Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-28 / 22. szám

22. SZÁM. Magyarország és a Nagyvilág. 339 kívánja bevégezni életemet, de mégis félek: félek, hogy olyan betegségbe ne essem, mely miatt tür- hetetlenségenmiel az én jó Istenemet megbántsam.« Életben levő gyermekeire, s unokáira : László fiának leányára Josefára s az akkor született An­tal nevű fiára áldását adván, meghalt öt hétig tartó súlyos betegség után, bugának Barkóczy Zsu­zsannának, gróf Szécsenyi Antal özvegyének sop­roni házában, 1772. évi november 14-én, élete 72-ik évében. Halála nyugodt volt és könnyű, hisz hosszú élete alatt elég. alkalma volt a halállal megismerkedni. Egyetlen költeménye, mely által költőnőink sorában foglalhat helyet, nemcsak azért, mert nő irta, hanem belső szépségeinél fogva is érdemel em­lítést. Mindjárt legelső sorai bevezetnek minket szerzőjük kedélyállapotába: G5'ászba borult és merült tündöklő napfényem, Midőn elenyészett az éltető reményem, Ázért szivem zokog, Bánatban szomorog, Mig élek, jaj csak félek, Mint kesergő lélek. Reménységem szép fái, к к vígan bimbóztak, Csak bút, jajt, kint, gyászt adó virágokat hoztak, Ékes rózsát vártam, Fájós tövist láttam, Mely szivemet kisérti, S új-új sebbel sérti. Óránként a jó kedvben örömmel újultam, Szomorúság mit tegyen, azt nem is gondoltam ;- Mikor szivem vidult, A szerencsém fordult. Rám megharagudott És fölháborodott. Ami a versezet külső formáját illeti, arról •— tekintve az akkori kort — csak jót írhatunk. Nyelvezete meglehetős folyékony, rímei közt jók is találkoznak, de legfőbb érdeme', hogy a költőnő valóban szivéből beszél, igazán átérzi azt, amit mond. — Nevezetes, hogy a rímek közt középrí­mek is fordulnak elő, mint például a következő vers­szakban : Okom erre nagy sebem, azt tőled szenvedem, Szivemet mely epeszti, s majd ketté repeszti, Mert fris vízre vittél, Szomjan eresztettél, Kiért ujul sok gondom, Kikben szotnorkodom. Véleményem szerint Barkóczy Borbála többet is irt, de müvei csak kéziratban forogtak a család körében. Ki tudja nincs-é a Barkóczy vagy vala­mely vele rokon család e kéziratok birtokában ? A Magyarország és a Nagyvilág« múlt évi 40., 41. és 42-ik számaiban »Magyar tudósnak és írónők а XVI., XVII és XVIII. században« czimü czikkemben közlött Írónők sorát újabbakkal egé­szítem ki, kik eddig jobbára épen nem, vagy csak nagyon kevéssé voltak ismeretesek. Zay Anna. Egyike legrégibb Írónőinknek, ki­nek virágzása a 17-ik század végére s a tizennyol- czadik elejére esik. Zay Anna, Zay András te­kintélyes hazafi, ki 1681-ben nádorjelölt volt, (meghalt 1685-ben) és báró Bévay Krisztina leánya. 1683. év körül Vay Adám nejévé lett. E Vay Adám virágzása 1681—1711 közé esik. Igen jeles, hazáját szerető férfi volt; Kákóczynak leg­hívebb pártfele, kinek utóbb udvari marsalljává lön. Másképen nyakas természeténél fogva kurucz­nak is nevezik, és már a tizenhetedik század végén szerepelt az elégedetlenek táborában. 