Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)

1861-11-22 / 272. szám

TT * ‘‘ruflllo'/Oll­il 91Ilii(I­I, . II. r. 3. t. 3. §-lye ezt mondja: „altam­en­t rin­­ceps proprio motu et absolute potissimum su­per rebus — — vetustae libertati totius Irulga­­ricae gentis derogimtibus,^n^^utiones meere non potest: sed »ccersitokvnt^ria^’atoq^^o­­pulo:si eis tales legestnacea 111 a­n­ne? Qui cum responderint quod­^i ch­ilesti^strea sanctiones pro legibus *observan­tur.‘!­­rr A király regia proposdióját tette 1790—91-ben az uniót, az egyesem orsíripUldek elfogadv­­ák és végrehajtását sü­rgeték, tehát az egye­sülés már ekkori törvén­ynyé vált, miután ék­­nek szentes­ités m­o­tto.(l^n wi&Fi&Kyáíiyesnek kel­­lel­t lenni, a mint b’^F'ä T^Hiflézett sorok mutatni tiák. Hogy az (^líág^hifdkm­ár ekkornt évfor­­d­u­lni. , 11:jl­7 1791 6. ez. : „Sacratissima, sua Majestas agnoscere di^Ááta^ék^’^übd' — tam sua sacratissima Ma­­jestas^ qidam secutum­ ejusdem, qua legitimi Re­geó h­ungariae, Transylvaniam tamquam ad sacram Hungáriam regni coronam pertinen­tem;“ etc. etc. igy az 1792 : 11. ez. is : „Li­­quidem Transylvaniam veluti ad regni Hun­gáriam sacram coronam pertinentem per suam Majestatem qua Regem Hungáriáe possidem­.“ Függőben tartatott az unió végrehajtása 1841—43-ig, mikor is, a „rendszeres közigaz­gatási bizottságnak“ meghagyatik „a Magyar­­országgal való egyesülés végrehajtásának ter­vét mindenek előtt kidolgozni,“ mi is megtör­ténvén, az 1846—47. országgyűlés oly határ­­zottan követelé az 1691. óta elhalasztott unió létesítését, hogy épen ennek nyomán tétetett az egyesülés V. Ferdinánd­ királyunk által az 1847/g pozsonyi és 1848. kolosvári ország­­gyűlésekre a regia propositiók sorába. Az unió Magyarország országrendei által a pozsonyi VII. és kolosvári I. czikkben fogadtatott el legutólszor, mint az egész ország századok óta táplált közohajának teljesítése, és igy már tett­­leg ez által életbe lön léptetve az unió; — azonban az emlitett két unio-czikket a törvényes király is szentesité, az az országgyűlés és tör­vényhatóságokban is kihirdettetett, s ennek nyomán a Királyhágón innen a köztehervise­lés, jobbágy-felszabaditás, a dézmák megszün­tetése, tén­nyé vált; ezen végrehajtott egye­sülési törvényczikk nyomán választó a Király­hágón innen lakó nép képviselőit az 1848. jú­lius 2-ki pesti országgyűlésre. Az illetékes tör­vényhozó hatalom tényezői hozták tehát a 48- ki törvényeket, a nép nem csak tudomással bírt azokról, hanem jótéteményeit élvezte is képviselőinek ezen alapon való megválasztása által. • 1 . V . Azt hiszem ennyi adat után érvény­esen­­ aligha megállhat, Golesco, Rosetti és Papin urak azon állítása, hogy Erdély Magyaror­­szágtól­­ független külön ország­­ ! Sőt, én ellen­kezőleg a fel­hozotta­k u­­ c >n­in­n azt állítom ahogy Erístj'Wullűtum­­,gyjdi'e 1 rpqfs kü­llőTi^l­t 1: é ff­t, nFé­ghód­ Q 1­4 s óta! n­ap­j­aink­i győs öli a, a­e i­i wtffi't^n­c­gi M­a * gyarusz ág kiégészitő r Ijjjjl e Tenni. I’gyébiránti ebben már ítélt is a dologértő kö­zönség. Sándor János. ,­u T. Horváth Döme beszéde a kecskeméti kegyes rendi Lyceumnak 1861. novemb. 