Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)

1861-10-22 / 246. szám

1861 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. 246. SZ. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. hirdetmények: DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Kedd October MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. A varsói eseményekről részletesebb tudósításaink vannak. Múlt alkalommal jelentettük, hogy a katonaság az egyházból kijövőket mikép bántalmazá. A „Breslauer Zig“ mai tudósítása elmondja, mi történt a benmaradottakkal, kik látván a kimenők bántalmaztatását, nem akarák magukat hasonlónak tenni ki, hanem benmaradtak, a szenthely szárnyai alatt biztosaknak vélvén magukat. A katonaság kívül maradt és elállta a kijárásokat. A benmaradottakat szomjuk annyira kínzá, hogy a több hetes szentelt vizet mind egy cseppig kiitták. — Hogy pedig rémülésüket s ez által kínjaikat is neveljék, a kün álló tiszt urak azzal mulatók magokat, hogy bebekiálták, mikép a kijövetkor meg fognak tizedeltetni. jelent meg,“Telszölitván az ostromlófél, SSg/«* leff tbknak feltétlen adják meg magukat, mit azonban a bennlevők megtagadtak. Éjfél utáni 3 órakor végre feltörték a katonák a belölről elreteszelt ajtókat, s szuronyszegezve (!) vad hurrahval megrohanták a szerencsétleneket. Az első sorokban álló nők erre kereszttel kezökben térdre vetették magukat. A katonák felkutaták az egyház minden zugát fel a harangokig s puskaagygyal verés és lökdöséssel összehajtották az elbujtakat. Végre 11 órakor vedrekben vizet hoztak, mit a szomjas tömeg maikkal és sipkákkal kimerítve rögtön felemésztett. Akiknek pénzük volt, megengedték, hogy drága pénzért frissítőket hozathassanak. Többen a templomokban átadák ékszereiket a nőknek, jól ismervén az orosz katona gyengeségét ki, ha meglátta az ilyet,nem figyá ott; 12 órakor vedrekben hirhedett orosz árpáiért hoztak s katonai kenyvet. 16-án Lambert gifnál az érsekségnek 1 egy küldöttsége jelent meg, mely tudata, mikép az érsekség azon okból, mivel három egyház közüli kettőt, a Bernátosokét és a szt- János templomát, megszentségtelenitettek 1 katonák betörése, rablása, kegyetlenkedése sy által, lepecsételtette, a többi egyházakat pedig hogy hasonló visszaélés és botrányoknak legyem kitéve, bezáratta, s mind- addig bezárva tartani; mig a kormánytól az egyi házak hasonlótól mezesére elegendő biztosítékot nem nyerendnek. P.mbert gr. megesküdött a keresztre hogy az eíhazak megrohanása tudta nélkül s történt sajnálatát tette ki a történteken s tökéletes biztosítást ígért. FEST, October 2h Külföldi szemle. A politikai élet jelen hullámzásában, hol egy hol más kérdés küzdi fel magát a napi események felszínére. Míg az olasz kérdést nyugalomnak látszó zsibbadtság borítja, melynek, mióta Cialdini hatalmas keze délen rendet csinált — csak egyes rövid felnyilalásai gerjesztenek pillanatnyi figyelmet, míg a porosz király compiégnei találkozása s a mellette félárnyékban álló hollandi királyi látogató a közelmúltak homályába vonul vissza, míg jövő eredményei ismét előtérbe nem vonják , addig az oroszországi izgalom mellett a lengyel kérdés emelkedik az események felszínén. Emlékezhetnek olvasóink,mikép az angol parlament, utolsó ülésén a kormánytól azon levelezések közlését kívánta, mely 1831-ben a lengyel kérdést illetőleg az orosz- angol és franczia udvarok közt folyt. E levelezés épen most, midőn a közfigyelem ismét Lengyelországhoz fordult, tehát épen idő szerint kinyomatva átadatott a nyilvánosságnak. E levelezésből kitűnik, mikép