Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-19 / 243-244. szám
1861 — I. évfolyam. 243—244. sz. MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODA-MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEGJELEN Uj tér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, ha egy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL ség-hez intézzene . A lap kiadása körüli panaszok a magan hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 djkr. telével minden nap. Urtér 4 sz földszint ni t tl * j példányok KILIAN GYÖRoí, OSTERLAMM K. L LAMPEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR _ Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. ________ Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG 4 oct.—deczemb. 3 havi folyamára ... 5 frt—kr. nov.decz. hóra 3 „ 50 „ I hóra (csak helyben, házhoz küldve) I „ 80 „ A „Magyarország kiadó-hivatala. PEST, octóber 17. Külföldi szemle. Alig hat hete, hogy Lambert gróf Varsóba ment a legjobb reputatióval, szabadelvű, engesztelékeny szándékkal. Azt lehete várni, hogy a lengyel állapotok, kormánya alatt jobbra fordulnak, azonban az ellenkező történt. Mivel többen a mérsékelt pártiak közül, nem tudni mi okból, visszavonultak s a lengyel katolikus clprus fellépésében a cselekvő párt új támaszt talált: ez utóbbi kerekedett felül. Jellemző dolog, hogy Lambert gróf, a püspökök emlékiratát korántsem azért nem fogadta el, mivel minden igényeiket vissza akarta utasitani, hanem mivel az inkább a kedélyek felizgatására, semmint lecsillapitására hatott volna. Bajos elgondolni, mi bátoritja e cselekvő pártot, hogy midőn a borodlói tüntetésben meggátoltatott, ezt a Kosciusko halála napjának megünneplése által akarta visszatorolni; s előidézője lön azon gyászos ostromállapotnak, mely Varsóban kihirdettetett. Azok, kik a franczia félhivatalos lapok izgatásait okolják, elfeledik, hogy épen Párisban jelent meg lengyel nyelven azon röpirat, melynek czime: Oui, où non, ou le Royaume du Congrés en présence des réformes nouvellement accordées.“ Úgy véljük* 3 congressus alatt az 1815-ki bécsi szerződés határozatait érti szerző, melyek szerint a három királyságból s krakói szabad területből álló Lengyelország egy nemzetet képez. Szerző véli, hogy a czár által adott reformokat elfogadva,amaz igényeit a lengyel nemzet előbb-utóbb foganatosíthatta volna, de a tüntetések, most vagy később tisztán katonai uralomhoz vezetnek, s a lengyeleknek figyelembe kell venniök, hogy ők nincsenek a velenczeiek helyzetében, kiknek háta mögött háromszázezer olasz, s a tartalékban ötszázezer franczia katona áll. Velencze minden pillanatban felszabadulhat; de hol vannak a mi határainkon a lengyel hadak,hol szövetségeseink? valójában az aktív ellenállás, Varsó lerombolását s az országban a galicziai mészárlásokhoz hasonló valamit hozhatna létre. „Most arról van a szó, folytatja szerző, mutassuk meg Európának, hogy bírjuk a független lét organikus feltételeit, bírjuk azon politikai tapintatot, józan észt, melynek segedelme nélkül egy állam sem létezhet, annál kevésbé fejlődhetik ki. Ily után nyerhetjük meg a mivelt népek rokonszenvét; ellenkező esetben azon helyzetbe jutunk, melyről Talleyrand I. Napóleonnak mondá : ezek nem lesznek függetlenek!