Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-19 / 243-244. szám

1861 — I. évfolyam. 243—244. sz. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA­­-MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEGJELEN Uj tér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, ha egy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL ség-hez intézzene . A lap kiadása körüli panaszok a magan hirdetmények Bélyegd­íj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. telével minden nap. Urtér 4 sz földszint ni t tl * j példányok KILIAN GYÖRoí, OSTERLAMM K. L LAMPEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR _­­ Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 új krajc­záron kaphatók. ________ Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG 4 oct.—deczemb. 3 havi fo­lyamára ... 5 frt—kr. nov.­decz. hóra 3 „ 50 „ I hóra (csak helyben, házhoz küldve) I „ 80 „ A „Magyarország­ kiadó-hivatala. PEST, octóber 17. Külföldi szemle. Alig hat hete, hogy Lambert gróf Varsóba ment a legjobb reputatióval, szabadelvű, engesztelé­­keny szándékkal. Azt lehete várni, hogy a lengyel ál­lapotok, kormánya alatt jobbra fordulnak, azonban az ellenkező történt. Mivel többen a mérsékelt pártiak közül, nem tudni mi okból, visszavonultak s a lengyel katolikus clprus fellépésében a cselekvő párt új tá­maszt talált: ez utóbbi kerekedett felül. Jellemző dolog, hogy Lambert gróf, a püspökök emlékiratát koránt­sem azért nem fogadta el, mivel minden igényeiket vissza akarta utasitani, hanem mivel az inkább a ke­délyek felizgatására, semmint lecsillapitására ha­tott volna. Bajos elgondolni, mi bátoritja e cselekvő pár­tot, hogy midőn a borodlói tüntetésben meggátolta­tott, ezt a Kosciusko halála napjának megünneplése által akarta visszatorolni; s előidézője lön azon gyá­szos ostromállapotnak, mely Varsóban kihirdettetett. Azok, kik a franczia félhivatalos lapok izgatásait okol­ják, elfeledik, hogy épen Párisban jelent meg lengyel nyelven azon röpirat, melynek czime: Oui, où non, ou le Royaume du Congrés en présence des réformes nouvellement accordées.“ Úgy véljük* 3 congressus alatt az 1815-ki bécsi szerződés határozatait érti szerző, melyek szerint a három királyságból s krakói szabad területből álló Lengyelország egy nemzetet képez. Szerző véli, hogy a czár által adott reformokat elfogadva,amaz igényeit a lengyel nemzet előbb-utóbb foganatosíthatta volna, de a tüntetések, most vagy később tisztán katonai uralomhoz vezetnek, s a lengyeleknek figyelembe kell venniök, hogy ők nincsenek a velenczeiek hely­zetében, kiknek háta mögött háromszázezer olasz, s a tartalékban ötszázezer franczia katona áll. Velencze minden pillanatban felszabadulhat; de hol vannak a mi határainkon a lengyel hadak,hol szövetségeseink? valójában az aktív ellenállás, Varsó lerombolását s az országban a galicziai mészárlásokhoz hasonló valamit hozhatna létre. „Most arról van a szó, foly­tatja szerző, mutassuk meg Európának, hogy bírjuk a független lét organikus feltételeit, bírjuk azon politi­kai tapintatot, józan észt, melynek segedelme nélkül egy állam sem létezhet, annál kevésbé fejlődhetik ki. Ily után nyerhetjük meg a mivelt népek rokonszen­­vét; ellenkező esetben azon helyzetbe jutunk, mely­ről Talleyrand I. Napóleonnak mondá : ezek nem lesznek függetlenek!