Franczia és Angolország 1831- ben csakugyan tiltakoztak Szentpéterváron a bécsi szerződés megsértése ellen, azonban Oroszország annak más saját értelmezést adva, a tiltakozó udvarok vétóját kiáltó hangként a pusztában elenyészni engedő. Ezen iratokból látjuk ugyanis, mikép 1831. januáriusában Talleyrand londoni franczia követ kormányától egy jegyzéket nyújta át Palmerstonnak, melyben az angol kormány egy kézreműködni szólíttatik fel az iránt,hogy a lengyel nép politikai létezése biztosíttassák. Látjuk továbbá azt is, mikép az angol kormány már megtette ez ügyben a magáét, tiltakozván Szent-Péterváron a lengyel alkotmány önkényes eltörlése ellen, azonban látjuk azt is, mikép az angol kormány, midőn a felszólításra feleletül a franczia udvart értesítné, azon megjegyzést teszi, hogy megtevők ugyan a szükséges lépést, de mivel nincs kilátás, hogy az orosz kormány arra hajtana, „illőbbnek és czélszerűbbnek látja, hogy tartózkodó politikai irányt kövessenek, mivel az angol kormány nincs rá készülve, hogy megtagadás esetén közvetítési ajánlatának nyomatékot szerezhessen.“ A franczia kormány, mint szintén az angol is, belügyeivel lévén elfoglalva, mivel másfelől Lengyelország igen szorosan véve nem is volt „seiiffe, se maliéra“. válaszban saját tartózkodó politikájára érvét veive a dolgot —— tévé hagyta. Az orosz kormány pedig az angol udvar tiltakozását hallatlan nem hagyta, hanem megfelelt rá; azonban a bécsi szerződésnek, mely szerint „Lengyelországot a bécsi congressus adta Oroszországnak, azon kijelentés mellett, mikép a királyság alkotmánya és elkülönzött közigazgatással van az orosz birodalomhoz csatolva,“ kedve szerinti magyarázatot adott, kijelentvén, mikép a bécsi szerződést a lengyel felkelők maguk „venyirkolták“ ugyan, ámde mindamellett a cár eleget teend a bécsi szerződésben vállalt kötelezettségeinek. „Azonban a bécsi szerződést így felelt továbbá Nesselrode orosz külügyér — nem lehet úgy értelmezni, hogy Lengyelországnak külön kormányzati rendszerrel kellene bírnia, annál kevésbé, miután 1815 ben Sándor czár feltarta magának azt, hogy uj alattvalóinak olynemü intézményeket adand, melyeket az ország szükségeihez illőknek fog tartani.“ Erre Palmerston 1832-ik év júliusában azt felelé, mikép az angol kormány úgy véli, hogy a lengyel felkelés nem jogosítja fel a cárt az országnak 1815-iki alkotmánya eltörlésére, s kötelességének tartja a szerződés megtörése ellen tiltakozni.“ Azonban a tiltakozás csakugyan kiáltó szó maradt a pusztában mindeddig, miután pedig e tiltakozás jelenleg is fenáll, noha csaknem 30 év repült e felette, s a kor szelleme azóta egészen más fordulatot vett, a népjogok a szent szövetség megszentelt alapelveit kiveték sarkaikból, úgy hisszük, mikép a szótlanul tűrő lengyel népség néma szenvedései hatalmas érvekül fognak szolgálni az új parlamenti időszak alatt kétségtelenül s nagyon valószínűleg több eredménnyel lefolyandó lengyelügyi vitatkozásnak. A római kérdés megoldása tehát ismét háttérba tolatott. Párisi híreink szerint a kérdés megoldása felett élénk vitatkozás folyt a franczia császár jelenlétében Persigny bel- és Thouvénel francia külügyérek közt. Persigny a kérdés gyors megoldását sürgető, mivel Francziaország érdekei s a gyér megoldás által nyerendő roppant népszerűség azt kivánják, hogy az ügy Itália igényei értelmében rögtön elláttassék. Thouvénél pedig anélkül, hogy a olaszok javát kevésbé akarná munkálni, azt állíts mikép a diplomatiai bonyodalmak veszélye halasztás kíván s azon meggyőződése, hogy Francziaországna