“ A római kérdésben ismét egy új röpirat jelent meg: „La Souveraineté du Pape, et l’unitértalienne, melyet eszméinek ereje, nem pedig a szerző rejtélyessége ajánl. E röpirat abban különbözik többi testvéreitől, hogy felállítván ezen elvet: „az egyháznak uralkodni, nem pedig kormányozni kell, az uralkodással együtt járó szabad territóriumot is kijelöli: a vaticántól Civita-Vechiaig ; e kikötő, mely felettébb kicsiny egy nagy államnak, az egyház igényeit kielégítené. A katholikus világ azt kívánja, hogy a pápa szabad és souverain legyen, így az lenne, hogy semleges és független területtel bírjon, igy azzal bírna, hogy a Vatikán az övé legyen, igy székhelye ott volna, hogy szabadon s korlátlanul közlekedhessék — oda adnák neki Civita-Vechiát, sat. A porosz király s királynő okt. 14-kén délben zárták bemenetöket Königsbergbe. A király lóháton ült, az uralkodó ház herczegeinek kíséretében; a királyné nyolcz lovas hintóban. A palotába érkezvén azonnal fogadta a polgári s katonai hatóságokat,megköszönvén nekik az igazgatás s haza érdekei védelmében tanúsított közreműködéseket. Ez volt a koronázási ünnepély első napja; ennélfogva nem épen nevezetes, úgymond a levelező , hogy a megyének több befolyásos magyar férfia akarná kezdeményezni a jegyzőkönyvnek szerb nyelvű párban leendő vezetését, a románok sem készek e miatt tanácskozni s abban egyeztek meg, hogy a jelentett szándéknak, ha egyedül merülne fel, elszántan ellene szegülnek, mert a megye túlnyomó népessége román, az előjog tehát ezt illetné meg, de ezen nemzetiség kész lemondani ebbeli igényéről azon okból, mivel most még teljes erőben áll a törvény, mely a magyar nyelvet rendeli hivatalossá, mit ha magunk szegnénk meg, csak kést adnánk elleneink kezébe; másfelől óvakodnak szám szerinti többségeket más testvérnemzetiségek megsértésére használni fel, tehát önmaguknak kellene követelniük, hogy még német és szerb párban is, tehát négy nyelven vitessenek a jegyzőkönyvek, ami mégis képtelen. Elhatároztatott azért, hogy ha az érintett indítvány valami magyar által a jegyzőkönyv szerb párti vitelére nézve előhozatik, a temesi románok határozottan a jegyzőkönyv egyedül magyar vezetését fogják sürgetni és keresztülvinni. — Szeged városa hatóságának e hó 14-dikén tartott közgyűlésében fölolvastatván a helytartótanács intézménye, melylyel a közgyűlés jegyzőkönyvét magához fölküldetni rendeli, hosszabb vita keletkezett, mivel egyik rész a jegyzőkönyvnek fölküldését — ámbár ez is csak tudomás végett — pártolta. Szavazásra kerülvén a dolog, nagy többséggel győzött azon nézet, hogy a jegyzőkönyvek ne küldessenek föl. — Jász-Apátiból írják a „P. N.“-nak, hogy az adóexecutió Tamacsik nevű adóinspector, és 180 Keller-gyalog képében oda is megérkezett. A hátralékosok mindenért, így a birtok-, személykereseti-, épületadóért, százalékért, bélyegcsonkításért stb. stb., külön-külön beszállásolásokkal terheltettek. Tomacsik úr az alkotmányos adószedő pénztárában levő 800 frtot, a vaspénztárt erővel, lakatossal feltöretvén, elvette. Belföldi szemle. — Temes megye septemberi közgyűlése alkalmával, mint tudjuk, román tanácskozásokról beszéltek, melyeknek czéljuk lett volna Krassó megye példáját, a fenálló törvény ellen, utánozni; a közgyűlésben azonban felszólalás ez ügyben nem történt, azóta pedig az ügy — mint a „Sürgöny“ levelezője írja — a román értelmiség dicséretes iránya következtében a legbékésebb s egyszersmind legjogosb és józanabb módon fejlődött tovább. Hire támadván ugyanis — Szombat October 19. Pest városa teljes tanácsának felirata. Császári Királyi Felség! Pest fővárosunk képviselőtestülete és tisztikara f. évi augusztus 21-én közgyülésileg összejővén, s figyelmöket azon kormányi intézkedésre fordítván, mely a testvér Pestmegye bizottmányát azért, mert helyhatósági