“ A római kérdésben ismét egy új röpirat jelent meg: „La Souveraineté du Pape, et l’unitértalienne,­ melyet eszméinek ereje, nem pedig a szerző rejtélyessége a­jánl. E röpirat abban különbözik többi testvéreitől, hogy felállítván ezen elvet: „az egyháznak uralkodni, nem pedig kormányozni kell,­ az uralkodással együtt járó szabad territóriumot is kijelöli: a va­­ticántól Civita-Vechiaig ; e kikötő, mely felettébb ki­csiny egy nagy államnak, az egyház igényeit kielégí­tené. A katholikus világ azt kívánja, hogy a pápa sza­bad és souverain legyen, így az lenne, hogy semle­ges és független területtel bírjon, igy azzal bírna, hogy a Vatikán az övé legyen, igy székhelye ott volna, hogy szabadon s korlátlanul közlekedhessék — oda adnák neki Civita-Vechiát, sat. A porosz király s királynő okt. 14-kén délben zárták bemenetöket Königsbergbe. A király lóháton ült, az uralkodó ház herczegeinek kíséretében; a ki­rályné nyolcz lovas hintóban. A palotába érkezvén azonnal fogadta a polgári s katonai hatóságokat,meg­­köszönvén nekik az igazgatás s haza érdekei vé­delmében tanúsított közreműködéseket. Ez volt a koronázási ünnepély első napja; ennélfogva nem épen nevezetes, úgymond a levelező , hogy a megyének több befo­lyásos magyar férfia akarná kezdeményezni a jegy­zőkönyvnek szerb nyelvű párban leendő vezetését, a románok sem készek e miatt tanácskozni s abban egyeztek meg, hogy a jelentett szándéknak, ha egye­dül merülne fel, elszántan ellene szegülnek, mert a megye túlnyomó népessége román, az előjog tehát ezt illetné meg, de ezen nemzetiség kész lemondani eb­beli igényéről azon okból, mivel most még teljes erő­ben áll a törvény, mely a magyar nyelvet rendeli hi­vatalossá, mit ha magunk szegnénk meg, csak kést adnánk elleneink kezébe; másfelől óvakodnak szám szerinti többségeket más testvérnemzetiségek megsér­tésére használni fel, tehát önmaguknak kellene köve­telniük, hogy még német és szerb párban is, tehát négy nyelven vitessenek a jegyzőkönyvek, a­mi mégis képtelen. Elhatároztatott azért, hogy ha az ér­in­tett indítvány valami magyar által a jegyzőkönyv szerb párti vitelére nézve előhozatik, a temesi románok határozot­tan a jegyzőkönyv egyedül magyar ve­zetését fogják sürgetni és keresztül­vinni. — Szeged városa hatóságának e hó 14-dikén tartott közgyűlésében fölolvastatván a helytartótanács intézménye, melylyel a közgyűlés jegyzőkönyvét ma­gához fölküldetni rendeli, hosszabb vita keletkezett, mivel egyik rész a jegyzőkönyvnek fölküldését — ámbár ez is csak tudomás végett — pártolta. Szava­zásra kerülvén a dolog, nagy többséggel győzött azon nézet, hogy a jegyzőkönyvek ne küldessenek föl. — Jász-Apátiból írják a „P. N.“-nak, hogy az adóexecutió Tamacsik nevű adóinspector, és 180 Keller-gyalog képében oda is megérkezett. A hátra­lékosok mindenért, így a birtok-, személykereseti-, épület­adóért, százalékért, bélyegcsonkításért stb. stb., külön-külön beszállásolásokkal terheltettek. To­­macsik úr az alkotmányos adószedő pénztárában levő 800 frtot, a vaspénztárt erővel, lakatossal feltöretvén, elvette. Belföldi szemle. — Temes megye septemberi közgyűlése alkal­mával, mint tudjuk, román tanácskozásokról beszéltek, melyeknek czéljuk lett volna Krassó megye példáját, a fenálló törvény ellen, utánozni; a közgyűlésben azonban felszólalás ez ügyben nem történt, azóta pe­dig az ügy — mint a „Sürgöny“ levelezője írja — a román értelmiség dicséretes iránya következtében a legbékésebb s egyszersmind legjogosb és józanabb módon fejlődött tovább. Hire támadván ugyanis — Szombat October 19. Pest városa teljes tanácsának felirata. Császári Királyi Felség! Pest fővárosunk képviselőtestülete és tisztikara f. évi augusztus 21-én közgyülésileg összejővén, s figyelmöket azon kormányi intézkedésre fordítván, mely a testvér Pestmegye bizottmányát azért, mert