1679-ik év­ben Tököly fogságába esett, ki mint foglyát hívei közé kényszerűé. Ez által Bécsben kegyet vesztett, s fogságba került; a ráhozott ítéletnél fogva hűt­lensége miatt mindenét elveszté, de 1700. évi julius 17-én kegyelmet nyervén, I. Lipóttól javai és összes kárai megtérítését nyerte. Ugyanekkor nyert kegyelmet hasonló vétségéért elitéit testvére Abrahám is. Hazaszeretete nem engedé Vay Adá­mot nyugodni; Kákóczyhoz csatlakozott s mint ilyen 1701. testvérével együtt Bécsújhelyben har­mad ízben is fogságba jutott. Innen kiszabadulván, mint Kákóczynak egyik legnagyobb hive, a feje­delemnek udvari fő marsalljává, majd utóbb Békés vármegye főispánjává, Munkács és más várak pa­rancsnokává s végre a jászkűnok főkapitányává leve. Kákóczy bukása után — nem akarván élni azon honban, melyben elvei vereséget szenvedtek — Danzigba menekült, hol 1711-ben meghalt. Első neje iványi Fekete Erzsébet volt, ki 1672. év táján halt meg. Második neje volt az említett Zay Anna kitől négy gyermeke született. Zay Anna 1707. körül halhatott meg, mert végrendelete ez évi feb­ruár 11-én kelt. Zay Annának két munkája ismeretes. Mindakét müve csak kéziratban volt meg. Az elsőnek tárgya vallásos és czime: » Nyomorúság oskolája« 8-rét.— Másik müve fordítás s czime: »Mathiolus herba- riumából összveszedegetett orvoskönyv.« 4-ed rét. Mind a két kézirat megvolt a Bethlen Zsuzsánna- féle (a hires Bethlen Katalin által alapított) nagy- enyedi könyvtárban; e könyvtár azonban 1849-ben az oláhok által felgyujtatva, számos más könyv- kincssel együtt odaveszett. (Teleky Catalogus ПТ- 378 és 339 1.) Pongrácz Eszter, tudományosságáról hires főrangú hölgy. О volt az, kinek kívánságára »El­ső Remete szent Pál szerzetének barlangja« lelki szent elmélkedéseket magába foglaló könyvet név­telen fordítója magyar nyelvre forditá. E könyv Nagyszombatban 1721. évben jelent meg negyed- j vedben s a budapesti könyvtárak közül az egyete­miben található. Ozolyi eredeti nevén Frangepán Flóra, a j Bécsújhelyben oly szerencsétlen véget ért Frange­pán Ferencz leánya, ki atyja szomorú sorsa által elkeseredve, a világgal meghasonolva a pozsonyi szent Klára-rendü apáczák közé lépett s ezek ma­gányában akará feledni a szomorú múltat, gyer­mekei fájdalmát. Müvei minő fordítások, melyeket álnév alatt bocsájtott közre, atyja lakhelyéről Ozolyinak nevezvén magát. E könyvek czime: »Az Ur kínszenvedéséről irtaStanihurstius.« Meg- ■ jelent 1727-ben Pozsouybau. Másik szintén Stani- hurstiusból fordított müve: »A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek szentséges histó­riája«. Első kiadása szintén Pozsonyiján, 1727-ben 4-r. Második Nagyszombat 1770. 8-rét. Utolsó ja­vított kiadása 1776. Egerben. Harmadik latinból fordított müvének czime: »Lelki Oskola és a jó halálnak Mestersége«. Ez az Írónőnek korszerint legelső müve. Megjelent 1722. Pozsony, 4-rétben. Negyedik fordítása Stafeld Ferencz müve után: »Jó reménységnek hajócskája.« Buda 1743. 8-rét. — Fordításait a korhoz képest erőteljes, magyar za­matéi nyelv jellemzi. Sándor István »Magyar könyvesház«-ában, s j ennek nyomán Danielik a magyar irók életrajzá- j ban Ozolyi Flórának tulajdonit egy müvet, mely­nek teljes czime :« Megdicsöétett Poenitentia tartás­nak eleven példája, Seraphieus szent Ferercz Atyának szentséges élete, mely egy Clarissa szűz által Németből Magyarra fordittatott. hta Bona- ventura Cardinalis«. Pozsony, 1722. 4-rét 440 1. E műhöz a 387. lapon szent Klára élete van csatolva a Clarissák krónikájából. — Igaz, hogy a fordító, a névtelen Clarissa — a nyomtatás ideje s helye Ozolyi Flórára látszanak mutatni. Ez után indult Sándor István is. — Én e fordítást nem egy sze­mély, hanem az egész pozsonyi Clarissa apácza- klastrom munkájának vagyok hajlandó tulajdoní­tani. Hihetőleg fönállott a nevezett klastrombán egy, a mostani papnevelő intézetek magyar nyelv­gyakorló iskoláihoz hasonló intézmény, melynek czélja volt a keresztény hitet idegen nyelvű mun­kák átültetésével terjeszteni. Ez állítást igazolja a nevezett munkának a nemzeti muzeuni könyv­tárában őrzött egyetlen példánya ; az egyes feje­zetek nyelvezetének egymástól elütő volta, nyíltan arra enged következtetést vonni, hogy a fordítás nem egy személy, hanem egy egész társaság munkája. A müvet különben maguk a Clarissák adták ki. Említést érdemel a múlt századból egy név­telen írónőnek következő, Kolozsvárott megjelent müve: »Egy megkeseredett lélek keserves nyögése. Irta egy mély sebet viselő özvegyasszony.