Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1877-05-13 / 19. szám

294 Hátható eszköz a pálya ártalmatlanná tételére, mi­után a lebontott föld- és sziklatömeg elhordása egyike a leghosszadalmasabb, időt rabló munkála­toknak. A töltések keresztültörése kézimunka vagy aknák által időt rabló s nem is igen hathatós szer, mivel a helyreállítása nem nagy nehézségbe ütkö­zik. Mocsáros, tócsás helyeken különben ennek is megvan a maga hatása. Mint már fenebb is emlí­tők, a mesterséges műveket, hacsak nem kényszerít a szükség, lehetőleg kímélni kell; fa és vashidak­­nál néha már csak a sínek eltávolítása is elegendő, kőhidak pedig már épittetések alkalmával is ellá­tandók robbantó aknákkal; a mint margitszigeti hidunkról is kering a titkos hir, hogy a középső oszlopban állítólag ily robbantó kamra van alkal­mazva, mely titok nagy pecsétes levélben a cs. k. közös hadügyministeriumban őriztetik. Ha vala­mely hidat robbantó kamra nélkül akarunk légbe röpíteni vagy pedig nincs már elegendő időnk, hogy a kamrát megtölthetnők, akkor a főbb oszlopokon erős puskaportöltéseket alkalmaz s gyújt meg az ember, különösen erős töltés szükségeltetik vala­mely vasszerkezetű híd szétrobbantására, mert a nélkül a pusztítás nem elegendő nagy. Saját közép­pontjuk körül forgatható hidaknál a hid tengelyét a folyam irányába hozzuk s a támpont alatt petár­dákat alkalmazunk, kisebb hidak elpusztítása több­nyire haszontalan s csak pénzt és időt rabló. A hidak és viaduktok szétrombolása különben a mai korban már nem oly nagy előny, mivel hely­reállításuk s óvatos használatuk ma már majdnem művészetté fejlődött. Francziaországban oszlopot, az úgynevezett Polignac-féle oszlopot szerkesztet­ték, mely 20 méter fesztávollal bir, a sínekkel együtt 25.000 kilogrammot nyom s hosszméterje csak 270 frankba kerül; ez oszlophíd 3 óra alatt felállít­ható. Az amerikai s az utolsó német-franczia há­borúban a vasúti hidak igen hamar helyreállit­­tattak. Egyike a leghathatósabb forgalmi akadályok­nak, a hosszú alagutak szétrombolása vagy járhat­­lanná tétele akkor, ha az ellenség kerülő által az alagutat ki nem kerülheti. Majdnem haszontalan, ha az alagutak torkolatait szétromboljuk, mivel ez az ácsok munkája segélyével csakhamar ismét hely­reállítható ; sokkal czélszerűbb eljárás azokat több részen keresztbe fektetett fákkal, melynek ágai összefonottak, kőhányások, felborított kocsik stb. által eltorlaszolni, vagy végre aknákon át, megbíz­ható emberek által bombákat dobatni az alant el­haladó vonatokra. A vasutak megvédése mozgó hadcsapatok­­ által, vagy a kellő helyen alkalmazott erődítmények segélyével történik. A védelmi eszközök közé soro­zandó főleg az ellenség által végbevitt megrongál­­tatások és károk helyreállítása, a járművek tata­rozása, mi végből nagyszámú személyzetre és tar­talék­anyagra van szükség. Sőt nagyon kívánatos, hogy egy tartalék­ vonat is minden perc­ben indu­lásra készen álljon. A pálya-erődítmények czélja, hogy a legfontosabb pontok biztosíttassanak. Ilye­nek vasúti csomópontok, pályakeresztezések, fonto­sabb s kiválóbb műépítmények, nagy mozdony­állomások, mozdony és kocsi tatarozási műhelyek, raktárak, szertárak stb. De ha már annyit beszéltünk a rombolásról és pusztításról, említsünk meg még egyet mást arról, amit a vasutak nem épen hadászati, hanem magán­­czélokra is tettek az 1870—71-iki hadjárat alkal­mával. Nemcsak a vasutakat s azok személyzetét, mely — mellesleg legyen mondva, — a francziák megveretése daczára derekasan megállta helyét, sőt sok alkalommal a németeken túltett, hanem a vasutak