feladatának tiszta fogalmából kiindulva, az országgyűlésnek feloszlattatása elleni óvását magáévá téve, nyilvános Ulés-tarthatási jogában felfüggesztetni rendelé, — nehogy fővárosunk hasonló okból hasonló törvényellenes rendelettel meglepetve, úgy a köz- mint a magánérdekek nagy hátrányára hatóság nélkül maradjon, akként intézkedett, hogy bekövetkezvén rá nézve is ilyen alkotmányellenes kormányrendelkezés, midőn ellene hatósági óvását jegyzőkönyvileg ünnepélyesen kijelentő, egyszersmind a tisztikar közgyűlési teendők elintézketési jogával ruházván fel, utasítá, hogy ezen minőségében maradjon, s a fővárosi törvényhatóság minden municipális jogait és kötelességeit — a közjogi ügyek tárgyalásának kivételével — jogérvényesen végezze mindaddig, mig ezen állásában becsületével, hazafiságával, alkotmányunk és törvényeink rendeletei iránti érzületével ellentétbe nem hozatnék. Ezen közgyűlési kivételes missiónak itt érintett alapfeltételeit szem előtt tartva és azok színvonalán elfogulatlan s tisztán a jog és kötelesség ép fogalmából merített ítélet alá véve azon felsőbb kormányhatósági intézményeket és rendeleteket, valamint egyéb , nem alkotmányos és nem magyar kormányközegek által hatósági rendszerünk ellen gyakorlatba vett közvetlen és közvetett fellépéseket, akaratlanul is a kérdés szavait érezzük bensőnkben viszhangozni : váljon közgyűlési küldetésünknek van-e még további élete anélkül, hogy a feltételek, melyekhez köttetett, meg ne legyenek bántva ? — vagy inkább nem érkezett-e el az időpont, melyhez eljutva a polgári becsület, a hazafiság, a törvény és alkotmány iránti tisztelet és hűség a tisztviselőtől mint közpolgártól követeli a maga szent adóját, hogy így öntudatában megnyugtatva a teljesített hazafiui kötelesség vigasztaló érzetével vonulhasson egyszerű magányába vissza, nehogy késlekedve a tartozásnak maga idejébeni kötelességszerű lerovásával, annak teljesíthetésében később az események megelőzzék, s oda utasítsák, hol részvét helyett elitéltetést, elismerés helyett megvetést talál. Felelősséggel törvényeink és alkotmányunk, felelősséggel küldőink és közönségünk, de felelősséggel önlelkiismeretünk iránt is — vettük érett megfontolás, és szigorú bírálat alá úgy kivételes helyzetünk körülményeit és ezek követeléseit, valamint az időt és eseményeit is, mielőtt a fönebb feltett kérdésre egyenes választ határozunk vala el; nevezetesen: A nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács, melynek elnöke az ország tárnoka ő excellentiájának egyenes írott utasítása folytán szervezte magát hatóságunk az 1848 : 23. törvény alapján, s később ugyanezen alapon s ugyanazon főkormányszék tudtával végzé a törvény rendelte teljes tisztujitását is, — újabban részint a nm. udv. kanczellária utasítása folytán, részint saját hatalmából kibocsátott rendeletei alapján, mig bennünket a nem-törvényes kir. biztos rendelkezései iránti engedelmességre utasít; mig hatósági jegyzőkönyveinknek időhatárokhoz kötött felterjesztését rendeli, holott a szabad kir. városoknak a kamara közvetlen felügyelése alóli kiszabadulásának, s annak mint oknak megemlítésével, hogy most már a szabad kir. városok és képviselőtestületi gyűlések megtartására jogositvák, épen az 1848-iki alaptörvényeink 23-dik czikkének érvénye előtt hajol meg; mig meghagyja, hogy a hírlapokra az absolut rendszer alatt kivetett törvénytelen beigtatási illetékek befizetése iránt az illetőket utasítsuk; mig költségvetésünk felterjesztését sürgeti, s helyhatósági szabványozási jogainkból származó