Magyarország, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1862-05-23 / 119. szám
gyarország az, mely innen első sorban húzna hasznot. Ily esetben azt hinni, hogy Magyarország nem tudjuk micsoda konokságból „azért sem“ adná meg a kívánt segédeszközöket, — ezt hinni, képtelenség volna. Hanem persze, ha Ausztria nem érdekekért, hanem elavult eszmékért, indokolatlan szeszélyekért akarna háborút kezdeni, Magyarország megköszönné az abbani részvételt , de ily háborúra bizony a Lajthán túl sem szavaznák meg a követelt eszközöket. Ily elavult eszmének, ily indokolatlan szeszélynek tartanók péld. azt, hogy a török birodalmat minden áron akár kültámogatással is fen kell tartani. Anglia részéről ez — megengedjük — nem üres szeszély, hanem érdekkérdés, mert az ozmán birodalom felbomlásából őreá nem háramlanék semmi haszon, hanem igenis nyernének az ő ellenei és vetélytársai, kik mindinkább nyomulnának előre a középtenger felé. De Ausztria érdeke más! Őt, épen nem érdekli a török birodalom fenállása, hanem érdekli az, hogy ha az osztakozás megtörténik, neki ne kelljen ezt üres kézzel nézni, hanem legyen ereje, a maga részét is követelni, és ha kell, le is foglalni. Erre pedig csak akkor lesz elég ereje, ha a belviszály megszűnt, az egyetértés helyreállt, mert akkor a birodalom minden része örömest hozand áldozatokat ily positív és kézzelfogható haszonért. Az angolok, miként látjuk, angol szempontból ítélik meg a magyar kérdést, de az osztrákoktól azt kell várni, hogy ők osztrák szempontból fogják tekinteni, ezen szempontból pedig Magyarország kielégítése első feltétel arra, hogy Ausztria keleten valamikor aktív politikát követhessen. Egyébiránt az angol miniszterektől nem lehet rész néven venni, ha ők azt tanácsolják, amit saját érdekükre nézve legelőnyösebbnek tartanak, hogy ők a tanácsadásnál soha tovább nem menendenek, hogy ők tettleg soha nem avatkoznának más állam belügyeibe és nevezetesen soha nem nyújtanának segédkezet arra, hogy egy szabadságszerető nemzet önelhatározási joga csonkíttassék, arról kezeskedik, ha nem is az angol miniszterek, de mindenesetre a brit nemzet jelleme! távcsövön a színképet nézzük, azonnal föltűnnek különválva a nátrium, kálium, lithium és mészeny jellemző vonalai, melyeket tehát egymás mellett is biztosan és gyorsan fel lehet ismerni. Végül értekező röviden leírta a színképkészletet legújabb alakjában és bemutatott egy példányt belőle, melyet Steinheil készített, Münchenben. E készlettel egyszersmind a chlorlithium színképét a társulat jelenlévő tagjainak egyenkint megmutatta. A színkép elemzés azon nagyszerű vívmányainak közlését, melyet a nagynevű fölfedezők, két általuk föltalált elem és a nap vegytani elemzését illetőleg már eddig is fölmutathatnak, az értekező más alkalommal fogja a társulat elé torjosztoni. Valóban a jelenkor e legnagyobb fontosságú fölfedezésének nem csak általános, de részletes, nem csak elméleti, de kísérleti módon való megismertetését társulatunk méltóbb kezekből nem vehette volna, mint épen Bunsen annyira becsült tanítványától, a tisztelt egyetemi tanár úrtól, amiért neki ez alkalommal is köszönetet nyilvánítani el nem mulaszthatok. A társulat a maga részéről előre is hódolatot tolmácsolt értekezőnek nagy- s korszerű tárgyáért akkor, midőn a termet, szokatlan nagy számban jelenve meg, teljesen megtölté. Ez értekezés terjedelmessége s több időt igénylő volta miatt, a mai szakgyűlésnek tárgyát egyedül képezte. Dr. Tóth Sándor. A „Vaterland,“ ..Neueste Nachrichten“ és ..Ost und West“ elleni sajtóper. (A „Wanderer“ után.) (Folytatás.) Máj. 17-dikén.