Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)

1861-11-08 / 260. szám

260. SZ. 1861 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA .. t . , , T-munkatársaink hirdetmények dija : me­g­je­le­n­­ Ujtér 4. sz. 2. emelet. kéretnek hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­ T7T A­DÓ­HIVATAL céghez intézzenek.­A lap kiadása körüli panaszok a magan hirdetmények , Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 új kr. telével minden nap. „. , . r., . , , . " - - a oz intézendok Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR­­ ^Jjtér 4. az. fémszint^ ^______Bérmentetlen leveleket csakmiacrds kézből fogadunk el. A könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft Negyedévre 5 ft PEST, november 7. Külföldi szemle. A compiégnei látogatás előtt azt beszélték volt a párisi levelezők, hogy majd csak a compiégnei látogatás után beszélnek. Ez okosság vala tőlük, mert ha az ember valami felett kétségben van, leg­jobb ha hallgat. Most azonban szintoly bizonytalanságban va­gyunk, mint annak előtte. Átveszik tehát a turini le­velezők a párisiak szerepét s azt mondják, hogy e bizonytalanság mindaddig fog tartani, mig Ratazzi Párisból vissza nem tér. Annyi áll, hogy Ricasoli báró nagyon belefá­radt hivatalába s azt még a parlament összeillése előtt szeretné letenni. Barátai előtt legalább igy nyilatko­zott : „Nemes és nagy politikai czél vala törekvésem ; a nemzet tudja, nem az én hibám ha azt el nem értem, de e felől csak úgy győződik meg, ha visszalépek; maradván, becsvágyamat vetnék szememre s vádol­nának alkalmatlan váltom miatt; mig ha rögtön a ma­gán­életbe vonulok vissza, népszerűségem utódaimnak is hasznukra válik, kiket teljes erőmből támogatni fogok.“ Ez úgy hangzik mint hattyúdal Ricasolira s mint nyitány Ratazzi miniszterségére nézve, kiről már egyszer megjegyeztük, hogy heve a háborúval egy jelentésű. A tory „Herald“ biztatja ugyan a világot, hogy jövő tavas­szal is csak a béke olajága fog homlo­kunkra borulni a borostyán helyett, mivel azok a ha­talmak, melyek háborút kezdhetnének, nincsenek ahoz megkivántató állapotban. Francziaország kereske­delmi és ipari kifejlődése által van elfoglalva, Orosz­ország maga is beteg emberré lett— Ausztria bonyo­lult helyzetéről nem szól, árnyékos oldalai helyett csak napos oldalait tünteti fel; azt azonban meg­­vallja, hogy még Piemont kezdhetne háborút, ha ugyan Viktor Emánuel a forradalommal szövetkezve, magára akarja haragítani a „Herald“-ot. Említve volt, hogy Goyon tábornok a római megszálló sereg fővezérévé neveztetett. Különösnek látszik előttünk azon szorgosság, mel­lyel a párisi hadügyminisztérium e kinevezést igazolni, illetőleg magyarázni törekszik. Azt mondja, hogy Goyon „com­mand­an­t en chef“ és nem „g­én­é­r­a­l en chef“-fé neveztetett, kinek joga van kalapján a „fehér toll bub“-hoz meg a marsall-czimhez, mit csak az ellenség előtt lehet nyerni. E magyarázat — miután Goyon a császártól „général en chef“-fé kineveztetését kérte — úgy veszi ki magát, mintha a tábornok Rómában, vagy inkább Rómából, ellenség elé készülne. Belgium az olasz királyságot elismerte — ez is­meretes dolog olvasóink előtt, hanem figyelemreméltó az appendix, melyet egyik párisi levelező ez elisme­rés után vet : „mikor —­ úgymond — Itáliát az a nagy szerencsétlenség érte, hogy Cavourt elveszte, nyom­ban jött a vigasztalás az által, hogy az olasz király­ságot, szorongatott helyzetében Francziaország azon­nal elismerte. Most mikor Italiát az az alkalmatlan in­cidens nyugtalanítja, hogy a római ügy in sta­tu quo marad , rögtön érkezik a vigasz Belgium elismerésében.