Magyarország, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1862-08-02 / 177. szám

18«2.— I|. évfoly.rp. 177. sz. Szombat, auguszto 2 SZERKESZTŐSÉGI ~ T. MUNKATÁRSAINK ~ ~ HIRDETMÉNYRE DÍJA :­­ MEG­JELEN I Ujtér 2. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő' napok kivé • « T)f) TI­T­V­A­T­A­I' céghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. t.elevel minden nap. ' a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és ELŐFIZETÉSI ÁR­­ Urtér 4. sss. földszint. j Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. ; Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. ;j Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 fti Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG­ Julius-october 3 havi folyamára 5 ft. — „ decemb. 6 „ „ 9 ” — Aug.-october ? „ „ 3 „ 50 „ decemb. 5 „ „ 8 ” — 1 hóra.............................................1 „ 80 Előfizetések minden hő elején fogadtatnak el. Pest, augusztus 1. (if) Száraz okoskodások helyett, szeretnénk té­nyekről beszélni, melyek egyaránt lelkesítők, épüle­tesek és vigasztalók íróra és olvasóra, de a politikai világ mai járása épen a tények fösvénységében akar kitűnni, épen ama téren takarékoskodik, melyen egy kis fényűzés, sőt tán tékozlás sem tartoznék a halá­los bűnök közé. A lapok újabb hírei közt ma a „Patrie“ akar valami zamatos gránátalmával kedveskedni a Bos­porus partjairól, ha azonban a gyümölcsöt köze­lebb szemléljük, sőt ha megizlelni akarnók, csakha­mar oly helyzetben éreznők magunkat, mint Esop rókája az álcrákkal szemben, azon kis különbséggel, hogy itt sok is a cerebrum, tán a szív helyét is ennek részei töltik el. A „Patrie“ írja, hogy a Konstantinápolyban megnyílt diplomátiai értekezlet második ülésében a nagyhatalmak több meghatalmazottjai, mielőtt az értekezlet különös tanácskozása alá bocsátott kérdé­sek részleteibe bocsátkoznának, teljes értelmesség­­gel fejtegették azon általános nézeteket, melyek illető kormányaikat a keleti kérdésben vezérlik. Anglia meghatalmazottja kinyilatkoztatta, mi­szerint a londoni kabinet politikája fő czéljának az ottomán birodalom integritását tekin­ti; és pedig oly mereven, hogy ezzel szemben maga a fényes kapunak alárendelt keresztyén lakosok ér­deke is előtte csak másodrendű fontossággal bír. Francziaország meghatalmazottja ezzel egészen ellenkező értelemben nyilatkozott, de Moustier a franczia császári kormány fő törekvéseként a Porta keresztyén alattvalóinak pártfogását v­á­lt­a. Az osztrák internuncius — a keresztyén alatt­valók jövőjét illetőleg nem oly határozottan ugyan, de azért a főpontban Henri Bulwer brit követtel szavazott. Labanoff herczeg Oroszország nevében, Francziaország nézetei mellett nyilatkozott. A török meghatalmazott figyelembe véve ezen általános néz­eteket, tudata az értekezlettel, misze­rint Törökország — a­nélkül, hogy valamit feláldoz­zon azon elvekből, melyeken a birodalom integritása nyugszik, minden alkalommal készségét fogja bizo­nyítani úgy a szerb, mint egyéb kérdésben is az őszinte kibékülésre. Ezen ellentétes alapnézet­­— nyilvánulások közt hozatott a szerb kérdés az értekezlet asztalára. Ennyit a „Patrie“ a stambuli értekezletről. Más tudósítások pedig a keleti ég tornyosuló felhőire mutatnak, melyek elől oly készületű eser­nyő, minő a konstantinápolyi, nem biztosíthat me­nedéket. Mihály herczeg népszerű férfiú; ezt főleg annak köszönheti, mert nemzetének határozottan nyilvánuló kivánata irányzója, sőt szabályozója volt kormányzati politikájának. Ezen elvétől e válságos körülmények közt sem térhet el, vagy — Szerbia a keleti gyulladás élére áll, s első leend a herczeg, kit