Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1872-08-04 / 31. szám

VIII. ÉVFOLYAM 1872. 31. SZÁM. PEST, AUGUSZTUS 4. Hetijei«» minden »nevilap. Kiadja a Deutsch-testvérek pest-beli irodalmsi és un­ivesteti intézete. Hada­h iratai: PEST. Bálvány-utcza . Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. — Kitüzetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. — Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. 1 JUAREZ, mexikói köztársaság elnöke, Juarez Benito, július végén szélhüdésben meghalt. Rö­viden jelenté a hivatalos távsürgöny e nevezetes ese­­­­ményt, az európai sajtó és­­ a nagy­közönség néhány napig foglalkozott vele s s aztán napirendre tért. Pedig Juarez egyike volt a je­lenkor legjelentékenyebb államférfiainak, tehetsége, jelleme által magasra emel­kedett honának minden eddig élt államférfiai fölé s bár egy gyászos tett lemoshatlan vérfoltot hagy emlékezetén, most, halála után ideje, hogy az európai közönség is ne csak mint hírhedt kalandort ismerje őt, hanem tisztelje is mint nagy politikust, hazájáért önzet­lenül, szívósan, kétségbeesett erőfeszítéssel küzdő tiszta lelkű embert, kihez hasonlót Mexikó nem birt Monte­zuma óta s ki közvetve nagy befolyást gyakorolt az európai politika fordulataira is. Az indián faj, melynek Juarez ivadéka volt, nem mutathatja föl párját azon idő óta, mióta a kereszténységet fölvette. Don Benito Juarez a Zapateros indián törzsből származott és 1807-ben Ixtlan-ban, a hasonló nevű kerület fővárosában született. Ma e helyet „ Juarez város“-ának nevezik. Ifjúsága anyagi fanyarok közt folyt, mignem egy oajacai gazdag család szolgálatába került, mely megkedvelte s tanittatá a tanulékony fiút, így a jogot is elvégezhetvén, ügyvéd, békebiró, később pedig az Oajacában székelő főtörvényszék elnöke lett. Ugyan e tartomány választa meg képviselőnek is, mi­dőn a politikával szintén kezdett foglalkozni. Éleitől fogva szabadelvű volt, 1846-ban a Mexikóba hivott köztársasági congressusba választák meg. Ekkor tört ki az egyesült államokkal való háború, melynek kia­dásaira a dúsgazdag papságra kölcsönt róttak. A „ma­nos muertas“ (holt kéz) néven ismert törvény kidol­gozásában ekkor Juarez nagy részt vett. 1848-tól 1852-ig szülő tartományát kormányozta, lecsöndesítve a belzavarokat, reformokat léptetve életbe, utakat, isko­lákat építtetve s a pénzügyet úgy rendbe hozva, hogy mikor lemondott, nagy összeget hagyott abban a pénz­tárban, melyet három év előtt 17,022 peso deficittel vett át. A száműzetésből visszahívott Santana, kit a kle­­ricálisok emeltek diktátorrá, a szabadelvűeket rosz szemmel nézte, s Juarezt, kit veszélyesnek tartott, szám­­űzé. Ekkor ő Havannába, majd Új-Orleánsba vonult, de midőn Alvarez, e szilaj indián tábornok, szerencsé­vel harczolt Santana ellen, csakhamar visszatért, hoz­zája csatlakozott, igazságügy minisztere lett s mint ilyen, a nevéről nevezett „ley Juarez “-ben megszünteté a papság és katonaság kiváltságait. Később Alvarez elnöki helyettese , Comonfort kinevezte őt Oajaca kor­mányzójának, hol sikerült a lázadást lecsöndesítnie. Később Comonfort államtitkára, majd még a legfőbb törvényszék elnöke lett, Juarez Benito.

Next