helyhatósági feladatának tiszta fogalmából kiindulva, az országgyűlésnek feloszlattatása elleni óvását ma­gáévá téve, nyilvános Ulés-tarthatási jogában felfüg­­gesztetni rendelé, — nehogy fővárosunk hasonló ok­ból hasonló törvényellenes rendelettel meglepetve, úgy a köz- mint a magánérdekek nagy hátrányára hatóság nélkül maradjon, akként intézkedett, hogy bekövetkezvén rá nézve is ilyen alkotmányellenes kormányrendelkezés, midőn ellene hatósági óvását jegyzőkönyvileg ünnepélyesen kijelentő, egyszersmind a tisztikar közgyűlési teendők elintézketési jogával ruházván fel, utasítá, hogy ezen minőségében marad­jon, s a fővárosi törvényhatóság minden municipális jogait és kötelességeit — a közjogi ügyek tárgyalá­sának kivételével — jogérvényesen végezze mindad­dig, mig ezen állásában becsületével, hazafiságával, alkotmányunk és törvényeink rendeletei iránti érzü­letével ellentétbe nem hozatnék. Ezen közgyűlési kivételes missiónak itt érintett alapfeltételeit szem előtt tartva és azok színvonalán el­fogulatlan s tisztán a jog és kötelesség ép fogalmából merített ítélet alá véve azon felsőbb kormányhatósági intézményeket és rendeleteket, valamint egyéb , nem alkotmányos és nem magyar kormányközegek által ha­tósági rendszerünk ellen gyakorlatba vett közvetlen és közvetett fellépéseket, akaratlanul is a kérdés szavait érezzük bensőnkben viszhangozni : váljon közgyűlési küldetésünknek van-e még további élete a­nélkül, hogy a feltételek, melyekhez köttetett, meg ne legye­nek bántva ? — vagy inkább nem érkezett-e el az időpont, melyhez eljutva a polgári becsület, a hazafi­­ság, a törvény és alkotmány iránti tisztelet és hűség a tisztviselőtől mint közpolgártól követeli a maga szent adóját, hogy így öntudatában megnyugtatva a teljesített hazafiui kötelesség vigasztaló érzetével vo­nulhasson egyszerű magányába vissza, nehogy késle­kedve a tartozásnak maga idejébeni kötelességszerű lerovásával, annak teljesíthetésében később az esemé­nyek megelőzzék, s oda utasítsák, hol részvét helyett elitéltetést, elismerés helyett megvetést talál. Felelősséggel törvényeink és alkotmányunk, fe­lelősséggel küldőink és közönségünk, de felelősséggel önlelkiismeretünk iránt is — vettük érett megfontolás, és szigorú bírálat alá úgy kivételes helyzetünk körül­ményeit és ezek követeléseit, valamint az időt és ese­ményeit is, mielőtt a fönebb feltett kérdésre egyenes választ határozunk vala el; nevezetesen: A nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács, melynek elnöke az ország tárnoka ő excellentiájának egyenes írott utasítása folytán szervezte magát ható­ságunk az 1848 : 23. törvény alapján, s később ugyan­ezen alapon s ugyanazon főkormányszék tudtával végzé a törvény rendelte teljes tisztujitását is, — újabban részint a nm. udv. kanczellária utasítása foly­tán, részint saját hatalmából kibocsátott rendeletei alapján, mig bennünket a nem-törvényes kir. biztos rendelkezései iránti engedelmességre utasít; mig hatósági jegyzőkönyveinknek időhatárok­hoz kötött felterjesztését rendeli, holott a szabad kir. városoknak a kamara közvetlen felügyelése alóli ki­­szabadulásának, s annak mint oknak megemlítésével, hogy most már a szabad kir. városok és képviselő­testületi gyűlések megtartására jogositvák, épen az 1848-iki alaptörvényeink 23-dik czikkének érvénye előtt hajol meg; mig meghagyja, hogy a hírlapokra az absolut rendszer alatt kivetett törvénytelen beigtatási illeté­kek befizetése iránt az illetőket utasítsuk; mig költségvetésünk felterjesztését sürgeti, s helyhatósági szabványozási jogainkból származó