Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)

1861-12-03 / 281. szám

SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben :4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. ME­GJELE­N ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁRI Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk a­­ MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — 1 u » 1 » ^ kr. A „Magyarország“ kiadó-hivatala. guk elfogni a déli párt biztosait, mihelyt angol hajón voltak. PEST, december 2. Külföldi szemle. A „Trent“ posta­hajó esete tölti be az angol és franczia lapokat. A dolog mind nagyobb fontosságot kezd venni azon tüntetések által, melyekben az angol és amerikai nép, nemzeti önérzetének eleven kifeje­zést ad. így demonstrál Liverpool az angol megsér­tett becsület nevében; igy New­ York az amerikai büszkeség mellett, midőn örömében a várost kivilá­­gittatja s tiltakozik az ellen, hogy Amerika, Anglia követeléseit meghallgassa. Ez természetes : a nép, csupán a nemzeti lobogón ejtett sérelmet látja és to­vább nem kérd, nem tudakozódik, első impulzusának enged. A korona ügyvédei megállapíták ugyan már a „Trent“ bajén esett sérelmet, de a királyné kormánya, annyival inkább, mivel egy nagy nemzetet a mérséklet leginkább megillet, valószínüleg a legapróbb körül­ményeket is fogja szemügyre venni. Mert ha „Trent“ postahajó, azon pillanatban, midőn a délamerikai biz­tosokat fedélzetére vette, tudta, hogy ez ügynökök kik és mi járatban vannak, akkor készakarva sér­tette meg a semlegességet, melyre magát Anglia kö­telezte , s a „San Jacinto“nak ekkor joga volt az an­gol hajót feltartóztatni." • Általános a hiedelem, hogy a washingtoni kor­mány elégtételt fog adni az angolnak, ha a „San Ja­cinto“ kapitányának eljárása félreértésből eredt. Egyébiránt az amerikai tiszt egész magaviseletéből a tűnik ki, hogy épen a kormányától volt egyenes rendelete úgy cselekedni, a­hogy cselekedett. Fairfax hadnagy oly kérkedve, oly kihívólag viselte magát, hogy ez maga elegendő volna a két fél teljes elkese­­rítésére: „rendeletem van — úgymond — Moor kapi­tányt és papírjait letartóztatni s a „San Jacinto“ fe­délzetére szállítani.“ — „Itt vagyok, fogjon el ön, ha annyira kívánja! kiáltott Moor kapitány, a hajó híd­jára lépve, de az amerikai tiszt megelégedett a biz­tosokkal s alább szállott a fenyegetéssel, melyet oly fenhangon kezdett. Kik azt hiszik, hogy a „San Jacinto“ a was­hingtoni kormány egyenes rendelete szerint cseleke­dett, egyszersmind azon gyanúperrel is élnek, hogy Amerika e versengésben valamelyik szárazföldi ten­geri hatalomra támaszkodik; mivel háborúra kerül­vén a dolog, egymaga a keztyüt Anglia ellen fel nem vehetné. E continentális hatalom csak Franczia- és Oroszország lehet. Ez utóbbiról brüsseli főbb körök­ben azt vélik, hogy inkább közbenjárólag és békítő­­leg fog fellépni. Francziaország pedig — legalább sajtója hangjából ítélve­­— sokkal inkább látszik méltányolni az angolok erélyes és bölcs hazafiságát melyet e kérdésben tanúsítanak, hogysem a csator­­nántúli nemzettel, az óceánontúli nép kedvéért sza­kítani akarjon. Ricasoli biztos reményben van a felől, hogy a római kérdésben követett politikája a parlament áM helyeseltetni fog. Ratazzi, Minghetti és Farini meg­ígérték volna támogatásukat. A svájczi szövetségtanács egy újabb jegyzéket határozott a párisi kormányhoz, melyben a Cappvölgy