« Megje­lent 1760-ban. Gróf Wass Krisztinától, Wass Dániel (ki 1744-ben gróffá lett) és Vay Katalin leányától, báró Kemény Miklós nejétől egy munka jelent meg : »Emlékezet köveiből készített tisztesség tem- ploma«. Kolozsvár, 1778. 4-rét. Új falvi Krisztinától férjezett Máté Jánosné- tól (1761—1818) e mélyen érző erdélyi költőnőtől sikerült egy prózai munka czimére akadnom: »Ne­vezetes születés, hasonló keresztelő.« 4-rét. Kézirat E mü szintén Zay Anna müvei sorsára jutott. Egyetlen példánya a Bet'len-féle nagy-enyedi könyvtárban hamvadt el 1849-ben. A múlt század utolsó évtizedében fölvirá­gozni kezdő színészet a drámairodalom mezejére is vonzott nőket, kik részint fordításokkal, részint eredetikkel gyarapiták e nemben való szegény iro­dalmunkat. Ilyen: Báró Rudnyászky Karolina, kitől »A puszta sziget« czimii érzékeny-játék jelent meg egy felvo­násban Metastasio után fordítva. Megjelent a »Ma­gyar játékszín« első esztendei folyamában, Pest. 1792—1793, a második kötetben. E színdarab az akkori nemzeti színjátszó társaság rendes reper- toire-darabjai közé tartozott, mint ezt a »Zsebka- lendáriom a szép nem kedvéért az 1795. eszten­dőre« tanúsítja, melyhez hozzá van csatolva a »Pesti Teátromi Zsebkönyvecske az 1791. évre.« Móór Anna, férjezett Kelemenné, kinek az emlitett Zsebkalendárium szerint következő da­rabjai kerültek színre 1794-ben: »Toldy Miklós«, nézőjáték Dugonics András után; »A prédiká- tum vagyis vezetéknév«, vígjáték három felvonás­ban; és »A papagáj«, érzékeny-játék 5 felvonásban. Színdarabjai álnév alatt: К. A. M. asszonyság neve alatt kerültek szinre. Ernyi Francziska színésznő, az 1794-iki nemzeti, Busch Eugen alatt álló színjátszó társa­ság tagja, egy »Új emberi nem« czimü darabot irt, mely 1795-ben került szinre. Még egy költőnőről kell bővebben szólanom, kit múlt évi czikkemben csak röviden emliték meg; ez : ArtnerMária Terézia. Említést érdemel, nemcsak azért mert hazánkban született, hazánk­ban élt, hanem mert a nagy német irodalomban igen előkelő állást foglal el. Született 1772-ben Semptén, Nyitra vármegyében. Élete legnagyobb részét Soproniján tölté, innen irta költeményeit s egyéb munkáit. Halála 1829-be esik. Koránál fog­va tehát inkább a jelen századba esik, de mivel működését a múlt század utolsó éveiben kezdé el, őt tehát itt említem föl. Egyaránt föltűnt ő a lyrai költészet, a drámairodalom és a prózairás terén. Működését a lyrai költészetben alkalmi költeményekkel kezdé. Ilyenek: »An Eleonoren Graf jin von Colloredo gebohrne Freyinnvon Wa­genfels.« Sopron. 1798. 4-edrét 2 lap; — továb­bá : »AnEleonoren Grüffin von Pejacsovich, ge- borne Gräfin von Erdödy«. U. o. 1798. 8-rét. 6 lap. Ugyanez évben lépett összeköttetésbe Tiell Marianna jeles német költőnővel s e költői vi­szony egy költeményfüzért eredményezett, mely­nek czime : »Feldblumen von Minna und Theone« Jena, 1800. — Minna alatt Tiell Marianna, Theone

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék