Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)
1861-11-22 / 272. szám
272. sz . 1861 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Péntek november 22. ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. PEST, november 21. KzAlföld! szemle. A porosz követ-választások „határozottan szabadelvű“ értelemben ütöttek ki. Hogy ez eredményre nézve magunkat tájékozhassuk, ismernünk kell a politikai pártok állását. Három párt állott egymással szemközt : a szabadelvű alkotmányosok, kik a múlt országgyűlésen többségben voltak, s kikről az „Index.“ berlini tudósítása szerint, még november 17-kén is azt hitték, hogy a mostani választásoknál is többségben lesznek a haladási párt, vagy mérsékelt demokraták. E párt, mely hajlandó volt a szabadelvűekkel egyesülni az utóbbi napok alatt, a miniszteri lapok által élénken ostromoltatok. Maga Vilmos király ő felsége is, sziléziai körútjában, Boroszlóban és másutt minden alkalommal ünnepélyesen ismételte megrovását a demokraták ellen. E polemikus fellépésnek oka abban keresendő, hogy a haladási párt, a hadügyi költségvetés leszállítására törekszik s e szándékában úgy véli, a szabadelvűek jelentékeny része — nevezetesen a rajnamelléki liberálisok által gyámolittatni fog. Más részről a minisztérium, a sereg szervezésének s a hadügyi költségvetés tetemes felemelésének kérdését, cabinet-kérdéssé kivánja tenni, úgy kell e pontot tekinteni, mint a legközelebbi országgyűlés által megoldandó nagy feladatot. Megjegyzendő, hogy a haladási- vagy úgynevezett demokrata pártnak sok előnye volt Berlinben, Poroszország keleti részében (Königsberg-Danzig) és a Rajnánál. A rajnai választó bizottmányok magukévá tevék a progressisták programmját. Pomeránia, Szilézia, viszont a szabadelvűeknek nyújtott kedvezőbb tért. Ide számítva azon lelkesedést, mely a népnél a koronázás után is helyenként fellobogott, valamint az uralkodó személyes befolyását — melyet fellebb jeleztünk — tán nem ok nélkül való számba vehető az „alkotmányosok“ remélett győzedelme, mi a kormány által kivont pénzösszegek megajánlását kétségkívülivé tette volna. Még egyet : a progressisták programmjának élén a „német kérdés“ áll, a német nemzeti egylet Poroszország iránt kedvező határozata értelmében. E pontra néz, nincs különbség, vagy meghasonlás a szabadelvű Tractiók közt. A harmadik párt, melyet utójára említünk, mivel minden tekintetben hátul áll, a hűbériek pártja, mely szeretné ismét lába alá kapni a saját hibája által elvesztett tért, mi nem fog neki sikerülni; még ha a munkás népet lekenyerezhetné is, kisebbségben maradna s legfelebb a lengyelek igen kétséges szövetsége után vágyhat. így állván a pártok, kérdés, melyik győzelmét kell ama távirati jelentés alatt érteni: „a választás határozottan szabadel vtt értelemben ütött ki,“ melyet a német szöveg után így is lehet magyarázni: „a választás határozottan a szabadelvüek értelmében ütött ki“ — mely felfogás, a fentebbiek szerint, a kormány szándékainak kedvez! Részletesebb tudósítások fogják csak elhatározni, melyik a két magyarázat közül az igazi? Saját ítéletünket e részletes tudósítások idejére halasztván, ezúttal egyszerűen registráljuk, hogy az „O.D. P.“ a „határozottan szabadelvü“ magyarázatot fogadja el s alatta a demokratákat érti,kiknek semmi kedvük a hadi budget felemeléséhez. Az „O. D. P.“ e szerint előre is a porosz kormány vereségét jósolja meg azon legfontosabb ügyben, melyhez épen tárczáját kötötte. Nevezetesebb azonban amaz állítása, hogy a választások eme kevésbé várt eredménye, Napóleon legközelebbi reformjának tulajdonítható, ki a kilátásba helyezett sereg leszállítás által a porosz választásokra akart befolyást gyakorolni. Megvalljuk, e finom distinctióra hamarjában nem tudunk egyebet mondani, mint hogy az „O. D. P.