díjjegyzékünk érvényét felfüggeszti; mig a törvényeink által nem ismert császári pénzügyi hivatalokkal a törvénytelen adókövetelések iránt hivatalos érintkezésre utasít; mig saját költségünkön felállított reáltanodánk nyilvánosságát az állami nem magyar tanintézetek belszerkezetének elfogadása föltételéhez köti, az alatt a cs. pénzügyminiszteri rendeleteknek alkotmány és törvénybe ütköző, a municipális ősi jogokat bántó kihirdetését és végrehajtását nem akadályozva megengedi, hogy az adó folyvást erőhatalommal szedessék, hogy a főváros földesúri jogait megillető s annak törvényes tulajdonát képező vámjövedelemről a cs. pénzügyigazgatóság tetszés szerint rendelkezzék, hogy a helyhatóságokat oly illetékek bevallása, behajtása és átszolgáltatására szorgalmazza, melyekhez azok törvényeink világos tilalmánál fogva járulni képtelenek; hogy hatóságunk több mint egy millió forintra rugó, a kincstár elleni elismert és világos követelése kielégítlenül hagyatva, ez naponkint jelentkező házi szükségei miatt zavarból zavarba, s hatósági eredményes működéseit gátló egyik szorongásból a másikba sodortassák; hogy az egyes adózók által befizetetlenül maradt, vagy maradó törvényellenes adóért a városi közvagyon és közérték tétessék felelőssé oly kormányközeg által, mely alkotmányunkon kívül állva, hazánkban törvényes rendeletet ki sem bocsáthat, hogy ezen felül törvényhatósági területjogunk is az által, mert a cs. pénzügyminiszteri, s egyéb volt cs. állami hivatalnokok, bár polgári állásúak legyenek, katonai törvényhatóság alá helyeztettek, nemcsak érzékenyen megsértessék, hanem hogy eképen — az igy szabadalmazottak a törvényellenes eljárásuk miatti törvényes megfenyités, valamint magánosok polgári jogainak irányunkbani érvényesitése ellen fedezve lévén, a magyar municipalitás mihamarábbi lehetlenitésére mintegy ösztönöztessenek; és végül megengedi , hogy törvényhatóságunk tekintélyének saját közönségünk előtti gyanúsítására a területünkön lakó szabad polgároknak a törvény uralma alatt álló házaikat, a mi tudtunk és előleges értesíttetésünk nélkül éjnek idején fegyveres erő látogathassa meg, s a titkos érdekek czéljai által kijelölteket elhurczolja, s katonai börtönökben fogva tartsa; valamint hogy az úgynevezett rend helyreállítása tekintetéből helyhatósági rendőreink mellőzésével, sőt azok kiszabott szolgálat teljesítésének tettleges megakadályozásával a nyílt utczákon fegyveres beavatkozás történjék, sebesülések okoztassanak és elfogatások eszközöltessenek; szóval részint egyenesen a nagyméltóságu udv. kanczellária, és a n. m. helytartótanács által közvetlen, részint ezek felsőbb kormányhatósága mellett a cs. pénzügyigazgatóságok, és a fegyveres erő által alkotmányos helyhatósági életünk ellen oly támadásokat látunk és tapasztalunk intéztetni, melyeket erőtlenségünk el nem háríthatván, azoknak tétlen, és hallgatag tovább elnézése által bűnt követnénk el. Midőn tehát mi felséged legmagasabb trónja előtt a most legrövidebben, s alattvalói hódolattal elsorolt tényekből nem következtethetünk egyebet, mint hogy a birodalmi kormány élén álló státusminiszternek a birodalmi tanács í. e. augustus 23-iki ülésében tett, s uralkodói üzenetképen előadott azon nyilatkozata, miszerint Magyarország az 1848—49 ki események következtében alkotmányát eljátszá; s ezen időtől fogva mint hódított ország, melynek alkotmánya, alaptörvényei, és kétoldalú ünnepélyes szerződései erő- és érvénynélküliek, áll az ausztriai birodalom tartományainak sorában, a mai birodalmi kormányzat