megszállását sérelemnek nyilatkoztatja, ezért elég­tételt kér, egyszersmind kijelenti, hogy a birtokvi­szonyt in statu quo kívánja fentartani, s a felett nem alkuszik. Eg­gyel több felhő, amely decemberben vil­­lámlik. A ..Trento esete. Nagy-Britannia népét, kormányát, sajtóját je­lenleg egyetlenegy eset foglalkoztatja: az amerikai déli államok ügynökeinek erőszakos elvitele „Trent“ brit postahajóról „San Jacinto“ éjszak-amerikai hadi­hajó által. Az eset részletei következők. A „San Jacinto“ 13 ágyús fregatt, jobban mond­va elsőrendű gőznaszád, nov. 2-dikán az afrikai part­ról Havannába érkezett s 4-dikén New­ York felé to­vább utazott. Havannában akkor általánosan tudva volt, hogy Slidell és Mason urak, két titkárok­kal s családostul, kik a „Theodora“ hajón Charleston­­ból kimenekültek volt, a „Trent“ nevű angol posta­gőzöst várják, hogy rajta tovább Európába utazza­nak. Havannában Spanyolország uralma alatt bátor­ságban érezvén magokat, ezen utazásukat nem is tit­kolták, lefizették ati dijokat Szt.­Thomasig s az em­lített gőzösön nov. 7­ dikén csakugyan elutaztak. S1­i­d­e 11, ki mint a déli államok ügynöke Franczia­­országba készült, titkárán, E­u­s­t­i­s uron kivü­l, fele­ségét, fiát, három leányát s titkárja feleségét vitte magával; az angol kormányhoz küldött M­a­s­o­n­n­a­l csak titkárja, M’ F­a­r­l­a­n­d ment. 8-dikán délben a „Trent“ a régi Bahama-csa­­torna szűk szorosában megjelenvén, épen maga előtt egy gőzöst látott állam­, mely nyilván várakozott va­lamire s nem volt lobogója. A „Trent“ kapitánya, M­a­i­r fölvonatván a brit színeket, tovább haladt az ismeretlen gőzös felé, midőn ez egyszerre fölvoná az amerikai lobogót s golyót röpített a „Trent" elején keresztül, a mi szokás ellen van, mert a hadiha­jók vak lövést tesznek, ha más hajókat meg akarnak állítani. Az első lövést csakhamar másik követő , ez­úttal bomba volt, mely valami 100 yardnyira a „Trent“ előtt vágódott a hullámokba. M­a­i­r kapitány azonnal megállíta gőzösét, annál inkább, mert az amerikai hajó, oldala egész hos­szában valamennyi ágyújával készült tüzelni. Kérdés intéztetvén hozzá, mit jelent mindez, azt feleli az amerikai kapitány, hogy csolna­­kot akar küldeni. Ez megtörtént. A csolnak 20 fegy­verest hozott két tiszttel; az utas­jegyzéket kérték, a „Trent“ kapitánya megtagadta; erre a csolnak pa­rancsnoka kijelenté, hogy ő a „San Jacinto“ amerikai fregatt első hadnagya s határozottan arra van utasít­va, hogy a „Trent“-en levő bizonyos utasokat elvi­gyen. A kapitány erre is megtagadólag válaszolt, Williams pedig, angol tengerésztiszt határozottan kijelenté, hogy a brit lobogó uralma alól senkinek sincs joga valakit elvinni. A hadnagy erre megnevezvén azon négynek ne­vét, kiket keresett, ezek fölszólitatlanul magok előáll­tak, kérdezve, mit akarnak velők. A felelet az volt, hogy parancsa van őket az amerikai hajóra átvinni. Ezek kijelenték, hogy csak az erőszaknak fognak en­gedni, Slidell pedig, M­a­i­r kapitányhoz fordulva, így szól: „A brit lobogó uralmát kérjük.“ Az angol kapitány újólag kijelenti, hogy utasait ki nem adhatja, mire az amerikai hadnagy azt vála­szolt, hogy ez esetben az egész gőzöst magával kell vinnie. Most Williams tengerésztiszt, kire a posta volt bízva, lépett föl ismét s kinyilatkoztató: „E hajón én viselem öfge kormányának képét s fölhívom a tisz­teket és utasokat mind, figyeljenek szavaimra, midőn kormányom nevében e tényt törvénytelennek, a nem­zetközi jogot megsértőnek, könnyelmű tengeri rablás tényének nevezem, melyet ti sehogysem mernétek el­követni, ha mi magunkat védhetnők.“ A hadnagy intett a fregatt felé s onnan megint két csolnak indult a „Trent“ felé, mintegy 30 tengeri katonával s 60 matrózzal, kik kivont fegyverrel szál­lottak az angol gőzösre. A követelt négy urnák meg­engedték, hogy a legszükségesebb utipodgyászt ma­gukkal vihessék, aztán átszállították őket a másik ha­jóra. A család tagjai az angol hajón maradtak, mert megmondták nekik, hogy New­ Yorkban úgyis elvá­lasztanák őket a foglyoktól. Slidell, midőn már távoztak, még visszaki­­áltá: elvárja, hogy a brit kormány elégtétet fog ma­gának szerezni, s kéri a kapitányt, hogy az esetről annak rendje szerint tegyen jelentést. A hadnagy, ki legtovább maradt az angol gő­zösön, még azt kiváná utólag, hogy a „Trent“ men­jen közelebb a „San Jacinto”hoz s Mair kapitány vigye át oda irományait. A kapitány azonban kije­lenté, hogy ha beszélni akarnak vele, megtalálják hátsó fedélzetén — s azonnal oda is ment. A hadnagy nem ismétli követelését, de azonnal távozott a gőzös­ről, mely aztán háborúb­an folytatta útját. A „Trent“ utasai, képzelhetni, hogy rendkívül föl voltak bészülve, de védelemre gondolni sem lehe­tett. A „San Jacinto“ tisztjei végül még eleséget is kértek a négy fogoly számára, minthogy e tekintet­ben maguk is igen szűken vannak. Az eleség is meg­adatott, azon világos kikötéssel, hogy az csak­is a foglyok számára legyen. A sürgönyöket vagy elfelejtették keresni, vagy pedig meg nem találhatták; azokat a „La Plata“ vitte meg Angolországba a foglyok családi tagjaival együtt, kik most Londonban vannak. London s az egész ország rendkívül fel van iz­gatva. A távsürgöny megérkezte után három órával a liverpooli kereskedők meetinget, úgynevezett felhá­­borodási meetinget tartottak, melyben elhatározták, sürgetőleg fölkérni a kormányt, hogy a britt lobogó becsületének elégtételt szerezzen. Sokan már azt is vitatják, hogy itt casus belli esete forog fen. A lon­doni börzén a hír megérkeztére a consolok rögtön egy százalékkal lejebb szálltak, később azonban kissé megint fölemelkedtek. Egyébiránt teljesen bíznak Palmerston 1. erélyében. A mellett, mint ilyenkor rendesen történik, a legroszabb hírek is keringenek, így például, hogy a washingtoni kormány össze akar veszni az angollal, s hogy ezt előre látva, már múlt héten az összes lon­doni salétromkészletet (60,000 mázsát) összevásárolta, hogy azonban P­a­l­m­e­r­s­t­o­n 1­ is, az amerikai kor­mány szándékait kitalálva, küldött jó eleve hadakat Kanadába s hadihajókat az amerikai állomásokra. Russell gr. a korona jogászainak meghallga­tása után (a „Nashville“ ügyében) kijelentette, hogy a „Nashville“-nek Nelson kapitány által szorgal­mazott megmotoztatását meg nem engedheti. Meg kell jegyezni, hogy midőn e tilalom kiadatott és Southamptonba érkezett, a „Trent“ esete még nem volt tudva, — nem lehet e szerint föltenni, hogy ez eset gyakorolt befolyást az angol külügyminiszter ha­tározatára. A­mi a lapokat illeti, ezek egytől-egyig kár­­hoztatólag nyilatkoznak az éjszakamerikaiak eljárá­sáról — kivéve a békepárt közlönyét, a „Start“, mely azt mondja, hogy az amerikai hajó eljárása még a koronajogászok nézete szerint is jogos volt. Ek­kor a koronajogászok még nem is nyilatkoztak volt, s így