*) Legelőbb Eurich vádlott védője, dr. Hofer jut szóhoz és lényegben azt mondja, hogy vádlott a köteles fülvigyázatot el nem mulasztó, de üzletének roppantsága mellett tüzetesen nem is gyakorolhatta. Az ügynek, bőven tárgyalt politikai oldalát ezúttal mellőzi, csak annyit jegyez még meg, hogy ha a nyomdászok felelősségét nagyon kiterjesztik, ezáltal a szerkesztők magán censoraivá teszik. Dr. Hofer beszédje után, miután sem az államhatóság, sem a védők nem kívánnak szólani, T karac emel szót: Nem tudom, illik-e nekem azt, mit a védő a tárgylagos tényállásról mondott, még valamivel megtoldani; úgy hiszem az e fölötti" ítéletet a törvényszékre bízhatom, ahol azonban az egyéni tényállás forog szóban, kötelességemnek tekintem még néhány szóval megtoldani. Meggyőződésemért, a jogért szálltam síkra; vétkesnek, sőt bűnösnek érzeném magam, ha akár az absolutistikus akár a köztársasági államforma mellett irtam volna, nem, mert a fenálló államforma, hanem mert meggyőződésem ellen jártam volna el. De mindaz, amit írtam, alkotmányos-monarchikus. Az államminiszter 1860. decz. 24-diki körlevele felszólítá a sajtót, hogy az állam viszonyairól írjon; e felszólítás nélkül sem én, sem kartársaim nem fogtunk volna tollat, mígnem a sajtószabadság ki nincs mondva és törvényesen szabályozva. Más viszonyok között tán nagyobb tartózkodással is nyilatkoztunk volna, de miután az állam újjáépítése forgott szóban, miután hazafiságunkra hivatkoztak, azt tettük, amit tehettünk. Be len bizonyítva, hogy nem izgattunk se gyűlöletre, se megvetésre az alkotmány elve ellen. De az államhatóság az alkotmány védelmezéséről is szólt; az alkotmány védőjének talán a centralista sajtót lehetne tekinteni; de valamint én kezdettől fogva ki valék e párt támadásainak téve, úgy neki is el kellett tűrni, hogy én is megtámadjam, s a dolognak következetesen oda kell vala jutni, hogy mint párt párt ellen védjük magunkat az államhatóság előtt. Mi azt hittük, hogy az októberi diplomát könnyebb föderalistikus úton foganatosítani; a centralisták ellenkezőkép vélekedtek : annyi bizonyos, hogy jelenleg övék az uralom, bár eredményeket nem tudnak fölmutatni. — De, miután alkotmányos államban élünk, ezen tényállásnál kell, hogy előbb utóbb a föderalistikus párt kerekedjék felül. Egyik nemzetiség független sajtója sem centralista, ilyen csupán a fővárosban létezik. — De ha a „loyal“ czímet kizárólag magának követeli, úgy ez ellen tiltakoznom kell. Én ő Felsége leghívebb ellenzékéhez tartozom, s azt állítom, hogy az állam javát ép úgy szem előtt tartottam, mint bárki más. Sajtószabadságunk nagyon is új szülemény; megfogható, hogy itt ott erős kifejezésekkel él; ez onnan van, mert itt még nagyon érzékenyek a zászlás iránt; azonban nem a kifejezés, hanem az érzület és irány kell, hogy a megítélés fő indokául szolgáljanak. Nagyon is lehetséges, hogy ma oly vélemény kifejezéséért ítélnek el, mely a jövő minisztérium véleménye lesz; ily minisztériumot nem saját pártom, hanem az összállam érdekében óhajtok. Mindig az alkotmányos kormányforma mellett írtam, hogyan lehetett volna ellene izgatnom ? S épen mert alkotmányos érzelmű vagyok, nem juthatott eszembe, mint azt a vád valamelyik pontja állítja, hogy az uralkodó személye ellen akarjak izgatni, mert hiszen alkotmányos államban az uralkodó személye szent, sérthetetlen s nem felelős. Sőt nem is az államhatóságot, mint olyant, támadtam meg, hanem csak az általa követett irányt; ennek pedig meg kell engedve lenni, különben nem létezhetik sajtószabadság. Ennélfogva isten s lelkiismeretem előtt mondhatom, hogy csakis hazám javát s üdvét tartottam szem előtt; nem