“­­ A levelező ugyan arra fek­teti a súlyt, hogy Belgium Európa egyik leg­boldogabb és legalkotmányosabb országa, s elisme­rése által tanúsított rokonszenve, a szabadság és em­beri méltóság ügyének­ záloga, melyet az olasz király­ság is, oly dicső, de nehéz alakulása közben szintén képvisel. Hanem a levelező—úgy látszik — a valódi conclusiot elhallgatta, mely abból áll: „a római ügy halad, a velenczei előtérbe lép,“ noha a „Herald“ itt is, azt jegyzi meg, hogy ha kárpótlás mellett kellene is Ausztriának Velenczét átengedni, annak még nem jött el az ideje. A császár Compiegneben, a lengyel emigratio több notabilitásait fogadta. A „Donau Zig“ pedig oly czikket hoz Oroszországról, mintha igaznak tartaná azt a régi hasonlatot, hogy az orosz birodalom olyan mint egy vas szobor, mely térden alul agyag. Végre, hogy egy egészen ártatlan, de mégis jel­lemző dologról szóljunk, ugy látszik, hogy Napoleon császár, nemcsak irodalmi müvei czimtábláján fogadta el jelvényül a méhet, de hajóin is (már t. i. mikor vizen utazik) oly saját lobogóval fog birni, melynek kék és vörös csíkjába tizennégy, fehér csíkjába pedig tizen­három méh lesz varrva az aran­nyal hímzett császári czimerek mellé, a mézet és falánkot, vagy inkább a „svaviter in modo, fortiter in re“ jelszót képviselve. Intézkedések iránt mutatkozik, a közrend fenmaradá­­sát legnagyobb veszél­lyel fenyegeti, a­nélkül, hogy a hatóságok jelenlegi szerkezetükben, s a fenálló bün­tetőtörvényeknek most divatozó alkalmazása az ily rendkívül sajnos megtámadások ellen elegendő oltal­mat nyújtani, s a mindinkább elharapódzó engedetlen­séget legyőzni képesek volnának. Uralkodói kötelességem s rendütletlen akara­tom, ezen kicsapongásokat erélyesen fékezni s rende­zett viszonyok helyreállítása által a tartozó engedel­mességet, valamint a kormány tekintélyét újra meg­szilárdítani. Miután azonban a szükség által parancsolt rend­kívüli intézkedések foganatosítása, magyar királyi helytartó tanácsomnak az 1723 és 1790-ik évi tör­­vényczikkeken alapuló jelenlegi szervezetével egybe nem fér, — más­részt pedig azon remény, hogy Ma­gyarországomban az országgyűlést a függőben ma­radt kérdések alkotmányos úton­ elintézése végett nemsokára ismét egybehívhassam, mindaddig nem va­lósulhat, míg a rendezett közigazgatási állapot hely­reállása ezt lehetővé nem teszi: — ennélfogva magyar királyi helytartó­tanácsomnak múlt évi október 20-án kiadott határozataim által, s a fent idézett törvény­­czikkek értelmében újra fölélesztett testületi hatáskö­rét, valamint egyidejűleg az ország helyhatóságainak működését, a megzavart közrend helyreállításáig ide­iglenesen felfüggeszteni, s ehez képest a még fenálló összes megyei és kerületi bizottmányok, s szabad ki­rályi városi képviselő testületek feloszlatását ezennel elrendelem. Midőn önt ezen parancsom foganatosításával megbízom, s a jövendőbeli megyei kormányzattal föl­ruházandó személyek kiválasztása tekintetében, a­mennyiben e részben változások lennének teendők, további javaslatait elvárom : — ön addig is gondos­kodjék arról, hogy a megyék és a szabad királyi vá­rosokban a folyó közigazgatási ügyek az új községek kirendeléséig a jelenlegi tisztviselők által, az illető egyének személyes felelőssége alatt, akkép vezettes­senek, hogy a közszolgálat félbe ne szakadjon. Magyarországi helytartómnak, kit egyúttal ki­nevezek, az ország közigazgatására vonatkozó min­den rendeletért