Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
Viktor Emánuel király. ÉCS VÁROSA ez évben találkozási helye nemcsak a béke művein fáradozó nemzetek minden rendű fiainak, hanem a világ hatalmasainak, a koronás főknek is. Évtizedek óta nem látott egy világváros sem annyi uralkodó fejdelmet falai között, mint most a közkiállítás alkalmából Bécs városa, s bár a látványosságon kapkodó fővárosi lakosság minden egyes fejedelmi vendéget nagy érdekeltséggel fogadott, a legnagyobb izgalmat mégis az utolsó királyi látogatók egyike, Viktor Emánuel olasz király okozza, ki épen jelenleg mulat az osztrák fővárosban. És ez izgalom s érdekeltség, mely messze Bécs falain túl az egész monarchiában, sőt külföldön is mutatkozik, könnyen megmagyarázható. Az orosz czárt hideg udvariasság, a persa sah-i bámész kíváncsiság, a német császárnét lovagias figyelem fogadta, a látogatásuknak nem volt további jelentősége. Midőn azonban az egyesült Olaszország királya vonul be mint szívesen látott vendég Ferencz József császár és király udvarába, midőn baráti jobbját nyújtja uralkodónknak, ki ellen háromszor szállt síkra a csata mezején, — ez oly politikai fontosságú esemény, melyet minden oldalon kellően méltányolnak s melyet gr. Andrássy külügyminiszterünk legszebb diadalai közé sorolnak elvbarátai, mig másrészt a klerikálisok és azok, kik a multat feledni nem tudják, elfojtott boszusággal szemlélik az események folyását. A nagy közönség előtt, kivált Magyarországon, Viktor Emanuel király általában épszerű alak s élete rövid rajzából meggyőződjünk, hogy a rokonszenv, mely Olaszország kilyát kiséri, nem indokolatlan. Viktor Emanuel, fia Károly Albert ,rdiniai királynak, 1820 márczius 14-én szülei anyjától, a ritka szellemű Terézia toscanai czegnőtől, gondos nevelésben részesült. Még a uralkodása alatt, alig huszonkét éves korúnőül vette Adelheid osztrák főherczegnőt, ez főherczeg leányát és így a Habsburg-háznál előbb is fennállott rokonság tovább füze. A nemzeti mozgalmak azonban ekkor már hatalmasabbak valának a fejedelmi házak rokonsági kapcsainál s Károly Albert király élére állott 1848-ban az olasz nemzetek egységi törekvéseinek, melyek elsősorban a lombard-velenczei királyságot elfoglalva tartott osztrák birodalom ellen irányultak. Szükségtelen az ismert események hoszszabbelsorolása. A kis Szardínia akkor még gyöngének bizonyult a nagy feladat megoldására, Radeczky tönkre verte az olasz hadsereget s Károly Albert király látta, hogy egyelőre mindennek vége van. Megtörve és megalázva, nem akarta tovább viselni a koronát s még ott a novarai csata színhelyén, 1849 márcz. 23-án lemondott a trónról s fiára bízta, hogy a győzelmes ellenséggel békét kössön. Nehéz, fájdalmas lépés volt az, melylyel Viktor Emanuelnek uralkodását meg kellett kezdenie ; de mindjárt ezen első lépésnél bebizonyitá hivatottságát. Személyesen alkudozott a győzelmes Radeczkyvel s csüggedést el nem áruló, majdnem nyers, katonásan egyenes, kurta modora általános meglepetést szült s férfias jellemről látszott tanúskodni. A béke megkötése után a fiatal király minden figyelmét csak kicsinyke szárd királysága belügyeire látszik fordítani ; őszintén alkotmányos érzületének számos bizonyságát adá s ezzel megnyeri népe szeretetét, és erőt nyert arra, hogy a papság befolyása ellenére is folytassa a harczot Róma és a klerikális irányzatok ellen. Egyúttal pedig nem tévesztő szem elől a nagy czélt, melyért már atyja küzdött. Olaszország fölszabadítását az idegen uralom alól s a szétdarabolt nemzet egyesítését. Nagy, merész gondolat volt, melynek valósulásában még a közelmúlt években is sokan kétkedtek, — hát még akkor, midőn Piemont egy piczinyke, gyönge állam volt! Cavour grófban találta meg Viktor Emanuel azon lángeszű férfiút, ki helyes irányba tudta vezetni a nagy czélra törő vágyakat. Lassan, csöndben, de szünet nélkül folyt a munka. Mindenekelőtt Francziaország barátságát nyerték meg s midőn a krími háború alkalmával a kis Szardíniának részvételt engedtek Európa nagyhatalmai küzdelmében, Cavour gr. első nagy diadalát ünnepelte. A turini kormány szándékai csakhamar oly félreismerhetlenek lettek, hogy Olaszország minden részéből a kis Piemontot tekinték azon helynek, melyből a szabaditás nagyműve meg fog indulni s Mazzini és a republikánusok minden izgatásai daczára Viktor Emanuelben látta Viktor Emánuel, Olaszország királya Kiadta a DEUTSCH TESTVÉREK irodalmi és IX. ÉVFOLYAM, 1873. Megjelen minden vasárnap. 38. SZÁM. Kiadó-hivatal: PEST, bálvány-utcza 9. BUDAPEST, SEPT. 21. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt.— Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Viktor Emánuel király. — A tülkösi postamester. — Dante. (Költemény.) — Az élet mint diadalmas küzdelmek vívmánya. — Magyar leány Bécsben. — Közkiállitási képek. I. A király pavillonja. II. Áttekintés a nyugati csarnokból a rotundába. — Fővárosi tárczalevél. — A régi és az uj Róma. (Képpel.) — Báthory István lengyel királynak meghódol az orosz. (Képpel.) — Davidson Józsua igaz története. — Különfélék. — Betűtalány. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Lapunk jelen (38-ik) számához rendkívüli kedvezményül mellékeljük Matejko „Báthory“-jának fametszetét.