a „Star“ nem is tudhatta nézetüket. A­mellett, hogy a lapok — ezen egynek kivéte­lével — egyhangúlag palctát törnek az amerikaiak előtt, jellemző tünemény, hogy a „Times“ és a két palmerstoni közlöny, a „M. Post“ és „Globe“, a leg­nagyobb tartózkodással nyilatkoznak az esetről s az éjszakamerikai kormány iránt nagy kíméletet tanú­sítanak. A „Times“ kifejti, hogy hadakozó államok ha­dihajóinak joguk van semleges kereskedelmi hajók megmotozására; más kérdés azonban, úgymond, van-e joguk a semleges lobogó uralma alatt valakit elfogni. Az elfogottak nem voltak katonák, hanem diplomatiai küldöttek; ezek tehát nem tekinthetők hadi portékának. Végül megjegyzi a„Times“hogy az ország általános felháborodását csillapítani akarja, nem még nagyobbítani; az éjszak-amerikaiakat pedig felszó­lítja, ne akarjanak ily tények által háborút előidézni. A „M. Post“ előre bocsátja, hogy az ügy a korona jogászainak elő van terjesztve, várja meg tehát a közönség az ő határozatukat. Különben, úgy­mond, kétségtelen,hogy a hadviselő felek megállíthat­nak minden kereskedőhajót, s ha katona, fegyver, sürgönyök vagy egyéb ily csempészvény van rajta, azt elvehetik. Postagőzösök pedig a kereskedőhajók­kal egyneműek; a motozás alól csak a semleges nem­zetek hadi és szállító hajói vannak fölmentve. Ha az amerikai tiszt a jelen esetben a déli küldöttek sürgö­nyeit vitte volna el, az ellen nem lehetne kifogás. Az eset azt mutatja, hogy Washingtonban nem becsülik meg az angol kormány gyöngédségét s nagylelkű­ségét. A „Globe“ nem akarja hinni, hogy az éjszak­­amerikai kormány szakadásra törekszik Angolország­gal. Megjegyzi továbbá, hogy a négy déli küldött el­­fogatása által hallgatólag hadviselő félnek ismerte el a délieket, mert „lázadók“-at — a tengeri haditörvény szerint — sehogysem volt volna szabad egy semleges hajóról elvitetnie. Végül inti az éjszakamerikaiakat, ne kössenek ki az angol néppel. Merészebben nyilatkozik Russell gr. közlö­nye, a „Daily News.“ Azon kezdi, hogy a „San Ja­cinto" tisztje jobb szolgálatot tett a „lázadókénak, mint akár Beauregard, akár Johnston tbnok, az egyesült állami kormány legjobb barátját ütötte pofon. Óhajtandó, hogy a washingtoni kabinet hazud­tolja meg F­a­i­r­f­ax hadnagy eljárását, M­a­s­o­n és Sli­­dell urakat bocsássa szabadon s az angol kormányt kövesse meg. Csekélyebb elégtétellel nem lehet meg­elégedni. E pillanatban — folytatja a szabadelvű lap­­— a washingtoni kormány a mi kegyelmünktől függ; könnyen fölmenthetnők a délieket az ostromzár alól s megnyithatnék a déli kikötőket, hogy aranyat és ha­diszert cseréljenek be pamutjokért; szükség esetében pedig csekély költséggel az éjszakamerikaiak vala­mennyi kis „tacintójá“nak, s azonfelül fél­potomaki seregeknek is elég dolgot adhatnánk, sat. Hasonló értelemben nyilatkoznak a „Daily Te­legraph“ és „M. Chronicle“ is. Az „Advertiser“ úgy véli, hogy a washingtoni kormány váltig föl akarja ingerelni az angol népet és kormányt; el is vesztette már Angolország rokon­­szenvét; s jó, hogy Palmerstonn­ jó eleve gondos­kodott Canadának védelmi karba helyezéséről. De legmerészebb a toryk szószólója a „Herald“. Ez „szemtelen tengeri rablás“ nak nevezi az ese­ményt, s nem kíván kevesebbet, mint hogy Angolor­szág hajóhadat küldjön ki ezen ultimátummal: rög­töni elégtét vagy bábom. Az angol koronaü­gyvédek — a „Trent“ ügyre nézve úgy nyilatkoztak, hogy a britt