Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-14 / 2. szám
VIII. ÉVFOLYAM 1872. 2. SZÁM. PEST, JANUÁR 14. Megjelelt minden vasárnap. Eladja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, Józseffér* 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — a „Heti krónikával“ együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Az „Ország-Világ“ t. előfizetőihez folytonos betegeskedésem kényszerít, hogy e lap szerkesztésétől, melyet egy éven át különben is csak nagy anyagi áldozatok árán tartottam fönn, visszalépjek, legmelegebb köszönetemet nyilvánítva mindazoknak, kik e téren támogattak. A Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvénytársaság lesz szíves a megszűnt „Ország-Világ“ helyett a kiadásaiban megjelenő „Magyarország és a Nagyvilág“ czímű legdíszesebb nagy képes lapot megküldeni az előfizetések egész tartamára, fest, 1872. jan. 11. Vértesi Arnold, az „Ország-Világ“ kiadó-szerkesztője. Az „Ország-Világ“ azon t. előfizetőinek, kiknek a „Magyarország és a Nagyvilág“ is jétt : nehogy fölösleges példányt leírjanak lapunkból, szívesen rendelkezésükre bocsájtjuk a 2-ik példány helyett a következő lapokat, mikből tetszés szerint választhatnak egyet-egyet az „Ország-Világ“-ra történt előfizetésük idejére. Ugyanis: Képes Világ, Heti krónika, Divat Borsszem Jankó, Kis Lap, Pest, 1872. jan. 11. A „Magyaromig és a Nagyvilág“ kiadóhivatala. yVATOLAY ^JILEK. A közügyeknek egy a mily csöndes, oly hatalmas, és ép oly nemes, mint szerény munkáját mutatjuk be olvasóinknak Matolay Elekben, a nemzeti torna- és tűzoltó-egylet elnökében. Korunk és fajunk nagy nyomorai és tévedései között valóságos megnyugvással pihen meg szemünk a polgári munkásság azon nemes napszámosain, akik nem ismerve sem a tehetetlen szenvedélyeket, sem a tétlen közönyt, nem kicsinyeive a nemzeti lét egyetlen elemét sem : csöndes, de folytonos munkásságukkal sokkal többet tesznek nemzetükért, mint akár a nagy álmodozók homályos látományai, akár a dicső hadvezérek hekatombái. Ezen napszámosok közé tartozik ő, a magyar tornászat jelenlegi vezére és központja. A tornászatot nyolc évvel ezelőtt csak nevéről ismerték hazánkban ; most alig van már ember, aki ne ismerné legalább elméletben azt, mint a nevelésnek és nemzeti életnek egyik legfontosabb tényezőjét. Nyolcz év előtt a tornászok egy különös, megtűrt mulatság volt, amelynek űzésére az akkori hatalom még egyletet sem engedélyezett, és amely a főváros egy pajtává átalakított istállójában talált csak szállást; most országszerte — népiskoláinkban és középtanodáinkban, mint kötelező tantárgyat tanítják azt, az ország fővárosában díszes csarnokot emeltek neki, és a vidéken — bár, fájdalom, csak lassan — de mindinkább szaporodnak azon városok, amelyek egyleteket alkotnak és csarnokot emelnek, vagy legalább szerény hajlékot adnak a tornászatnak. És azon férfiak között, akiknek ez eredményt köszönjük, a legkiválóbb helyet foglalja el Matolay Elek. ő — akkor fiatal ügyvéd — 1863-ban tevékeny részt vett a tornacsarnok megalapításában, amely a pesti tornázás bölcsője volt. A csarnokban és később az egyletben mind nagyobb tért kezd az ő lankadatlan buzgalma elfoglalni, annál nagyobbat, mentül szükségesebbé tette azt a torna-ügyre nézve sok jó erőnek lassanként való visszavonulása . 1863 óta, mint annak alelnökét és 1870 óta, mint annak elnökét látjuk ma- Matolay Elek.