díj­jegyzékünk érvényét felfüggeszti; mig a törvényeink által nem is­mert császári pénzügyi hivatalokkal a törvénytelen adókövetelések iránt hivatalos érintkezésre utasít; mig saját költségünkön felállított reáltanodánk nyilvánosságát az állami nem magyar tanintézetek belszerkezetének elfogadása föltételéhez köti, az alatt a cs. pénzügyminiszteri rendeleteknek alkotmány és törvénybe ütköző, a municipális ősi jo­gokat bántó kihirdetését és végrehajtását nem akadá­lyozva megengedi, hogy az adó folyvást erőhatalom­mal szedessék, hogy a főváros földesúri jogait megillető s an­nak törvényes tulajdonát képező vámjövedelemről a cs. pénzügyigazgatóság tetszés szerint rendelkezzék, hogy a helyhatóságokat oly illetékek bevallása, behajtása és átszolgáltatására szorgalmazza, melyek­hez azok törvényeink világos tilalmánál fogva járulni képtelenek; hogy hatóságunk több mint egy millió forintra rugó, a kincstár elleni elismert és világos követelése kielégítlenül hagyatva, ez naponkint jelentkező házi szükségei miatt zavarból zavarba, s hatósági eredmé­nyes működéseit gátló egyik szorongásból a másikba sodortassák; hogy az egyes adózók által befizetetlenül ma­radt, vagy maradó törvényellenes adóért a városi közvagyon és közérték tétessék felelőssé oly kormány­közeg által, mely alkotmányunkon kívül állva, hazánk­ban törvényes rendeletet ki sem bocsáthat, hogy ezen felül törvényhatósági területjogunk is az által, mert a cs. pénzügyminiszteri, s egyéb volt cs. állami hivatalnokok, bár polgári állásúak legye­nek, katonai törvényhatóság alá helyeztettek, nem­csak érzékenyen megsértessék, hanem hogy eképen — az igy szabadalmazottak a törvényellenes eljárá­suk miatti törvényes megfenyités, valamint magáno­sok polgári jogainak irányunkbani érvényesitése ellen fedezve lévén, a magyar municipalitás mihamarábbi lehetlenitésére mintegy ösztönöztessenek; és végül megengedi , hogy törvényhatóságunk tekintélyének saját közönségünk előtti gyanúsítására a területünkön lakó szabad polgároknak a törvény uralma alatt álló há­zaikat, a mi tudtunk és előleges értesíttetésünk nél­kül éjnek idején fegyveres erő látogathassa meg, s a titkos érdekek czéljai által kijelölteket elhurczolja, s katonai börtönökben fogva tartsa; valamint hogy az úgynevezett rend helyreállí­tása tekintetéből helyhatósági rendőreink mellőzésé­vel, sőt azok kiszabott szolgálat teljesítésének tettle­ges megakadályozásával a nyílt utczákon fegyveres beavatkozás történjék, sebesülések okoztassanak és elfogatások eszközöltessenek; szóval részint egyenesen a nagyméltóságu udv. kan­czellária, és a n. m. helytartótanács által közvetlen, részint ezek felsőbb kormányhatósága mellett a cs. pénzügyigazgatóságok, és a fegyveres erő által alkot­mányos helyhatósági életünk ellen oly támadásokat lá­tunk és tapasztalunk intéztetni, melyeket erőtlensé­günk el nem háríthatván, azoknak tétlen, és hallga­tag tovább elnézése által bűnt követnénk el. Midőn tehát mi felséged legmagasabb trónja előtt a most legrövidebben, s alattvalói hódolattal el­sorolt tényekből nem következtethetünk egyebet, mint hogy a birodalmi kormány élén álló státusminiszter­nek a birodalmi tanács í. e. augustus 23-iki ülésében tett, s uralkodói üzenetképen előadott azon nyilatko­zata, miszerint Magyarország az 1848—49 ki esemé­nyek következtében alkotmányát eljátszá; s ezen idő­től fogva mint hódított ország, melynek alkotmánya, alaptörvényei, és kétoldalú ünnepélyes szerződései erő- és érvénynélküliek, áll az ausztriai birodalom tartományainak sorában, a mai birodalmi kormány­zat programmjának