magyar királyi helytartótanácsom, to­vábbá a főispánok, főispáni helytartók, vagy a me­gyék egyéb főnökei, s Buda és Pest országos főváro­saim polgármesterei pontos engedelmességgel teljesí­teni kötelesek leendőnek. A mellékletből látandja ön továbbá azon intéz­kedéseket, melyeket bizonyos, a közrend fenmaradása s a vagyon- és személybátorság ellen intézett büntet­tek és vétségeknek a katonai bíróságok törvényható­ságához leendő utasítása végett hadügyminiszterem­hez egyidejűleg kibocsátani jónak láttam. Valamint pedig komoly szándékom, miszerint Magyarországomban a sajnos fondorkodások által ve­szélyeztetett közrend a fönemlített ideiglenes kivéte­les rendszabályok által mielőbb ismét helyreállittas­­­sék, hogy annakutánna a még függőben levő kérdé­sek alkotmányos uton oldathassanak meg, épen ugy újólag is kijelentem,miszerint rendítletlen szán­dékom, múlt évi okt. 20-kán kelt diplomám erejénél fogva, Magyarországom alkot­mánya, jogai és kiváltságai, ország­gyűlése, törvényhatósági intézményei­nek helyreállítása tekintetében adott engedményeket jövendőben is egész ép­ségükben és sértetlenül föntartani. Bécs, 1861. nov. 5-én, felidézett törvényczikkek értelmében újra felélesztett testületi hatáskörét, valamint egyidejűleg Magyaror­szágunk helyhatóságainak működését, a megzavart közrend helyreállításáig ideiglenesen felfüggesztjük e ehez képest a még fenálló összes megyei és kerületi bi­zottmányok s szabad királyi városi testületek feloszla­tását ezennel elrendeljük. — Midőn Httségteket ezen legkegyelmesebb rendeletünkről maguk miheztartása illetőleg annak tüsténti kellő közhirrététele és szigorú foganatosítása végett értesítjük,Ilységteknek e­gszer­­smind meghagyjuk, hogy az Általunk e részben teen­dő további intézkedésig is gondoskodjanak arról, hogy a megyék, kerületek és szabad királyi városokban a folyó közigazgatási ügyek az általunk kirendelendő új községek működésének megkezdéséig a jelenlegi tisztviselők által az illető egyének személyes felelős­sége alatt akkép vezettessenek, hogy a közszolgálat félbe ne szakadjon. Magyarországi királyi helytar­tónkká és magyarországi helytartó tanácsunk elnökévé erdődi gróf Pálffy Móricz altábornagyunkat legkegyel­mesebben kinevezvén, ennek az ország közigazgatá­sára vonatkozó minden rendeletért Hűtségtek, továbbá megyéink főispánjai, főispáni helytartói, s egyéb fő­nökei, nemkülönben Buda és Pest fővárosaink polgár­­mesterei pontos engedelmességgel teljesíteni kötele­sek leendenek. Miután továbbá bizonyos, a közrend fönmara­­dása, s a vagyon és személybátorság ellen intézett büntettek és vétségeknek ideiglenesen a polgári bíró­ságok illetősége alóli kivételét, s a katonai bíróságok törvényhatóságához leendő utasítását elrendelni elke­­rülhetlennek láttuk, az erre vonatkozó közelebbi in­tézkedést idezárva Hűségieknek ezennel átküldjük, egyszersmind kegyelmesen megparancsolván, hogy ezeknek kellő módoni gyors kihirdetéséről gondos­kodni szoros kötelességüknek ismerjék. Valamint pedig komoly szándékunk, miszerint Magyarországunkban a sajnos fondorkodások által veszélyezett közrend a fenemlített ideiglenes kivéte­les rendszabályok által mielőbb ismét helyreállittas­­sék, hogy annak utána a még függőben lévő kérdések alkotmányos uton oldathassanak meg, és ugy újó­lag is kijelentjük, miszerint rendütletlen szándékunk múlt évi october 20-án kelt Diplománk erejénél fogva Magyarországunk alkotmánya, jogai és kiváltságai, országgyűlése s törvényhatósági intézményeinek hely­reállítása tekintetében adott engedményeket jövendő­ben is egész épségükben és sértetlenül föntartani. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Ausztriában szent Andrásh­iva ötödikén ezer nyolczszáz hatvan­­egyedik évben. Ferencz József s. k. Gróf Forgách Antal s. k. B­e­k­e Kálmán s. k. Legfelsőbb császári leiratok. (A „Sürgöny“ után.) a cs. kir. Apostoli Felségének legmagasb kézirata Magyarország fökanczelláráh­oz gróf F­o­r­g­á­c­h Antalhoz. Kedves gróf Forgách! A magyarországi helyha­tóságok nagyobb részének féktelensége s lázadással határos nyílt ellenszegülése, mely a rendezett állapot isszaál­litása végett kibocsátott bárminemű felsőbb . Ferencz József s. k. Ő cs. k. Apostoli Felségének legmagasb kézirata gr. P­álffy Móricz altábornagyhoz. Kedves gróf Pálffy altábornagy! Önt Magyar­­országomban királyi helytartómmá kinevezem. Bécs, 1861. nov. 5-én. Ferencz József s. k. Ö cs. kir. apost. Felségének b­em. kéz­irata a m­. kir. Helytartótanácshoz. Első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai csá­szár , Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomér országok apostoli, ugy Lombardia Velencze és Illyria királya, ausztriai főherczege stb. Tisztelendő Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és Vitézlő kedvelt Híveink ! A magyarországi helyhatóságok nagyobb részé­nek féktelensége s lázadással határos nyílt ellensze­gülése, mely a rendezett állapot visszaállítása végett kibocsátott bárminemű felsőbb intézkedések iránt mu­tatkozik, a közrend fenmaradását legnagyobb ve­szél­lyel fenyegetvén, a­nélkül, hogy a hatóságok je­lenlegi szerkezetükben s a fenálló büntető törvények­nek most divatozó alkalmazása, az ily rendkívüli saj­nos megtámadások ellen elegendő oltalmat nyújtani s a mindinkább elharapódzó engedetlenséget legyőzni képesek volnának , sajnos, de mellőzhetlen uralkodói kötelességünknek ismertük , ezen kicsapongásokat erélyesen fékezni, s rendezett viszonyok helyreállítása által a tartozó engedelmességet, valamint kormá­nyunk tekintélyét újra megszilárdítani. Miután azon­ban ezen, a szükség által parancsolt rendkívüli in­tézkedések foganatositása, melyekhez atyai keblünk­nek mély fájdalmával nyúlni kénytelenittett­nk, ma­gyar királyi helytartó-tanácsunknak az 1723-ik és 1790-ik évi törvényczikkeken alapuló jelenlegi szer­vezetével és hatáskörével egybe nem fér, másrészt pedig azon remény, hogy Magyarországunkban az or­szággyűlést a függőben maradt kérdések alkotmányos útáni elintézése végett nemsokára ismét egybehívhas­suk, mindaddig nem valósulhat, míg a rendezett köz­­igazgatási állapot helyreállítása ezt lehetővé nem te­szi; ennélfogva magyar királyi helytartó-tanácsunk­nak múlt é. oct. 20-án kiadott határozataink által, s a Péntek november 8. Királyi főtörvényszékünk, azaz hétszemélyes és királyi ítélő tábláink Főtisztelendő, Tisztelendő, Tisz­teletes, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és Vi­tézlő elnökének és biráinak Kedvelt Híveinknek, Pesten. Ö­cs k­ apost. Felsége régin kézirata a magyar kuriához. Első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai Csá­szár , Magyar, Cseh, Halits és Lodomér országok apostoli, ugy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria Főherczege stb. Főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, nagyságos és vitézlő kedvelt híveink ! Magyarországunkban számos helyhatóságok féktelensége által lehetetlenné vált kormányzás és közigazgatás tovább nem halasztható rendezése végett erélyes intézkedések életbeléptetése mulhatlanul