lángja elhamvasztand. Mihály herczeg férfi­kora delén áll, — ezen korában a martyrhalált még nem ámbrálja; — ez kitetszik határozott intézkedé­seiből, de világos onnét, hogy a szerb nép kivonatát magáévá tevén, a török várak lerontását, a török alattvalók kivitelét sürgeti Szerbia egész területéről. A fejedelem ezen követelését támogatja százezer fegyveres szerb, a felkelés küszöbén álló bolgár föld, a harczos Montenegró, a diadalmakra hivatkozó Her­­czegovina, az alkalomra és zsákmányra leső Bosznia és Albánia, —• a hamu alatt lappangó görög lázadás, stb. E népcsoportok nem a conferentiától remélnek, nem is a nyugati hatalmakban bíznak ; — Oroszor­szág az, hol hitük szerint­­=­ a keleti keresztyén né­pek politikai messiása született. Minden, mi őket ille­tőleg történik, iratik vagy mondatik — más, mint orosz részről, csak szemfényvesztés és ámítás. Elveszett az, ki ez áltatások lépvesszején megfogatni hagyja magát. Csupán és egyedül Oroszország az, mely iga­zán kívánja a keresztyén tartományok felszabadítá­sát; ő egyedül mert érdekükben az egész Európával harczra kelni stb. E hitet pedig —z úgy látszik, maga az értekez­let sem igen akarja megczáfolni, midőn mellőzve ezen égető kérdés tüzetes tárgyalását, annak csak egy ki­csinyke részét, már inkább mint nem — bevégzettet választja beszélgetése tárgyául. Ellenben Oroszország tán szintén azon sejtelem­ből, hogy hiszen ez értekezletnek a fenforgó viszo­nyok közt úgy sem lehet kívánt eredménye, hajóha­dat szervez műhelyeiben,s kijelenté szándékát,miként a földközi tenger valamely alkalmas pontján vonandja azt össze, hogy a keleti csomó lebonyolításánál — mihelyt; a kedvező pillanat bekövetkezett — ott terem­hessen. Anglia — egy bécsi tudósítás szerint — erről ér­tesülve, öt hadihajót indított a balti vizekre, melyek­nek feladatuk a muszka készületek- és mozdulatokat szemmel tartani, hogy­­ ha Oroszország a keleti le­bonyolítás pillanatát csakugyan bekövetkezettnek érzendi, mint egyik munkatárs, Anglia is a maga ide­jében léphessen fel. Mindezek jelenetek, melyeknek nem lehet ugyan a hírnél egyéb fontosságot adni, de ha a kör­nyéken fel-feltünedező események igaz néven nevez­hetők, akkor ezen jelenetek bátran megemlíthetők, habár az öt hajóról azt állítják is, hogy menyas­­­szony­ nézőbe jár a keleti tenger partjain. Európa tehát s különösen annak déli és keleti része nem a legbarátságosabb külsővel várja a jövőt; no de hiszen másutt sem megy ez vigasztalóbban; az amerikai continens két pontján elkeseredetten foly a harcz; Chinát a polgárháború vérengzései pusztít­ják, a pártok dühe romokba fekteti az emberi szor­galomnak nemzedékeken át gyűjtött kincseit, szép­ségeit ; — Indiában a három évvel ezelőtt dühöngött s félig elnyomott fajlázadás egész iszonyuságában készül kirontani; és közép Ázsia romboló csatatérré vált a kabuli aggastyán Dost Mohamed, a he­­rati herczeg, és a perzsa shhah közt. Nehogy valaki azt vélje, mintha mi az emberi vadság és türelmetlenség e kitöréseit némi vigaszta­lóként hoztuk volna fel itthoni reménytelenségeinkre, oh nem ? — hanem hogy tájékozhassuk magunkat azon erők mennyi- és minősége iránt, melyek a füg­gő, de igen-igen sürgetős európai nagy kérdések megoldásánál szereplésre hivatvák. Angliát elfoglalja China, nem sokára Amerika, majd India és a Heant-Kabul-féle versengés; Fran­cziaország hadseregének és jövedelmének majd egy ötödével érdekelve lett Mexikóban, és érdekelve van Chinában. Oroszország mulatságból, és tanulmányedzés és gyakorlat okáért foglalkozik a Kaukázus között és a kaspi tenger mellett, csendesen és kitartással készítgetve magának a katonai