“ már a fű növését is hallja. Párisból oly zivataros miniszteri tanácskozásról értesülünk, mely nem a hirlapiró, de egy humorista tollára volna érdemes. Az uj pénzügyminiszter t. i. azt praetendálta, hogy eztán ő fog ülni az „öreg szék“ben ; erre Walewski, Persigny és Boucher miniszter urak mérgesen felugráltak s azt mondák (annyi mintha azt mondták volna): számlálja meg Fouldur most mindjárt, hány szál ősz haja van, több-e mint hármuknak, hogy az „öreg székbe“ ő akar ülni. Erre aztán a császár pattant fel, — az a nyugodt méltóságos férfi, — s hunyorgatván Jupiteri szemöldeit, e van neki legkevesebb, nagy haraggal rájuk csapta az ajtót. Conticuere omnes! Azonban még nem volt vége — egy tündérszép hölgy jött seprővel, az úr szemeiből az „ur“-nő haragja villogott mint két lány pallos s kikergetti Fouldt az „öreg szék“-ből. Bocsánat, ha az egész dolgot minden komikai becse mellett sem tudjuk eléggé méltatni — a mi több, nem is hisszük! Belföldi szemle. — Zágrábból a „Lloyd“ levelezője részleteket közöl a Horvát- és Szlavonországban megrendelt ujonczozásról. A helytartótanács illető rendelete az oct. 7-dikei jogf. elhatározásra s a hadügyminisztérium és udv. kormányszék közt e részben történt megállapodásra hivatkozik. Horvát- és Szlavonországnak 2274 katonát kell kiállítani. A megyéknek e dologban ugyanazon hatáskör adatik, melylyel a cs. megyehatóságok bírtak. Az ujonczálás febr. 2-án kezdődik, de a megyék f. hó 25-dikeig tartoznak jelentést tenni a helytartótanácsnak, hogy e részben miként intézkedtek. Tudatták a megyékkel azt is, hogy a kitűzött határidőt semmi szin alatt sem szabad elhalasztani. Zágráb megyének e hó 25-dikén tartandó közgyűlésén az ujonczozási ügy alkalmasint szőnyegre kerül. Erre látszik mutatni azon körülmény is, hogy a megye részéről 19-dikéig 800-nál több kőnyomatú meghívás küldetett szét e gyűlésre, a főispán pedig 24-dikére valamennyi megyei tisztet magához hívta meg előleges tanácskozásra. (Máskülönben csak a közgyűlés napját szokás a lapokban közzétenni.) A katonai adóbehajtás ezentúl — mint a fentebbi levelező irja — az udv. kormányszék kieszközlése folytán igen kíméletes módon fog végbemenni. — A horvát törvényhatóságok — mint az „Ost und West“ irja — állhatatosan megtagadják az úgynevezett tolmács díjak beküldését azok számára, kik Bécsben a Horvátországból horvát nyelven felküldött okmányokat németre áttették. A horvát hatóságok e megtagadásukat a nyelvek egyenjogúságára és azon szolgálati kölcsönösségre alapítják, hogy ha a német hatóságok a horvát nyelvű iratokért tolmácsdíjt követelnek , úgy a horvát hatóságok is ép azon jogon követelhetnének tolmácsdíjt a Bécsből hozzájuk küldött német nyelvű iratokért, miután az ő hivatalos nyelvük a horvát. Az igazságügyminisztérium most a horvát udvari főkormányszékhez fordult, hogy a tolmácsdíjak az illető felektől szedessenek be. — Zágráb városa község tanácsa e hó 12 dikén (épen a horvát országgyűlés eloszlatása napján) elhatározta, hogy a városnál ezentúl csak nemzeti nyelven írott beadványok fognak figyelembe vétetni. — Ugocsamegye tisztikarának lemondási okmánya e hó 12-dikén kelt. — Szentes városa képviselőtestülete és tisztikara e^hó 5-dikén mondott le. — ti.Szoboszló városa tanácsa 11-dikén adta be lemondását. — Vámos-Peres tanácsa is beadta lemondását. — Nyíregyházáról írják nekünk, hogy Meskó Sámuel polgármester e hó 15-dikén lemondott. A képviselőtestület nem mondott le s Draskóczy Sámuel hites ügyvédet választotta helyébe. Hallomás szerint még több tisztviselő készül lemondani. — Medgyes követei a szász egyetembe: Brecht János és Graffius Károly. Marosszék fölirata az árvapénzek ügyében. Felséges kir. főkormányszék ! Törvényhatóságunknak újra szervezése alkalmával a függőben maradt, több mint 2000 árvai ügyeknek az 1806-beli árvai utasítás értelmében leendő kezelését egy 3 tagból álló középponti ideiglenes árvai bizottmányra ruházták át. Ezen árvai bizottmány jelentése szerint, midőn idei május hó elején Erdő-Szt.