10-én v­á­c­z­i megyés p­ü­­s­p­ö­k p­eitler Antal ur­a méltósága által esz­k­ö­z 1­ö 11 ünnepélyes felszentelése alkalmával. (Vége.) A lelkes egyházközség, ily rövid idő alatt,nemcsak az intézet biztosításához kellő hat tanárszéket örök­időkre alapítványival látá el, s a létezőket korszerűen kiegészité, hanem az intézetet lehetőleg fölszerelvén, hozzá méltó helyiségről, e classicus egyszerűségű, de gyönyörű épületről is gondoskodott. S a mi egy inté­zetnél legfőbb, a tanügy vezérletéhez, az egész ma­gyar hazában legjobbnak elismert tanerőt, az ünne­pelt kegyesrendieket is megszerző. S a köztiszteletű­ szerzet, mely létezése óta e nemzet és hazának áldásul annyi ezer és ezer jeles férfiakat adott, a melynek fennmaradása, oktatásbani szabadelmüségével, s a magyar nyelv és nemzetiség­­hezi hűséges ragaszkodásával, a közelebbi évtizedben, oly végtelen istenáldásaál tűnt fel ■—az egyházköz­ségnek a tanerő iránt nyújtott jobbját, nemcsak ha­son áldozatkészséggel elfogadá, de ■— hogy az inté­zet jövendője és hitele megingathatlanúl biztositas­­sék — kötelezőleg kijelenté , hogy a felosztályokat saját legszebb reményű s a tanári pályára készülő növendék­eivel is, ez intézetnél fogja látogattatni. S íme, tiszt, gyülekezet! alig két éve, hogy ez újjá­teremtendő intézet iránti nemes eszme egyes ha­zafiak irányadása m­ellett, a lelkes egyházközségnél megfogamzott, alig két éve, hogy az ige testté kezdvén válni, egy-egy osztály évenkénti megnyíltával, a fel­tanoda életbe lépett, s még csak egy év kell hozzá, s az egyházközség s a tisztelt szerzet áldozatkészségé­ből, a szépremény­­ intézet, dicsőségesen be lesz te­tőzve ; és az eddigi eredmény után, nem a légbe épít­ve, de alaposan, de körültekintve, felmagasztalt ke­bellel elmondhatjuk , miszerint ez ifjú intézetnek nem­csak jövendője van, de az már, istennek hála ! tényleg kezd is virágzani. És most, ez előzmény után, engedje meg méltó­ságod! hogy azon hazafiúi készségért, melyet ez ügy­ben önként tanúsított, az alapitó egyházközség, ez ifjú intézet, s az öszves kecskeméti polgárság részéről, őszinte köszönetünket nyilvánítsam. Méltóságod, ki a h­alhatlan Szepessynek, a feledketlen magyar egyház­­nagynak tanítványa és kedvencze lévén, nemes életé­nek éjjelei és nappalai nagy részét, önfeláldozással maga is a tanügynek szentelő, kétszeresen adósává tön bennünket: midőn szive sugallatánál fogva, ez épület q Majmöve letételére, s Ünnepélyes fölszentelésére oly j kész szántag, oly nemeslelküen ajánlkozott, s a jám­bor hívek meglepetése s megelégedésére, s a mi édes , mindnyájunknak kifejezhetlen gyönyörére, s mindnyá­­­­junknak ,buzdításul és követésre méltó példányul, mind , azt, ul^­. (gíckepj^öleg végre is­ hajtá. Fogadja méltó­ 8­­ hazafiul készségért, újabban is, a legöszintébb kösz cipiünket.