utat, melyen a brit hódítmányoknak háta mögé kerülhet. Ez alatt kezet nyújt Finnlandnak; baráti pohár ürítésre szólítja Lengyelországot; az emberszabadság részeseivé avatja a pórnép millióit stb. Ha majd a sokat emlegetett, de azért soha két­ségbe nem vont keleti kérdés eldöntési percze elkö­vetkezik , — a tényező erők aránytalanságát a föllebbiekből következtethetjük, sőt ha malitia férne hozzánk, még azon vélekedést is koczkáztatni mér­nök, hogy a kabuli versengés, meg az ind felkelés talán nem épen véletlenül esik össze a mexikó-ame­­rikai háborúval egy részről, s a keleti kérdés erőte­­tett érlelésével más részről. Garibaldi Marsalaban hajóra szállt. nács létezik s a magyar országgyűlés, mint a magyar korona országainak birodalmi tanácsa jogilag szintén létezik : a két országgyűlés, vagy ha úgy tetszik, a két birodalmi tanács által kiküldött bizottmányok , a legegy­szerűbb s legtermészetesebb orgánumát fog­ják képezni a közös ügyeknek. — Mondottam már a múltkor,hogy a finánczügy nem tartoz­­hatik a közös ügyekhez. A „Vaterland“ nem tud e tekintetben egyetérteni velem, — állít­ván, hogy miután megengedem, hogy a keres­kedelmi ügynek közös ügynek kell lenni , — nem tudja belátni, mikép lehessen ő­t elvá­lasztani a pénzügytől, — tehát annak is közös­nek kell maradni. Előrebocsátva, hogy Magyarországnak teljes joga van kereskedelmi ügyei felett is saját törvényhozása által rendelkezni — mi­után Magyarország s az örökös tartományok közt fenállott vámsorompók megszűntek, s e sorompók visszaállítása többé a nemzetgazdá­­szati lehetetlenségekhez tartozik : a közös vámtarif­ának s mind annak, mi azzal lénye­gesen összefügg, kidolgozása, tehát a fogyasz­tási adók és dohányügy szabályozása, — mind­ez szövetségi alapon — a közös ügyekhez kell hogy tartozzék. De ebből még korántsem következik, hogy a pénzügynek közösnek kell lenni! ebből csak az következhetik, hogy egy bizonyos arányt kell határozni, mely szerint a közös jövedelmeknek egy része az osztrák, más része a magyar kincstárt illetendő. Én ugyan nem tartozom azon politikai iskolához, mely a közjogi tekinteteket a poli­tikában semmibe sem veszi, — ez a caesaris­­mus és a vele egy eredetű forradalom iskolája; de ha a magyar-osztrák pénzügyre nézve, ki­vételként túltenném magamat a jogi tekinte­teken , most akkor is követelném a Bentham­­féle hasznossági okoknál fogva, a magyar pénzügy elkülönítését a német-szláv tartomá­nyok pénzügyétől. És pedig nemcsak magyar, hanem ausztriai s tisztán financziális érdekek­nél fogva is. A rész financziális gazdaság nemcsak az ausztriai birodalomban, hanem egész Európá­ban oly komoly állam-kórság, mely végre is szükségkép állam csődhöz s a legnagyobb tár­sadalmi convulsiókhoz fog vezetni. E bajon az egyszerű alkotmányos központi ellenőrködés nem fog segíteni; — az ausztriai birodalom­ban főleg, e tekintetben is más, s oly politika szükséges, melynek következtében, a nélkül, hogy a birodalom kifelé veszélyeztetve legyen, a sereget leszállítani, a beladministratio keze­lését helybeli orgánumokra bízni s olcsó hitelt szerezni lehessen. Mind­ezt a magyar kérdés megoldása utján s csak úgy fogjuk elérni, ha a pénzügy elkülönítése által — a bécsi fináncziának min­den traditióival szakítunk. Tékozlás, — elfo­gult nézetek a finánczügyekben, — particulá­­ris érdekek tekintetbevétele, — szóval, az osz­trák drága kezelés, — finánczczopf, — mind­ez annyira össze van nőve az ausztriai fináncz­­üg­gyel, hogy e bajokon a birodalmi tanács pénzügyi tárgyalásaiból merített tapasztalások szerint is csak az elkülönités által lehet segí­teni. Ki túl a Lajthán a magyar kérdés meg­oldását óhajtja:— e nézet elfogadására késznek kell lennie; s midőn nekünk e concessiót te­­endi, csak saját érdekeit mozditja el ő.