szükséges lévén, a mennyiben ily kivételes átmeneti szabályok magyar kir. helytartótanácsunk, s a helyha­tóságoknak jelen szerkezete s hatásköre mellett nem foganatosíthatók, kénytelenek voltunk m. k. helytar­tótanácsunk te­rületi hatáskörét ideiglenesen felfüg­geszteni, s a még fenálló összes megyei, úgy­szintén ke­rületi bizottmányok és szabad királyi városi képviselő­­testületek ideiglenes feloszlatását elhatározni s egy­szersmind elrendelni, miszerint némely, a közrend s a személy- és vagyon­bátorság ellen elkövetett bűnös cselekvények további intézkedésig, a rendes polgári és fenyítő bíróságok illetősége alól kivétetvén, a ka­tonai bíróságokhoz utasitassanak. Midőn az erre vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó rendeletet Hűségtekkel — a­mennyiben ez által törvényes bírói illetőségük ideiglenes változást szenved — tudomás és maguk alkalmazása végett mellékletben közöljük, el nem mulasztjuk egyszers­mind kijelenteni, hogy valamint egy­részt komoly szándékunk, Magyarországunkban a sajnos fondorko­dások által lehetetlenné tett kormányzást és veszé­lyezett közrendet a fenemlített ideiglenes rendszabá­lyok által ismét helyreállítani, így más­részt rendít­letlen akaratunk, ezen mulólagos intézkedéseket, me­lyekhez csak a rendkívüli szükség által ösztönözve, a magyar büntető törvényeknek számos hiányai miatt atyai keblünk őszinte sajnálatával nyúltunk, mihe­lyest ezt a rend helyreállása lehetővé teszi, megszün­tetni, s kir. Curiánk bírói illetőségét teljes épségben ismét visszaállítani; egyúttal legkegyelmesebben parancsoljuk, miszerint Magyarországunkban az igazságszolgáltatás s a magánjogi viszonyok, addig is, míg a többször említett politikai intézkedés foganatosításának szüksége fenforog, minden há­borgástól és sérelemtől megóvassanak, következés­képen, hogy mind királyi Curiánk, mind pedig a helyhatóságokban működő törvényszolgáltatási köz­ségek is hivatásukat az országbírói értekezletnek ál­talunk szentesített határozatai szerint félbenszakadás nélkül teljesítsék. — Kikhez egyébiránt cs. kir. ke­gyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlan­dók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban, Bécs­ben, Ausztriában, Szent-András hava Ötödikén, Ezer­­nyolczszáz­hatvanegyedik évben. Ferencz József s. k. Gr. F­or­g­ách Antal, s. k. Beke Kálmán s. k. Melléklet a m­. k. ndv. főkanczellárhoz intézett leg­inasias?) kézirathoz. 1. Czikk. Jelen rendelet közhírré tétele napjától fogva Magyarországban az alább elősorolt büntetésreméltó cselekvények, ha polgári személyek által követtetnek is el, a cs. kir. katonai bíróságok által vizsgálandók és büntetendők meg, az 1855-ik évi jan. 15-kén kelt katonai büntető törvénykönyvnek az 1852. évi máj. 27-én kelt általános polgári büntető törvénykönyv il­lető határozataival öszhangzó szabályai szerint.Ilyenek 1. A felségárulás, a Felség s a császári ház tag­jainak megsértése, s a közcsendháboritás bűntettei (kat. bűnt. törv. könyv 334—343. §§.) 2. A zendülés és lázadás büntette 5344 — 352 §§.) 3. A nyilvános erőszakoskodás büntette : a) a kormány által közügyek tárgyalására hiva­tott gyülekezet, bíróság vagy közhatóság elleni erő­szakos cselekvés által (353 és 354 §§.) b) törvényesen elismert testület vagy közha­tóság közremunkálása mellett avagy felü­gyelete alatt tartott gyülekezetek elleni erőszakos cselekvés által (355. és 356. §§.) c) hivatalos járatú felsőbbségi személyek elleni erőszakos kézrávetés vagy veszélyes fenyegetés által (358. 