Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1868-08-02 / 31. szám

Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya­ utcza 11. sz. Kiadó-tulajdonos : Ifj. DEUTSCH MÓR. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Tartalom-jegyzék. Szöveg : Egy boldog ember gyötrelmei; elbeszélés Vértesi Arnoldtól. (Folytatás). — Nyári napok: III. Lukács Bélától. — Julcsi húgom verses könyvéből: dal a koldus tarizs­­nyából; Szász Bélától. — Zsivko Karabiberovics a szerb szkups­­tina elnöke. — Levelek Ischlből, II. Csukássi Józseftől. — Egy Egy boldog ember gyötrelmei. Elbeszélés IV. Nem volt már most nyugodt perczem. A a kikről a mythologiában tanultunk, valósággal meg­jelentek. itt voltak körültem, mellettem, bennem. Ámbár lelkiismeretem azt mondta, hogy nem va­gyok bűnös és bizonyos vol­tam benne, hogy nem követ­tem el pogány cselekedetet sem tettel, sem gondolattal, s nem használt semmit. Itt éreztem beleimben a fúriák égető fáklyáit. Ferencz, a méltóságos gróf komornyik­ja azt mondta, hogy megter­heltem a gyomromat s igyam soha­ vizet. A tökfilkó. Bár inkább a gyomrom lett volna megterhelve mint a szivem. Az a gondolat gyötört szüntelen, mi lesz már most mind­annak a veszedelmes dolognak a vége, a­melyek közé oly ártatlanul bonyolód­tam ? Most már világos lett előttem, hogy nemcsak a gouvernante, hanem Leonti­ne grófnő is belém szeretett. Szentséges Isten, ez már igazán nagy szerencsétlen­ség. Keserves panaszokra fa­kadtam. Mit tegyek? Hová legyek ? Mindkettő szerel­mes belém s az egyik kezd már féltékeny is lenni. — Eléggé érthetőleg tudtomra adták már. Mi lesz már most eb­ből? Még csak néhány nap­ja, hogy a kastélyban lakom s már is ily nagy bajba ke­veredtem, hát az esztendő végéig mi történik még? Nem mertem rá se gondolni. Nem féltem attól, hogy elcsábitnak Erzsikémtől. afrikai királynő Parisban. — Abyssiniából. — A hangyák mint építőmesterek ; Szováthy Lajostól. (Vége). — Egy kaczér nő ; elbeszélés Temmetől., (Folytatás). — A hét története ; Hevesi Lajostól. — I. Fridrik és a milánóiak. — Hirszekrény. Újdon­ságok — Irodalom és művészet. — Színház. — Ipar és keres­kedelem. Igazán nem. De hát a vallásos és erkölcsös ifjú ember mégsem érezheti magát valami nagyon jól, mikor azok­kal a fénylő, csábitó szemekkel rá néznek és azokkal a még csábítóbb piros ajkakkal rá mosolyognak.­­Az­Képek : Karabiberovics Zsivko a szerb szkupstina el­nöke. — Segesvár. — Medgyes. — Kassai tigrei fejedelem Abys­­siniában. — Dzsombe Fatuma, Moheli sziget királynéja. — Abyssiniai királyi jelvények : Theodor király koronája pecsét­­nyomója ; papi korona; Theodor királyi palástja. — A milánóiak a rőtszakálú Fridrik császár előtt, tán ha még csak a nézésnél és mosolygásnál maradtak volna! Meg sem foghattam, mi esett rajtam, hogy így belém bolondulnak egymásután e leányok ? No bezzeg Erzsike kisasszony, kár volt azt mondogatni, hogy a kastélyban még a pulyka­pásztor se fog rám nézni! Nemde ? Most láthatja. Ha nem volnék rationalista, azt kellene mondanom, hogy ta­lán tudtomon kívül valami bűvös szert hordozok ma­gammal, valami csodaszert, mely minden nőt meghódít. Megnéztem képemet a tükörben. Semmi rendkívü­lit nem bírtam rajta fölfe­dezni. Nem is óhajtottam, hogy csinos legyek a kisaszszo­­nyok szemében; elég ne­kem, ha csinos vagyok Erzsi­kének. Hanem mi a tatárt csináljuk már most, ha a ki­­asszonyok mégis belém sze­retnek ? Megesküdtem, hogy én oka nem vagyok. Tehetek én arról, hogy a kis grófnő annyira belém bolondult, hogy még találkozást is adott esti hét órára? — Igyék kedves bará­tom, — szólt a méltóságos gróf nyájasan; önnek ép annyi joga van hozzá, mint nekem. A természet minden embert egyenlőnek alkotott, csak a visszaélés, a bűn, a zsarnokság hozták be a tár­sadalmi egyenlőtlenséget. No hiszen, ha természeti állapotban minden ember egyenlő, mi körü­lbelől elér­tük ma azt a természeti ál­lapotot. Meglehetősen elká­bult mindkettőnknek a feje. Ő méltósága kedvet ta­lált abban, hogy én iszom, s oly jókedvű lett, hogy az fúrják. KARABIBEROVICS ZSIVKO, A SZERB SZKUPSTINA ELNÖKE.

Next