Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

- ' v: - '• ... V . XI. ÉVFOLYAM. 1874. 42­ SZÁM. BUDAPEST, OCT. 18. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Gr. Arnim Henrik. (Arczképpel.) — Si fractus illabatur orbis. (Költ. Gáspár Imrétől.) — Nagyvárad ostroma. Történelmi rajz Deák Farkastól. (Folytatás.) — Egy békés h­arcztudósitó élményei. II. (Elbeszéli ő maga.) — Oláh czigányasszony. (Képpel.) — Az osztr.-magy. északi sark-expediczió. I. Az expediczió tisztjei. I. Az elhagyott „Tegetthoff“ (Képekkel.) -- A hazátlan. (Képpel.) — Dulep-Szing maharadzsah. (Arczképpel.) — Úti vázlatok. VI. (Porzótól.) — Szivbeli tartozások. Regény Maquet Ágosttól. (Folyt.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szótalány. — Szerkesztői üzenetek. Szerkesztőség és Isia.d.ólii-va.ts.l. B-o.d-a.pest, toálvány-utcza Э. sz. Gr. Arnim Henrik A­ z összes európai hírlap­irodalmat és közönséget élénk izgatottságban tartja az a meglepő esemény, mely e hó elején Porosz­­országban végbement: Ar­nim grófnak, a hírneves porosz diplomatának, Bis­marck herczeg föllépése folytán történt bebörtö­­nöztetése. Régóta nem titok, hogy e két porosz államférfiú egymással ri­valizál, egy idő óta ellen­ségeskedésük eléggé nyíltan is jelentkezett, de hogy Bismarck oly erőszakos lépésre szánja magát ve­­télytársa ellen, az méltán megdöbbente a világot. Tudvalevőleg diplomácziai okmányok visszatartása szolgáltatá az okot e nevezetes lépésre. Bismarck visszakövetel titkos iratokat, melyeket Araimhoz mint párisi volt nagykövethez intézett. Araim az okmányok visszaadását megtagadta, mivel szerinte azok az ő magántulajdonát képezik s méltán ki­váncsi Európa, mi lehet azon iratokban, hogy miattok két magas rangú államférfiu ily végletekre kész menni Azon döntő befolyásnál fogva, mellyel a német politika egész Európára van, a kérdés nagy fon­tosságú a többi államokra is. Fog-e az iratok tartalmáról értesülni a nagy­közönség, az még kétséges, az ügy rendes bíróság előtt van ugyan, de Ar­aim mindekkoráig vonakodik a keresett okmányokat előadni, inkább tűri a fog­ságot. Az európai hírlapirodalom na­gyobb része eddig Araim pártján látszik állami, bár kétségtelen, hogy mindaddig, míg bíróilag eldöntve nincs, magán­­természetűek e a visszatartott okmányok vagy sem, igazságosan ítélni sem Bis­marck, sem Araim fölött nem lehet. Araim Henrik Károly 1824. októ­ber 3-án született Pomeránia Meitzel­­sitz nevű községében, meglehetősen sze­gény brandenburgi báró­ családból. Gym­­nasiumi tanulmányait Greifswaldéban vé­gezte eléggé sanyarú viszonyok között, de már ifjú korában kitűnt fényes te­hetsége s rendkívül erélyes jelleme. Még a középiskolát járta, midőn egyszer kér­dek tőle, mi akar lenni ? „Diplomata“, felesé­g mindenki nevette a szegény fiatal bárót. Pedig hiába nevették, mert nyolc­ évvel később csakugyan meg­kezdte pályáját a diplomáczia terén és csakhamar minden oldalon elismerték tehetségeit. Négy évvel ezelőtt, az egyetemes zsinat alkalmából kezdődött Araim ne­­vezetes­ szereplése. Akkor mint követ­­ségi tanácsos a szent­széknél a német birodalom képviselője volt, és már ekkor a legjelesebb porosz diplomatának tar­totta még Bismarck is, és igen nagy befolyással volt a német püspökök magatartására. — Hohen­lohe bíbornokkal és Döllingerrel sűrű összeköttetést tartott fen, amint ez kisülte tavaszszal, midőn néze­tei és politikai magatartásának igazolásául, vala­mint Bismarck egyházi politikájának és diplomácziai előrelátásának megszégyenítésére, a bécsi „Presse“­­ben közzétett két Rómából írt levelet és egy 1870. június 17 én datált s­zefele rottenburgi püspök­höz intézett emlékiratot, melyek nagy feltűnést okoztak. Ez volt Araim