lobogó védelme alatt volt négy utas elvitele j­og­tal­an tett volt. E nyilatkozat fontosságához nem kell commentár. „Times,“ „Daily News“ és „M. Post“ a jogtudósok indokait értelmezik. Ez ügyben ma — nov. 29-kén — tartozik miniszteri tanácskozmány. Tegnap már vol­tak egyes miniszteri értekezletek. Nevezetesen Pal­merston lord tegnap korán fogadta el a kincstárno­kot, a külügyiminisztert, a coloniai minisztert s többi társait és csak aztán küldő szét meghívását a minisz­teri tanácsra. Williams parancsnok, már szerdán érte­kezett az admiralitás lordjaival, kiknek ez esetről körülményes jelentést ten. A közönség izgatottsága folyvást tart. Manchesterben még a gyapjú-lordok is több óráig neki­­­üizesedtek, de tegnap ismét csende­sebbek voltak. Minden lap az amerikai eljárást ro­­szaló nyilatkozatokkal van tele. S a „Star“ kivételé­vel mindnyájan egy nézpontból indulnak ki, — mind­annyian úgy ítélnek ez eset fölött, mint a koronaügy­védek; csak a „Daily News“ reméli még mindig, hogy az amerikai kormány ki fogja jelenteni, hogy szándékosan nem sérti meg az angol lobogót,­­ míg a „Herald“ az ellenkezőt jósolja. Liverpoolban S­p­e­n­c­e elnöklete alatt rögtön meetinget tartottak, melyen tiltakozván az amerikai kormány eljárása ellen, miszerint egyik semleges ki­kötőből a másikba utazókat angol hajón elfogat, kö­vetelik az angol kormánytól, hog­y ezért elégtételt kö­veteljen, a canadai csapatok megszaporittassanak, Lyons lord visszahivassék Washingtonból, Adams amerikai londoni követnek útleveleit adják­­ ki. Az egész angol sajtó nagyon izgatott, s boszan­­kodva elégtételt kér az angol lobogó megsértéséért. Londonban híre jár, hogy az amerikai kormány keresve kereste az angollal súrlódást, s hogy erre számítva az egész londoni salétrom készletet 60,000 mázsát­ megvásárolta stb. s hogy P­a­l­m­e­r­s­t­o­n ezt előre látva, Canadába csapatokat küldött, s az ameri­kai állomásokra hadihajókat indított stb. Azonban nemcsak az angol lapok,hanem a fran­­czia sajtó egy része is hasonló értelemben nyilatkozik. A „Pays“ kárhoztatja az amerikai kormány eljárását, nemkülönben a „Constitutionnel“, —a „Patrie“ azt, mondja, hogy az amerikai biztosoknak, nem volt jó­ Belföldi szemle. — Verőcze megye, mint Eszékről a „Pózod­nak sürgönyözik, nov. 28-dikán tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az ujonczozást, tiltakozás és az or­szággyűlésnek mielőbbi összehívását szorgalmazó föl­­terjesztés mellett, foganatosítja. (E gyűlésről legutóbbi számunkban is közöltünk már tudósítást, bécsi táv­­sürgönyök alapján.) — Il­id» kinevezett új tisztikarának névsora : főpolgármester Paulovits László ; főbíró Greifenegg Vilmos; főkapitány Petrovits Szilárd; főügyész Mi­­csinyei Antal; közigazgatási tanácsosok Csik József, Ebenhöch Antal, Kammermayer Károly; törvényszéki tanácsosok Králitz Imre, Deréky József; közigazga­tási főjegyző Reich Sándor; törvényszéki főjegyző Szarvasy József; aljegyzők Schachner Antal, Sándrik Mihály; alkapitányok Kovics Károly, Poppler Lipót; közigazgatási kiadó Setényi Ferencz; közigazgatási igtató Göpp József; törvényszéki kiadó Holczer Hen­rik ; főszámvevő Benkhard Gusztáv; alszámvevő Tóth Antal; számvevősegédek Kanzler János, Polák Vil­mos ; telekbiró Schönreitzer Lajos ; segéd Pataky Kálmán ; házi pénztárnok Eberling Mihály ; ellenőr Verderber Gyula; pénztári tisztek Szirovy Károly, Strobl