Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-05-13 / 19. szám
gyorsan összpontositá, hogy 1870. évi julius hó 27- étől augusztus 3-áig közel fél millió embert, roppant mennyiségű podgyászt, eleséget, betegsátrakat, hidakat, csónakokat stb. szállított a franczia határra. Hogy a francziák augusztus 4-én Weissenburg s augusztus 6-án Wörth mellett meglepettek s megverettek, hogy a háború színhelye azonnal az ellenség területére tétetett át s a háború a német területtől távol tartatott, az csakis a vasutak segélyével létesített gyors s meglepő központosításnak volt köszönhető. Be is látták a vasutak fontosságát azóta mindenütt s a tábori vasúti csapatok felállítása által iparkodnak a vasutakat háború idején katonai czélokra használhatókká tenni, szétrombolni vagy ismét járhatókká változtatni, rövid vonalakat újonnan építeni, az elkészült pályarészeken az üzlet megindítása iránt intézkedni, valamint magát az üzletet is — persze csak kivételkép és rövid vonalakon — ellátni. Az utolsó húsz év tapasztalatai után most már kissé rendszeresebben sorolhatjuk fel azon előnyöket, melyek a vasutak segélyével elérhetők. Ilyenek, hogy az általános mozgósítás sokkal gyorsabban történhetik; ha a hadsereg mozgósítva van, az egyes hadcsapatok s hadikészletek könynyen szállíthatók el ama pontokra, melyek megvédendők, avagy melyekről a támadást intézni kívánjuk; magán a harcz színhelyén a csapatok gyorsan összpontosíthatók, ugyanazon hadosztály rövid időközökben több helyen is felhasználható, a veszélyeztetett avagy gyenge hadállások erősíthetők ; valamely folyam mentét megvédeni hivatott sereg a vasutakban ugyancsak nagy segítségre talál; a hadseregnek élelemmel való ellátása, mely azelőtt annyi nehézséggel járt, főleg merész mozdulatoknál, most tetemesen meg van könnyítve s végre, ami egyik főelőnyes fényoldala a vasutak jótékony működésének: a betegek és sebesültek, könnyen biztos helyre és a katonai koronába szállíthatók. Hogy azonban a vasutak mindezen követelményeknek gyorsan és pontosan megfelelhessenek, szükséges, hogy bizonyos meghatározott, átalános elvek szerint legyenek építve és ilyenek szerint kezeltessenek is. Megerősített helyeken és nagyobb városokon kell átvezettetniök,hol a netáni hiányoknak vagy sérüléseknek mihamarább eleje vézethessék, hol pályaudvarok, műhelyek léteznek; a pálya egyenlő nyomtávolsággal bírjon fajárművek akként legyenek berendezve, hogy az anyagszerek, lőkészletek, lovak, ágyuk és podgyászkocsik gyors fel- és lerakodása biztosíttassék, nevezetesen hogy a kocsik homlokfalai lehajthatók legyenek, miáltal az ütközők feletti közlekedés két kocsi között lehetővé tétetik. Csakis kétvágányú vasutakon szállíthatók a csapatok a megkívántató pontossággal és gyorsasággal ; a vonatok száma akkor csak a szállítandó személyek és podgyász, a vízállomások száma, a szállító eszközök, milyenek a mozdonyok és kocsik tolatása és összeállításához, meg- és lerakásához szükséges helytől és időviszonyoktól függ. Valamennyi állomásnak távíróval összekötöttпек, tágasnak, számos berakodási tér s a vonatok összeállításához szükséges számú vágánynyal ellátottnak kell lennie; végre feszültség, hogy vízállomások, vizedények kellő számban s elegendő szénkészletek is kéznél legyenek; jól berendezett és észszerűen épült vasutaknál mindez meg is van, az orosz vasutaknál azonban nagyobbára hiányzanak e kellékek. Minél több katonaságot vehetnek föl az egyes vonatok, természetesen annál gyorsabban történhetik a szállítás; szem előtt tartva e körülményt. Francziaországban emeletes vasúti kocsikat alkalmaztak, az alsó osztályba 80, a felsőbe pedig 70 katona fér. Vonatját 20 kocsival számítva, 25 vonat elegendő 75 ezer emberrel szállítására, mely szállítás 1—2 napig tartana, mig most 8—10 napot is igénybe vesz. Ha a vasutak az elősorolt feltételeknek megfelelnek, háború esetén a legjobb szolgálatokat fogják tenni; hatalmas fegyver a törzskar kezében, ha a tisztek jártasak a vasúti szolgálatban. S hogy e jártasságot minél nagyobb mértékben megszerezhessék, már béke idején is beosztatnak egyes vasutakhoz, tanulmányozandók azok építését, forgalmát. Ezekből választatnak ki azután azok, kik a tábori vasúti csapatok alakításánál vezérszerepet játszanak s a polgári mérnökökkel és munkásokkal, kik mellé rendeltetnek, karöltve működnek a háború által fenyegetett országuk védelmében. A vasutak ezen nagy fontosságából következik, hogy míg az egyik fél a hasznot minél inkább kiaknázni igyekszik, másrészt meg azon van, hogy az ellent az előnyöktől megfoszsza s közlekedési eszközeit semmivé tegye. így nagy hibát követtek el a törökök akkor, midőn a Pruthon átvezető hidat, mely Románia északi részét a délitől elválasztja, a rajta végighúzódó vasúti sínekkel együtt szét nem robbantották, miáltal az oroszokat a Dunától úgyszólván elzárták volna, mert a mocsáros, posványos és a folytonos eső által feláztatott talajon vajmi nehezen s csak nagy áldozatok árán nyomulhattak volna előre. A vaspályát az ellenségre nézve használhatlanokká tehetni mozgó hadcsapatok, állandó erődítmények s a vasutak szétrombolása által, mely utóbbi szer azonban vajmi sokszor az illető fél saját érdekeinek is ártalmára lehet; az első mód sok pénzt s katonaságot igényel;állandó erődítményeket pedig csakis nagyfontosságú, könnyen védhető pontokon tanácsos alkalmazni. Egyike a legnehezebb s mégis a legfontosabb kérdéseknek, hogy mely vonalak s mely pontokon Rizzu effendi. Resad Tevfik effendi, Esszád bej. Dzsevad effendi, lapszerkesztő: Ráki bej. Hodzsa Mellemet effendi, Szulejmán külügyminiszteri titkár, tanár. ~r_ ■yv V » ' ‘292 Magyarország És a Nagyvilág. . ..LLUki-lUNMLillliilll.k-l ----Lilll 11Ш .* lHi.J i_L 19. Szám.