Magyarország és a Nagyvilág, 1869 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1869-09-19 / 38. szám
V. ÉVFOLYAM 'J/'M.-SZÁM Pest, September 19-én 1869 Felelős szerkesztő : VÉRTES ARNOLD. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. Főmunkatárs : CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési dij : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt : Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. TARTALOMJEGYZÉK. Szöveg: Greguss Gyula. — A középkori nevelés (vége) Fejes Istvántól. — Az oláh lány elbeszélés László Mihálytól (folyt.) — A családi a mohammedán keleti népeknél (folyt). — Fiumei levelek. — Apáczazárda a törvény előtt. — A légyott. — A fekete tónál. Heyse beszélye (folyt). -- Hét története. — Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Színház és zene. — Ipar, kereskedés és közlekedés. — Sakkfeladvány. Képek : Greguss Gyula szept. 5-én. — A Smith és Meynierféle papírgyár Fiuméban. A kapuczinusok kolostora Tersatton Fiume mellett. — Háromhölgyek. — A Bosporusnál. — A légyott. Greguss Gyula. Szeptember 1-én a halál oly férfiút ragadott el Pesten, kinek nevét, bár nem volt országos hírű, kiváló tisztelettel emlegették mindazon körökben, hol a komoly tudományos és irodalmi törekvések méltánylásra találnak. E férfiú Greguss Gyula volt, a pesti ág. hitv. gymnasium tanárja s az akadémia- és Kisfaludy-társaság tagja. A veszteség, melyet Greguss halála a magyar tudomány és irodalomnak okozott, súlyos s élénken érezhető. Nálunk , hol a tudomány és művelődés előharczosai nincsenek valami nagy számmal képviselve, kétszeres nagyságúnak tűnik tel minden hézag, melyet egy-egy jelesünk hátrahagy. A kiváló tehetséggel párosult szorgalom és kitartó erély oly jelentékeny férfiúvá tevék Gregusst, hogy már közművelődésünk érdekében is fájlalnunk kell kimultat. Benne a halál oly életet tört ketté, mely ritka odaadással egészen a tudománynak volt szentelve. S itt a fővárosban, hol Greguss kiváló érdemei a legközvetlenebbül tűntek föl, egyúttal a legnagyobb levertséget okozta a halálhír. Greguss Gyula 1829-ik év deczember 3-án Eperjesen született, a magyarországi felföld e nevezetes városában. Tanulmányainak nagy részét itt végezte be, kitűnő sikerrel haladván át a gymnasiumi osztályokon, hol már sokszoros jelét adta tehetségének és buzgalmának. Az 1848-iki szabadságharcz kezdetén Greguss jogász volt. De mint annyi ezer lelkes ifjú, ő is eldobta a könyveket, hogy hazája fenyegetett szabadságának védelmére siessen. Nagy korszak volt ez, telve az önfeláldozás és hazafius erények feledhetlen tetteivel. Az ifjú Greguss lelkesülten ölte fel magára a honvédruhát s mint tüzér állt be a nemzeti hadseregbe, osztozván ennek dicsőségében és keservében. A tüzérség legjobban megfelelt Greguss már akkor mély képzettségű szellemének, s a harcrtéren, kedvencz ágyúja mellett, nem egyszer vette hasznát alapos mathematikai képzettségének. Az egész hadjáratot végig küzdötte, bátran és bizalommal tekintve a kétes jövő elé, mely sajnos, egy egész nemzet várakozásait tette semmivé. A szabadságharcz gyászos vége után Greguss Bécsbe sietett, részint tanulmányainak folytatása végett, részint azért, hogy ne legyen szemtanúja annyi kebellázitó önkénynek s megrázkódtató keservnek. A polytechnikumba íratta be magát s e jeles intézetben több éven át egész odaadással élt a műszaki tanulmányoknak. Érdemei nem maradtak , elismerés nélkül. 1857-ben a pesti ág. hitv. gymnasiumban tanár lett, s ez időtől kezdve évről évre ismertebb és becsültebb lett neve. Greguss a természettan s a mathematica előadásával bízatott meg, s számos tanonczai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak egykori tanárjukról, ki ez elvont tantárgyakat a legvonzóbb modorral adá elő. Később ugyane gymnasium igazgatója lett. Most fáradhatlan szorgalommal kezdett dolgozni részint tudományos, részint szépirodalmi irányban. Alapos működésének jellemzésére elég felhozni, hogy „Népszerű természettan “-a és „Természeti földrajz“-a akadémiai jutalmakat nyertek. Még nagyobb elismerés kísérte munkálkodását, midőn az akadémia őt tagjai közé választotta. De szépirodalmi téren is hasonló babérokat aratott, tótta Camiens hirű „Luziád“-ját