fel maga a centralista sajtó, mint igen gyarló munkát. Román atyánkfiai között is nagy a lelkiismeretes,becsületes,értelmes világi és egyházi férfiaknak száma. Ezek majd elmondják a választóknak: mi az a magyar törvény, melynek köszönhetik földjük szabad birtokát, s azt, hogy most politikai jogot gyakorolhatnak ; elmondják, mi az a Reichsrath; elmondják, hogy nagyon drága ár volna a román vére, vagyona azért, hogy egy-két embernek közülök Bécsben kegyesen megveregesse a vállát Schmerling úr, így mi nem teszünk le a reményről,hogy a gyulafehérvári gyűlésen sem szász, sem román testvéreink nem fognak kellő számmal megjelenni. Az országgyűlés, mint törvénytelen ellen a főkormányszék felirt. B. B. B. Kolozsvári levelek. I. Aki szereti az emotiot, tekintsen be Erdélybe, itt e czikket meglehetős választékban megtalálhatja, ahol a nulla calamitas sola egész életnagyságban testté készül válni. Van itt zűrzavar, nemcsak a politikában, hanem a természetben is, mi még tetézi a helyzet nyomasztó súlyát, mely e szegény országrészt vas vesszeje alá vette. A mindent megaszaló hőség s az ezzel párhuzamos sirocco, mely a politikai légkör hérmérsékletét is naponkint fokozza, minden, minden összeműködik, hogy a lélegzést megnehezítse. Gondolom nem tévedek, ha olybá tekintem az itt és ott folyamatban levő indokolatlan nemzetiségi féltékenységet, mint midőn az ABC betűi fellázadtak az A elsősége ellen, holott csak együtt képesek kifejezni amaz isteni szikrát, a gondolatot, valamint csak a honegység, az egy haza földén mint betűszedő szekrényben együtt élő népek testvéri összetartása biztosíthatja egyedül a közös szabadságot — e mennyei eszmét. E politikai canicula közepett mindenki feszült figyelemmel kiséri a kir. főkormányszék magatartását az erdélyi országgyűlés ügyében — de nyugodtan, aggodalom nélkül, mert tudva van, hogy az a nagy szellem áll a kormányrúd mellett, kinek lelkesedése világitá meg e bér ezek közt a reménytvesztett indolentia éjjelét a lefolyt 12 év alatt, ki ama nehéz időkben is felfelrázta Erdély magyarságát az apathia álmából és minden közhasznú hazai vállalat buzgó kezdeményezője, ernyedetlen fentartója s áldozatkész pártolója, vala, — a hajó népe tehát tudja, hogy nyugodt lehet, mert a törvény nem leend bántva — legalább honfi kéz által nem. Előre meg volt győződve mindenki, hogy a kormányszék nem feledkezhetik meg hazafiui kötelességéről, hogy a törvénytelen országgyűlés létesítéséhez nem nyújthat kezet, mert a törvény büntetést szab a rész tanácsosra s a közvélemény is elitéli, és mégis oly jól esett értesülnünk arról, hogy a kormányszék igazolta a haza várakozását, s hogyan vigyáznak ők az ókor consulaiként ne quid respublica detrimenti capiat. Hogy akadt olyan is, ki az októberi diplomát és februári pátenst hiszi és vallja egyedül fenálló törvénynek és saját nemzete boldogságát az által véli előmozdíthatónak, hogy egy „különös helyzet“ segélyével kezévé lábává teszi magát az államminiszter úrnak, — azon egy perczig sem csudálkozunk, hanem egy fecske nem csinál tavaszt. Acqua torbida non fa specchio. Több napja már, hogy körünkben mulat b. Kemény Ferencz ő nmga, valódi hősként dicsőségesen megérdemelt babérain kipihenendő. Mindenki siet megvinni a hódolat tartozó adóját patriarchalis egyszerűséggel s a hizelgés zaja nélkül. Nem áll már útban az a második „Missgriff“ mi a centralista urak álmát annyira nyugtalanitá. Úgy tesznek ők, mint az ujoncz hajós, ki eldobja alkalmatlan tervként horgonyait, hogy könnyebben haladhasson ; okoskodásuk pedig olyan, mint ha a tenger fenekére leszállt búvár a saját élete fentartására szükséges levegőt bocsátaná ki. Csak nehogy eljöjjön a zivatar s könnyű martalékává tegye a kényelmetlen ballasztól „megszabadított“ dereglyét az önhitt hajóssal együtt, nehogy