programmjának alapjául vétetvén, törvényeink és alkotmányunk egyenes és természetes őrei a törvényhatóságok erőszakos megszüntetése vagy keresett eszközökkeli lehetlenítése vétetett czélba. Minthogy pedig ilyen, se népet, se trónt nem módogitható, nem erősíthető küzdelem hitünk szerint tét felekezetet állít elő, az elnyomókét t. i., kik az országgyűlés előtt is kimondott fejedelmi teljhatalom fogalmából indulva ki, erejök és befolyásukat nyilván és alattomban arra használandják, hogy hazánk ős régi jogait és szabadságát, törvényeit és alkotmányát a nemrég prodlamált birodalmi egység eszméjének ragadják oda áldozatul; és az elnyomottakét, kik kezökben az idő és viszontagságok által mégis viselt, meg is szentelt törvények, szívekben jogaik igazsága és elévülhetlensége iránti meggyőződéssel — tenni fogják azt, mit tenniök alkotmányos életbentartási ösztönükből kifolyó kötelességük — tűrnek és szenvednek, de országos kincsek a nemzeti szabadság elalkuvására szövetkezni soha és senkivel sem fognak. E két felekezet között mi, Pest város alkotmányos tisztikara, miután sem természetünket nem tagadhatjuk meg, sem nemzeti létünk megsemmisítésére segédkezet nem nyújthatunk, semmi esetre sem tartozhatván az elsőbbek közé, és minden esetre az utóbbak tömegének lévén alkatrészei, alattvalói mély tisztelettel és hódolattal kijelentjük : mikép oly kormányi elvek szerint, minőket a birodalom más minisztériuma a magyar nemzet ellenében részint eddig valósított, részint valósítani törekszik, hivatalos eljárásunkat, s bár minémü tiszti működésünket intézni, mig egy részről a törvény iránti tiszteletünk és becsületérzetünkkel meg nem egyezőnek, s a haza elleni bűnnek tartjuk; más részről kiáltó ellentétben e kormánytörekvési maximákat és azon hűséggel, melyet a magyar nemzet királyai, s a királyi jogokat a felséges dynastia részére biztositó szerződések és alaptörvények iránt érez, és tőle elirtathatlanul bizonyít, s mely hűséggel összeférhetlen ama koczkáztató politika, mely a szerencsének pillanatokra kedvező mosolyától elkábittatva nem tartózkodik a szokás, idő és fejedelmi eskü megszentelte törvények és alapszerződések szabad megsértését, s felforgatását államigazgatási elvképen felállítani, s ekképen a viszonyok esetleges változtával a törvényei és trónjához hűn ragaszkodó nemzetet oly doctrinával mérelezni meg, mely ezen ősi ragaszkodást alááshatná és ingadozóvá tehetné. Kijelentjük tovább, mikép alkotmányos helyhatóságunk jelen fonák viszonyai között nemcsak a közigazgatást, de az alkotmányos törvénykezést is lehetlennek tartjuk, nemcsak azért, mert alkotmányos bíráink a nem alkotmányos és nem hazai törvények alatt álló cs. hatóságok működése által törvényes hatáskörükben zsibbasztólag megszorittatnak és akadályoztatnak, midőn vagy a törvénytelen illetékek beszedése által levetkeznék alkotmányos jellemüket, vagy pedig azt megtagadva, magukat erőszakos végrehajtások veszélyeinek tennék ki,— hanem még azon okból is, mert hazánkban az alkotmányos bíró kötelessége nem egyedül abból áll, hogy a honpolgárok magánjog ügyeit egyszerűen elintézze, hanem oda is kiterjed, hogy az igazságot az alkotmányos törvények szellemében szolgáltassa ki, egyszersmind pedig a hazai törvényhozás önállóságának és függetlenségének, mely az alkotmány egyik kiegészítő részét teszi, hű őre legyen. Mihelyt e hivatásának a hatalommal szemben meg nem felelhet, kötelessége inkább visszalépni, semmint az alkotmányos jogkör megcsonkítását közönyösen elnézve, annak megszegéséhez hallgatag eszközül