Lipót, Egerváry János ; járulnok Adl József; adószedő Culmann Ignácz; ellenőr Szuknovits Má­tyás ; árvagyám-hivatali pénztárnok Klimora János; árvagyám-hivatali ellenőr Holl Sebestyén ; árvagyám­­hivatali számvizsgáló Richvalszky István ; főmérnök Varázsdy Lipót; másodmérnök Nasztl Alajos; segé­dek Ábel Nándor, Erdey Benedek. — Sz. kir. Komárom városának kinevezett uj tisztikara f. hó 25-kén tette le az esküt. Kineveztet­­ték polgármesteri helyettesnek és tanácsosnak Ko­vács Ferencz eddigi tanácsos ; város­ főbirájának Cse­­py Zsigmond eddigi főbíró; város­ kapitányának Czi­­ke Sándor eddigi tanácsos; tanácsosoknak Guoth La­jos eddigi tanácsos, Németh Dániel eddigi városi kapitány, Nemesszeghy Károly eddigi tanácsos; fő­jegyzőnek Roth Mór, rendelkezés alatti megyei biz­tos; aljegyzőnek Lehóczky János, eddigi városi telek­­könyv-vezető; főügyésznek Szalay Mihály ügyvéd; alügyésznek Szoldics Márton, eddigi tiszteletbeli alü­gyész. — Arail megyének újabban kinevezett hiva­talnokai közül, mint az „Alföld“ hallomás után írja, főügyész Tarjáni Vilmos, első aljegyző Dehe­­r­já­n, másod aljegyzők Szakolczai (előbb Prossinger) és Lichtenstein Hugó, főszámvevő Issekucz Mihály, táblabirák­ Náray Antal, Nogal és Stift, végre levél­tárnok Alexievics Sándor, a hivatal esküt nov. 27-di­­kén délelőtt tették le, mely alkalommal a két alispán és több régebben kinevezett megyei hivatalnok is, egy újabb, az előbbi eskümintától különböző esküforma szerint, szintén föleskettettek. — A szász egyetem, melynek megnyíltát már jelentettük, s melynek tevékenysége — mint az ülést megnyitó szebenszéki első követ, Schneider je­lentette — egyelőre csak a törvénykezési térre fog szorítkozni, első ülésében a szász föld másodfolyamo­­dású bíráknak már többször vitatott képességét tár­gyalta, megállapítván, hogy e képességgel minden választott követ blt választási ideje alatt. — Torda megyének nov. 27-kén rövid s csak másodrangu ügy- és jog­kérdéseket tárgyaló bizott­mányi ülése volt. A nagyobb döntő jogkérdések más ülésre halasztatván, a főkormányszék észrevételei ol­vastattak a múlt ülések jegyzőkönyveire. Kebelbeli tárgyak közül nevezetesebb Szász­régen folyamodása a szász földhöz csatoltatása érdekében. Ezen mező­város, fekvésére nézve, semmi kapcsolatban sincs a szász földdel; közjogilag pedig Torda megye kiegé­szítő részét teszi azon községi jogokkal, melyek, mint rendezett tanácscsal biró községet, a 48-beli XXIII. t.-czikk alapján megilletik. Mostani kísérlete ezen kis város községnek csak megújítása régiebb, meghiusult kísérleteinek, hogy a megyei hatóság alól magát emancipálja. Most ugy látszik, a viszonyokat kedve­zőknek látja czéljai kivitelére. Folyamodása bizott­mánynak adatott át, mely azt tárgyalván, a jogállás­ról adjon véleményt. Idősb gr. Bethlen János indítványt tet a főkor­mányszék azon eljárására nézve, melyet az erdélyi országgyűlés összehívására vonatkozó föliratában bi­zonyított be, fölhiván a bizottmányt, hogy ebbeli mél­tánylását fölterjesztésben fejezze ki. Az indítvány he­­lyeseltetett, s az elkészített­ fölterjesztést a gróf ur fölolvasta. . .­­­ Gr. Thoroczkai Miklől, indítványozza, hogy a tisz­tikar, mig állását becsülettel tarthatja, abban megma­radjon, m­i iránt .(különösen az egyenkinti lemondás ellép.)..a főispán is hazafias szavakat intézvén a íiszti­­l £á$hooz, a gyűlés eloszlott. • «I­v — ---------- "

Next