alapjául vétetvén, törvényeink és alkotmányunk egyenes és természetes őrei a törvény­­hatóságok erőszakos megszüntetése vagy keresett eszközökkeli lehetlenítése vétetett czélba. Minthogy pedig ilyen, se népet, se trónt nem módogitható, nem erősíthető küzdelem hitünk szerint tét felekezetet állít elő, az elnyomókét t. i., kik az or­szággyűlés előtt is kimondott fejedelmi teljhatalom fogalmából indulva ki, erejök és befolyásukat nyil­ván és alattomban arra használandják, hogy hazánk ős régi jogait és szabadságát, törvényeit és alkotmá­nyát a nemrég prodlamált birodalmi egység eszméjé­nek ragadják oda áldozatul; és az elnyomottakét, kik kezökben az idő és vi­szontagságok által mégis viselt, meg is szentelt tör­vények, szívekben jogaik igazsága és elévülhetlen­­sége iránti meggyőződéssel — tenni fogják azt, mit tenniök alkotmányos élet­bentartási ösztönükből ki­folyó kötelességük — tűrnek és szenvednek, de or­szágos kincsek a nemzeti szabadság elalkuvására szövetkezni soha és senkivel sem fognak. E két felekezet között mi, Pest város alkotmá­nyos tisztikara, miután sem természetünket nem ta­gadhatjuk meg, sem nemzeti létünk megsemmisítésére segédkezet nem nyújthatunk, semmi esetre sem t­artoz­hatván az elsőbbek közé, és minden esetre az utóbbak tömegének lévén alkatrészei, alattvalói mély tisztelet­tel és hódolattal kijelentjük : mikép oly kormányi elvek szerint, minőket a birodalom más minisztériuma a magyar nemzet elle­nében részint eddig valósított, részint valósítani tö­­­rekszik, hivatalos eljárásunkat, s bár minémü tiszti működésünket intézni, mig egy részről a törvény iránti tiszteletünk és becsü­letérzetünkkel meg nem egyezőnek, s a haza elleni bűnnek tartjuk; más rész­ről kiáltó ellentétben e kormánytörekvési maximákat és azon hűséggel, melyet a magyar nemzet királyai, s a királyi jogokat a felséges dynastia részére bizto­sitó szerződések és alap­törvények iránt érez, és tőle elirtathatlanul bizonyít, s mely hűséggel összeférhet­­len ama koczkáztató politika, mely a szerencsének pillanatokra kedvező mosolyától elkábittatva nem tartózkodik a szokás, idő és fejedelmi eskü megszen­telte törvények és alapszerződések szabad megsérté­sét, s felforgatását államigazgatási elvképen felállí­tani, s ekképen a viszonyok esetleges változtával a törvényei és trónjához hűn ragaszkodó nemzetet oly doctrinával mérelezni meg, mely ezen ősi ragaszko­dást alááshatná és ingadozóvá tehetné. Kijelentjük tovább, mikép alkotmányos helyha­tóságunk jelen fonák viszonyai között nemcsak a köz­­igazgatást, de az alkotmányos törvénykezést is lehet­­lennek tartjuk, nemcsak azért, mert alkotmányos bí­­ráink a nem alkotmányos és nem hazai törvények alatt álló cs. hatóságok működése által törvényes ha­táskörükben zsibbasztólag megszorittatnak és aka­dályoztatnak, midőn vagy a törvénytelen illetékek beszedése által levetkeznék alkotmányos jellemüket, vagy pedig azt megtagadva, magukat erőszakos vég­rehajtások veszélyeinek tennék ki,— hanem még azon okból is, mert hazánkban az alkotmányos bíró köte­lessége nem egyedül abból áll, hogy a honpolgárok magánjog ügyeit egyszerűen elintézze, hanem oda is kiterjed, hogy az igazságot az alkotmányos törvények szellemében szolgáltassa ki, egyszersmind pedig a hazai törvényhozás önállóságának és függetlenségé­nek, mely az alkotmány egyik kiegészítő részét teszi, hű őre legyen. Mihelyt e hivatásának a hatalommal szemben meg nem felelhet, kötelessége inkább visszalépni, semmint az alkotmányos jogkör megcsonkítását kö­zönyösen elnézve, annak megszegéséhez hallgatag eszközül