üzérkedtem hírlapírói képességemmel, hanem meggyőződésem kinyilatkoztatására használtam azt : lehet, tévedek, lehet jövő események másról győznek meg; eddig ez nem történt; ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint alávetnem magamat a törvényszék ítéletének. Aka 1ac után De 1ping szól. Az első vád — úgymond — azt vetette szememre, hogy az államegység ellen akartam izgatni; az államhatóság vádja indokolásakor úgy enyhité e szememrehányást, hogy a kormányforma s az államhatóság ellen akartam izgatni ; a kormányforma alkotmányos-monarchikus, én mindig ez értelemben irtam. De az államhatóság úgy vélekedik, hogy a februári pátens a kormányformának alkatrésze, a tudomány és gyakorlat pedig azt vélik, hogy az alkotmány határozza meg a kormányformát. Én különben a februári intézmény jogi érvényét csupán a magyar korona tartományaira nézve tagadtam, mígnem az az ország alkotmányszerű tényezőivel megegyeztetett. Nem az államhatóságot támadtam meg, hanem csak az államminiszter által a magyar korona tartományai irányában követett kormányrendszert, minthogy ez az alkotmányos formát ott lehetlenné teszi. Ha a törvényszék az államügyészség állításait elismerné, absolutistikus álláspontot foglalna el. Az államhatóság, ezt újra föl kell hoznom, nem bizonyítá be a rosz szándékot, sőt e bizonyítást meg sem kisértette. Ő igy okoskodik: „Az egyes kitételek képesek gyűlöletet s megvetést előidézni; e kitételeket mivelt ember használta ; tehát szándéka ki van mutatva.“ Magas törvényszék tanúja valék, hogyan iparkodtak közönséges bűnösöknél a bűnös szándékot előbbi életükből kimutatni; ma, midőn a legsúlyosabb politikai bűnökről van szó egy politikailag, de teljesen feddhetlen hírnevű férfiúnál, ezt elfelejtették; ha ez a politikai bűnösök előnye, úgy — de engedje el a törvényszék mondatom kiegészítését, mert nyugodtan s higgadtan akarok szólani. Az államügyészség, bár alkotmányosnak mondja magát, tökéletesen absolutistikus álláspontot foglal el, mert az önkény állam azzal büntet, hogy még a tényeket sem szenvedi meg, ha kellemetlenek, sem jogi meggyőződéseket, ha az uralkodó rendszerrel ellenkeznek ; én pedig egyebet nem tettem, csak tényeket festettem, jogi meggyőződéseket mondtam ki. Ha az államügyészség oly időben, midőn a „forradalmi elméletet“ az eljátszott jogról naponkint olvashatjuk, oly kifejezéseket vádol, melyek sokkal szelidebbek, noha igaz, az ellenzéktől származnak, akkor a törvényszék politikával kezd foglalkozni s akkor a legroszabbat teszi, mit egyáltalában csak tehet. Az államhatóság azt mondja, hogy ez nem irányper, én pedig .... Ein. : E dolog el van intézve, az államhatóság e föltevést elutasitá. Desping : Csak tényeket idézek ; az általam közzétett röpirat ép oly erős kitételeket tartalmaz, mint e czikk, szintúgy a „Wanderer“-ben megjelent már idézett L. czikkek. A „Donau Zig“ pedig azt merészelte mondani, hogy Magyarországot fel fogják „bontani“ s ezzel hazaárulást követett el; azt is állítá, hogy a monarchikus kormányforma össze nem fér a magyar municipiumokkal, s ez által a fenálló magyar alkotmány ellen izgatott. Vagy sem én sem a „Donau Zig“ nem követtünk el bűnt, vagy az alkotmányos Ausztriában szabadalmuk van a félhivatalos lapoknak , hogy büntetlenül követhessenek el bűnöket. Delping után a törvényszék elnöke Friedmannak enged szót, ki is így nyilatkozik : Még valami lényegest kell védelmemhez hozzáadnom. Az államhatóság a végtárgyalás alkalmával oly szempontokat nyitott, melyek az egész tárgyalást megvilágítják. Mindenekelőtt megelégedéssel constatálom, hogy az államügyészség megengedte, hogy a kormány