­­ Elvégre, ti velem együtt gyermekszerető apák! ti szülőföldem polgárai! s ti kedves öcséim, ez ifjú tan­intézet szépreményü növendékei! engedjétek meg, hogy tihozzátok, a tanügy, de sőt a ti saját magatok érdekében, egy pár szívélyes szót intézhessek. íme, kész a szentély, feltárvák a szentély ajtai s az áldozatkész egyházközség és kegyesrend fárado­zásaival az ifjú intézet valódi életjelt tanúsít. De hogy ez intézet teljesen felvirágozzék, hogy örökidőkre biz­tosítva legyen, az egyedül tiraj tatok áll, ahoz a ti pol­gári kötelességtekből származó, s a ti részetekről sokkal könnyebb, s a ti hasznotokkal járó áldozatot, időnként nektek is meg kell hoznotok, s erősen hiszem, hogy ti e polgári kötelességteket elmulasztani nem is fogjátok. Igenis, szülőföldem polgárai! ha mi az egyház­község, s a t. szerzet áldozatkészségét tettleg nem méltányoljuk, ha mi legfőbb kincsünk, életünk örömei édes gyermekeink növeltetésénél, a hivalkodó vagyon­szerzést ezentúl is többre becsüljük, ha mi továbbra is csak egyedül azon törekszünk, hogy szépen bevég­­zett, szépen fölszerelt iskoláink, édes gyermekeinktől üresen maradjanak, de mindent, a feh­étlent is elkö­vetjük , hogy egy kis vagyonkával a legkisebb nö­­veltetésben sem részesült gyermeket némileg ellás­suk; e ferde törekvés, e ferde irány mellett, igenis el fogjuk érni, hogy a tíz éven át eléggé ránk nehezült absolut kormánynak jó teherhordó, de önálló gondolkozásra sem képes alattvalókat növeszt­hessünk ; de azt, hogy gyermekeinkből, a szó valódi értelmében független férfiak, az élet minden körülmé­nyei közt, a jég hátán is becsülettel és saját szorgal­mukkal megélni tudó polgárok, apát és anyát, és szü­lőföldjüket mindeneknél inkább szerető és tisztelő fiuk, s a hazáért és nemzetért — ha kellend — élte­ket és véreket is feláldozni kész hazafiak váljanak, azt ugyan a fonák irányzattal elérni soha nem fogjuk. Azért is, ti velem együtt gyermekszerető apák, ti szülőföldem polgárai! el, el ez avas gondolkozással! íme, kész a szentély, feltárvák a szentélynek ajtai, küldjétek ide, csapatszámra küldjétek ide gyermekei­teket ! Itt, avatott szemek előtt, avatott kezek között növekedvén a gyermek, a­mely időt tanulmányával zsenge éveiben a családtól elvon, mindazt idővel az apák és családnak dúsan kamatozva térítendi vissza. Igen! a jól nevelt gyermek mindenkor legfőbb kincse a családnak! S az élet minden körülményei között, öneszére, önerejére támaszkodhatva, a sors kedvező adományait könnyelműen vagy otrombául, nemcsak hogy az olyatén gyermek el nem fecsérli, de lelkileg képes lévén áldozathozatalra, nincs az a helyzet, melyben apja s a családért minden lehetőt feláldozni, és sikeresen eszközölni ne tudna. És ti, kedves öcséim ! ez ifjú intézet szépreményü növendékei! ez intézet hitele­s jövendőjének egy része némileg a ti keretekben van lefektetve. Ha ti, szívben és lélekben, és tanulmányokban kiválólag gyarapodni fogtok, az intézet jó hírnevét mindannyian emelni és zsengéjében öregbíteni fogjátok. Oh! kövessetek el tehát — t érlek — mindent,­­igyekezzetek, az iránta­tok mindenfelől táplált várakozásnak teljesen megfe­lelni ! (Igyekezzetek szívben és lélekben nemesedni, erkölcseitek és tanulmányaitokban kiválólag gyara­podni ! Legyetek rajta , hogy a hozzátok közelállók­nak, szülőitek és rokonaitoknak, s a fölöttetek őrködő tanároknak, valódi örömeik és büszkeségeikké, s kü­lönösen legyetek rajta , hogy egykor örömei és büsz­keségeivé, hogy egykor hasznos tagjaivá s tevékeny polgáraivá válhassatok a mindenek fölött legdrágább, az imádott magyar hazának! Lapszemle. „A Habeas corpus.