hagyná magát felhasználtatni. Császári királyi Felség! az alattvalói hűség őszinte érzetével előadottaknak érett megfontolása és szigorú megbirálása után, mi úgy találjuk, hogy ha országunk kormánya az általa eddig követett ösvény­ről le nem tér, s minket tovább is az eddigiekhez ha­sonló törvénytelen rendeletek teljesítésére bármi mó­don kényszerít, valamint ha helyhatósági szerkeze­tünket az alkotmány és törvény alapján megillető jo­gok nem alkotmányos kormány­közegek sértő táma­dásainak továbbra is önkényes rendelkezésre kitéve hagyatnak és a korona részéről nem találkozhatunk azon támogatással, melyre mint annak törvényes tag­jai, s fenséges jogainak hű védelmezői joggal és igaz­sággal számolunk, — nehogy ezen nemzeti történel­münkben páratlanul álló küzdelemnél, midőn az állam kormány az, mely a legitim jogok megdöntésére mű­ködik, és a nép az, mely e jogok védelme mellett egy tűrő és szenvedő tömeggé alakul, — továbbra is he­lyeinken maradva mi is ezen legitim ősi jogok ostrom­lói közé tartozzunk, — bekövetkezettnek látandjuk az időpontot, midőn alkotmányos tisztikari állásunk, úgy becsületünk, mint hazafiságunk, a törvény és al­kotmány iránti érzületünkkel megsérhetlenné válik, midőn tehát közgyűlési küldetésünk alapfeltételeinek nyílt és vétkes megszegése nélkül azt megtartani, s hivatalos működésünket folytatni nem lehet. Engedje tehát csász. kir. Felséged hű alattva­lóinak, hogy ragaszkodva a f. évi augusztus 31-én közgyűlés által, alkotmányos jogainkat és törvényein­ket sértő minden felsőbb rendelet ellen kimondott óváshoz, mély tisztelettel és hódolattal kinyilatkoz­tassuk, miszerint mi a magas kormánynak legköze­lebbi olyatén rendeletére, melyben akár újabb jogsé­relmekkel illetné helyhatósági szerkezetünket, tör­vényellenes intézkedés végrehajtására kényszerítvén bennünket, akár a már megtörténteknek még lehető orvoslása iránt minket biztosítani s a jövendőktől megkíméltetni képes nem lenne vagy nem akarna, mi azon törvényhatósági állásról, melyre minket főváro­sunk választó közönségének bizalma hivott meg, és a hatósági közgyűlés helyzett, azonnal és egyetemesen visszalépünk; hagyván a felelősség súlyos terhét azok­ra, kik lelkiismeretöket elég edzetteknek érzik arra, hogy egy nemzet életfájának törzse ellen naponként újabb és újabb csapásokat intézhetnek s kiszárítása végett koronként egy egy gyök kiszakítására aggoda­lom nélkül vállalkozhatnak. Kik egyébiránt alattvalói mély tisztelet- és hó­dolattal öröklünk Pesten 1861. october 16-án tartott teljes tanácsgyülésünkből Császári királyi Felségednek sat. Csongrádm­egye felirata a megyék feloszlatása tárgyában: „Felséges császár és király ! „Mint megdöbbennek az ellenséges indulatú ide­genek között fegyvertelenül álló testvérek, midőn a híven szerető legerősebb testvér, az erőszak által szi­vén szuratva, egy rövid perez alatt élni megszűnik; midőn rögtön több testvéreiket látják életöktől meg­­fosztatni, midőn mindannyiukra felemelten villog az életirtó fegyver , úgy döbbentek meg Magyarország törvényhatóságai, úgy döbbent meg Csongrád várme­­gye, értesülvén, hogy Pest vármegye, a legerősebb s leghívebb testvér, a kedves szomszéd, nincs többé, hogy több testvérhatóságok is e kegyetlen sorsban ré­szesültek. „Felséges ur­ a szomorú tétlenségből, melyre a királyi trónra épen úgy, mint a hazára nézve veszé­lyes absolut kormányforma által kárhoztatva valánk, Felséged királyi szava által hivatott fel nemzetünk ez őt jogosan megillető alkotmányos önkormányzási tér elfoglalására; Felséged fölhívó szavára foglalták

Next