-Györgyön az árvai ügyek átvétettek, az ottani közös árvai pénztár, melyben 415 frt 44 *. kr. készpénznek kellett volna lenni, üresen találtatott, mert a pénztárnok állítása szerint, idei máj. 1-én minden árvát, törvénykezési és közigazgatási letett pénzek az ottani üres adópénztárba tétettek át, hogy a feloszlott hivatalnokok fizetésöket kivehessék. Az árvái bizottmány többrendbeli felszólításai után, múlt jus. végén úgy nyilatkozott a pénztárnok, hogy az árvai pénztár kiegészíttetett, s ekkor idei aug. 1-én az árvai bizottmány megtette azon pénztárhoz az első utalvány 3 frt 20 krnak egy árva részére gyámnoka kezére leendő kifizetése iránt, de azon adóhivatal, mint ide mellékelt nyilatkozatából kitetszik, a fizetést megtagadta, hivatkozva egy oly rendeletre, mely a letéteményeknek csakis az alkotmányos hivatalok, nem pedig a tulajdonos kezére leendő átadását tiltja meg. Az erdő-szt.-györgyi cs. adóhivatalnál vannak a gyámnokoktól beszedett régibb magán kötelezvények 26,148 frt 475/. kr. értékben s 3725 ft. 455/. kr. összeelegyitett készpénz, melyből 3310 ft. kamatra van kiadva. Azon adóhivatal jogtalan eljárása által az árvás ügyek kezelésében a következő főbb nehézségek merültek fel: 1. A gyámság alól felszabadult egyének nem vehetik kezükhöz vagyonukat. 2. Férjhez menő árva leányok kiállításáról nem lehet gondoskodni. 3. Oly árvák, kiknek részére élelmezési vagy tanítási összegek vannak rendelve, nem kapják a kellő segedelmet. 4. Több árvák ellen, kiknek pénzét a nélkül, hogy adósságaikat kifizették volna, beszedték — adóssági végrehajtások vannak elrendelve. 5. A gyámnokok nem szedhetik fel a tőlök elvett adósságos kötelezvények után több évek óta hátralékban levő kamatokat, s máris több esetet jelentettek be, hogy az adósok vesztegetnek, elszegényedtek és végpusztuláshoz közelednek,sőt több helyeken máris veszélyezve vannak a pénzek, mert a gyámnokoktól elszedett kötelezvényekben követelések nem voltak betáblázások által biztosítva, s a gyámnokok tiltakoznak a felelősség ellen, miután ők kellő időben az adósok ellen fel nem léphetnek. 6. A vegyes pénztárból kölcsön adott összegek után az adóhivatal nem tudja felhajtani a kamatokat, nem lévén erre hatósága. 7. Erdő-Szt-György 4 mértföldnyi távolságra esvén M.Vásárhelytől, az ez utóbbi helyen székelő középponti árvás bizottmány nem ellenőrizheti személyes betekintés által azon árvás pénztárt. Ami a több árvás pénztárt illeti, jóllehet ezek még eddig nem tagadták meg a részletes kiadásokat, de azért ezekre nézve is nem csekély nehézségek forognak fenn, mert a feloszlott m.-vásárhelyi kerület 5 különböző törvényhatóság részeiből volt összeállítva, melyek, miután szétszakadtak s árvái ügyeit mindenik kezéhez vette, a közös árvai könyvek s az árvai pénztárba letett pénzek és kötelezvények együtt maradtak s egyetlen árvai pénztár sincs Marosszék területén, mely egyedül ezen törvényhatóságot illetné, egy helyes és okszerű kezelés lehetetlenné vált. Továbbá az árvás pénztár adósai többnyire idegen törvényhatóságokban laknak, ezért ellenök az eljárás legyőzhetlen akadályokkal jár. Végre amely törvényhatóságok árvái könyvek nélkül maradtak, a több járásbíróságok által igen rendetlenül kezelt árvai vagyont nem képesek tisztába hozni. Mely okból az árvai vagyonnak a részes törvényhatóságok közötti felosztása elkerülhetlenül szükségessé lett, de ez az összeelegyített pénzekre