“ E czim alatt egy czikket közöl az „Oest. Ztg.“ nov. 20-kan, mely így kezdő­dik : „Ma zárja be a képviselők háza a levéltitok meg­őrzése fölötti vitatkozását s felveszi a személyes sza­badság biztosítása iránti törvényjavaslatot. Minden szabadság első s legfontosabb alaptör­vénye a Habeas corpus­ acta. A boldog Albion, pom­pás szabadságépületének alapkövéül szolgált at s Ausztria szabadabb mozgásának alapját kell, hogy feltalálja benne. Mit ér minden Parlamentarismus, mit a sajtó­szabadság, ha a rendőrség azon helyzetben van, hogy a szemeseket a parlamentáris tevékenységre tehet­lenné teheti, az írókat irodalmi mű­ködésöktöl kire­­kesztheti, ha azokat tetszése szerint becsukhatja, kiutasíthatja s belebbezheti. Nem csupán az utosó évtized, de az egész század számtalan példát mutat föl, hogy nem tetszés egyéne­ket, kikre valamely bűnös cselekedet nem volt bebi­zonyítható, rendőri utón mint ráztak le nyakukról. Az osztrák irók legnagyobb része, költők s publicisták szerencséseknek tarthatták magukat, ha Ausztria ha­tárain túl biztos menhelyet találtak, s egy előkelő poéta, ki jelenleg az urakházának tagja, csak magas születésének köszönhető, hogy pénzbüntetéssel mene­külhetett múzsája termékei miatt. — De Bécsben még elég eleven emlékezetben él azon idő, midőn minden csengetyűirántás az esti órákban annyit je­lentett, hogy fogságba kell menni s oly törvény­szék elé állíttatni, mely ritkán oldozta fel a vád­lottat. A kiutasítások s belebbezések teljes virágzás­ban voltak még a közelebbi években. Igaz, hogy nem volt kihirdetett törvény, mely megengedé személyes szabadságunk ily megsértését, de mégis a törvényre hivatkozás történt, miszerint közzé nem tett kibocsát­­­­ványok s utasítások állanának fen! Hogy ily visszaélések többé ne történjenek, szükséges, hogy a személyes szabadság törvény által legyen védve. S nem oly törvényről van itt szó, mely egyes osztály vagy rang kiváltságául szolgáljon, de og y törvényről, mely mindenkinek személyes bizton­ságát, szabadságát egyiránt védje.“ A „Donau Zig“ legújabb száma, fő vezércikké­ben kinyilatkoztatja: „hogy a­mi a februári alkot­mányt illeti, mindazoknak, kik általa érdekeltetnek, kijelenthetjük, miszerint az erkölcsileg s anyagilag meg nem gyöngítve áll s állni is fog.“ K­A­l­f A I­d. — A „Siede“ „A lefegyverzés és szabadság“ czim alatt czikket közöl, melyben a többek közt igy TARCZA. Magyar Tudományos Akadémia. A nov. 18-ki ülésében bemutatta a titoknok a sta­­tistikai bizottság közleményeinek újabb füzetét. Ez idén már a harmadik füzet, s mindenik füzet nagy becsli adalékkal járult hazánk ismertetéséhez, oly adatokkal, melyeket egykor keresni fog a történetíró, s a­melyek jelenben szükséges tudnivalók mind annak, a­ki a hazai dolgokkal foglalkozik vagy hazája viszo­nyait ismerni akarja. Tekintettel van az akadémia statistikai bizottsága, mely e füzeteket