kissé erélyes fellépése Rómában,megszüntetné befolyását és nagy zavarokba bonyolítná, mivel a pápa el vagyan határozva a tényeknek magát alárendelni, s mindennemű kiegyezkedést visszautasít. A császári nézet megnyerő magának, s daczára a belügyminiszter tanácsai s Napoleon hg sürgető előterjesztéseinek elhatározá, mikép a statu quot még fenntarja. Thouvenel e vitatkozás hevében a többek köz azon érvet szalasztá ki a száján, hogy hisz e kérd» tulajdonkép nem is érdekli a belügyminiszter ura mert külügyi dolog. Az „Independance“ megleczké Thouvenelt e szavaiért, mert napjainkban a nagy plitikai kérdések — úgymond, — melyek a kormái külügyi politikáját érintik, szorosan összefüggnek belügyekkel. . „ Ugyanerre mutat a római megszálló franc ^ csapatok újakkal kicserélése s azon tény, hogy élelmezési szerződések ismét egy évre köttettek, vábbá a franczia kormány és szent szék közideje nem volt ily benső viszony mint most,midög joalette marquis utasítást vett, hogy a dolgjt vezesse, mikép a római székkel a lehető legyben állhassanak. Emiatt nemcsak Turinban, sőt párisi napóleoni körökben is nagyon duzzognak ily körülmények közt természetesen Ratazzi párisi működésének sem sok eredménye lehet, annál türelmetlenebbül várják tehát a parlament összeillését, mely, mint az „Italic“ írja, novemberben ül össze. Benedetti franczia követ nem legjobb hangulatot lel Tarinban,kova 16-án megérkezett. Szardinia bekeblezésének kérdése ismét felmerült, de csak utólagosan. Angol lapok ugyanis Minghettinek Cobden kérdő felszólítására ezen utolsóhoz intézett levelét közlik, melyben Minghetti, mint akkori miniszter és favour bizalmas barátja, kijelenti, miképp az olasz kormány sohasem volt sem felszólítva, sem alkudozásban Szardinia, vagy Olaszország más területének átengedése iránt. A Havas ügynökség Konstantinápolyból vett diplomatiai okmánya szerint, az ott tartott konferenciában azon okból ellenzék a dunai fejedelemségek végleges és teljes unióját, mivel, mint állíták,nem való a fejdelem azon állítása, hogy a népség az egyesülést forrón óhajtaná, ez csak a radical párt fogása, mellyel 1856-ban a régi bojárpártot leküzdeni akarák; mindemellett azonban az ad hoc divánba küldendő választások alkalmával a radical párt kisebbségben maradt. Az új választási törvény pedig azért utasíttatott vissza, mivel — az okirat szerint —Kuza fejedelem ezen eszköz által többséget akar magának szerezni az által, hogy a bojárok és nagybirtokosok kezéből a befolyást kicsikarva, a városok lakóira ruházza át, kiknél nagyobb rokonszenvet hisz találni. 15 erős disiem Ie. _Komír",,,,ueS5'e bizottmányának oct. 6. i a és 7-dikén tart közgyűlésében a helytartótanácsnak a a megye háziját eltiltó rendelete felolvastatván, a l megye közölt e elhatározta, hogy költségvetését a ] ;s helytartója ifh02 nem terjeszti fel, háziadója meg- j h határozása ve^se, beszedése s kezelése jógától el ? nem áll fászári adó fejében erőhatalommal fel- i szedett pi^et az illetők háziadójába való betudás üt végett a’k idején, t. i. a legközelebbi országgyűlés I k alkalmi visszaköveteli, a felelősséget az össze bizottmág nap ra vállalja. Kijelenti továbbá a bizottigmány^y több törvényhatóság bizottmányainak kü t elenfére^yek alatt történt felfüggesztését vagy fel- g z_ őszia^ ^enyellenesnek tekinti, hogy a megye 7- tör es kormányának egyedül magát ismeri s a ^ mai hatóságot, a mig a törvény értelmében teheti, II.jr ° ini fogja, a megye tisztviselőitől pedig ele i, hogy hivatalos eljárásaikat mindaddig, mig azt a ,lkotmányosan tehetik