Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)
1871-11-26 / 48. szám
VII. ÉVFOLYAM 1871, 48. SZÁM. PEST, NOVEMBER 26. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvénytársaság. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Heti krónikájával“ együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Marx Károly, az „Internationale“ főnöke talán nem volt még név, mely oly gyorsan s oly végzetes módon híressé, vagy talán hírhedtté lett volna, mint ez év elején az „Internationale.“ A párisi kommunista lázadással kapcsolatban hangzott föl először hangosan e név s azóta folyton olvasható hírlapokban, röpiratokban és könyvekben , láthatók hatásai majdnem minden európai államban, mialatt a kormányok makacs harczra készülnek ellene. Bűvös hatású név ez, melyet dobogó kebellel hangoztat a munkás osztály s mindaz, ki a társadalom mostani rendjében nem találhatja boldogságát s melyre borzongva gondol a tehetős polgár, ki képzeletében már fölforgatva látja az évezredek óta fennállott rendet s uralomra jutva az „Internationale“ eszményi kormányát. Az utóbbi évek eseményei megtanítottak arra, hogy, ha nem akar is valaki rémlátó lenni, mégsem szabad szemet hunynia azon nagyjelentőségű mozgalommal szemben, mely a nép bizonyos osztályaiban Európa-szerte megindult. Nem a szigetelt tünemények ezek többé, hanem egy rendszeres, szervezett, határozottan kitűzött czél felé törekvőmozgalom, melynek szálai egy pontban futnak össze: a nemzetközi társulat bizottságánál, vagyis tulajdonkép ennek főnökénél, Marx Károlynál. London egyik távoleső külvárosában, majdnem falusi helyen, Campden Townban lakik Marx Károly, egyszerű, de kényelmesen berendezett barátságos házban. Egyszerű csöndes nyárspolgár lakásának hinné a látogató, kivált ha látja lakását, az „Internationale“ sokfelé rettegett főnökét, kinek arczán kedéles jóság, értelem ömlik úgy, hogy sem messzeható terveit, sem viharos múltját nem olvashatná le senki róla. Marx Károly porosz származású s 1818-ban született. Tanulmányait részint Bonnban, részint Berlinben végezte s ezek befejezése uta azonnal tanári állást nyert a bonni egyetemen. A szenvedélyes ifjú csakhamar megunta azonban a csöndes tanári foglalkozást, és midőn III. Vilmos király halála után Poroszországban élénk politikai mozgalmak támadtak, Marx is belemerült s Hansemann, Kamphausen társaságában a „Rheinische Ztg.“-ban heves izgatást indított meg. A hatóságok szigorú censurája nem volt képes megtörni Marx működését, czikkeinek utóbb csak a kölni tartományfőnök különös engedélyével volt szabad megjelenni, s midőn ez sem riasztá vissza, végre a lap betiltatott. Marxnak a kormány üldözései elől menekülni kellett s Párisba ment, hol Ruge és Engelt társaságában egymás után bocsátá ki izgató röpiratait a német kormányok ellen, egyúttal pedig nemzetgazdasági és sociális tanulmányokba kezdett merülni. Poroszország kívánságára a franczia kormány kiutasítá Párisból Marxot, ki aztán Brüszelbe menekült. Itt még határozottabban kezdé számos füzetben kifejteni politikai és socialistikus elveit, hírlapok utján is mind hatásosabban izgatott a munkás osztály közt, úgy, hogy a belga kormány végre aggódni kezdett s 1848 elején kiutasitá az országból. Ekkor azonban a forradalmi láz már hatalmas mozgásba hozta mindenütt a népeket. Párisban kitört a forradalom s az ideiglenes kormány tárt karokkal fogadta a német forradalmárt, ki aztán csakhamar Marx Károly.