kiadja, a ma­gyar korona összes birtokainak mind szellemi, mind anyagi viszonyaira. A magyar nemzet mivelődési ál­lapotát minden ph­rasisoknál inkább hirdetik azon ada­tok, melyeket Hunfalvy János gymnasiumaink, Kő­nek Sándor a m. tud. egyetem, Kautz Gyula a mű­egyetem állásáról a közelebb múlt években, összeállí­tottak. Érdekes adalék továbbá Magyarország erköl­csi állapotának ismertetéséhez Kőnek Sándor czikke: A bűnvádi statistikának múltja és jelene hazánkban. S nemzetgazdasági tekintetben is mennyi becses czikk! Lónyay Menyhért két rendkívül tömött, adatdús érte­kezésben nem csupán a magyar birodalom földterü­leti, hanem egyszersmind összes adózási viszonyaival ismertet meg, előadván minden egyes adónem történe­tét, emelkedését évről évre oly adatok nyomán, me­lyek teljesen hitelesek s a­melyek most vannak elő­ször a közönség elé bocsátva. Kisebb nagyobb közle­mények vannak továbbá e statistikai füzetekben a magyarországi takarékpénztárakról, a hazai bányá­szat köréből, az erdélyi szöllőmivelésről, hazánk er­­dészeti viszonyairól. Kimerítőleg ismertették főváro­sunk népességi mozgalma, légköri, betegeskedési és halálozási viszonyai; érdekes adatok közölték az ujon­­czozási vizsgálatra vonatkozólag. Megkezdve egyes hazai vidékek statistikai monographiája, mi tekintet­ben Glatter Eduard nagybecsü mintát nyújtott Pest- Pilis gazdasági viszonyainak rendkívül kimerítő is­mertetése által. Gazda közönségünknek érdekes com­­binatiokra nyújt továbbá alkalmat a gabonaárak egy­beállítása 1854-től 1860-ig a volt pesti és nagyváradi kerületek főpiaczairól. Ez adatokat az országos pénz­­ügy-igazgatóság közli használat végett a statistikai bizottsággal, s ennek megbízásából, a bizottság egyik szorgalmas tagja Weninger Vincze állította össze, könnyen áttekinthető táblázatokba. S mindezekhez számos rövid közlés az egyetemes és hazai statistika köréből. Keletkezése után első gondjai közé sorozta a statistikai bizottság a hazai nép­számlálás eszköz­lését egyházi uton. Ennek módját Kőnek, a bizottság egyik jeles tagja, a közlemények első füzetében adta elő. A bizottság jelentése szerint f. é. november ele­jéig a népszámlálási táblákat a következő egyházme­gyék küldötték be: az esztergomi, kalocsai és egri ér­sekségek; az erdélyi, nyitrai, győri veszprémi, fejér­vári, váczi, pécsi, szombathelyi, szathmári, sze­pesi, kassai, nagyváradi, csanádi, rosnyói r. kath. püspökségek s a pannonhalmi főapátság; a lu­­gosi, eperjesi és szamosujvári görög kath. püspök­ségek; a temesvári, aradi és budai görög óhitű püspökségek; a tiszamelléki, bányakerületi és du­nántúli ágostai hitvallású s a Tiszán inneni és túli, a dunamelléki és erdélyi helvét hitvallású s az erdélyi unitárius superintendentiák. Hiányzanak még : a zág­rábi érsekség, a beszterczebányai, zeng-modrusi és diakóvári róm. kath. püspökségek ; a fogarasi érsek­ség, a nagyváradi, munkácsi és körösi görög kath. püspökségek ; a karloviczi érsekség, a bács-ujvidéki, verseczi, károlyvárosi , pakráczi és erdélyi görög óhitű püspökségek; a dunamelléki és erdélyi ág. hit­vallású s a dunántúli helvét