és igy a megyei bizottmány v állásáig — melynek megszűntével alkotmányos h hivataloskodásuknak alapja is megszűnnék — ernyezetlenül folytatni fogják. Törvénnyel ellenkező bármely rendeletet valamint eddig nem teljesített, úgy szentül sem vesz figyelembe. E határozatokat a helyartótanácsnak tudomásul megküldik. Az aug. 12-dikén tartott közgyűlésből telterjesztés küldetett a helytartótanácshoz, panaszt emelt az iránt, hogy a gr. Jelacsics 69. számú gyalogezred 1 h parancsnokságától báró Testa Henrik őrnagy aláírásával a szabadságosok behívása iránt kiadott hirdetmény kifüggesztésére és közhírré tételére a községi bírákat a cs. k. csendőrség erőszakosan kényszerítette. E tárgyban most a helytartótanács egy intézményt küldött le, melynek rövid foglalatja az, hogy a helytartótanács a panasztott eljárás ellen sikerrel nem intézkedhetik. Erre a bizottmányi közgyűlés a következő végzést rendelte jegyzőkönyvébe igtattatni : „2171. A nm. m. k. helytartótanácsnak intézkedési tehetetlensége kétségtelen bizonyítékául szolgáló ezen nyilatkozata tudomásul vétetik.“ — Szeged városának e hó 14-dikén tartott közgyűlésében fölolvastatott a helytartótanács leirata, melyben a város hatóságának meghagyatik, hogy a politikai irányú honvédsegélyző-egyletet oszlassa el. Ennek folytán fölolvastatott ez egylet levele is, melyben a tanáccsal tudatja, hogy miután a föllebbi intézmény létezése tudomására jutott, működését felfüggesztvén, kéri a városi hatóságot, hogy további létezhetése mellett lépéseket tegyen a helytartótanácsnál; ha pedig ez sikeretlen lenne, a takarékpénztárba letett 900 írtról hazai jótékony czélokra intézkedjék. Felolvastatott még az ennek nyomán hozott tanácsülési végzés is, mely ezt helyeselvén, a fölterjesztés kieszközlését a közgyűlésre teszi át. A közgyűlés, hosszabb vita után, a fölterjesztést megtétetni határozta. — A helytartótanácsnak az utijegyekre vonatkozó intézménye tisztelettel félretétetett. — Végül még egy helytartótanácsi leirat lön bejelentve. Tavaszszal ugyanis fölszólittatott Szeged városa is, hogy terjeszsze föl azok jegyzékét, kiktől 1849 ben fegyvereik erőszakkal beszedettek, miszerint visszaadathassanak. E jegyzék a levéltárban meglevén, mely szerint mintegy 600 fegyver szedetett be, a tanács által felküldetett. Most tudatja a föntisztelt kormányszék, hogy e fegyverek — nem léteznek. E jelentés átalános derültséget okozott. aa <> J I ««a <ao««^ JLLUUl U1V ítŐUlUK l UU.J ilJkj HZá utijegyek bélyegzése ellen fölterjesztést tett a helytartótanácshoz ; ez most válaszolt e fölterjesztésre, kinyilatkoztatva, hogy a bélyegzés mulhatjanul szükséges. A város hatósága, e hó 12-dikén folytatott közgyűlésében, elhatározta, hogy még egyszer fölir e tárgyban. — Ugyancsak Kolozsvár városa tanácsa a következő hirdetményt tette közzé : „Ö cs. k. apóst. Felsége múlt hó 29-től kelt legf. leiratánál fogva ez országbeli mindazon szabadságos katonáknak, kik az utolsó ujonczállitás óta behivatván meg nem jelentek, ebbeli engedetlenségökért a büntetést merőben elengedni méltóztatott azon esetre, ha azon szabadságosok ez engedetlenségen kivül más vétséget nem követtek el s e kegyelmi tény kihirdetése napjától számítandó három hét alatt magukat valamely katonai hatóságnál jelentik. — Mi is a helybeli cs. k. katonai állomás-parancsnokságnak e hó 14-ről 719. szám alatt ide tett hivatalos megkeresése folytán ezennel közhírré tétetik. Sz. kir. Kolozsvár város tanácsa f. 1861-ik évi oct. 15-én tartott üléséből.