Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1870-01-16 / 3. szám

VI. ÉVFOLYAM Vértesi Arnold távollétében szerkeszti : VADNAI KÁROLY. ház és zene. — Ipar , kereskedés és közlekedés. — Sakk­feladvány. _____Képek : Berecz Antal. — Ollivier Emil. — Egy dal­mátilak belseje. — A lugano-tó. — Télikép Norvégiából. 3. SZÁM. Főmunkatárs : CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Pesti Hetilappal“ együtt. Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Szöveg : Berecz Antal. (K.) — A szenátor. Költemény: Endrédy Sándortól. — Utolsó szerelmem. Beszély; irta : Deák Farkas. (Vége.) — Ollivier Emil. — Norvégiából.— A magyar színművészet rendszere. — Egy kártyabarlang. Tár­sadalmi rajz. Boz Dickenstől. (Vége.) — А Восса lakói kö­zött. — Második Fülöp király és Don Carlos. Huszár Imré­től. (Folytatás.) — A lugano-tó. — A hét története. Beöthy Zsolttól. — Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Szín­ Berecz Antal. (K.) Korunk hősei — mondá egy történetbuvár — a mérnökök és természettudósok. E két tudomány,­ mely annyi gyakorlati ha- s­szonnal ajándékozta meg a világot, valóban az emberi­ség áldásának tekinthető.­­ Ezek nélkül nem volna va­­j­sutunk, gőzhajónk, nagyban ■ ki­fejlett gyógyászatunk, s fényképészetünk, távírdánk i­s a mindennapi életnek szám- s talán kis és nagy kényelme.­­ Méltó tehát különös elisme-­­ réssel lennünk azok iránt, a­kik e nevezetes tudományo­­­­kat kiválóbb buzgalommal és tehetséggel képviselik. Ezek egyike a Berecz Antal kegyesrendi tanár, ki­­ sokkal fiatalabb ugyan, sem­­, hogy róla hosszú életrajzot­­ írhatnánk, de mégis eleget t­elt már arra, hogy érdemei­ből beszélhessünk. 1836 auguszt. 16-dikán­­született Boldogon , Pest- Smegyében. A kegyes rendiek pesti gymnasiumában tanult s 1853-ban maga is e ma­gyaros szellemű rend tagjai közé lépett, tanulva és ta­nítva. 1856-ban Magyar­­óvárit , 1857-ben Nagy­­­pecskereken tanított. 1858- től 1860-ig a bécsi egyete­­m­en a mennyiségtanban és­­ természettudományokban képezte magát, ez időben az ottani természettani intézet-n­ek is tevékeny tagja lévén. 860 végén a kilépő Fi­­nály Henrik kolozsvári tan­székét foglalá el, s e minő­ségében az egész város be­­csülését, szeretetét csakha­mar megnyeré. Ő nem csu­­pán tudományra, hanem ze­nére is tanítá a fiatalságot, s­ alakított egy gymnásiumi dalárdát, mely most is vi­rágzik. Továbbá igen tevékeny tagja volt az erdélyi muzeum-egylet választmányának. Szerzett főnöke 1864. közepén Pálffy József és János grófok nevelőjévé rendelte, s midőn Kolozsvárt elhagyá, átalános volt a sajnálkozás.­­ A muzeum-egylet választmánya—gr. Mikó Imre aláírá­sával — meleg hangon irt levélben fejezé ki „mély sajnálatát egy oly tagtársa eltávozásakor, kiben a jeles tehetség, tudományos, alapos műveltség oly szépen pá­rosulnak hazafias hő­buzga­lommal és ügyszeretettel.“ A „Korunk“ nyílt levélben búcsúzott el tőle, mint „az ifjúság legigazabb és legne­mesebb barátjától,a­ki nem csak ismeretekkel ajándé­kozta meg tanítványait, ha­nem dallal és zenével is, e jó barátokkal, melyek nem csalják meg őket soha. Ba­rátai, tisztelői számos kocsin kisérték a távozó tanárt egész Bánfi Hunyadig. — A nevelői pályán csak két évig működött. Kedvencz szak­mája : a természettudomány vonta el attól. Örömmel tért vissza a nyilvános tan­székre s 1866. óta a pesti gymnasium egyik jeles ta­nára. Itt is népszerűen ta­nítja a természettant s gond­noka a gymnasium dalár­dájának, mely tavalyi hang­versenyén jelentékeny ha­ladás tanújeleit oda. Irodalmi téren a legszebb feladatok egyikét tűzte ma­ga elé: a természettudomá­nyok népszerűsítését. Már 1858-ban kezdett írni. Több czikke jelent meg a „Ta­nodai Lapok“-ban, „Kala­uzában, a „Korunk“ tár­­czájában sat. — A virágzás­nak indult természettudo­mányi társulatnak is egyik legtevékenyebb tagja, „Köz­löny “-ének szerkesztőtársa, s néhány nap óta a társu­lat másod-titkárja. 1868 közepén megin­­ditá a „Természet“ czimű heti közlönyt, szintén a ter­mészeti ismeretek átaláno­­sitására. S e kis szaklap va­lóban érdemes a méltatásra. ANTAL. Pest, Január 16-án 1870. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói­ részvénytársaság.

Next