hitvallású superinten­dentiák. A bizottság, mint tudjuk, a fenebb érintett egy­házmegyék és superintendentiák mélyen tisztelt elöl­járóinak s általában a tudomány érdekében oly kész­séget tanúsított lelkész uraknak, nyilvános uton fe­jezte ki köszönetét. A beküldött adatok feldolgozása és közrebocsátása is meg van immár kezdve a bizott­ság részéről. — Különösen sokat fáradoztak ez ada­tok egybeállításában Weninger Vincze és Kőnek S.lev. tagok s Tormay Károly ur, ki a bizottság által hiva­tott föl közremunkálásra. Mindezekről a mai ülésben értesült az aka­démia. Jelenté egyszersmind a bizottság, hogy Győr­­megye még aug. 5-én kelt levele mellett beküldte a nevezett megyéből a hadseregben szolgáló egyének számát, körlevél által híván föl az ország többi tör­vényhatóságait hasonló összeírás elrendelésére, s az adatoknak a m. t. akadémiához leendő beküldésére. E fölhívásnak azonban nem sok eredménye lett. Jelentetett továbbá , hogy a bizottság közle­ményeinek negyedik füzetére is készülnek, sőt rész­ben már bírálat alatt is vannak a munkák. Végre indítványozta a bizottság, hogy az aka­démia igyekezzék az angol, franczia, porosz és belga kormányoknál az illető országos statistikai hivatalok munkálatainak megkü­ldetését kieszközölni. Az aka­démia pártolta ez indítványt, s közbenjárásra az el­nök, mint különben is a statistikai bizottság elnöke kéretett föl. Csengery A. Mutatványok a „Helynevek magyarázója“ 1-ső füzetébtől. Szerzette és összeállította ifj.Réső Ensel Sándor, királyi táblai fogalmazó és közügyvéd. Abauj. Vár, város, s megye e néven. Neveze­tét veszi Aba Sámuel, előbb magyar nádor, utóbb ill­etik magyar királytól épitetett Abauj vártól. A várnak, melyet Aba emelt, már aligha omladványai láthatók a jelenlegi Újvár faluban, hol épült, s melyről mint Zsig­­mond király s Fülöp nádor okleveleiben olvashatni, a megye, Újvár-megyének is neveztetett. Thuróczy mondja J) Aba-Ujvár = Castrum novum quodrex Aba construxerat- A vár Göntzön felül Hernád mentében 1041-ik évben földből emeltetett széthányatására 1461. Kassa város kölcsönzött lőszerszámokat. (Palugyay „Megyei Rendszer.“) Abayvár 1255. Abbauy vár 1270. vár s megye. Aba, ki Sz. István bugát Saroltát bírta nőül, Aba­­ujvár helynévben emlékezetessé van téve. E király szomorú története, a magyar nép nyelvében nyolcz századon keresztül felmaradt. (L. Aba, Abád) mert „Abajgatás“ Szirmay szerint Aba korában támadt, s fenmaradt szó, s vonatkozólag a Péter és Aba közt fel­váltva történt üldözésekre, ama szó, mai napig nyug­­talanítást, méltatlankodást, kegyetlenkedést jelent. (H. M.) Egy 1198-ki oklevélben Dénes főispán „Co­mes de Újvár“ neveztetik. (Fehér Cod. Dipl. II. k. 326. s 331. 1.) Abauj megye, Magyarország eredeti 72 megyéi­nek egyike, mely az Aba nemzetség szállásából mind­járt XI-ik század kezdetén alakult. Ab any vagy Abony több helyek viselik e ne­vet 2) Sándor István szerint Abony nevezet Abá-tól van, Abalonja ( Abony 3) Kállay Ferencz szerint hi­hetőleg az Aponyi családnévvel áll közelebbi rokon­ságban, az Abony s Apony szavakban, a p és b betűk felcserélése csak tájkimondás szerint esik meg. 4) Abony Pest vb. mint város 1741-ig viszi fel ma­gát, mint reform, anyaeklésiáról Lampe tesz említést azelőtti évekről, eredete 1500-ig vihető fel. (M. F.) úgy vélik , hogy e hely azon Apponyi család bir­tokát képezte, melyből származott Apponyi Pál, ki Il­ik Mátyás megkoronázásakor 1608, több főnemesek­kel ételt hordott fel a királyi asztalra. (Belii adpara­­tus. 305. 