Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-14 / 2. szám

VIII. ÉVFOLYAM 1872. 2. SZÁM. PEST, JANUÁR 14. Megjelelt minden vasárnap. Eladja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvén­y-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, Józseffér* 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — a „Heti krónikával“ együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Az „Ország-Világ“ t. előfizetőihez­ folytonos betegeskedésem kényszerít, hogy e lap szerkesztésétől, melyet egy éven át különben is csak nagy anyagi áldozatok árán tartottam fönn, visszalépjek, legmelegebb köszönetemet nyil­vánítva mindazoknak, kik e téren támogattak. A Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény­­társaság lesz szíves a megszűnt „Ország-Világ“ helyett a kiadásaiban megjelenő „Magyarország és a Nagyvilág“ czímű­ legdíszesebb nagy képes lapot megküldeni az előfizetések egész tartamára, fest, 1872. jan. 11. Vértesi Arnold, az „Ország-Világ“ kiadó-szerkesztője. Az „Ország-Világ“ azon t. előfizetőinek, kik­nek a „Magyarorszá­g és a Nagyvilág“ is jétt : nehogy fölösleges példányt leírjanak lapunkból, szívesen rendelkezésükre bocsájtjuk a 2-ik példány helyett a következő lapokat, mikből tetszés szerint választhatnak egyet-egyet az „Ország-Világ“-ra történt előfizetésük idejére. Ugyanis: Képes Világ, Heti krónika, Divat Borsszem Jankó, Kis Lap, Pest, 1872. jan. 11. A „Magyaromig és a Nagyvilág“ kiadóhivatala. yV­ATOLAY ^JILEK. A közügyeknek egy a mily csöndes, oly hatalmas, és ép oly nemes, mint szerény munkáját mutatjuk be olvasóinknak Matolay Elekben, a nemzeti torna- és tűzoltó-egylet elnökében. Korunk és fajunk nagy nyomorai és tévedései között valóságos megnyugvással pihen meg szemünk a polgári munkásság azon nemes napszámosain, a­kik nem ismerve sem a tehetetlen szenvedélyeket, sem a tétlen közönyt, nem kicsinyeive a nemzeti lét egyetlen elemét sem : csöndes, de folytonos munkásságukkal sokkal többet tesznek nemzetükért, mint akár a nagy álmodozók homályos látományai, akár a dicső hadve­zérek hekatombái. Ezen napszámosok közé tartozik ő, a magyar tornászat jelenlegi vezére és központja. A tornászatot nyolc­ évvel ezelőtt csak nevéről ismerték hazánkban ; most alig van már ember, a­ki ne ismerné legalább elméletben azt, mint a nevelésnek és nemzeti életnek egyik legfontosabb tényezőjét. Nyolcz év előtt a tornászok egy különös, megtűrt mulatság volt, a­melynek űzésére az akkori hatalom még egyletet sem engedélyezett, és a­mely a főváros egy pajtává átalakított istállójában talált csak szállást; most országszerte — népiskoláinkban és középtano­dáinkban, mint kötelező tantárgyat tanítják azt, az or­szág fővárosában díszes csarnokot emeltek neki, és a vidéken — bár, fájdalom, csak lassan — de mindin­kább szaporodnak azon városok, a­melyek egyleteket alkotnak és csarnokot emelnek, vagy legalább szerény hajlékot adnak a tornászatnak. És azon férfiak között, a­kiknek ez eredményt köszönjük, a legkiválóbb helyet foglalja el Matolay Elek. ő — akkor fiatal ügyvéd — 1863-ban tevékeny részt vett a tornacsarnok megalapításában, a­mely a pesti tornázás bölcsője volt. A csarnokban és később az egyletben mind nagyobb tért kezd az ő lankadatlan buzgalma elfoglalni, annál nagyobbat, mentül szüksé­gesebbé tette azt a torna-ügyre nézve sok jó erőnek lassanként való visszavonulása . 1863 óta, mint annak alelnökét és 1870 óta, mint annak elnökét látjuk ma- Matolay Elek.

Next