Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-19 / 215. szám

1862.— II. évfolyam. 215. SZ. Péntek, September 16., SZERKESZTŐS­ÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEGJELE­nt Ujtér 2. sz. 2. emelet, kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ [ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KIADÓ-HIVATAL séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények­­ Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. telével minden nap. Vitér 4. sz földszint a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel R., K­iggenber- ELŐFIZETÉSI ÁR­ J ' Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el, E­ger IV. és Engler A. és társ könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a sept.-decemb. 4 havi folyamára 6 ft. 50 kr. sept.-novemb. 3 „ „ 5 „ — „ 1 hóra.............................................1 „ 80 „ Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. A kolozsvári lyceum ügyében. Csaknem harmadszor nyílnak meg tanodáink a korszakot alkotó octoberi napok után, a nélkül, hogy a Bach báró alatt felgymnasiummá degradált, s még most is e helyzetben sinlödő kolozsvári kir. lyceum jogi tanszékeiről ismét megszólalt volna a hazai törvénytudomány múzsája; a nélkül, hogy alkalom nyílnék valahára az erdélyi róm. kath. ifjú­ságnak honunk törvényeit hallgatni, azokból alkot­mányos jogérzetet meritni, s megtanulni jogtörténel­münkből azt, hogy minő kötelességekkel ruházza fel a honszeretet fiait e szép anyai földnek, melynek mindnyájan annyival tartozunk. Csaknem harmadszor állunk a szokott tanév küszöbén, a fiatalság begyült már, megkezdte pályá­ját, melyen ernyedést nem ismerő szorgalommal ha­ladva , s magának kellő képességet szerezve, hivat­va van betölteni a régi fajtájú honatyák mindinkább gyérülő sorait; — csak a Királyhágón túli róm. kath. ifjúság van kizárva e nemes versenyből, vagy kény­szerül más vallásfelekezetek collegiumaiban meg­szerezni azt, mit amaz országrészben egyedül létező saját intézetében, ez elárvult főtanodában föl nem találhat. Vajjon mi okozza ez örvendetesnek nem mond­ható állapotot ? Talán a Királyhágón túl jelenleg fenálló tör­vénykezési s egyéb provisorium, melynél fogva a centralisatio korában behozott osztrák törvénykönyv, az igazságszolgáltatásnak törvényhozás utjáni továb­bi rendezéséig ideiglenes érvényben meghagyatott. Ez ok nem lehet, miután az octoberi diplomá­ban birjuk az ünnepélyes Ígéretet az iránt, hogy hazai törvényeink vissza fognak állíttatni, s mi ez ünnepé­lyes ígéretre alapított reményünknél fogva, nem hi­hetjük , mintha a kilátásba helyezett rehabilitatio oly messze távoli időre lenne halasztva, miszerint ifjaink, időelőttinek, elfecséreltek mondhatnák azon fárad­ságot, melyet hazai törvényeink megtanulására szentelnek. Lehetlen, hogy a törv. kir. tábla folyamatban lévő átalakítása, mely ezt a feloszlatott osztrák fő­törvényszék szervezetére kívánja visszavinni és pe­dig egyszerű od­rog útján, maradandólag, hosszabb időre lenne czélba véve, hisz maga a magas kormány ideiglenesnek nevezi a mostani állapotot, egy pár hó pedig csaknem érdemli,hogy az ifjú nemzedék,mely­re, ha szabad reméllem­, hazafiasabb foglalkozás vár, az osztrák törvények megtanulására fordítja drá­ga idejét, melyet különben sem képes elegendőleg hasznosítni önnön hazája szolgálatában. Min­dez kétségtelen