drága gyöngy s élő búvár helyett iszapot és hullát emeljen ki a mélységből, a prédára várakozók serege. Még egy szívderítő, alkotmányos jelenetről kell megemlékeznünk. Ma ment végbe az unitáriusok újonnan választott püspökének főt. és mlgos Kriza János urnak — a mézes ajkú szónoknak és fenkölt lelkű írónak — fölavatása, hitretétele, egyházi főgondnok mint kir. főkormányszéki tanácsos és biztos kaáli Nagy Elek ő maga — hazánk egyik legjelesebb törvénytudója s a hazafias kormányszék legjobb tollainak — vezérlete alatt, számos egységhivő egyháztagok s más vallásfelekezetüek jelenlétében. A ki fogalmat akar szerezni magának azon magasztos vallási türelemről, melyet csak sok százados alkotmányosság képes kifejtani, jöjjön Kolozsvárra a tolerantia hazájába, tekintik meg, hogyan vesz részt egyik vallásbeli a másik ünnepélyeiben, és becsülni tanulandja a magyar alkotmányt, e kristálytiszta forrását annyi szépnek és nemesnek. Hitretétel után a tisztelt egyháznagy igen-igen remek beszéddel örvendeztette meg az őt igazán tisztelő közönséget, s az egyszerű szertartást diszes lakoma zárta be a nap hősénél. Valóban üiditő kis kép, mely a világ panorámát elsötétitő árnyakat pillanatra földeríteni képes. De félre a csüggedéssel, a felettünk őrködő gondviselés segélyével majd megtalálandjuk a selyemgubó szálát s akkor aztán magától le fog az foszlani. Addig is „non possumus!“ Rebus in arduis animum submittere noli, linguit. Spem retine, spes una hominem nee mortere(—1.) Kolozsvár, vet. 7. Minden ember tudja, ki tudni akarja, hogy az uniotörvény minden kellékkel biró, jogérvényes törvény ; hogy az a törvény által megrendelt retortákon ment keresztül. Minden ember tudja, ki tudni akarja, hogy az uniotörvény megerősítés végett felterjesztetvén, ő Felségének V. Ferdinand király és nagyfejedelemnek Inspruckban jun. 10-kén kelt legm. leirata által megerősittetett. Az ekként megerősített törvény ünnepélyes oklevél alakjában az alkotmányszerüleg megkivántató aláírásokkal s a nemzetek pecséteivel ellátva, szentesítés végett 1848. jun. 19-én ismét felterjesztetett. V. Ferdinand apostoli király az ekként felterjesztett uniotörvényt Inspruckban jul. 11-kén szentesítette. A kir. aláírással és pecséttel ellátott törvény visszakerült az országgyűléshez s jul. 18-ban kihirdettetett, a törvények közé igtattatott, s Puchner kir. biztos az „utolsó országgyűlést“ berekeszté. Tagadja e tényeket, kinek lelke van hozzá. A kormány e törvény ellenére 1861. nov. 4-ére országgyűlést hiv egybe Gyulafehérvárra. A kir. főkormányszék, mely szentnek, sérthetlennek tartja a törvényt, teljesiti kötelességét s felir a törvénytelen országgyűlés ellen. A főkormányszéki tanácskozásról kivánok önnek hiteles tudomás szerint írni. A tanácskozás 3 napig tartott. A kormányzón kívül 7 magyar, 3 román és 2 szász tanácsos volt jelen. Két magyar tanácsos, u. m. b. Bornemissza János és b. Kemény Domokos nem volt jelen. Ezeknek a kormányzó táviratozott, hogy rögtön jöjjenek s ők 24 óra múlva válaszolva azt kérdezék, hogy hát mikorra érkezzenek meg? A 7 magyar tanácsos a törvényt védte s felírást sürgetett. A román tanácsosok törvénytelennek nyilvániták ugyan az országgyűlést, pártolták a felírást, de a kedélyek lecsillapítása végett kihirdettetni kívánták a kir. meghívó levelet. Ilyenformán nyilatkozott az egyik szász tanácsos is — Schreiber ur. De, Schmidt Conrád meglepő cynismussal állitá, hogy törvényeink „verwirk“olva vannak , hogy egyedüli jogalap az oet. 20. és febr. 26-ki patens. A kormányzó és Haynald püspök urak kifejték a tanácsos ur állításának törvénytelenségét s tiltakoztak az ily törvényszegés ellen. Schmidt ur azzal védte magát, hogy „neki külön állása van“. „Itt, jegyzé meg a derék Jakab Bogdán tanácsos, csak tanácsosi minőségben lehet jelen Schmidt