nézve csak azután lehetséges, ha azon pénzek felmondatván, felszedetnek, és hogy ez mentői előbb megtörténjék, annyival inkább szükséges, mert a marosszéki árvás bizottmány tudomást szerzett magának arról, miszerint a kölcsönvételeknél a becsük többnyire oly lelkiismeretlenül történtek, hogy a javak alig érik meg egy negyed részét a becsüösszegnek,s a körülményekkel ismeretlen idegen hivatalnokok által ily becsülevelekre kölcsön adott pénzek a betáblázás által még felényire is alig vannak biztosítva, mivel az adósok naponként szegényednek, az á vák pénzeinek nagy része bizonyos pusztulásnak van kitéve. Az erdésztgyörgyi csász. adóhivatal, mint mellékelt értesítéséből látható,nemcsak az árvás pénzeknek, hanem a törvénykezési és közigazgatási minden letéteményeknek is megtagadta kiadását. Ennélfogva, sem a perlekedők nem vehetik ki ott letett pénzeiket, sem azok, kik közigazgatási uton tettek le pénzt, bármi czélból. A szék tisztsége pedig nem rendelkezhetik sem büntetés-, sem átváltsági pénzekről, sőt a nyárád-szeredai hídépítésre letéve levő pénz kifizetése is meg van tagadva, mi miatt a feloszlott cs. kir. hivatalok által megkezdett hídmunka 5 hónap óta van megállva, s a közlekedés ezen vonalon rövid idő alatti fenakadásnak néz elébe. A fellebbiek nyomán teljes tisztelettel kérjük a flgs k. főkormányszéket, méltóztasson kieszközölni, hogy az árvás pénzeknek eddigi kezelés módja megszüntessék, a kiadott árvás pénzek felszedessenek, s az illető törvényhatóságok között elosztassanak, addig is a gyámnokok kezére a tőlük elszedett adósságos kötelezvények haladék nélkül visszaadassanak, s az adóhivatalok oda utasitassanak, hogy a náluk letéve levő árvái és gondnokság alatti vagyonnak — ugyszinte a törvénykezési és közigazgatási pénzeknek rendes kezelésében s a jogosultak kezére leendő adatásában az árvai bizottmány s a Szék törvényszéke és tisztsége elébe akadályokat ne gördítsenek. Kelt Maros-Vásárhelyt 1861. sept. 24-én tartott bizottmányi ülésünkből. Erdély Magyarország kiegészítő része. (Feleletül Golesco, Rosetti és Papiu uraknak.) IV. Bevézetvén 1686. sept. 2-kán Buda vára a magyar király sergei által s visszafoglaltatván az ország legnagyobb része, több várakkal együtt a törököktől, a magyar királyok hatalma annyira megerősödött, hogy már most foganatosithaták sz. István koronájának jogait, így került I. Leopold király birtokába Erdély is vissza, így tétetett elég az 1538-, 1542-, 1571-, 1595-, 1608-, 1615- és 1620-ki stb. szerződéseknek. Bizonyitja ezt az erdélyi rendeknek 1688. junius 1-én Caraffa magyar királyi biztossal kötött szerződésének következő szavai: „redit jam ad Regem Hungáriáé, a quo fatorum invidia et ambitiosis nonnullorum ausibus segregatum erat, et amplectitur paternam — ------Hungáriáé Regis haereditariae-------ejusdemque successorum et futurorum haereditariorum Hungáriáé Regum (prouti in novissima diaeta posoniensi declaratum est) et universali statuum consensu votisque unanimibus.“ E szerződésben hódolának az erdélyi rendek a magyar királynak, még pedig a pozsonyi 1687. 2. t. ez. alapján. Hogy I. Leopold Erdélyt a magyar királyok ezredéves jogán véve birtokába, mutatják a leopoldi hitlevél eme szavai is: „ supremi nostri regii muneris — I dignovimus, charissimam hanc Transylvaniae I regionem, jam a seculis inelyto nostro Hungáriáe regno assertam, magis magisque, velut auimam amplecti.“ De mutatja ezt az I. Leopold által 1693. ápril 24-én az erdélyi gubernátornak adott utasitás bevezetése: „postquam divino natui piacuit, Transylvaniam antiquissimum Hungáriáe membrum, olim per injuria tempómra ab eodem avulsum nostro, nostrorumque successorum Hungáriáe Regum, legitimo imperio postliminio restituere.