Magyarország és a Nagyvilág, 1869 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1869-10-10 / 41. szám
V. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTES ARNOLD. Pest, Október 10-én 1869. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. 41. SZÁKI. Főmunkatárs : CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt : Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Szöveg: Castelar Emil a spanyol republikánus párt -- A fekete tónál; Heyse beszélye. (Folytatás.) — A hét tája Fiuméban; Gyulay eredeti rajza. — Vihar a tengeren feje. — Az oláh leány; elbeszélés László Mihálytól. (Vége.), története; Ábrányi Emiltől. — Újdonságok. — Irodalom és Fiume és Veglia sziget közt; Gyulay eredeti rajza. — An— A kozák népköltészettől; ifj. Ábrányi Kornéltól. (Vége.) művészet. — Színház és zene. — Ipar, kereskedés és közsé'gei tengerészek. — A Húsz ünnepély Prágában szeptember — Matróz élet. — Fiumei levelek: III. — A Húsz ünnekedés. — Szerkesztői üzenetek. — Sakkfeladvány. 14 kénepély Prágában. - Valami a hires braunschweigi herczegről. Képek: Castelar Emil. — Egy hajó tengerre bocsát! Castelar Emil a spanyol republikánus párt vezére. (Y. A.) Az abnormis helyzet, melyben Spanyolország sinlődik, mint a Mohammed koporsója lebegve a monarchia és respublika közt, már megtermette gyümölcseit. Republikánus fölkelők s a király nélküli kormány csapatai közt, kik mégis a királyságot védik, véres összeütközésekről tudósitnak minduntalan a lapok. Csak egyes hevesvérűek mozgalmai még ezek, melyekben a párt fejeinek semmi részök, de az izgatottság jelen fokán várhatni már, hogy egy újabb forradalom fogja megrázkódtatni a szerencsétlen országot. A respublika s a monarchiai elv hívei előbbutóbb még egyszer megmérkőznek fegyverrel kezükben, miután már egyszer megmérkőztek a szószéken, ahol Castelar Emil csudálatraméltó ékesszólása sem menthette meg a respublika ügyét a monarchikus többség ellen. Castelar híres beszédét a köztársaság mellett, valószínűleg olvasóink nagyrésze ismeri. Német- és Francziaországban több millió példányban nyomtatták és terjesztették el azt. Bizonyára itt az ideje, hogy bemutassuk olvasóinknak e férfiút, ki körül sereget most a Spanyolországban napról napra növekedő köztársasági elem s ki e pártnak egyik legnemesebb képviselője. Egy költő — mondják — aki ábrándozik. Meglehet. De a világ nem egyszer látott már nagyon is gyorsan megvalósulni költői álmokat, melyekről, a számító emberek csalhatatlan határozottsággal bebizonyították, hogy nem történhetnek meg. Az 1854-ki forradalomkor Castelar csak 22 éves volt. Demokratikus eszméi, melyek akkor még csak egy ismeretlen szerény óhajtásai voltak, egy népgyűlés alkalmával törtek először utat. A madridi királyi színházba volt összehiva a nép hogy meghallgasson valami programmfélét, melyet Spanyolországban tucatszámra szoktak gyártani. A Programm, mint mondák, a mozgalom élén álló férfiaktól származik s magában foglalja a nép minden óhajtását. De az egész oly ködös, oly homályba burkolt frázisokból állt s azok, kik a népet capaczitálni igyekeztek, olyan dagályos ürességeket declamáltak, hogy a szabadság czifra szavai mögül kilátszott a lóláb s észre lehetett venni, hová megy a törekvés. Castellar most a szószékre lépett, — életében először s beszélt melegen, az igazság nyelvén, leálarczozta a pseudo-Gradiusokat, kiket nem a szabadság, csak a hatalomvágy vezet, s oly diadalt aratott, mely egész életére határozott. Másnap egy demokratikus lap megnyitotta hasábjait a fiatal szónok barátainak, kik már arról beszéltek, hogy megválasztatják a cortesbe. Mindenki sietett kezet szorítni vele. Ulloa (ki most mint legélesebb ellenfele áll vele szemközt a cortesban) fölkérte őt, fogadná el az általa alapított „Tribuna“ szerkesztését. Ez időtől kezdve híven, buzgón, lelkesülten küzdött tollával a demokratia ügyéért, Ulloa lapjában, később a „Discussion“-ban, Riveroval, a köztársaságra törekvő demokrata párt akkori vezérével egyesülten. Ma már Rivero is a hatalom polczán ül, Castelar ellenfeleinek sorában. 1864-ben Castelar maga indított meg egy lapot „Democratia“ czímmel, ahol tetszése szerint fejtegethette saját eszméit, melyek vallásos mysticismussal voltak akkor vegyítve. Arról álmodozott abban az idő-