ur, s mint ilyen tartozik a törvényt védeni; külön állást nem ismerhet el; lehet titkos hivatása, külön megbízása, de azt nem érvényesítheti e helyen , annak teljesítése magán útra tartozik“. A felirat keresztül ment. A kormányszék teljesíté kötelességét. Most jöjjön bár kir. biztos, a kormány tette csak a hatalom anyagi erejében találja fel a végrehajtás eszközét. Most a megyék és székeken a sor. Ezek is teljesitendők, hiszszük, kötelességüket. Schmidt Conrád ur az ülés után a távirdába ment s egy álló óráig referált Bécsbe. Szinte feledém megemlitni a tegnap délután történt összeütközést, verekedést, mely a külső Monostoron e nagy magyar város kebelében történt, a monostori románok és némely városi polgár közt, mindennemű ütő szerszámokkal folyt, s a melyben román részről még a nők is részt vettek kőbordással. Az itteni cs. tábornokot, kibékitni ment volt a helyszínére, szinte meghajigálták a románok kövei és gallyai. — A városi rendőrségnek nem lévén elegendő ereje, katonaság lépett fel, s vetett véget a cravallnak. Az elhintett részmag kezdi megteremni fekete gyümölcsét. Kérjük Európát, a mivelt világot, ne csak Syriára függessze tekintetét; nézzen ide is. 1. 1. Pest, oet. 9. A külföldi politikára, a fontosabb napi kérdésekre tartozó közlemények miatt terünk csak most akad, hogy a következő röpiratot közöljük. Ezúttal is csak, mint kortörténeti adatnak, nyitjuk meg annak lapunkat, hogy abban is nyoma maradjon fen azon rendszernek, mely a törvényt tagadva a jogosulatlan vágyakat legyezé, mely a törvényszerűség, a jog elvével meghasonálva szövetségesül az ellenséges indulatot hivta fel. Nem mond e röpirat semmit, mit t. olvasóink az ellentáborból már ne hallottak volna. Kik a miniszteri közleményt olvasók, e röpiratban e közlemény plagiatumára ismerendnek. Az érvek, melyek széttörtek a magyar törvénykönyvön, újra felélednek itt, hogy hívőket keressenek a népnél, miután alaptalanoknak, erőtleneknek tűntek fel Európa előtt. Felelet akar e röpirat lenni a magyar országgyűlés két feliratára, hamis állításokkal jelenve meg a nép előtt. De a népnek fogalma van arról, mi a törvény, mi a jog. Azok, kik e röpiratot tét, szerb, ruthén és román nyelven kibocsájták, csalódnak, ha azt hiszik, hogy a szláv, szerb, ruthén és román kevésbé szereti az alkotmányt, kevésbé tiszteli a törvényt, kevésbé imádja a hazát, mint a német vagy a magyar, kiknek nyelvén e röpiratot kiadni czélszerűnek nem tarták. A szláv, a szerb, román és a ruthén is ép úgy tudja, mint a magyar és a német, miért oszlattatott fel a magyar országgyűlés, tudja, hogy a feliratokban a nemzet csak törvényét követelte vissza. Ezért bátran kezébe adhatjuk e röpiratot mindenkinek. Őrizzük azt meg, mint emlékét e kornak, mint emlékét azon őszinteségnek, melyet a népek irányában a kormány tanúsított. íme, fogja mondani az atya gyermekének, „ily eszközökhöz nyúltak ellenünken.“ A szláv, szerb és román meg boszusan dobja félre a röpiratot, melyet kezébe a financz nyújt, a _ Ki félre nem dobja, ám olvassa el. És aztán olvassa el az országgyűlés feliratait és az 1848-ki törvényeket. A röpirat ekként szól a „P. N.“ fordítása szerint : „A jelen komoly körülmények közepette ö Felsége, a mi jó császárunk, valamennyi népének jóléte és boldogságától indíttatva, illőnek találta Magyarország országgyűlését még folyó évi ápril 2-ára egybehívni azon jó reményben, hogy a szomorú tapasztalatok elegendők lesznek minden igaz hazafit meggyőzni arról, hogy csakis egy kölcsönös és őszinte találkozás, valamint valamennyi lakos mélyen érzett szükségeinek hű megfejtése és felderítése, hozhat egy, a valódi jog törvényeire, az összes monarchia szabadságára, valamennyi nemzetiségek jogainak tiszteletben tartására fektetett üdvös békét, szóval, a közjólétre fektetett békét. De ö