igazságnak nevezhető és mégis vannak, a­kik máskép gondolkoznak. A „Herrn. Zig“ például szörnyen neheztel a bras­sóiak imént nyilvánított alkotmányos aggodalmaira, miért hogy a történelmi jog némi tiszteleténél fogva, s a testvér nemzetiségek iránti méltányosságból nem siet­nek segédkezet nyújtani az ő nemzet boldogító fárado­zásaihoz, midőn minden áron — még pedig örökre — centrálisába óhajtaná a törvénykezést a birodalom egyetemes területén, kimondván azt, miszerint a szá­szok,semhogy ősi törvényekezési külön jogukat a több­ségben lévő testvér népeknek feláldozzák —(mit még eddig senki sem követelt), készek azt inkább az összállamra átruházni, s az ő saját készségéből azon következtetésre jut, hogy tehát a többi népek is kötelesek ezt tenni, mivel egy jog és egy igazság kell, hogy uralkodjék birodalomszerte. Azt az állam­titkot azonban még nem sütötte ki a „Herrn. Zig“, hogyan hiszi keresztülvihetőnek az egy akol s egy pásztor elméletét, legalább a nyugoti Magyarországra nézve, miután az országbírói értekezlet munkálata országgyűlésileg elfogadva s királyilag szentesítve van, s a melyet a Királyhágón inneni Magyarország alkalmasint nem lesz hajlandó feladni, daczára an­nak, hogy a „Herrn. Zig“ sajnálkozása szerint saját romlására vált el az osztrák törvényektől. Nem, mi nem tartunk egy újabb od­rogtól, bár­mi fennen hirdessék a „H. Ztg“ emberei az osztrák codex egyedül üdvözítő voltát, kivált mióta egy, a magyar kir. kúriához intézett kir. leiratból megtud­tuk, miszerint királyi előadások kidolgozása rendel­tetett el úgy az anyagi, mint az alaki jog érdekében, mely kir. előadások, úgy véljük, nem a bécsi biro­dalmi tanács elé fognak terjesztetni; sőt reméljük, eljövend az idő az erdélyi részekre nézve is, midőn a hazai törvény őt illető helyét ismét elfoglalandja. De hát miért maradtak mégis ezúttal is zárva a kolozsvári kir. lyceum termei a hazai jog előtt, holott ez ügy, hallomás szerint, legalább hónapok óta van tárgyalás alatt. Megmondjuk. Ebben, mint mindenben, a­mi az alkotmányos­ság s a hazai jogviszonyok helyreállítását évek óta akadályozza, a szász bureaucratia a főtényező. Midőn a jogi tanszékek a mondott lyceumtól 1848 után elvétettek, s a n.-szebeni ágost. hitv. szász Bechts-Akademie-hoz átvitettek , áttétetett egyszersmind a katholikus pénzalap (studiorum fun­dus) illető része is, s ez idő óta a katholikus és ma­gyar alapitók által kath. és magyar ifjak javára ha­gyományozott tőkék gyümölcsét az ágostai hitv. szász ifjúság használja. 1853-ban megengedte az ok­tatási miniszter Thun gróf a nevezett jog-academia visszahozatalát Kolozsvárra, a szászoknak azonban sikerült akkori kormányzó Schwartzenberg herczeg­­nél kivinni, hogy ez mai napig sem történt meg. Ér­dekében áll tehát a szász atyafiaknak — miként 12 év óta teszik — most is megakadályozni, nehogy az említett alapítványok a jogos tulajdonos birtokába visszakerüljenek , e nélkül azonban a jogi tanfolyam a kolozsvári lyceumban még nem indítható. Hic Rho­­dus, hic salta. Méltányos,igazságos-e ez eljárás? Igazolható-e az, hogy e nagyszerű alapítványok idegen czélokra használtassanak, m­íg azok, a­kiket jogosan illetnek, nélkülözésre vannak kárhoztatva? Bizony, bizony, visszaélnek szász atyánkfiai a jelen helyzettel. Quo usque ?.......... MAROSTÁJI. A békési ágostai hitv. evang. esperes­­ség özvegy-árva pénztárának alapsza­bályai. I. E pénztár ez­élj­a a békési ág. hitv. evang. esperességben hivataloskodó minden állandó­sított rendes lelkész-, tanár- és tanító özvegyének s illetőleg árváinak gyámolitása. II. A pénztár alapját teszik a tőkék és egyéb évi bevételek. III. A tőkékhez tartoznak: 1. Kegyes alapítványok. 2. A tőkék kamatjaiból és a hivatalnokok évi járulékaiból a XX. pont értelmében kiosztott összeg utáni fölöslegmaradvány. 3. A bekebelezési díjak, melyek a XI. pont alatti osztályozás szerint mindenkinek évi fizetési il­letőségével egyenlők, u. m. 10, 8, 6 és 3 forint oszt. értékben. 4. Az úgynevezett intercalaris jövedelmek,vagy­is azon összegek, melyeket minden egyház, ha vala­mely hivatal állomása megürül s özvegyi illetőségre igényt tartó özvegy vagy árvák nincsenek, köteles e pénztárba fizetni, és pedig — a stólákat ide nem ért­ve — az özvegyi illetőségnek egynegyede. Mely ne­gyed akkor is fizetendő, ha a hivatal utáni jövedelem hivatalnok változtával vagy az özvegyi illetőség le­jártával az egyház javára esik. IV. Az évi jövedelemhez tar­toznak: 1. Azon összegek, melyeket a hivatalnokok a XI- pontban meghatározott négy osztály szerint évenkint befizetnek. 2. Azon jótékony ajánlatok, melyek oly feltétel alatt adatnak, hogy a XX. pontban megszabott oszta­lékon felül az özvegyek és árvák közt kiosztassanak. V. Az özvegy-árva pénztárt az esperesség a ma­ga felügyelete alatt, az esperes, pénztárnok, közlel­készek és koronkint választandó számadás-vizsgáló küldöttség által kezelteti. VI. Az espres kötelességei: 1. Halálozás esetében s özvegy és árvák nem létében az özvegyi illetőségnek, valamint az évnegye­den tilo­s hivatalnok változtával üresedésben maradt állomás jövedelmének egynegyed részét készpénz­ben — a termesztményeket közép ár szerint számít­va — a pénztár számára kieszközölni. Mig ez meg nem történt, az uj hivatalnokot hiványnyal el nem látja és be nem igtatja. 2. Uj hivatalnokoktól a bekebelezési dijakat beszedi. 3. Uj hivatalnokok beigtatását a pénztárnokkal tudatja s neki a beszedett bekebelezési dijt kéz­besíti. 4. Év közben előjövő rendkívüli esetekben espe­­rességi gyűlésen kívül, felelősség mellett, elnökileg intézkedik. VII. A közlelkészek kötelességei: 1. Nyári vizsgálatok alkalmával járásaikban az egyes hivatalnokoktól az évi illetőségeket besze­dik. Valamely hivatalnok távollétében, vagy a fizetés megtagadása esetében az évi illetőséget a gondnok által fizettetik ki. Ha pedig a beszedés ez után sem eszközölhető, e körülményt az esperességnek beje­­jelentik. 2. A beszedett összegeket sept. 1-ső napjáig, ellenjegyzékeikkel együtt, a pénztárba szolgáltatják. VIII. A pénztárnok kötelességei: 1­ A pénztárnok a bevételekről és kiadásokról naplót vezet. 2. A pénztár kötelezvényeit s egyéb okleveleit az e végre készített kölön szekrényben mindig lehe­tő legjobb rendben tartja, s azoknak lelkiismeretesen gondját viseli. 3. A számadásokat a vizsgáló küldöttségnek sept. elején beadja, s minden cselekményeiről szá­mol. 4. Év közben előforduló minden előre nem lá­tott fontosabb körülményről az esperest értesíti. IX. A számaadás-vizsgáló küldött­ség teendői: 1. Megvizsgálja a pénztárnok és árvák gond­nokainak évi számadásait s a tőkék elhelyezéséről tudomást szerez. 2. A beállott gyámolitási évre, lehetőség eseté­ben, javaslatba hozza az osztalékok fölébb emelését. 