Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
- ' v: - '• ... V . XI. ÉVFOLYAM. 1874. 42 SZÁM. BUDAPEST, OCT. 18. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Gr. Arnim Henrik. (Arczképpel.) — Si fractus illabatur orbis. (Költ. Gáspár Imrétől.) — Nagyvárad ostroma. Történelmi rajz Deák Farkastól. (Folytatás.) — Egy békés harcztudósitó élményei. II. (Elbeszéli ő maga.) — Oláh czigányasszony. (Képpel.) — Az osztr.-magy. északi sark-expediczió. I. Az expediczió tisztjei. I. Az elhagyott „Tegetthoff“ (Képekkel.) -- A hazátlan. (Képpel.) — Dulep-Szing maharadzsah. (Arczképpel.) — Úti vázlatok. VI. (Porzótól.) — Szivbeli tartozások. Regény Maquet Ágosttól. (Folyt.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szótalány. — Szerkesztői üzenetek. Szerkesztőség és Isia.d.ólii-va.ts.l. B-o.d-a.pest, toálvány-utcza Э. sz. Gr. Arnim Henrik A z összes európai hírlapirodalmat és közönséget élénk izgatottságban tartja az a meglepő esemény, mely e hó elején Poroszországban végbement: Arnim grófnak, a hírneves porosz diplomatának, Bismarck herczeg föllépése folytán történt bebörtönöztetése. Régóta nem titok, hogy e két porosz államférfiú egymással rivalizál, egy idő óta ellenségeskedésük eléggé nyíltan is jelentkezett, de hogy Bismarck oly erőszakos lépésre szánja magát vetélytársa ellen, az méltán megdöbbente a világot. Tudvalevőleg diplomácziai okmányok visszatartása szolgáltatá az okot e nevezetes lépésre. Bismarck visszakövetel titkos iratokat, melyeket Araimhoz mint párisi volt nagykövethez intézett. Araim az okmányok visszaadását megtagadta, mivel szerinte azok az ő magántulajdonát képezik s méltán kiváncsi Európa, mi lehet azon iratokban, hogy miattok két magas rangú államférfiu ily végletekre kész menni Azon döntő befolyásnál fogva, mellyel a német politika egész Európára van, a kérdés nagy fontosságú a többi államokra is. Fog-e az iratok tartalmáról értesülni a nagyközönség, az még kétséges, az ügy rendes bíróság előtt van ugyan, de Araim mindekkoráig vonakodik a keresett okmányokat előadni, inkább tűri a fogságot. Az európai hírlapirodalom nagyobb része eddig Araim pártján látszik állami, bár kétségtelen, hogy mindaddig, míg bíróilag eldöntve nincs, magántermészetűek e a visszatartott okmányok vagy sem, igazságosan ítélni sem Bismarck, sem Araim fölött nem lehet. Araim Henrik Károly 1824. október 3-án született Pomeránia Meitzelsitz nevű községében, meglehetősen szegény brandenburgi báró családból. Gymnasiumi tanulmányait Greifswaldéban végezte eléggé sanyarú viszonyok között, de már ifjú korában kitűnt fényes tehetsége s rendkívül erélyes jelleme. Még a középiskolát járta, midőn egyszer kérdek tőle, mi akar lenni ? „Diplomata“, feleség mindenki nevette a szegény fiatal bárót. Pedig hiába nevették, mert nyolc évvel később csakugyan megkezdte pályáját a diplomáczia terén és csakhamar minden oldalon elismerték tehetségeit. Négy évvel ezelőtt, az egyetemes zsinat alkalmából kezdődött Araim nevezetes szereplése. Akkor mint követségi tanácsos a szentszéknél a német birodalom képviselője volt, és már ekkor a legjelesebb porosz diplomatának tartotta még Bismarck is, és igen nagy befolyással volt a német püspökök magatartására. — Hohenlohe bíbornokkal és Döllingerrel sűrű összeköttetést tartott fen, amint ez kisülte tavaszszal, midőn nézetei és politikai magatartásának igazolásául, valamint Bismarck egyházi politikájának és diplomácziai előrelátásának megszégyenítésére, a bécsi „Presse“ben közzétett két Rómából írt levelet és egy 1870. június 17 én datált szefele rottenburgi püspökhöz intézett emlékiratot, melyek nagy feltűnést okoztak. Ez volt Araim nyílt