369 §§.) d) vaspályák vagy az állam távirdának gonosz­­ságbeli rongálásai vagy háboritásai által (364— 367. §§.) 4. A fenemlített büntettek valamelyikének elő­­segélése az 520—522. §§-hoz képest. 5. Következő vétségek : m. a) a csődü­lés (531—538. §§.) b) titkos vagy tilos társaságokbani részvétel (539-555. §§.) c) a hatóságok intézkedéseinek lealacsonyítása és az állam vagy községi hatóságok ellen a kormány egyes községei elleni izgatás (566. §.) d) nemzetiségek, vallás, társulatok, a polgári társaság egyes osztályai vagy rendei iránti ellensé­geskedésekre ingerlés (559. §.) e) a házasság, a család, a tulajdon intézményei­nek nyilvános lealacsonyítása, vagy törvénytelen cse­­lekvényekre való felhívás avagy azoknak helyeslése (562. §.) f) nyugtalanító álhírek vagy jövendőmondások terjesztése (565. §.) g) gyűjtögetések vagy aláírások a büntetésre méltó cselekvények törvényes következményeinek meghiúsítása végett (567. §.) h) őrök vagy különben közszolgálatban eljáró személyek megbántása (569 és 570. §§.) i) nyiltparancsoknak, a hatóságok rendeleteinek és pecséteinek megsértése (572. §.) II. Czikk. Az I-ső czikk rendelete a katonai büntetőtör­vényhez kibocsátott kihirdetési nyiltparancs VI. czikk­­jének értelmében a nyomtatványok által elkövetett büntetésre méltó cselekvényekre is alkalmazandó. III. Czikk: Azon átalános törvényes határozat, mely szerint az állam hadi ereje ellen elkövetett mindennemű bün­tettek, jelesen a jogtalan toborzás, kémkedés s a hit­tel fogadott katonai szolgálati kötelezettség megsze­gésére csábítás vagy a végetti segélynyújtás a vádlott különbeni illető bíróságát nem tekintve, a katonai bí­róságok elé tartoznak, magában érthetőleg teljes ha­tályban marad. IV. Czikk: A magyar királyi udvari kanczellár s a helytartó fölhatalmazzák, miszerint a közcsend, rend s bátorság föntartása végett az ország egész területére, vagy egyes járásokra vagy helységekre nézve különös rendeleteket és tilalmakat bocsáthassanak ki, s az ezek ellen cse­lekvőkre 500 osztr. ért. ftig terjedhető bírságot s egy évi várfogságig terjedhető fogságbüntetést szabhas­sanak. Az ilyes tilalmak áthágásai, különösen fegyve­rek birtoklására és viselésére, forradalmi dalok ének­lésére, forradalmi jelek vagy egyenruhák viselésére, bárminemű politikai ingerlő tüntetésekre, szolgálaton kívüli cs. k. katonák megtámadására vonatkozólag stb. a kihirdetés megtörténte után az I-ső czikkben elősorolt bűntettekkel és vétségekkel egyaránt a ka­tonai bíróságok eljárása alá esnek. V. Czikk: Minden állami és községi hatóságok és községek szigorú felelősség terhe alatt kötelesek a tudomásukra jutó fönérintett nemű bűnös cselekvényeket a katonai bíróságoknak tudtára adni s az e részbeni hivatalos működésekre vonatkozó fölszólitásainak haladék nél­kül eleget tenni. VI. Czikk. A fönkijelölt büntettek és vétségek megvizsgá­lása és elitélése végett kirendelt katonai biróságok mindegyikének, illetősége tekintetében egy járás tűze­tik ki, és az közvetlenül az ezen járásban a bírói fel­sőbbségi jogok gyakorlatára hivatott katonai parancs­nok alatt áll. Az e részbeni hivatalos cselekvények legfelsőbb vezérlete­s ellenőrzése az országos hadi­­ főparancs­nokra ruháztatik. Ezen katonai parancsnokok följogositják, elő­forduló esetekben a vádlott elfogatásának s vizsgálat alá vételének elrendelésére, a büntető ítéleteknek az ezen rendeletben meghatározott föltételek alatti hely­benhagyására s foganatosittatására, vagy az ilyes ítéleteknek a körülményekhez képesti enyhítésére, VII. Czikk.

Next