3. Munkálata mindenkor az esperességi gyűlés elé terjesztendő, hol az okvetlenül fölvétetvén, jóvá­hagyás által szentesittetik. X. A békési ág. hitv. ev. egyházmegyében lévő minden állandósított és rendes lelkész, tanár és tanító tartozik hivataloskodása kezdetétől a XI. pontban meghatározott osztály szerint illetékét évenkint vagy egyenesen a pénztárnoknak, vagy a közlelkésznek beadni. A nem állandó és nem rendes egyházi hiva­talnokok, kik a fizetéshez oly czélból akarnak járulni, hogy hozzá özvegyeik és árváik igényt tarthassanak, ezen kívánságukat folyamodás utján tartoznak az esperességi gyűlésnek bejelenteni. XI. Az egyes hivatalnokok, jövedelmükre nézve ekkép osztályoztatnak: 1. osztály: 10 o. b. fizetési illetőség­gel: 1) Berényi tót, 2) b.-csabai két, 3) nagylaki két, 4) orosházi két, 5) szarvasi két, 6) t.­komlósi két lelkész. 2. oszt. 8 ft illetőséggel: 1) alberti lelk. 2) berényi német lelk. 3) csabai 70 köbölnél többel díjazott tanítók, 4) orosházi reáltanító, 5) pitvarosi lelkész, 6) szarvasi két orgonista, 7) varsándi lelkész. 3. oszt. 6 ft illetőséggel: 1) ambrusfalvi lelk., 2) apatelki lelk., 3) aradi lelk., 4) bánfalvi lelk., 5) bánhegyesi lelkész, 6) békés-csabai 70 köböl­lel díjazott tanítók, 7) m­ berényi tanítók, 8) t.­föld­­vári lelkész, 9) gyomai lelkész, 10) makói lelkész, 11) nagylaki 3 tanító, 12) orosházi 4 tanító, 13) pit­varosi egyik tanító, 14) szarvasi tanítók, 15) szarvasi tanárok, 16) szegedi lelkész, 17) szemlaki leik., 18) szentesi leik., 19) sz.­miklósi leik., 20) t.­komlósi ta­nítók, 21) vásárhelyi leik. 4. o­s­z­t. 3 frt illetőséggel: 1) alberti, 2) ambrusfalvi, 3) apatelki, 4) bánfalvi, 5) földvári, 6) pitvarosi, 7) sz.­tornyai, 8) szemlaki, 9) széná­­si, 10) szentesi, 11) varsándi, 12) vásárhelyi ta­nítók. XII. A pénztárba fizetett illetőségeket a besze­dő pénztárnok vagy körlelkész, a kiszolgáltatott se­gélypénzeket a pénztárnok fogja jelen könyvecské­be *) bejegyezni, mely bejegyzések nyugtatványok gyanánt szolgálnak. XIII. Mindenki köteles illetékét évenkint leg­­fölebb a nyári iskolai vizsgálatok alkalmával ponto­san beszolgáltatni. XIV. Ha valaki a kitűzött időig évi illetékét, bármi oknál fogva, átadni elmulasztaná, az őszi esp. gyűlésből meg fog iitetni, hogy tartozását kamatos­*) T. i. ez alapszabályok kinyomattak s beköttettek, hová minden activ és passiv fizetés bejegyeztetik, túl a tavaszi gyűlés idejéig befizesse. Ha pedig ek­kor sem tenne eleget kötelességének, neve a részt­vevő tagok sorából kitöröltetvén, befizetett pénze ka­mat nélkül visszaadatik. XV. Ha pedig a hivatalnokok valamelyike hi­vataláról lemondván, vagy lakását más egyházme­gyébe áttevőn, tovább is tag kívánna maradni, ez iránt az esperességi gyűléshez tartozik folyamodni, mely esetben évi illetőségét az esperesség új állomási jövedelméhez képest a XI. pont alatti osztályok sze­rint fogja meghatározni. XVI. Ugyanez áll a hivataltól elmozdított hiva­talnokokra nézve is, kik azonban ezután is addigi osztályuk szerint járulnak a fizetéshez. XVII. Segélyezésben az özvegy férje halála utáni sept. 1-től számítandó évtől fogva mindaddig részesül, míg él, és férje nevét viseli. Férjhezmene­­tel, halál és erkölcstelen élet esetében gyermekei együttvéve egy özvegyi segélyösszegben mindaddig részesülnek, míg ezt a legifjabb árva neveltetése, (ha