Felségének ebbeli várakozása nem teljesült , mert a magyar országgyűlés, nem mérlegelve magasztos hivatását, nemcsak nem tette magát hű orgánumává az okos egyetértés és kibékítés érzelmeinek, hanem meg nem fontolt eljárása által, valamint az öszbirodalom boldogságát sértő beavatkozás által — felizgatva a kedélyeket — kényszerítette a kormányt elhatározó eszközökhöz nyúlni ezen részirány komoly megfékezésére. Ennélfogva ő Felsége atyai akaratán felüli körülményektől kényszerítve, f. hó 21-ki magas leirata által a magyar országgyűlést eloszlatta. Azért, hogy ezen következmény kellőleg megbíráltathassék, elkerülhetlenül szükséges közölni némely lényeges pontokat, melyek eléggé fel fogják deríteni ezen eszközök alaposságát, valamint a császári gubernium czélját és elhatározását. Kimondhatlan fájdalommal értesült ő Felsége, hogy Magyarország közügyei, egykori alkotmánya helyreállítása óta, oly állapotba estek vissza, amely tovább nem nézhető, el nem tűrhető. Míg egy részről a kereskedelemben a viszonyok bonyolódottakká váltak és a kereskedés szűnni kezd; más részről a részrehajlatlan igazság kiszolgáltatásbani hitel majdnem egészen eltűnt; sőt másutt a féktelenség, melylyel kezeltetik, az autonómia, a községek, megyék és ország igazgatásában, a legfájdalmasabb érzést támaszt. Ő Felségének teljes joga volt, nem várni ezen, annyira szomoritó körülmények leleplezését; mert, a mint tudva van, ő Felsége a m. é. pet. 20-ki magas diploma által részesíteni akarván minden népét a törvényhozásban, atyai jóindulatával és kegyével önként nyújtott kezet Magyarországnak, elfeledve ámultát, noha ez elragadtatva egy rész czélbeli forradalom által, elkövette az 1849. ápril 14-ki bűntényt, és csak fegyverrel vezettetett vissza kötelességeihez. Támaszkodva a minden osztálybeli hazafiak férfias becsületszavára, valamint az egyház magas állásu fejesére és több kiszemelt közbenjáróéra, méltóztatott ő Felsége ismét életbeléptetni Magyarország előbbi intézményeit. Azért azon meggyőződésben, mely egy jószivü uralkodót lelkesít uralkodói lelkiismeretes kötelességei teljesítésében : Ő Felsége kinyilatkoztatta, hogy mindent megtett Magyarországért, amit megkíván a méltányosság és az igazság megenged a többi királyságok és országokkal szemben, — és a mennyire kötelességül szabja az összbirodalom politikai fejlődésének „elkerülhetlen szükségessége. ” Felsége újból helyreállította Magyarország alkotmányát, jogait és szabadságait, annak országgyűlését és municipális intézményeit. És mindezeket ő Felsége csak némely föltételek magának fentartása mellett tette. Ezen némely föltételek magának fenntartása nincs összekötve azon czéllal, hogy szélesbítse független hatalmát, hanem csak azért, hogy a valamennyi népekre nézve közös természetű ügyek ne osztassanak országonként, hanem egy helyütt tárgyaltassanak és szavaztassanak meg. Hogy ez által sem a nemzeti önállóság, sem Magyarország fejlődése legkevésbé nem érintetik, igen világos, minthogy csak azon tárgyak fognak tárgyaltatni alkotmányos módon egy helyütt, melyek a katonai kötelességeket, nemzetgazdaságot tárgyalzák, valamint azok, melyek a birodalmi pénzügyre vonatkoznak ; minden egyebek a magyar országgyűlés számára hagyattak. De ezen magának fentartás nem szorítja meg egyikét sem ama szabad határozatoknak, melyek az 1848-ki törvényczikkek legjelentékenyebb részét teszik, milyenek a jobbágyok robotainak és tizedfizetésének félretevése, a nemesi osztály kiváltságos állásának megszüntetése, a katonai közös kötelezettség behozatala, valamint a hivatalképesség és birtoklás joga minden osztályra nézve és minden születéskülönbség nélkül. Egyáltalában véve ez nem veszélyezteti sem az alkotmányos szabadság létét, és különösen nem fenyegeti azon osztályok jogát, amelyek előbb nem voltak jogosítva