“ — Szemlnkról és Uj-Aradról a katonai adóbehajtásról értesítik az „Alföld“-et.Németajku honfitársaink mind a két helyen csak az erőszaknak engedtek. — Nagy-Kőrösön 18-kan jelentek meg Glasser és Wajzer urak a B.-táblákat követelni; a községtanács megtagadta. — Békésen e hó 14-dikén volt biróválasztás. A tizes választmány oly egyéneket jelölt ki, a kik közül az 1200 választóval biró városnak egy sem kelllett. Uj kijelölést kívántak ■ Asztalos István választási elnök azonban kijelenté, hogy uj kijelölés nem fog történni, s igy 154 szavazattal Hagyó Kovács József lett a biró. i e , Aradmegye föloszlása. Arad, oct. 19. Aradmegye tisztikara, a mai lapon, működését a következő lemondási okirattal szüntette meg . Aradmegye bizottmánya az 1848-ik 16 ikt. ez. értelmében alakult. Ez alapon választá meg tisztviseőit; ez alapon fogadá el tisztikarának esküjét. A magas kormány Aradmegye ezen alakulása dlen nemcsak kifogást nem ten, de folytonos érintkeése által annak törvényességét elismerte. Daczára ennek, és nyílt ellentétében az uralkodói szó szentségének, mely a megyéket törvényes álapotukra visszahelyezni ígéri, a m. udvari kanczellári f. év October hó 7-ke napján 13,470 sz a. kelt rendeletében Aradmegye bizottmányát törvényeink világos rendeletei ellenére feloszlatja. E feloszlatás tényével kétségtelenné válik alóíirt tisztviselői kar előtt, az alkotmányos megyei élet rövid korszaka alatt keserűen érzett azon aggodalmas meggyőződése, miszerint az alkotmány fogalmával vúnyosan ellenkező katonai adóbehajtás, a kormány hvatalnokainak a polgári hatóság jogkörétőli elvonsolása, a megyében lakó békés elemek egymás elleni felizgatása, s a törvényellenes rendeletek folytonos perrogálása által e megye autonomicus életének megzsibbasztása, annak létföltételül szolgáló erkölcsi tekintélyének szétrombolása, s a megyei helyhatósági önkormányzat gyakorlatának lehetlenitése czéloztatott. Ezek folytán, miután alólirott tisztikar a megye törvényesen alakult bizottmányának az 1848-iki törvény értelmében nem csak kiegészítő részét képezi, de annak egyenes kifolyása is; miután a haza jelen rendkívüli viszonyai között felelőséggel csupán e megye bizottmányának tartozik, és tiszti esküjének szentsége szerint egyedül az 1848-iki törvények szerint működhetnek; és miután Arad megye bizottmánya működését egy időre felfüggeszteni kényszerül, annálfogva alólirott tisztikar is azon ideig tisztviselői működését megszüntetvén, tisztviselőségét világosvári Bohus János főispán ur ö méltósága kezeibe ezennel leteszi, és kinyilatkoztatja, hogy a törvény és haza iránti megtörhetlen hűsége, és Isten színe előtt letett esküje szerint mindaddig, mig a legmagasb nyilatkozatban is biztosított megyei rendszer ősi jogába vissza nem állittatik, tisztviselői állását vissza nem foglalja. Kelt Aradon az aradmegyei tisztviselők 1861. évi October 19-én tartott tanácskozmányából. (Következik a tisztviselői kar aláírása). A közbiztonság, s általában a megye lakosainak közérdeke megóvása tekintetéből, Vörös Antal 1-ső alispánunk a mai naptól, a pestmegyeiekkel lényegileg megegyező szabályzatokat bocsátott ki. A jelen tisztikar által, egy tisztviselői nyugdíjalap képezésére eddig elé tett befizetésekből támadt pénzöszlet kezelése s adandó esetekben a segélynyújtás tekintetéből, 3 tagú bizottság választatott meg. A lemondási okirat aláírása után a tisztikar a nagy gyűlésterembe menvén föl, az okirat az ott szép számmal megjelent bizottmányi tagok előtt is fölolvastatott, kik azt egyhangú helyesléssel fogadták. A felolvasás után forrón szeretett 1-ső alispánunk Vörös