fiú, a gymnásiumi osztályok befejezéséig, vagy ipar­­űző tanoncz legén­nyé szabadulásáig, ha pedig leány, férjhezmeneteléig vagy 20 éves koráig) igényli. A tanulási pályán lévők, ha a gymnasium elvégezte után nem nélkülözhetnék e segélyezést, annak meg­hosszabbítása iránt az esperességi gyűléshez tartoz­nak folyamodni. XVIII. Az anyátlan árvák számára e segély pénz az illető gyámnak adatik, ki erről számadását a pénztárnoknak a számadások megvizsgálása előtt beadni tartozik. Mit ha nem teljesítene, az esperes­ség ez összegre nézve más gyámról gondoskodik. XIX. A segélypénzért csak első évben kell az esperességnél a fizetési könyvecske előmutatásával irásilag jelentkezni; későbbi években a kebelbeliek­nek csak a pénztárnoknál kell könyvecskéiket kifi­zetés végett előmutatni. Az egyházmegye kebelén kí­vül lakó özvegyek azonban tartoznak minden évben személyesen vagy írásilag jelentkezni; életben létö­ket, valamint azt is, hogy a fizetésben részt vett férj nevét viselik, az anyátlan árvák pedig a XVII. pont­ban megszabott körülményeket illető lelkészeik által bizonyítani, és a segélypénz miként leendő kézbe­sítéséről gondoskodni. XX. Minden özvegy, bármily osztály szerint fizetett és bármely egyh. hiva­talt viselt legyen férje, egyenlő segély­ben részesül, és pedig ez alapszabályok megala­pítása után első évben is 40 oszt. b. forint évi segé­lyezésről biztosittatik.*) XXI. A tőke szaporodásához és a halandóság csekélyebb voltához képest a segélydij fölebb emel­tetik, mikorra azon méltányos óhajtás teljesítése is föntartatik, hogy a segélydij meghatározásában az árvák száma tekintetbe vétessék. XXII. Ha a segélyzendők szaporodása követ­keztében a tőkék sérelme nélkül 40 frával az özve­gyek és árvák nem volnának segélyezhetők, a hiva­talnokok kötelezik magukat évi illetőségeiket a szük­séghez képest osztályzati arány szerint fölebb emelni. BELFÖLD, Közép-Szolnok. — Folyó hó 7-én Zilah vá­rosa egy ünnepélynek volt színhelye, ugyanis e na­pon szenteltetett fel a református tanoda uj épülete. A számos helybeli s vidéki jelen voltak koszorúját­ékk­é, s tette különösen vidorabbá a szokottnál me­gyénk köztiszteletben s szeretetben álló alkotmányos főispánja, hadadi ifjú b. Wesselényi Ferencz ur, egy­szersmind mint a tanoda egyik tisztelt főgond­noka. Nem lehet azon őszinte örömet és ragaszkodást leírni, mely minden jelen voltak szemeiből olvasható vala az alkotmányos főispánnak megpillantásakor, kit az alkotmányosság felfüggesztése óta láthatni szerencsések nem valánk. Az ünnepélyt érdekessé tették algondnok Be­­reczky György s igazgató tanár Baczó Pál urak ve­l) E pont különbözteti meg ez intézetet a közönsé­ges részvényes vagy biztositó társulatoktól, az egészet a keresztyéni szeretet alapjára helyezvén. Nem jő itt tekin­tetbe : váljon a férj életében 3 vagy 10 frtot fizetett-e évenkint, tanító vagy lelkész volt-e ? Az özvegyek kü­lönbség nélkül egyenlő segélyben részesülnek. Miután pedig a tőke néhány év alatt szépen gyarapodott, az egyházmegye a 40 frtnyi segélyt emelni szándékozik, mi­dőn a XXI. pont értelmében a gyermekek száma is tekin­tetbe fog vétetni. PIT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, az utolsó évnegyedi folyamra szándékolt megrendelése mentül előbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a lapot felakadás nélkül megküldhessük.

Next