hadüzenete Bismarcknak Araim és Bismarck régóta versengenek. Rómából már Araim más egyházi politikát javasolt, mint melyet Bismarck követett. Araim igen nagy politikai fontosságot tulajdonított, és pedig különösen Németországra nézve, a térmentességi dogmának, s figyelmeztette Bismarckot a veszélyekre s követelte, hogy Németország mindent elkövessen, hogy a dogma el ne fogadtassák. Részletesen megjósolta, mi lesz belőle, ha elfogadtatik. Bismarck akkor félvállról vette a dolgot s a katholiczizmus belügyének tekinte, melynek politikai következményei alig lesznek; hagyta folyni a dolgokat s most kénytelen eltűrni Araimtól, hogy ez okmányilag bebizonyítsa a hatalmas kanczellárnak, hogy nem volt igaza. A kivalitás azonban akkor még nem tört ki, sőt barátság volt a két államférfi között. A vatikáni konczilium alatt szerzett érdemeiért Vilmos Krály Arnimot 1870. július 28-án grófi rangra is emelte. A franczia háború végén, midőn a praeliminárék fölött a definitiv béke iránt Brüszelben alkudoztak, Araim képviselte Poroszországot E tárgyalások azonban a türelmetlen Bismarcknak nagyon lassan folytak, ő azokat föloszlatta s Frankfurtban három nap alatt megkötötte a békét. Araim főn Németország első követe Párisban. Itt kezdődtek a két államférfiú közti súrlódások. Araimnak megvoltak saját nézetei a viszonyról, mely jövőre Francziaország és Németország közt létesítendő volna, hanem a nézetek nem voltak oly szerencsések Bismarck nézeteivel találkozhatni. — Bismarck mindenkép Francziaország gyengítését tartá szem előtt s ezért a királyság restaurácziójának nagy ellensége s a republikánus Thiers uralkodásának barátja volt, ellenben a konzervatív és legitimisztikus elvű Araim a monarchikus restauráczió felé hajlott. Bismarck őt azzal vádolta vagy gyanúsította hogy része volt Thiers megbuktatásában. Mindazonáltal meghagyta állomásán. Ugyanekkor Németországban már hevesen dúlt az egyházi viszály és egyre növekedett. Auguszta császárné körül egy konzervatív párt keletkezett az udvarnál s létezik máig, mely az üldözés, az egyházi törvények ellensége s a kibékülés barátja. Ezen orthodox lutheránus és ó-konzervativ porosz párthoz számítják Arnimot. Többször Bismarck megingott állásáról beszéltek s utódjául csak Arnimot nevezhették. Arnim azonban mindinkább ellentétbe jutott Bismarck herczeggel, ki őt végre a párisi követi állomásról visszahívta s konstantinápolyi követté nevezte ki. Ez utóbbi állást azonban Araim el nem foglalta, hanem otthon maradt, mint a porosz diplomáczia rendelkezés alatt álló tagja. Hanem Bismarck herczeggel megbékülnie nem sikerült, sőt az ellenségeskedés folyton nőtt s midőn Bismarcknak tudomására jutott, hogy Araim magánál tart számos nagyfontosságu okmányt, melyeket párisi követi minőségében kapott, talán nem ok nélkül megijedt, hogy Araim ez iratok közlését fegyverül használhatja a kanczellár megbuktatására. És midőn Araim az okmányok visszaadását megtagadta, Bismarck őt okt. 3-án, épen midőn falusi birtokán születése napját ünnepelte, elfogatta s Berlinbe fogságba kisértette. Bismarcknak e példátlanul erőszakos lépés után nemcsak formailag, hanem erkölcsileg is győztesen kell kijutnia a viszályból. Ha az sülne ki, hogy Araimnak van igaza, a „vas ember“, a hatalmas német birodalmi kanczellár nem maradhatna többé polczán és ha nem Bismarck intézi többé Németország sorsát, Európa nagy változásokra készülhet. Araim gróf, ki jelenleg épen 50 éves, 1857 ben másodszor nősült, Arnim- Boitzenburg Zsófia grófnőt vezetvén oltárhoz. A hajdan szegény báró most gróf s nagy terjedelmű a birtokok ura, melyek Randow, Angermünde és Jerichow kerületekben fekszenek. Gr. Araim Henrik.