Antal érzékeny szavakban vett búcsút tiszttársaitól, szokott szerénységével azok buzgó fáradozásainak tulajdonítván, hogy a lefolyt nehéz idők daczára is, becsülettel meg lett felelve mind a haza, mind az egyesek által belénk vetett bizalomnak és várakozásnak. Szavaira derék főjegyzőnk felelt, méltólag emelve ki ősz vezérünk hazafiui érzelmeit s tolmauBuivu iufili »zeiei,eiuiiis.ci es tiszieieiuukei irányában, sifiv fejezve be szavait .Erős hitünk, hogy alkotmányos megyei életünk mai nagypéntekére, bizonyosan a feltámadás vasárnapja is bekövetkezik, a midőn is ismét ott fogunk állni a szabadság szent zászlóját előttünk lobogtató vezérünk körül.“ Végül a „Szózat“ zendül meg s a megható jelenet nem egy szemből könyeket csalt ki. Ezek után főispánunk Bohus János c mlgához indultunk, tőle búcsút veendők s neki a lemondási okiratot 1-ső alispánunk által átnyujtandók. Búcsúszavainkat első alispánunk érzékeny szavakban tolmácsolva, az okiratot s az őrizetére bízott vármegye pecsétjét átnyújtotta a főispánnak, kit a jelenet annyira meghatott, hogy zokogásba törve ki, szavakat a feleletre nem birt találni. Alig volt, kinek szemében köny nem csillogott volna. A „Szózat“ ismét megrendült, s mi zokogó főispánunktól,őt egyenkint megölelve, távoztunk el — egy boldogabb időben viszontlátás reményében. Remetei Fülöp. Arad városa felosztási közgyűlése. Arad, október 18-án. A fogyasztási adó erőszakos behajtása ügyében ma délután 5 órakor a városi tanács és képviselőség árt conferentiává alakulván, a polgárnagy előadja, miszerint ma reggel a pénzügyigazgatóság a fogyaszási adó rögtöni befizetése miatti feloszlása fölött egy lőleges értekezletet tartván, abból Szentiványi taácsnok és Deutsch Ignácz képviselő kiküldettek, a pénzigazgatóval ezen tárgy elintézése, s illetőleg az iánt adó mennyisége kipuhatolása végett értekezni. Erre Szentiványi úr jelenti, hogy mivel a pénzügyiazgató a rögtöni erőszakos behajtástól elállani nem karván, parancsa lévén minden áron pénzt szerezni a Szentiványi úr részletes fizetésének ajánlatát is! Mint nem a képviselet kiküldöttjétől tett ajánlatot elímerni vonakodván, azt akarta, hogy a küldöttség aépviselő testülettől mutasson fel meghatalmazást, és a holnap délutáni 1 óráig a tartozásnak negyedét, azt 10,000 frt lefizetnék, akkor az erőszakos behajtást megszüntetheti. A hátralékra nézve a következő felételeket ajánlván, t. i. 3 hónap múlva a második, 6ónap múlva a harmadik, és 9 hónap múlva az utolsó egyed lenne fizetendő, fentartván a küldöttség a támadásbeli reclamatiót és vizsgálatot magának, valmint a más után már eddig is behajtott adóknak e számitolását A követelt adó a pénzügyigazgatóság jentése szerint a következőkből állana : Ezen követelésre, a pénzügyigazgatóság a vásnak 64,000 ftnyi államkölcsönpapírjait, melyek előbbi városi hatóság által Bécsben elzálogosítva fiának, lefoglalta és a mostani pénzkurus szerint ,000 frtért el is adta. Ebből tehát a papírokra vett klcsönösszeget, 20,000 ftot, lefizetvén, s a fenmaradt,000 frt ezen mostani követelés törlesztésére betudni, még maradna'fizetendő 40,000 frt körülbelül. Csemegi ezen jelentést, minthogy a viszonnkkal alkudozni s az erőszaknak ellentálló nem 1) Fogyasztási adó................... 50,400 2) Földadó..................................3,913 3) Épületadó..................... . 7,222 4) Jövedelmi adó........................4,123 5) Hadipótlék.............................1,513 6) Földtehermentesitési . . . 4,624 7) Illetékek........................ , 50 ft. Összesen 71,845 ft.