Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1868-10-18 / 42. szám
IV. ÉVFOLYAM. Pest, Oktober hó 18-án 1868. 42. SZÁM. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutschféle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre1 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt. Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Felelős szerkesztő? VÉRTESI ARNOLD. Szöveg : Vukovics Sebő. — Az öt emelet; költemény. (Beranger után) Ábrányi Emiltől. — Szüreti mulatság. Kis Vitéztől. — Spanyol jellemek. — Izabella, ex-spanyol királyné. — Egy rejtélyes állat. — Művészek csarnoka : V. Greuze .Jean Baptiste. — A forradalmak hazájából. — Fogadó ügynökök az angol lóversenyeken. — A hét története : Hevesi Lajostól. — A bűvös ujjak , dán beszély. (Vége.) — A függő kertek. — Hirszekrény : Újdonságok. — Irodalom. — Képzőművészetek. — Színház és zene. — Ipar és kereskedelem. Képek : Vukovics Sebő — Izabella ex-spanyol királynő. — (A spanyol forradalom.) Sevillában a katonatisztek fraternizálnak a néppel. — Greuze Jean Baptiste. — Greuze festményei: az eltört korsó ; — az apa a bibliát magyarázza gyermekeinek ; — a mosónő; — a falusi mennyasszony. — Függő kertek, önálló ítélete s magyar érzelme által csakhamar magára vonta a figyelmet. Beszédét gyors fölfogási tehetség, ritka elme él, előadását pedig nyomatékosság s férfias erély jellemzők. Csengő hangjáért Lisznyai Kálmán, ki az időtájt a pozsonyi jurátusok vezére volt, egy költeményében az „országgyűlés csengetyűjének“ nevezte el. Mikor az idők folyama mindegyre zavarosabb hullámokat kezdett hányni, a magyar minisztérium által mindjárt a rácz lázadás kiütése után k. biztossá neveztetett ki a temesvári kerületben. Ezen állását megtartá egész 1849 május haváig, s a legerélyesebb kormánybiztosok között emlegették nevét mindenha. „Vukovics — írja róla Horváth Mihály a „Függetlenségi harcz történetében“ valóban épen azon férfiú volt, kinél jobbra, alkalmasabbra nem eshetett a kormány választása. Ő jellemének tisztasága ésszilárdsága, hivatalnoki buzgalmának fáradhatlansága s részrehajlatlan igazságszeretete által méltán birta az alvidék bizalmát és becsülését. Bár születésére nézve maga is szerib, de mint elfogulatlan s önzéstől nem vezérlett buzgó hazafi, ő a lázadás elnyomására, az elszakadási tervek nyilvánulása óta mindig erélyesen visszatarló, nem pedig simogatva békítő rendszert pártolt s ajánlott a kormánynak. Mert jól ismervén fajrokonait, teljesen meg volt győződve, hogy az engedékenység náluk nemcsak méltánylatra nem találand, hanem, gyöngeségnek tartatván, csak nem engedendi a csirájában könnyen elfojtható lázongást. Most tehát azon Yukovics Sebegye alispánja, erélyes, kérlelhetlen szigorú, de tetőtől talpig igazságos tisztviselő volt, 1845-ban követte .Mindössze is csak néhány hete, hogy e jelesünk, választatott s az országgyűlésen az ellenzék zászlója alá kinek arczképét mai számunkban bemutatni szerencsénk sorakozott, s alapos műveltsége, szabad gondolkozása, van, két évtizedre nyúlt nehéz száműzetés után szeretett hazájába ismét visszatért. Mint a nemzet igazságügyminisztere vette kezébe a hontalanság vándorbotját s mint a nemzet képviselője foglalta el ismét helyét ott, hova őt a nemzet bizalma hívta. Mint fiatal „a tettek férfiainak“ egyike ment s mint őszbe csavarodott, de még mindig munkabiró jött haza. Hangja nem az ugyan már, a mi volt, „az országgyűlés csengetyűje“ nem cseng már oly üde frisseséggel, mint ama küzdelmes idők vas napjaiban, de előadása azért szikrányit sem veszített a régi tűzből, sőt a mi a szabatosságot s a nemes, választékos parlamentáris modort illeti, még öregbedett is. Midőn ezelőtt pár héttel a sokat bolygatott temesvári fakérdés tárgyában először beszélni hallottuk, úgy tetszett nekünk, mintha glace kertyűben gyújtotta volnna azt a pénzügyminiszter lábai alá. Oly jól esett e megőszült, sokat szenvedett férfiút még mindig ifjúi tűzerőben látni és hallani. Vukovics Sebő Fiuméból való, született 1811 ben, görög nemegyesült vallási szülőktől. A nyilvános élet terére Temesmegyében lépett s már mint fiatal aljegyző az elvek és eszmék küzdelmeiben, mint szabadelvű férfiú s a reform párt tevékeny tagjaként mutatta be magát. Mint Temesine- VUKOVICS SEBŐ.