közvetlenül befolyni az országgyűlésrei választásba. Ebből kitetszik, hogy egy ilyetén feltételes rezerva nemcsak jogra támaszkodik, hanem magából a dolog természetéből foly. Ez jogon alapul, miután ő Felsége sabad akaratból helyezi vissza Magyarország alkotmányát, amely nemcsak megsemmisült a forradalom által, azaz jogosan elveszett, hanem tettleg is elmelíőztetett. Ugyanazért ő Felségének valamennyi alattvalója jóléte iránti gondoskodásából kellett ilyes feltételeket szabnia, melyek megakadályoztatnák a féle kísérleteket, melyek újból oly eseményeket eredményeznének, miket eredményeztek az 1848-ki törvények — oly feltételeket, miket igényel a közboldogság és nagyság, a hatalom és becsület, sőt a jelen jobb sorsa is, valamint az öszbirodalom kívánatos jövője is. Amikor ő Felsége atyai kegyéből méltóztatott helyreállítani az alkotmányt, és Magyarország hongyűlését késedelem nélküli. évi áprili kára egybehívta, legelső teendője vala az országgyűlésnek az, hogy mindazon törvényczikkeket, melyek a diplomával meg nem egyeztethetők, oly revisio alá vegye, melynek alapján lehetett volna egy, a megváltozott körülményeknek megfelelő inauguralis diplomát készíteni , és ily módon megtisztulván az alkotmány, a nem magyar népekre nézve igazságtalan és veszélyes törvényczikkelyek és határozatoktól, valamint némely elrozsdásodott időszakok szomorú maradványaitól, előkészíttetett volna a koronázás, amelynek komoly feladata lett volna egy boldog jövő alapját letenni. Mindamellett az országgyűlés e helyett alapul vette az 1848-diki törvényhozást, mely egy csekély részét sem foglalja magában a régi tiszteletes alkotmánynak, a mely ő Felsége dicső őseinek esküje által erősittetett meg, sőt végtére beleegyezvén a felirat elküldésébe, nemcsak a követek, hanem a felsőtábla tagjai is, azon tagok, a kik csak ő Felségének és Őseinek köszönhetik nagyrészt méltóságukat, annyira elveszték a zsinórmértéket és mérsékletet, hogy könnyeden és kimondhatlan dölyffel megtagadták a császártól, királyuk és uroktól, a cs. kir. méltóságot, mely eddig egy földi hatalom által sem vonatott kétségbe. Igaz, hogy ezért komolyan megintetvén az országgyűlés, a f. é. jun. 30-ki leirat által, legalább azt a formát adta meg a feliratnak, mely mellett elfogadható volt. És noha ő Felsége a történelemben elő nem forduló páratlan türelemmel azonnal tisztán kinyilatkoztatta magas akaratát, és megmutatta azon egyetlen utat, melyen öszhangzásba lehetne hozni az ország közjogi viszonyait az egész birodalom alkotmányos követelményeivel, hasonlólag a korona jogaival, valamint a népek igényeivel, mégis ez országgyűlés mozdulatlanul megmaradt a mellett, hogy az 1848-ai törvényhozás ismertessék el elvül a pontok legcsekélyebb változtatása nélkül, ami egyenesen a császári diploma ellen van irányozva. De ezen pontok nem ismertethettek el, és nem is ismertethetnek el és erősíttethetnek meg, minthogy azok tartalmuknál fogva lábbal tapossák a magyar korona előnyeit és felsőbbségi jogait, sértik továbbá a Magyarországban lakó nem-magyar népeket, és igen közelről érintik az egész állam jogait. Ő Felsége kinyilatkoztatja, hogy mint Magyaromig királya, kötelesnek érzi magát, szeretettel és atyai gondoskodással megvédeni a sok millióra menő szláv, román és német lakosokat, a kik nemcsak a törvény előtt, hanem ő Felsége szive előtt is hasonló becsüek, — elismervén és előmozdítván nemzetiségüket, a mely az 1848. törvények által nemcsak biztosítva nincs, sőt ellenkezőleg igen jogtalanitva. Ily módon ö Felsége nem adhatja magas szentesítését azon törvényczikkelyeknek sem, melyek részint feltétlen uniointézmény által, részint más normák által megfosztandják a jogegyenlőségtől Horvát- és Szlavonországokat és Erdély nagyfejedelemséget; de máskép is tudva van igen világosan, hogy