Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
Szerkesztőség és 3sla.d.ó-hivatal. Budapest, feál Trányi utcza Э. sz. XI. ÉVFOLYAM. 1874. 31. SZÁM. BUDAPEST, AUG. 2. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt.— Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Csemeghi Károly. (Arczképpel.) — A kisértőház. (Költ.) Márkus Miklóstól. — Marienbadból. — A metamorphosis. (Elbeszélés) ifj. Ábrányi Kornéltól. — Le él Franzensbadból. — Az epres leányka. (Képpel.) — Török czigány. (Képpel.) — A fandango. (Képpel.) — Teli kápolna. (Képpel.) — Tárczalevél. — Szivbeli tartozások. (Regény.) Maquet Ágosttól. (Folyt.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szóralány. — Szerkesztői üzenetek. Csemeghi Károly, elfmade mand — önerejéből ember — igy dicséri az amerikai azon férfiút, ki nem örökölt vagyont, nem örökölt nevet, kit nem emelt érdemetlen magasságra a protekczió , hanem ki tehetség, szorgalom és becsület által fáradságos évek munkájával felküzdötte magát azon polczra, hol polgártársai figyelme feléje fordul, hol a közvélemény bizalma kezeibe teszi le az állam sorsának intézését, hol érdemei jutalmául tisztességgel környezi őt a társadalom. Csemeghi Károly igazságügyi államtitkár „a selfmade man“. Születése nem palotában történt, életpályája küzdelem volt az élet föltételeivel . Csemeghi senkinek sem köszönheti, csak istennek és önmagának, ha ma, a főhivatalnok és képviselő, Magyarország első jogtudósai és legelső kodifikátorai között foglal helyet. Csongrádon 1826. máj. 3-án született, hol atyja a vagyonosabb kereskedők közé tartozott s szülei háza az alföld azon ritka házainak egyike volt, melyekben a német és franczia szépirodalom termékei olvastattak. A miveit szülők fiukat nem kereskedésre, hanem a tudományos pályára szánták s 1834-ben felküldették Pestre a gymnáziumba. Az igen élénk, sőt csintalan ifjú itt végezte iskoláit, jól tanult mindig s a jogi tanfolyam alatt már forrástanulmányokkal foglalkozott. A 40 es évek politikai mozgalmai korán megragadták fogékony lelkét, Kossuth „Pesti Hirlap“-ja politikai szenvedélyt öntött keblébe s Pest megye akkoron hires gyűlései mindenkor ott találták Csemeghit a karzaton Széchenyi, Desewffy Aurél és kivált Kossuth hallgatói között. 1846-ban letevén a czenzurát, Csemeghi Torontál megye aljegyzője lett Karácsonyi László első alispán oldala mellett. Itt érte őt a forradalom. A torontáli szerbek közt megindult az izgatás, előbb pusztán agrárius mozgalmak színét viselve, majd átcsapva a bűnös anarchiába, melynek elfojtására Csernovics Péter országos biztos rögtönítélő bíróságokat állított előbb Kikindán, később Becskereken is. Csemeghi akkor a központi törvényszéknél jegyzősködött. Midőn azonban a hadsereg Kiss Ernő vezénylete alatt Torontálból kivonult, a magyarországi és a megyei tisztikar is menekült és elkezdődött a polgárháború. Perczel Mór toborzotta hadseregét. Csemeghi Szegeden zászlóaljat alakított s előbb mint százados, később mint őrnagy szolgált a honvédségben s részt vett Perczel Mór minden csatáiban a bánságban, a perlaszi ostromnál, az uzdini döntő ütközetben. A fegyvert Lázár ezredessel Lugosnál tette le, honnan mint fogoly Temesvárra szállíttatott, de egy havi fogság után elbocsátva a császári hadseregbe besoroztatott. Hét havi betegség Budán a katonai kórházban visszaadta Csemeghinek polgári állását s ekkor elment Aradra s ügyvéddé lön. Itt gyűjtötte tudományát, itt ten szert jogászi hírnévre. Nagy gonddal és pénzáldozattal gyűjtött össze magának egy igen becses jogtudományi könyvtárt, átolvasta és elsajátította az egész szakirodalmat : a rendszeres nagy művek, a monográfiák, az értekezések, a felső bíróságok ítéletei áttanulmányoztattak s rendkívüli emlékező tehetsége Csemeghinek lehetővé tette, hogy amit olvasott annak adatait fejében megtartotta, éles kritikája pedig vezérfonalul szolgált neki, hogy a sok tudománynyal nem kuszálta össze az eszét. Már akkor kiválóan a büntetőjog érdekelte s a szóbeli eljárás behozatalával mint védő nagy hírre tett szert a környéken, úgy hogy alig múlt hét, midőn nem működött volna a törvényszék előtt s ha védbeszédet tartott, az ügyvédek és bírák rendes hallgató közönséget képeztek körülötte. A politikai ábrándok, melyek akkoron nemzetünket ébren tartották s a hatóságot gyanakodóvá tették mindenki ellen, ki „kompromittált“ volt, Csemeghinek sem hagytak békét ügyvédi praxisában és tanulmányai között, hanem folytonos súrlódásba hozták őt a rendőrséggel, lakása gyakori házkutatásoknak volt kitéve s midőn az ügyvédség szerveztetett, Csemeghi belőle kihagyatott s csak másfél év múlva neveztetett ki és kis vidéki oláh faluba ügyvédnek, miglen 1858 végén ő felsége kegyelméből neki megengedtetett, hogy Aradon maradjon. Itt élt és működött mint hires ügyvéd 1868-ig, midőn Horváth Boldizsár felszólítására — ki mindenütt felkereste a talentumokat — hivatalt vállalt az igazságügyi minisztériumban, eleinte — a helyek már mind be lévén töltve — csak mint egyszerű elnöki titkár. Nemsokára azonban a kodifikaczionális munkák vezetése bízatott rá osztálytanácsosi rangggal s ezen neki való állásában Csemeghi addig maradt, mig Szabó Miklós volt állam-