“ Íme mily világosan kijelenté I. Leopold királyunk, hogy Erdélyt mint Magyarország kiegészítő részét veszi át; mily őszintén nyilatkoztak az erdélyi rendek, midőn az egyesülést hátráltató akadályok között, még némelyek nagyravágyását sem felejték fölemlíteni. Hogy már ekkor megtörtént az inio, kiviláglik az 1692 : 11. sz. következő szavaiból: „siquidem Transylvaniam, veluti ad regni Hungáriae sacram coronam pertinentem per suam Majestatem qua Regem Hungáriáé possidem.“ Mutatja ezt továbbá az 1688. május 9-én kelt Teleki féle szerződés is, sőt az 1693. május 14-én kelt leiratban maga I. Leopold sürgeté a két kanczellária egyesítését; 1695- ben pedig ígéri a magyar király, hogy a Királyhágón inneni megyéket az anyaországba bekeblezendi. Az 1744. 3. t. cz.-be foglalt erdélyi sanctio pragmatica alapját is a magyarországi 1687. 2. és 3. cz., és az 1723. L. 2., 3. czikkek képezik; maga az 1744. 18. cz. is így szól: „Publicis etiam constitutionibus Regni inserendum resolvit sacra Regia Majestas, quod Transylvaniam veluti ad regni Hungáriáé sacram coronam pertinentem tam Eadem quam successores sui qua Reges Hungáriáé possidebunt.“ Azonban, talán az erdélyi rendek akadályozák az oly sokszor kimondott egyesülés végrehajtását ?! Meghivatván 1790-ben az erdélyi rendek is a magyarországi diaetára, megjelentek a három nemzet követei s a szász nemzet követei egy kérelmet nyujtanak be, melyben a többek között ezek fordulnak elő : „Tagadhatlan, hogy Erdély eredetétől fogva Magyarországgal úgy volt egybekapcsolva, hogy boldogságát egyik ország a másiknak boldogságában kereste“ — és tovább: „A felséges Statusokat és Rendeket buzgó esdekléssel kérjük, méltóztassanak a felséges királyunkkal kötendő uj egyezésben Erdélyt is nevezetesen belefoglalni, stb. stb. — hogy az által törvényünk, igazságaink, szabadságaink annál illendőbben bátorságba helyeztessenek és mi ezen nemes országgal csendesen élhessünk.11 Ennek következtében, a más két nemzet követeinek közös óhajtása nyomán a koronázási diploma elkészítésére rendelt vegyes bizottmány a 21-ik pont alatt így foglalta be Erdélyt : „Transylvaniam veluti ad coronam regni Hungáriáé pertinentem, verumque et inseparabile ejus membrum, cum eodem Hungáriáé Regno effective unitur tam nos ipsi, quam etiam successores nostri qua reges Hungáriáé possidebimus.“ E szöveg legfelsőbb helyen nem talált helybenhagyásra, sőt az 1780-ban egyesitett kanczelláriák is újra elválasztattak az 1791. február 27-én kelt leirat által. Erre az országgyűlés 1791. martius 6-ki föliratában igy nyilatkozott : „mutationes hae nos tanto magis percuterunt, quod recte in diaeta illa, in qua arctior Transylvaniae cum regno Hungáriae conjunct,io petebatur, factae sunt.“ Ugyanezen föliratban így szólanak tovább az országos rendek : „Transylvania veluti membrum inseparabile a prima ducum adhuc institutione, regnique Hungarici fundamentis possidebatur, gubernabatur et partem civitatis et status hungarici efficiebat.“ 1790-ben Erdély is kidolgozta az egyesülési föltételeket, országgyülésileg elfogadta azokat, s a szentesítés leérkeztéig is, a canczelláriákat egyesitetni kérte. Azonban ezidőben egy névtelen röpirat mutogatni kezdé az egyesülés káros voltát, és íme nemsokára egy leirat érkezett, mely az Unió végrehajtását jobb időre napolá el. Hiába sürgeté az erdélyi országgyűlés az egyesítés végrehajtását, hiába mondá ki az 1791. február havában alakult országgyűlési bizottság : „hogy a magyar király Erdélyt sz. István koronája jogán Magyarországtól elválaszthatlanul bírja“, — egy uj tagadó leirat érkezett s az unió végrehajtása abban hagyatott. Azonban vissza lehetett-e utasítani az ország közehajtását, mely a törvényes országrendek útján nyilvánult ?! AII. K.