­rül ki. Szaló azonban azt hiszi, hogy ezen játék feladá­sával az állam semmi áldozatot sem hozna, mert a lottójátékosok népesítik leginkább a tébolydákat, a jegy- és lelenczházakat s itt a jótékony közintézete­ket veszik igénybe. A lottók megszüntetésével neve­zetes összeg takaríttatnék meg, mely ezen in­tézeteknek szükséges. Minő nagy lehet ezen összeg, ám határozzák meg a lottóigazgatók; annyi bizonyos, a lottójövedék az államnak más módon gazdagon hozathatnék be, mert a kis játékosok ezen örvényt meg nem közelíthetvén, összegecskéiket lassankint üzletekbe fektetnék, s ez által a keresetadó szaporodnék, vagy felemésztenék az emigy berakott pénzt, s akkor a fogyasztási adó emelkednék. Sok lottójátékos, —­ mondja Stamm, megtébo­­lyodik,—sőt az őrjöngésnek bizonyos foka kívántatik ahoz, hogy valaki lotteria játékos legyen. Szaló azt véli, hogy a kezelés költségei, ha jól összeszámíttat­­nak, az 5 millió tiszta haszon nagyon alá fog szálla­­ni. Egyébiránt mi történnék, ha a 15—20 millió fo­rint, mennyit Ausztriában évenkint a lotteriába rak­nak, nemzetgazdászati irányban használtatnék fel ? Ha azt mondják, hogy a játékosok oly elfajultak, hogy a lotteriába szánt pénzt, ha ide nem tehetik, te­hát megis­szák,­­ ezzel semmi sincs bizonyítva ; a nők czukor és kávéban, a férfiak borban olvasztanák azt fel, — lehet, de ezzel csak az accisa és a fo­gyasztási adó szaporodnék. Ennek nagy fontossága van. Anglia accisája 190, s fogyasztási adója 210 millió ezüst forintra rúg, pedig Angliának csak 28 millió lakosa van, míg Ausztriának 35. Ezek követ­kezései a józan államgazdászatnak. Ausztriában azon­ban — fájdalom, a játékdüh nagyon elharapódzott. Az államnak pénzre van szüksége, s ezt lot­tókban szedi össze az emberektől; az államnak köl­csönre van szüksége, s nyit lottó kölcsönöket, — ha a jótékonyságot akarja igénybe venni, ezt jótékonysági lotteriákkal eszközli. Mindezen érvek tekintetbe vételével dr. S­t­am­m indítványozza: „A magas ház határozza el, hogy a lotteria 1863. nov. 1-től fogva megszün­te­t­e­n­d­ő. (Bravo minden oldalról.) Brodhe pár­tolja az indítványt. Az elnök kivonatára az indítvány többek által támogattatván, kinyomatni határoztatott. Közös figyeli. (Egy volt or. gy. képviselőtől.) A „Vaterlandnak“ a magyar ügyről irt Julius 31-i czikkéből látni, hogy vannak em­berek a Lajtán túl, — a hivatalos körökön kivül — kik felfogják a magyar kérdés meg­oldásának egész súlyát. Ezek sorába termé­­szetesen nem tartoznak azon bécsi publicisták, kik előtt a magyar kérdés nem is létezik, sze­rintük az, a februáriusi pátens által már el­döntve lévén. Ily emberekben a politikai ér­zék annyira hiányzik, mint bizonyos egyének­nél a festészet vagy a zene­érzék, kik az olasz falak festményei s Rafael művei, vagy a dob­szó és Schubert dalai közt nem éreznek semmi különbséget. — Ezekkel nincs dolgunk. — Ellenben, nem akarván ismételni, mit a magyar kérdés mikénti megoldásáról már több ízben mondottam, megengedem, hogy a „Vaterland“ nézete szerint a mód, „miként akarjuk a közös dolgokat kezelni“ — fontosabb talán, mint maga a közös ügyek körülvonalozása. E te­kintetben, azt hiszem, a politikában úgy kell eljárni , mint az építészetben, t. i. azon anyagokat kell használni, a­mik már megvannak. — Miután a bécsi birodalmi­t a­ Bécsi lapok. (ax) A birodalmi tanács képviselőházának jú­lius 31-ki ülésében a vámok, acellák, promessek és a többi hasonlók sorában tárgyalás alá került az úgynevezett lotteria is. A pénzügyi