nem üldözi az ellenzéket mint ellenzéket,hanem csak az egyes kifejezéseket, amennyiben a megengedett ellenzék mértékén túlmennek.Ezt, mint említem, elégtétellel constatálom, mert félhivatalos részről sokat állítgatták, hogy az ellenzék meghalt s pézsmára szorul, hogy élni látszassék. Hogy meg nem halt, azt e tárgyalás mutatá. Mit akarnak „megengedett ellenzékkel“ kifejezni, eziránt nem jöttem egészen tisztába. Ezután szónok az ellenzék nehéz állását, s a hírlapirodalom viszás helyzetét festvén, folytatja . Még mindeddig meg nem szokták a szabad szót hallani s méltánylani. Nehéz ellenzéket képezni s az állami ügyet meg nem támadni. Kész alkotmányos államban könnyű az ellenzék dolga, mert csak egyes intézkedéseket kell megtámadnia. Ausztriában, fájdalom, nem vagyunk még ennyire ; a harcz, mely itt elvek körül forog, még korán sincs befejezve. Az ellenzék összenőtt Ausztria tételével, ennélfogva fen kell állania. A lapja által netán előidézett csendzavarásra nézve szónok azt mondja, hogy csendzavarás lapja fenállása alatt nem fordult elő ; ha emez vagy amaz olvasót tehát fölizgatta, az végre is mindegy. Különben hasonló joggal állithatnók, hogy a centralista lapok olvasói is fölingereltettek. A föderalistikus és centralista lapok statistikai iránya különben igy áll : Bécsben 15 föderalista s 5 centralista lap jelenik meg. A vidéki lapok többsége szintén föderalista. A centralista lapok oly kitételeket használtak, melyeket én soha, de soha nem használnék. A centralista sajtó egyik lapja, melyről bizonyos ugyan, de mely maga is dicsekszik vele, hogy a kormány nézeteit képviseli, az októberi diploma évnapját „Ausztriára nézve bűnbánat napjának“ nevezte. Miért nem üldözték e kifejezésért, mely bizonyára sokkal sértőbb ? Nem akarom e félszeg kímélet indokait kutatni. Az elővizsgálatban azt állíták, hogy lapom a kormány alkotmányos érzületében kételkedett. Ki akar egy lapot törvénykezési uton arra bírni, hogy a kormány érzületét jónak mondja? Ez épen annyi volna, mintha egy apa fiát megverné s fenyítése közben azt kiáltaná: Majd megtanulok engem szeretni! Azt hiszem, ily hatásra más uton kellene törekedni. Félhivatalos lapokban nyilatkozatok tétettek, melyek kell, hogy harczra ingereljék a föderalista sajtót. A centralista sajtónak egyik lapja, melynek nevét saját becsülete érdekében el akarom hallgatni, egyenes fölszólítást tett, hogy Magyarországon önkényes intézkedések foganatosíttassanak s a positiv s negativ osromállapotot ajánlotta. E szó oly lapban, mely kormánykörökből veszi inspiratióját, épen nem alkalmas békítő hangulat előidézésére. A ki alkotmányosan akar kormányozni, a kit egyenlítés békítő alapján kell működnie. Lapom ezt , tanácsra. Azt hiszem, főkép közjogi kérdésekről van szó. Az államhatóság a kormány nyilatkozataira, törvényszékre s magára az államhatóságra hivatkozik. — t Erre támaszkodjék hát a közjog ? Nekem nem látszik illőnek, hogy ily nehéz kérdésben egyes ítéletek tekintessenek irányadóknak. Ha a törvényszékre hivatkoznak, úgy a közjogot csak a büntető törvényt l bői lehetne meriteni. Végül igy fejezi be szónok beszédét: A magas törvényszék nehéz helyzetben van, midőn oly összeütközésben kell ítéletet hoznia, melyet csak ő Felsége dönthetne el. Ezen összeütközést végre csakis békés uton lehet kiegyenlíteni, ha t. i. t a Lajtban inneni s túli népképviselők kiegyezkednek. Ez összeütközésben két okirat forog fen, melyek , mindegyike ő Felsége aláírását viseli; tán nem lehetne igazolható a kétség, vájjon az aláirás emez vagy amaz okiraton, az októberi diplomán vagy a februári pátensen bír-e nagyobb érvénnyel ? Ezt kell, hogy szem előtt, tartsa a magas törvényszék, mely mindenesetre a positív törvény végrehajtója. Vajon más , indokok is vezetik-e a törvényszéket, nem akarom feszegetni. Bár mint szóljon is az Ítélet, lelkiismeretem bűntől ment. Meg vagyok győződve, hogy kiegyenlítőleg, békítőleg működtem; ha ily működés bűn volna, magam vallanám magamat bűnösnek. (Ezzel a végtárgyalás be van fejezve; az Ítélet kihirdetése péntekre határoztatott.) A kir. magyar természettudományi társulat május 14-ei szakgyülésében Taan Károly egyetemi vegytanár a Bunsen és Kirchoff által felfödezött színképészletek általi vegyelemzési módszert ismertette meg. Newton fölfödezése óta ismert dolog, hogy a közönséges fehér világosság üveghasábon átbocsájtva, hét különböző színű világosságra oszlik szét, melyek együtt véve a fehér világosságot (spectrum) képezik, ha a színkép előidézésére napsugarakat használunk, melyek igen finom hasadékon átesnek az üveghasábra, a színképben 3—4, és nagyítás mellett mintegy 8 sötét vonalat (Frauenhoffer-féle vonalak) lehet észrevenni, melyek a színképnek állandóan ugyanazon helyén jelennek meg, és ennél fogva már régóta a színképbeni tájékozásra használtatnak. E 8 vonalat, melyeknek száma kellő nagyítás mellett igen sokra szaporodik, Frauenhoffer a vörös színtől az ibolya szín felé számlálva: A, B, C, D, E, F, G, H-valölte meg. Izzó szilárd testek a napéhoz hasonló színképet adnak, melyben azonban a Frauenhofferféle sötét vonalak elő nem fordulnak, de egészen elütő azon világosság színképe a napétól, melyet az igen gyengén világító levegővel kevert gázlángba tartott fémvegyületek tüzes gőze idéz elő ; e színképekben, az egyes fémekre nézve jellemző világos színes vonalakat látni fekete vagy legalább sötétebb alapon. Bunsen és Kirchoff számos pontos kísérletek által bebizonyították, hogy ezen egyes színes vonalak az egyes fémeknél mindenkor ugyanazon helyen jelennek meg a színképben s ugyanazon színárnyalatban (nuance), legyen bár az egyes fém a legkülönbözőbb elemekkel egyesülve s történjék az elpárolgás, alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékű lángban. Értekező megismertette az egyes égvényfémeknek és az égvényes földek fémeinek Bunsen és Kirchoff által leírt színképeit, és ezekben az egyes fémek felismerésére használható jellemző vonalakat, melyek közül némelyek ugyanazon helyekre esnek, hol a napszín képében a Frauenhofferféle vonalak. A nátrium-vegyületek színképe egyetlen igen élénk sárga vonalból áll, mely a D. Frauenhofferféle vonal helyére esik. A felfedezők kísérletei szerint a nátrium sárga vonala a színképészletben tisztán észrevehető, ha egy milligram konyhasónak 3 milliomod része jön a gázlángba egy másodpercz alatt (17503 milligram 1 lat). E kémlés móddal a levegőben mindig lehet csekély mennyiségű nátriumot feltalálni, mely benne vég nélkül finomul eloszlott állapotban, mint konyhasó úszkál és valószínűleg a tenger vizéből származik. Felfedezők valószínűnek tartják, hogy a levegőben foglalt konyhasó mennyisége befolyással van a ragályos kóranyagok ártalmas hatásának meggátolására. A lithium-vegyületeket egy élénk vörös és egy gyengébb sárga vonal jellemzik, a kémlés szinte igen érzékeny, ámbár valamivel kevésbé, mint a nátriumé. A lithiumot, melyet eddig legritkábban előforduló fémek közé soroltak, a színképi elemzés segítségével igen sok és gyakori ásványban, a tengervízben, számos növény hamujában, a borkőben, a tejben, a vérben, sőt némely kútvizekben is fölfedezték. A kálium vegyületek terjedelmes elmosott színképet adnak, melynek egyik szélén egy vörös, a másikon pedig egy