hagyná magát felhasználtatni. Császári királyi Felség! az alattvalói hűség őszinte érzetével előadottaknak érett megfontolása és szigorú megbirálása után, mi úgy találjuk, hogy ha országunk kormánya az általa eddig követett ösvényről le nem tér, s minket tovább is az eddigiekhez hasonló törvénytelen rendeletek teljesítésére bármi módon kényszerít, valamint ha helyhatósági szerkezetünket az alkotmány és törvény alapján megillető jogok nem alkotmányos kormányközegek sértő támadásainak továbbra is önkényes rendelkezésre kitéve hagyatnak és a korona részéről nem találkozhatunk azon támogatással, melyre mint annak törvényes tagjai, s fenséges jogainak hű védelmezői joggal és igazsággal számolunk, — nehogy ezen nemzeti történelmünkben páratlanul álló küzdelemnél, midőn az állam kormány az, mely a legitim jogok megdöntésére működik, és a nép az, mely e jogok védelme mellett egy tűrő és szenvedő tömeggé alakul, — továbbra is helyeinken maradva mi is ezen legitim ősi jogok ostromlói közé tartozzunk, — bekövetkezettnek látandjuk az időpontot, midőn alkotmányos tisztikari állásunk, úgy becsületünk, mint hazafiságunk, a törvény és alkotmány iránti érzületünkkel megsérhetlenné válik, midőn tehát közgyűlési küldetésünk alapfeltételeinek nyílt és vétkes megszegése nélkül azt megtartani, s hivatalos működésünket folytatni nem lehet. Engedje tehát csász. kir. Felséged hű alattvalóinak, hogy ragaszkodva a f. évi augusztus 31-én közgyűlés által, alkotmányos jogainkat és törvényeinket sértő minden felsőbb rendelet ellen kimondott óváshoz, mély tisztelettel és hódolattal kinyilatkoztassuk, miszerint mi a magas kormánynak legközelebbi olyatén rendeletére, melyben akár újabb jogsérelmekkel illetné helyhatósági szerkezetünket, törvényellenes intézkedés végrehajtására kényszerítvén bennünket, akár a már megtörténteknek még lehető orvoslása iránt minket biztosítani s a jövendőktől megkíméltetni képes nem lenne vagy nem akarna, mi azon törvényhatósági állásról, melyre minket fővárosunk választó közönségének bizalma hivott meg, és a hatósági közgyűlés helyzett, azonnal és egyetemesen visszalépünk; hagyván a felelősség súlyos terhét azokra, kik lelkiismeretöket elég edzetteknek érzik arra, hogy egy nemzet életfájának törzse ellen naponként újabb és újabb csapásokat intézhetnek s kiszárítása végett koronként egy egy gyök kiszakítására aggodalom nélkül vállalkozhatnak. Kik egyébiránt alattvalói mély tisztelet- és hódolattal öröklünk Pesten 1861. october 16-án tartott teljes tanácsgyülésünkből Császári királyi Felségednek sat. Csongrádmegye felirata a megyék feloszlatása tárgyában: „Felséges császár és király ! „Mint megdöbbennek az ellenséges indulatú idegenek között fegyvertelenül álló testvérek, midőn a híven szerető legerősebb testvér, az erőszak által szivén szuratva, egy rövid perez alatt élni megszűnik; midőn rögtön több testvéreiket látják életöktől megfosztatni, midőn mindannyiukra felemelten villog az életirtó fegyver , úgy döbbentek meg Magyarország törvényhatóságai, úgy döbbent meg Csongrád vármegye, értesülvén, hogy Pest vármegye, a legerősebb s leghívebb testvér, a kedves szomszéd, nincs többé, hogy több testvérhatóságok is e kegyetlen sorsban részesültek. „Felséges ur a szomorú tétlenségből, melyre a királyi trónra épen úgy, mint a hazára nézve veszélyes absolut kormányforma által kárhoztatva valánk, Felséged királyi szava által hivatott fel nemzetünk ez őt jogosan megillető alkotmányos önkormányzási tér elfoglalására; Felséged fölhívó szavára foglalták