ezen törvények sértő és izgató tartalma még ezelőtt 13 évvel gyulasztotta az irtózatos belháborut. A fent emlitett törvényczikkelyek közt vannak még olyanok is, melyek hivatása, semmivé tenni Magyarország viszonyaiban a monarchia többi országaihoz azon szoros köteléket, mely évszázadoktól fenállva, Ausztriát elsőrangú európai hatalmassággá emelte, és élő kifejezését feltalálja a sanctio pragmaticában, melynek törvényi erő adatott, igaz, hogy jogos elismerésül azon sok áldozat és segély fejében, melyek a habsburgi ház és Germania részéről tétettek azon időben, a midőn ezek, a másfél századig tartó véres háborúkban, fölszabadították Magyarországot a török iga alól, nem egyszer nyittatott és erősíttetett meg ezen kötelék, de ezerszer történelmi események által is és bevégzett tények által, úgy a régi, mint az újabb időkben. Miután tehát mindezen törvények és bizonyítékoknak eredménye a magyar tartományi független igazgatás sérelme nélkül egészbevéve, egy közös kormány volt,és azután, különösen nem csak külügyekben egy közös képviselősége, hanem a hadügyben pénz- és állam adóra sat. nézve is csak egy közös igazgatása és kezelése — ebből világos, hogy miután az 1848. t.czikkelyek sértik a sanctio pragmatica által összekötött valamennyi országok jogait, érdekeit, és miután nincsenek tekintettel a többi országokra nézve sem, amelyeknek abban állás és vérre nézve is részük van, ennélfogva az igazság változhatatlan elvei szerint, a gyakran említett czikkelyeket nem szabad elismerni és nem is ismertethetnek el. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy ő Felsége az általános alkotmányt függetlennek nyilatkoztatta ki az egy és osztatlan birodalom alapjától és hogy Magyarország követelményeit úgy tekinti, mint az alkotmány megtámadását, következőleg mint egy, a monarchia valamennyi népe és országa jogai ellen irányzott megtámadást. Noha a magyar országgyűlés nem lépett azon útra, mely neki megnyilt az egyezkedésre és egyetértésre, sőt az országgyűlési tárgyalások fonalát is megszakadtnak nyilatkoztatta ki, mégis ő Felsége szilárdul óhajt megmaradni az alkotmányos elv mellett,valamint a monarchia többi tartományaira nézve, úgyszintén Magyarországra nézve is, remélvén, hogy ez jobb önismeretre fog térni, és nem is akarja, nem is forgatja eszében, hogy a különböző országokat egy nem különített egészbe beleolvassza, hanem inkább fen akarja tartani, úgy Magyarország sajátságait, mint a többi országokéit. Hanem ő Felsége ezen utóbbiak érdekében ugyanazt akarja, mint az előbbiek érdekében, nemcsak azon kötelékeket megvédeni, amelyek a kettőt egyítik az azokat egymástól megszakasztó kísérletektől, hanem meg is akarja szilárdítani alkotmányos intézmények által. Ugyanazért elhatározta Ő Felsége, hogy köztudomásra hozassanak a következők: 1. A m. é. October 20-ik és a f. é. febr. 26-iki alaptörvények — magától értetik — érvényben maradnak. De abból, mi Magyarországnak egy érett megfontolással és egész komolysággal adatott, Ő Felsége semmit sem veend vissza. Ha egy ország óvakodik részt venni azon törvényhozásban, mely az alkotmány értelmében a császári tanácshoz tartozik, ez nem akadályoztathatja a többi országok alkotmányos képviselőit kötelességeik teljesítésében, se meg nem gátolhatja őket ügyeik folyamában annál is inkább, mert nem engedhető meg, hogy egyik rész vakmerőségétől vezettessék, és a másik tetszés szerint korlátoztassék alkotmányra fektetett jogaiban. Mindamellett minden országnak meg van engedve, hogy bármely időben részt vegyen és felhasználja a császári tanács számára felmaradt jogokat. Ezen alkotmány változtatását nem engedheti és nem is akarja engedni Ő Felsége más után, mint alkotmányos után. 2. Ő Felsége el van határozva, nem szentesíteni azon törvényezikkelyeket, amelyek nem egyet-