1.) Abony = Apony. Villa Fel-abony emlitte­­tik III. András kir. oklevelében 1299. (Cath. b.Szecb, T. II. p. 43.) Abone régi brit város nevét Camden, viz melletti lakosnak magyarázza, ez esetben Abon helynév, kelta­­sejtha szakbeli lenne Európában. Deir Abona klas­­trom Mesopotám­ában, hol Noé temető helyét mutogat­ják s „monasterium patris nostri“ szókkal magyaráz­­tatik, (Herbelot t. 4. p. 473) ugyancsak a kaspiumi tenger egyik szigetének régi neve Abgoun (Herbelot t. 4. p. 270) és Ptolemäus (L. 4. C. 4.) Galitiában Abon várost említ, —ezeket n. Kállay Ferencz szerint „viz“ jelentésben kell venni ( *) itt hivatkozik Camden brit szótárára, Aven, Avon, — fluvius (folyó) Avone, Abone — viz mellett épült város, (a glocesteri megyében) ma Aventon a neve, hajdan Abone. Aufona, fluvius in Nor­­thamptonia. (Bockard 9 s. p. 1206.) Abony nevet Kassai (1. 121.) Adony névvel za­varja össze s adány, adomány után származtatja, Fü­zes Abony nála Füzes-adony, quod donum significat. — Gyarmathy pedig az Abony nevet Bononia = Bo­­logne névvel vette ok nélkü­l egynek. Persa Alán szed — viz istene, lelke, (Heinrich Seel, di Mithrageheimnisse „Aarau“ 1823.39.1.) gyöke ah ~ viz, bab, az án, rag, Zend és Sanskrit nyelvek­ben néha elvont, néha cselekvő neveket képez. (Köz­lemények Gfi Karácsayval XXXXVI-ik kérdés, a, alatt.) Kállay szerint Aban­ ized, mint termékenyítő isten, egy hittani mytkusból merült fel, mert a viz szel­lemei, lelkei is, apa, aba, atya, tiszteleti czím nevet nyertek. Grönlandi nyelvben apón — hó (nix) ez a kelta abon = viz. (Hornt Olearius utazása 171.1.) Bullett kelta szótárában ab = viz, Abein helység ne­vét meleg fürdőitől nyerte. (T. V. p. 71., Auvergne le­írásában.) Lejebb is említ Burgund földön Abon pata­kot, mely után magyarázza Aboncourt helység nevét­ említ, Apance nevű vizet ugyanott. Apán = patak, Apance — kis patak. i. h. 138. 143. 1. Abony —: viz melletti lakás, kezdetben hittani mythusból tisztelet­ hely volt. Abony Pozsony vb. a Vághhoz, Abony Pest vb. a Tiszához közel esnek, igy értelmök a viz értelmére szorítkozik. Ca^en szerint a siberiai osztjákok, az Obi folyóvizet, ma tisztelik, azt a mi anyánknak nevezik, az az istenök, ki őket táplálja. („Bulletin des sciences“ Pétersb. t. III. N. 67. 68.) fi) Bischof szótárában Abnne nevek, viz melletti fek­vést jelentenek, hová a paphlagoniai Aboni-teikhos = Aboni castrum is sorozandó Pontus partján, ma ír­­oboli. Ugyancsak e szótár említ Syriában Abana, Amana vizet, mely Amana hegyről folyt le. Plinius szerint, ma is van, úgymond, hasonnevű Abana viz, mely Sirus tengerbe ömlik, van Aban nép Mauritániá­ban is. Egy 1­261-ki IV-ik Béla királytól kiadott okle­vél Aban nevet számtalanszor emlit a Tisza partján Hevesben. (Fehér Cod. Dipl. T. IV. V. III. p. 37.) — Urbán pápa megerősítő levele 1262-dik évről szinte említi „Obont“ (U. 0. 83. 1.) Fel Abony eleje egy 1299-ki oklevélben. (U. 0. T. VI. V. II. 189. 190. 1.) Aban persa hitregében vasbányák őrszelleme, s e népnél a 8-dik hónap neve. Aban zsidó szó, értel­me­s telepitvény. Ab­ap vallásos gyökszó a magyar­ban. Schaffarik szerint a Buna szláv név, értelme­s mész. Figyelmet érdemel Ptolemeus Abunis helyneve is, Kerauin hegyekben, a mai Kubán völgyekben Kau­­kaziában, hol „Hennochokat“ laktat,kiket Jores Sarma­­ta fajnak vett, (Die Jafchiden 142.1.) ezek, úgymond, a legrégibb szlávok, máskép benetek — hanákok. Kál­­lay szerint Heuct, Vénét, (Venecia , Velencze) viz melletti lakok neve. — Mongolban ap = venni, hozni, — jelentésben, csak kapsiságot fejez ki, ellenben finn apu — apolgatui. Magyarázatot vár Meninszki imer előadása „ Aban“ persice mensis, ubi intrat­uol in scor­­pionem, aban — mons (hegy) ebanani — monses duae Arabiae (t. I. p. 8.) ez irányban Benefeyn­s Stern ál­­t­al kiadott könyvet, a hónapok keleti neveiről kellene használni, hiedelem, hogy az aban hónap név Syrokal­­di nyelvből vétetett által, s egynek vehető Abam, Ab, Abeb hónap-nevekkel. — Szerecsen nyelven Abon = apa. (Hensel Synops universe Philologia 1741. p. 35.) Kállay szerint az Ap gyök magassági, és hegy foga­lommal is bir. Az indus szent Abes hegy, a mongol földi i.ba == óba sirdombok igy magyarázandók. 7) >) Chrom P. N­. C. XXXIX. 2) Abony M. Y. Pest vb. Szolnok v. Nagy Abony nevet is visel. Füzes Abony m. h. Heves vb. Kis vagy Sik Abony m. h. Pozsony vb., Szerdahelyhez közel. Nagy Abony ugyanott. Puszta-Abony Zemplén vb. Abangi 1239. lm. Csallóközben. Aban 1261. fu. Heves vb. Régibb iratokban Abon s Abán-nak neveztetik. 3) Sokféle IX. p. 174. 4) P. Nagy László véleménye, hogy Abony át­ültetett helynév, őseink, az általok elhagyott tartomá­nyokból hozták, mert e név eleje Palestinában is, mit Kaimér Ágoston Sz. földről irt geographiája (Tirnau T. III. p. 88.) igazol. 5) Néhai Kállay Ferencz tudós társasági tag hát­rahagyott Diariumaiból. c) Kállay „Pogány magyarok vallása“ 1861. II. R. 86. 1. A viz isteni tisztelet módról bővebben szól. 7) Néhai t. Kállay Ferencznek Abony s Apony czikkeiből láthatjuk, hogy az ő gyűjteménye, helynév szótár dolgozatot is foglal magában, de nyomozásá­ból nem meríthetni biztos adatokat, ő minden egyes névről legfölebb elmondja, mit róla a nyelv és törté­nelem enged, de értelmök tökéletes meghatározása és származtatásánál ingadoz, sok roszul alkotott szó ma­gyarázatok terhelik Diariumait; igy vagyunk más tu­dósokkal is, kik egyes neveket, különös vizsgálat alá vétel nélkül magyaráztak, a saját és legelső ér­telmét a szónak biztosítani nem törekedtek, a nyomo­zásban a könnyen hivőség és túlságos kétkedés közt középutat nem tartottak, fölöslegesség kihagyásával rövid meghatározást nem eszközöltek. Hiányzik egy jó etymologiai szótárunk, mely irodalmunkban, a szó­nyomozást, nyelvhasonlitást, az ész s természet ren­dületlen igazságaira épitné.

Next