ibolyaszínű kiváló vonal vehető észre. A vörös vonal, a sötét vonal helyén jelentkezik és a kálium-vegyületekre nézve jellemző. A kálium-vegyületek szinte elterjedtebben találtattak, mint azt eddig gondolták. Az égvényes földek fémeinek színképei bonyolódottabbak az előbbiekénél. A strontium színképe 6 közel álló vörös, egy narancsszín, és ezektől távoleső ték vonalból áll, mely utolsó legjellemzőbb. Strontiumot fedeztek föl a tengervízben, némely sós vizekben, igen sok neptuni mészkövekben, úgy hogy ezen elem, melyet eddig ritkábban sikerült föltalálni, szinte igen gyakorinak bizonyult be. A mészeny vegyületeinek színképében legföltünőbb egy igen élénk széles zöld vonal és egy még szélesebb narancsszínű, melyek segítségével a legcsekélyebb mészeny vegyleteket is föl lehet találni, ha azok sósavval nedvesítve, a színképészet lángjába tartotnak. A barguin színképe az eddigiektől abban különbözik, hogy több zöld vonalat mutat, melyek közül kettő élénkebb és jellemző, a zöld vonalakon kívül gyengébb sárgák és még gyengébb vörösek is jelennek meg; a színkép szétterültsége miatt a bargum gémlése aránylag kevésbé érzékeny a föntebbi féme, milligram vegyületeiben dénél, mindazáltal még oon milligram vegyületeiben is feltalálható. E például felhozott néhány fényből is látható, hogy a Bunsen és Kirchoff által megállapított színképi elemzés, az elemző vegytanban korszakot alkotó felfedezés, mely mind a tudományokra, mind a gyakorlati életre egyelőre fel nem számítható jótékony befogást fog gyakorolni. E módszernek hasonlíthatlan előnye a régibb elemzési módszerek fölött, hogy számos esetben segítségével pár másodpercz alatt végetlen csekély mennyiségű anyagban biztosan felismerhetjük a benne foglalt fémeket, ami a régi módszerek szerint vagy épen em, vagy csak nagyobb mennyiségű anyagban napokig tartó fáradság mellett sikerült. Ha például a szivarhamut sósavval nedvesítve a szinképkészlet lángjába tartjuk és az észlelő Belföld. Sárospatak, máj. 17. Örömhírt írhatni a Miskolczon, május 6. s több napjain tartott egyházkerületi gyűlésről, leginkább a sárospataki főiskola érdekében. Már régebben tudaták a lapok, hogy főgondnok id. Vay Miklós báró ő exciája Emődy Dánielben gondoskodott a magyar magánjog tanári székének betöltése iránt.A közgyűlés egyhangúlag elfogadás exciája gondoskodását, s Emődy urat még a gyűlés alatt tudósította, minek egy pár sürgönyváltás után az lett eredménye, hogy az igen tisztelt férfiú, ha mindjárt nem is, de a jövő 1863. év elején elfoglalja Kövy, Gozsvay helyét. Hasonló egyetértéssel választatott meg a történelem és magyar irodalom tanárává Szilágyi István, a máramarosszigeti ref. gymnasium igazgató tanára, a M. T. Akadémia tagja s a magyar iskolaügy egyik érdemes bajnoka. Zsindely István több nevelési iratairól ismert preparandiai tanár átmenvén a gymnasiumba, helyére Kiss József, egykor tályai tanító, majd külföldet látogatott, s alsózempléni káplán, mint a sárospataki mintaiskolának érdemdús ideiglenes vezére választatott meg. Az egyházkerület igen sok és fontos teendői hozták magukkal a közigazgatás, különösen a főiskola ügyei körüli intézkedéseket. Ha nem csalódunk, ez az öreg anyaintézet teljes újjáalakulás küszöbén áll. Az életén rágódó titkos baj, melyet mindenki tudott, mégis örökké kérdezett, melyet mindenki óhajtott volna, de nem mert gyógyítani, körülbelől orvosolva lesz. Némi heroikus orvoslási módhoz hasonló lelepzések a közel múltból, melyek egyesnek sokat árthattak, de a köznek csak használtak, alkalmasint megdöbbenték az emberek elméjét egy ily főintézet jövő sorsára nézve. Azt mondák, hogy újból kell átalakítani az iskolát, más szóval, mint Lamartine monda egyszer: rendre kell inteni a rendszert, és ez, reméljük, Vay báró kormánya alatt sikerülni fog. E végből egy tavaly, a szántai sup. gyűlésen kinevezett küldöttség adott be és olvasott fel egy kimerítő munkálatot, mely az iskola mind közigazgatási, mind fegyelmi oldalát felfogva, új alapokat rak a sok tekintetben régi épület alá. Az úgynevezett nyári cenzúra mellett, még úgynevezett examenek tartása is erősen volt követelve, de a közgyűlés abban állapodott meg, hogy a vizsgák nagyobb ünnepéllyel s nyilvánossággal fognak tartatni mint eddig, és nem kevesebb, hanem nagyobb szigorral. Jövő júliusban fog tartatni Sárospatakon a pajelöltek újonnan rendezett vizsgája. A régi vizsga nem tartatván többé kielégítőnek, itt is benne vagyunk az újban. Az egyházi tisztújítást egyházkerületünkben az abauji egyházmegye megkezdvén, most nincs egyéb mint azt kérdezni: akarja-e a magyar protestáns egyház, hogy presbyteri rendszer helyett demokratái alapra tétessék által alkotmánya ? mert ide megy ki végelemzésben a kérdés. Amint ez el fog dőlni: a szerint legyen tisztujítás vagy nem. Győr, máj. 20. A győrvidéki gazdasági egylet tegnap tartotta meg már e lapok utján is hirdetett eke- és szántás-versenyét a pannonhalmi főapátság hecsei pusztáján. Bár az idő borús volt, sőt közbeközbe permetezett is, úgy a vidékről, mint a közel fekvő székvárosból nagyszámú közönség jelent meg azon, s fokozott érdekeltséggel vizsgálgatá a szántásokat, kíváncsian várván a szakértőkből alakult birálóválasztmány ítéletét. Versenyzett 16 szántó s ezek közül az 1-ső jutalmat nyerte a bakonybéli apátság kajári bérese, Szűr István, 3 db aranyat. A 2-dikat nyerte a gr. Amadé család marczaltői uradalmi bérese, Hegyi József, löftot. A 3-at a csornai prépostság bérese, Fűzfa József, 10 ftot. A 4-et gr. Batthyány egyedi uradalmi bérese, Kertész István, 8 ftot. Az 5-et b. Bézsán János bérese, Kovács György, 1 ezüst tallért. A 6-at és 7-et külön-külön 2 írttal gr. Viczay hédervári uradalmi bérese, Novák Pál, és a pannonhalmi főapátság sashegyi bérese, Erdős Ferencz. A többiek mint ügyes szántók dicsérő oklevelekre érdemesittettek. A jutalmakra nézve megjegyzem, hogy azok egyesek hazafias adakozásaiból nagyobbakra szaporodtak, mint a programmban meg volt állapítva s e helyütt örömmel jegyezzük fel az ifjú gr. Batthyány László nevét, ki bár az egyesületnek nem tagja, egyedül a közügy iránti érdekeltségből köztünk megjelent s első volt, ki a jutalmakat adományával öregbítette. Főuraink közül jelen voltak még egyleti elnök gr. Batthyány Géza, gr. Viczay Héder, gr. Zichy Ottó, ft. Simon Vincze csornai prépost s a megyeieken kívül a szomszéd Veszprém, Sopron- Mosonmegyék gazdaközönségének értelmisége szép számban, különösen megörvendeztettek a m.-óvári gazdasági intézet növendékei, kik közül mintegy 15 en jelentek meg. A versenyt a főapát ur vendégszerető szívességéből a puszta egyik nyári étteremmé ízletesen átidomitott pajtájában villás-reggeli zárá be, melyen 100-an vettek részt, s melyen a tűzerejű bársonyosi és somlai mellett természetesen a hazafias és életes felköszöntéseknek is bőviben voltunk. A köztünk véletlenül megjelent Lisznyay Kálmán által elszavalt néhány költeményén kívül fűszerező még e lakomát Farkas Miska zenetársulatának kitűnő játéka is s csak akkor fogott el bennünket a keserűség érzete, midőn az úgy művészi, mint erkölcsi tekintetben jeles társulat két tagjára tekintve, azon a basák korába illő eljárás jutott eszünkbe, r. 1. *) Tegnapi közlésünkben hibásan állott máj. 17- dike, 16-dika helyett.