nyílt hadüzenete Bismarck­nak Araim és Bismarck régóta versengenek. Ró­mából már Araim más egyházi politikát javasolt, mint melyet Bismarck követett. Araim igen nagy politikai fontosságot tulajdonított, és pedig különö­sen Németországra nézve, a térmentességi dog­mának, s figyelmeztette Bismarckot a veszélyekre s követelte, hogy Németország mindent elkövessen, hogy a dogma el ne fogadtassák. Részletesen meg­jósolta, mi lesz belőle, ha elfogadtatik. Bismarck akkor félvállról vette a dolgot s a katholiczizmus belügyének tekinte, melynek poli­tikai következményei alig lesznek; hagyta folyni a dolgokat s most kénytelen eltűrni Araimtól, hogy ez okmányilag bebizonyítsa a hatalmas kan­­czellárnak, hogy nem volt igaza. A kivalitás azon­ban akkor még nem tört ki, sőt barátság volt a két államférfi között. A vatikáni konczilium alatt szerzett érdemeiért Vilmos K­rály Arnimot 1870. július 28-án grófi rangra is emelte. A franczia háború végén, midőn a praeliminárék fölött a definitiv béke iránt Brüszelben alkudoztak, Araim képviselte Poroszországot E tárgyalások azonban a türelmetlen Bismarcknak nagyon lassan folytak, ő azokat föloszlatta s Frankfurtban három nap alatt megkötötte a békét. Araim főn Németország első követe Párisban. Itt kezdődtek a két államférfiú közti súrlódások. Araimnak megvoltak saját né­zetei a viszonyról, mely jövőre Francziaország és Németország közt létesítendő volna, hanem a néze­tek nem voltak oly szerencsések Bismarck nézetei­vel találkozhatni. — Bismarck mindenkép Franczia­ország gyengítését tartá szem előtt s ezért a királyság restaurácziójának nagy ellensége s a republikánus Thiers uralkodásának barátja volt, ellenben a konzervatív és legitimisztikus elvű Araim a monarchikus restauráczió felé hajlott. Bismarck őt azzal vádolta vagy gyanúsította hogy része volt Thiers megbuktatásában. Mindaz­onáltal meghagyta állomásán. Ugyanekkor Németországban már hevesen dúlt az egyházi viszály és egyre növe­kedett. Auguszta császárné körül egy konzervatív párt keletkezett az udvarnál s létezik máig, mely az üldözés, az egyházi törvények ellensége s a kibékülés barátja. Ezen orthodox lutheránus és ó-konzervativ porosz párthoz számítják Arnimot. Többször Bismarck megingott állásáról beszéltek s utódjául csak Arnimot nevezhették. Arnim azonban mindinkább ellentétbe jutott Bismarck herczeggel, ki őt végre a párisi követi állomásról visszahívta s konstantinápolyi követté nevezte ki. Ez utóbbi állást azonban Araim el nem foglalta, hanem otthon maradt, mint a porosz diplomá­­czia rendelkezés alatt álló tagja. Hanem Bismarck herczeggel megbékülnie nem sikerült, sőt az ellenségeskedés folyton nőtt s midőn Bismarcknak tudomására jutott, hogy Araim magánál tart szá­mos nagyfontosságu okmányt, melyeket párisi követi minőségében kapott, talán nem ok nélkül megijedt, hogy Araim ez iratok közlését fegyverül használhatja a kanczellár megbuktatására. És midőn Araim az okmányok visszaadását meg­tagadta, Bismarck őt okt. 3-án, épen midőn falusi birtokán születése napját ünnepelte, elfogatta s Berlinbe fogságba kisértette. Bismarcknak e példátlanul erősza­kos lépés után nemcsak formailag, ha­nem erkölcsileg is győztesen kell kijut­nia a viszályból. Ha az sülne ki, hogy Araimnak van igaza, a „vas ember“, a hatalmas német birodalmi kanczellár nem maradhatna többé polczán és ha nem Bismarck intézi többé Németország sor­sát, Európa nagy változásokra készülhet. Araim gróf, ki jelenleg épen 50 éves, 1857 ben másodszor nősült, Arnim- Boitzenburg Zsófia grófnőt vezetvén oltárhoz. A hajdan szegény báró most gróf s nagy terjedelmű a birtokok ura, melyek Randow, Angermünde és Jeri­­chow kerületekben fekszenek. Gr. Araim Henrik.

Next