anyagát is értem. A párisi öt nagy vasut­­társulat ugyanis rendes viszonyok között is jármű­vei továbbítására 2500 lovat tart készletben. E lovak kocsijaikkal együtt a kormánynak önkényt felajánltatván, a város körülzárása alkalmával a­­ pályaudvarokon felhalmozott élelmi­szereket és árukat a városba szálliták, a nemzetőrség ruhá­zatát s fegyvereit kioszták, az élelmi­szereket az egyes külvárosokba vitték, a csapatoknak puska­port, a sütőknek lisztet hoztak, a sebesülteket a harc­térről az ápoldák és kórházakba szállították,­­ a tüzérségnél, a szekerészetnél szolgálatban áll­tak stb. A pályaudvarokon, még pedig nemcsak ma­gában Párisban,­­ a sebesültek számára ápoló­­helyek rendeztettek be, melyekhez a pénzt nagy­részt a vasuttársulatok szolgáltatták s melyekben a társulati orvosok nyújtottak segédkezést. Páris­­­­ban két pályaudvart műhelyekké alakítottak át, melyekben a léggömböket készítették; azonkivül a vasutak műhelyeiben puskák, kardok, hüvelyek,­­ vaságyak, bronzágyuk és golyók készültek s javit­­­ tattak, mozdonyok és lövés ellen biztositott vasúti kocsik alakíttattak át; a különféle pályaudvaro­kon továbbá malmok állíttattak fel s ezek mozgató erői gyanánt a mozdonyok használtattak fel. Ösz­­­­szesen 152 ily malom működött majd 3 hónapig.­­ így tehát Francziaországban is megállták helyü­ket a vasutak derekasan. De nem is szükséges, hogy a vasutaknak ma­­gánczélokra való hasznos működéséről meggyőző­dést szerzendők, messze Német- Franczia- vagy épen Oroszországba menjünk, mikor itthon oly könnyen meggyőződhetünk róla; persze, van Buda­pesten elég ember, ki még el nem jutott oda, az osztrák államvasút pályaudvara mentén fekvő »kis szövetség« és »nagy erdősor« utczákba, melyek közelében pedig egy csinos alagút vezet el a pálya­udvar alatt, mert ha a fáradságot nem kímélik, bizonyosan feltűnt volna nekik két-három, sőt több házikó és ezek jobb- és baloldalán, mintha a há­­­­zikó szárnyépületeit képeznék, hat, nyolc, sőt több vagyon, sorban állva, hogy az ember azt hi­szi, valami műhelybe került, pedig kandikáljunk be egy ily vaggon ablakán vagy ajtaján s azt lát­juk, hogy falai ki vannak meszelve, a kocsi be van bútorozva, néhol még függönyök is vannak az ab-­­­lak előtt, igen ám — mert ez bérbeadott házikó, mely egy-egy szegény munkás családnak lakhelye s melyért a tulajdonos a magas államnak bizony egy fillér adót sem fizet. Különben most sajnálom­­ is, hogy kifecsegtem titkukat, mert egyszeriben ott terem majd az adóexecutió. • Wachtel Károly: Magyarország és a Nagyvilág. . Л4Л!.. лимитный I.) Ili Ж.Ц. Budapest török vendégei. (Arczképekkel a 292—293. lapokon.) S­okáig felejthetetlen emléküek lesznek a közö­tt­­ebb múlt napok melyeket a Konstantinápoly­ból hozzánk látogatóba jött török vendégek fővá­rosunkban töltöttek. A nemzeti közérzület hatalmas manifesztacziójára adtak alkalmat a közöttünk idő­zött törökök, kik nemcsak a magyar vendégszere­tet, hanem a jelen válságos bonyodalmak közepette a magyar nemzet hangulata felől is félremagyaráz­­hatatlan bizonyságot nyertek. Az ünnepélyekről, melyek török vendégeink tiszteletére Budapesten rendeztettek, már lapunk múlt számában részletesen megemlékeztünk, most arczképüket mutatjuk be. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy bár a napi sajtó és a nagy­közönség mindvégig szofták látogatását emlegette, vendé­geink között tulajdonképen egyetlen szofta sem volt. »Szofta« szorosan véve hittani hallgatót je­lent, ilyen pedig egy sem volt Budapesten. Vendé­geink részben tisztes öreg férfiak, kitűnő állású hivatalnokok voltak, más részben tanulók ugyan, de a »mektebi-szultani« czímű császári politechni­kum növendékei. — Ezt előre bocsátva, a lapokban megjelent közlemények nyomán a következőket mondhatjuk el vendégeinkről: Seik Szulejman effendi a középázsiai klastro­­mok és humánus intézetek fő­apátja. Igen szereti nyelvismereteit emlegetni s ruháját változtatni. Köpenye van legalább húsz darab, egyik szebb és drágább a másiknál, minden kimenetnél mást vesz magára. Egyik nehéz l­laszin bársony, áttörve arany­nyal, a másik rózsaszín virágos díszítéssel, a har­madik sárga teveszőr, arannyal kivarrva és így tovább. Körülbelől 58 éves, a dsagataj nyelvet (anyanyelvét) mindenkinek ajánlja. A költői kifeje­zéseket szereti. Az írók és művészek társaságában bemutatják neki a nemzeti színház egyik elsőrendű tagját; nevének hallására azonnal kész a szójáték a Felek (ég) és annak fia között. Midőn aztán a művész nejét is bemutatták, így szólt: »Ha ön az ég, neje az égnek holdja.« (Ez a legszebb bók a keletieknél.) Bemutatják egyik költőnket és nejét, mire az öreg ur igy szól a költőhöz: »Ön minden­esetre kitűnő költő, mert van angyala, a ki lel­kesíti.« Hodja Mehemmed effendi Bagdad mellett szü­letett s itt tanult. A hatvanas években az összes konstantinápolyi könyvtárak rendezését s lajstro­mozását végezte el. Most a híres Jeni Dsami med­­reszében tanár. Huszni bej 48 éves, szépképzettségű s gyakor­lati irányú férfi. Adrianápolyi képviselő. Mehemmed Mukhlász effendi a galata­szeráji lyceum (Mektebi szultáni) aligazgatója. Ő volt a konstantinápolyi magyar küldöttség egyik »gaz­dája«. Született Kasztamuniban 1837-ben. Isztam­­bulban az orvosegyetemen a sebészetet tanulmá­nyozta, s az akkor kitört orosz háborúban a rume­­liai hadseregnek tartalékosai sorában a hatodik ezrednek harmadik zászlóaljában mint orvos-sebész a szebasztopoli és kurdisztáni ütközetekben részt vett. A háború után a rendőr-minisztériumban nyert fősebészi állást. 10 év után lépett ki a kato­naságból és ekkor Krétában az iszfakiai szand­­sákban mint a kerületi gyűlés tagja nyert alkal­mazást. Nyolcz évi itteni működése után a »Mek­tebi Szultáni« nevű lyceum aligazgatója lett. Egyike a legigyekvőbb és a művelődés iránt legin­kább érdeklődő férfiaknak. Haladásunkat látva egyik-másik téren, elkomorulva mélyedt magába. Különben pessimista s a török nemzet haladásában nem sokat bízik. Ahmed Fazil effendi a legrokonszenvesebb alakok egyike, csendes hallgatag ifjú, de igen fel­világosodott pap. Talán ez lehet oka, hogy habár kezdetben ő látszott szónok lenni, később elnémult. Született 1850-ben Antakia városában, s ott tanul­ván, később Aleppóba ment s ott török jogot ta­nult. Istambulban telepedvén meg, a katonai kö­zéptanodában az arab nyelv tanárává neveztetett ki, s most itt van alkalmazva. Tanít továbbá a »Mektebi Szultáni« nevű egyetemen török magán­jogot. Fazil effendinek irodalmi működése is van, egy pár csinos költeményét fel is olvasta, V. Mu­rad zultánt trónraléptekor egy szép költemény­nyel üdvözölte, s rá nemsokára a molláhk közé föl­vétetett. Abdul Baki beja hires Szam­i vezír basa fia, született 1853-ban Yiddinben, mikor is atyja a viddini vilajet kormányzója volt. A »mahruszei aklam« nevű hivatalnok­képző iskolában végzett tanulmányai után előbb az igazságügyi miniszté­riumban, majd a külügy­minisztériumban nyert al­kalmazást, hol jelenleg is működik. Csendes és elegáns magatartású, kissé akadozó beszédű fiatal­ember. Mehemmed Tevik effendi (Szegeden névjegyét hibásan nyomták Terüknek s ezért igen boszan­­ i.i I..... Ilin I I Ilii 19. Szám.

Next