bizottság jelentéséből kitetszik, hogy a lottójövedék 1862-ik évre 15,816,000 forintra van kivetve. A sors játék kezelési költsége és egyesek nyereményei ezen összegből 10,149,540 forintot kí­vánnak, a kormány tiszta nyeresége tehát 5,666,500 forintra menne. Stamm képviselő szót emel. Azt mondják, hogy a lottójátékot nem lehet megszüntetni, míg az a szomszéd államokban fenáll. De hát miért van Ausztriának Frankfurtban szövetségi követe ? Miért nem indítványozza ez ott a lottók eltörlését ? Miért nem érintkezik e tárgy felett Ausztria Poroszország­gal, mel­lyel, ha egyetértés érezhetnék el, az egész Németországban meg lehetne szüntetni a lottókat s a fürdők játékbarlangjai eltűnnének. Azt is mondják — folytatja Stamm, hogy a lottókat nem lehet megszüntetni, mert az államnak pénzre van szüksége, mely a szegény emberektől ké­ A cochinchinai hadjárat, s a béke következményei. Tegnapi számunkban közlöttük a cochinchinai császár és a franczia-spanyol hadvezérek között kö­tött béke főbb feltételeit; a „Constit.“ mai száma a hadjárat rövid vázlatát adja, ígérve, hogy a béke következéseit egy másik czikkben fogja fejtegetni. E czikkek rövid tartalma következő : I. E hadjárat 1858-ban kezdődött, s a haderő pa­rancsnoka, Rigault de Genouilly admirál, volt, ki Tourane tengerparti várost megszállotta. E kikötő Hué-Fohoz az anami császár Tu-Duc székvárosához, mely egyszersmind erősség is, 15 mértföldnyire fek­szik. Az admirál egyenesen a fővárost akarta elfog­lalni, de időközben a chinai háború kitörvén, had­ereje legnagyobb részével Chinába volt kénytelen vonulni. A csekély számú őrség, mely Touraneban maradt , támadást nem kezdhetett, s csak annak je­léül, hogy Francziaország szándékával nem hagyott fel, igyekezett a már elfoglalt állást megtartani. Az anam csapatok körülvéve a francziákat, erősségeket emeltek és sánczokat hánytak, s így napról napra szűkebb térre szorítva, a tenger felé nyomták őket, mintegy emlékeztetve, hogy utazzanak el minél előbb. A francziák nagy kitartással háborgatták az ellensé­get, védvonalaikat áttörték, erődítményeiket itt ott szétrombolták, de hiába — ezek azt még jobban újra felépítették. E szorult állapotban találta őket Rigault admirál. A chinai h­áború folyt, s oly segélyt, mel­­­lyel döntő csapást tehettek volna, egyhamar nem re­mélhettek. El­len határozva, hogy Alsó-Cochinchiná­­ban Saigon városát kell elfoglalni, mert ama tarto­mány az egész ország magtára, s ha e várost a fran­cziák elfoglalják, a többi tartományok élelmi­sze­rekben hiányt fognak szenvedni, s így a szükség majd kényszeríti a Huében székelő udvart a béke­kötésre. E terv csak részben sikerült, Sa­ignon ugyan elfoglaltatott, de az anami hadsereg is megnyita régi taktikáját, bekerite a francziákat, s ezáltal kénysze­ríteni akarta, hogy a szigetet odahagyják. De roszul számítottak. Időközben a chinai háború bevégződött, s Bonard ellenadmirál szép számú segédcsapattal meg­érkezett, s átvevén a parancsnokságot, rögtön táma­dáshoz fogott. Cochinchina alsó és felső része közt a Cambodge folyam képezi a főközlekedési vonalat, en­nek egyik mellékfolyója torkolatától 20 mérföldnyire fekszik Saignon. A főfolyam ágai egyike birtokának kulcsát Saignonban bírták a francziák, a másik ág a Vin-Long erőd által volt védve, s az egyetlen Huébe ve­zető utat a Bien-Hoa erőd zárja el. Ez erődöket az aua­­miták bírták: úgyszintén Sa­ignon előtt 3000 főnyi hadsereg állott. A m­llt év deczember havában Bien-Hoát a fran­cziák elfoglalták, s az anami csapatokat szakadatlan üldözve alsó Cochinchinából kiverték. Ezután Vin- Long erősséget, mely az ország déli részén fekszik,

Next