Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-05-13 / 19. szám
294 Hátható eszköz a pálya ártalmatlanná tételére, miután a lebontott föld- és sziklatömeg elhordása egyike a leghosszadalmasabb, időt rabló munkálatoknak. A töltések keresztültörése kézimunka vagy aknák által időt rabló s nem is igen hathatós szer, mivel a helyreállítása nem nagy nehézségbe ütközik. Mocsáros, tócsás helyeken különben ennek is megvan a maga hatása. Mint már fenebb is említők, a mesterséges műveket, hacsak nem kényszerít a szükség, lehetőleg kímélni kell; fa és vashidaknál néha már csak a sínek eltávolítása is elegendő, kőhidak pedig már épittetések alkalmával is ellátandók robbantó aknákkal; a mint margitszigeti hidunkról is kering a titkos hir, hogy a középső oszlopban állítólag ily robbantó kamra van alkalmazva, mely titok nagy pecsétes levélben a cs. k. közös hadügyministeriumban őriztetik. Ha valamely hidat robbantó kamra nélkül akarunk légbe röpíteni vagy pedig nincs már elegendő időnk, hogy a kamrát megtölthetnők, akkor a főbb oszlopokon erős puskaportöltéseket alkalmaz s gyújt meg az ember, különösen erős töltés szükségeltetik valamely vasszerkezetű híd szétrobbantására, mert a nélkül a pusztítás nem elegendő nagy. Saját középpontjuk körül forgatható hidaknál a hid tengelyét a folyam irányába hozzuk s a támpont alatt petárdákat alkalmazunk, kisebb hidak elpusztítása többnyire haszontalan s csak pénzt és időt rabló. A hidak és viaduktok szétrombolása különben a mai korban már nem oly nagy előny, mivel helyreállításuk s óvatos használatuk ma már majdnem művészetté fejlődött. Francziaországban oszlopot, az úgynevezett Polignac-féle oszlopot szerkesztették, mely 20 méter fesztávollal bir, a sínekkel együtt 25.000 kilogrammot nyom s hosszméterje csak 270 frankba kerül; ez oszlophíd 3 óra alatt felállítható. Az amerikai s az utolsó német-franczia háborúban a vasúti hidak igen hamar helyreállittattak. Egyike a leghathatósabb forgalmi akadályoknak, a hosszú alagutak szétrombolása vagy járhatlanná tétele akkor, ha az ellenség kerülő által az alagutat ki nem kerülheti. Majdnem haszontalan, ha az alagutak torkolatait szétromboljuk, mivel ez az ácsok munkája segélyével csakhamar ismét helyreállítható ; sokkal czélszerűbb eljárás azokat több részen keresztbe fektetett fákkal, melynek ágai összefonottak, kőhányások, felborított kocsik stb. által eltorlaszolni, vagy végre aknákon át, megbízható emberek által bombákat dobatni az alant elhaladó vonatokra. A vasutak megvédése mozgó hadcsapatok által, vagy a kellő helyen alkalmazott erődítmények segélyével történik. A védelmi eszközök közé sorozandó főleg az ellenség által végbevitt megrongáltatások és károk helyreállítása, a járművek tatarozása, mi végből nagyszámú személyzetre és tartalékanyagra van szükség. Sőt nagyon kívánatos, hogy egy tartalék vonat is minden percben indulásra készen álljon. A pálya-erődítmények czélja, hogy a legfontosabb pontok biztosíttassanak. Ilyenek vasúti csomópontok, pályakeresztezések, fontosabb s kiválóbb műépítmények, nagy mozdonyállomások, mozdony és kocsi tatarozási műhelyek, raktárak, szertárak stb. De ha már annyit beszéltünk a rombolásról és pusztításról, említsünk meg még egyet mást arról, amit a vasutak nem épen hadászati, hanem magánczélokra is tettek az 1870—71-iki hadjárat alkalmával. Nemcsak a vasutakat s azok személyzetét, mely — mellesleg legyen mondva, — a francziák megveretése daczára derekasan megállta helyét, sőt sok alkalommal a németeken túltett, hanem a vasutak anyagát is értem. A párisi öt nagy vasuttársulat ugyanis rendes viszonyok között is járművei továbbítására 2500 lovat tart készletben. E lovak kocsijaikkal együtt a kormánynak önkényt felajánltatván, a város körülzárása alkalmával a pályaudvarokon felhalmozott élelmiszereket és árukat a városba szálliták, a nemzetőrség ruházatát s fegyvereit kioszták, az élelmiszereket az egyes külvárosokba vitték, a csapatoknak puskaport, a sütőknek lisztet hoztak, a sebesülteket a harctérről az ápoldák és kórházakba szállították, a tüzérségnél, a szekerészetnél szolgálatban álltak stb. A pályaudvarokon, még pedig nemcsak magában Párisban, a sebesültek számára ápolóhelyek rendeztettek be, melyekhez a pénzt nagyrészt a vasuttársulatok szolgáltatták s melyekben a társulati orvosok nyújtottak segédkezést. Párisban két pályaudvart műhelyekké alakítottak át, melyekben a léggömböket készítették; azonkivül a vasutak műhelyeiben puskák, kardok, hüvelyek, vaságyak, bronzágyuk és golyók készültek s javit tattak, mozdonyok és lövés ellen biztositott vasúti kocsik alakíttattak át; a különféle pályaudvarokon továbbá malmok állíttattak fel s ezek mozgató erői gyanánt a mozdonyok használtattak fel. Öszszesen 152 ily malom működött majd 3 hónapig. így tehát Francziaországban is megállták helyüket a vasutak derekasan. De nem is szükséges, hogy a vasutaknak magánczélokra való hasznos működéséről meggyőződést szerzendők, messze Német- Franczia- vagy épen Oroszországba menjünk, mikor itthon oly könnyen meggyőződhetünk róla; persze, van Budapesten elég ember, ki még el nem jutott oda, az osztrák államvasút pályaudvara mentén fekvő »kis szövetség« és »nagy erdősor« utczákba, melyek közelében pedig egy csinos alagút vezet el a pályaudvar alatt, mert ha a fáradságot nem kímélik, bizonyosan feltűnt volna nekik két-három, sőt több házikó és ezek jobb- és baloldalán, mintha a házikó szárnyépületeit képeznék, hat, nyolc, sőt több vagyon, sorban állva, hogy az ember azt hiszi, valami műhelybe került, pedig kandikáljunk be egy ily vaggon ablakán vagy ajtaján s azt látjuk, hogy falai ki vannak meszelve, a kocsi be van bútorozva, néhol még függönyök is vannak az ab-lak előtt, igen ám — mert ez bérbeadott házikó, mely egy-egy szegény munkás családnak lakhelye s melyért a tulajdonos a magas államnak bizony egy fillér adót sem fizet. Különben most sajnálom is, hogy kifecsegtem titkukat, mert egyszeriben ott terem majd az adóexecutió. • Wachtel Károly: Magyarország és a Nagyvilág. . Л4Л!.. лимитный I.) Ili Ж.Ц. Budapest török vendégei. (Arczképekkel a 292—293. lapokon.) Sokáig felejthetetlen emléküek lesznek a közöttebb múlt napok melyeket a Konstantinápolyból hozzánk látogatóba jött török vendégek fővárosunkban töltöttek. A nemzeti közérzület hatalmas manifesztacziójára adtak alkalmat a közöttünk időzött törökök, kik nemcsak a magyar vendégszeretet, hanem a jelen válságos bonyodalmak közepette a magyar nemzet hangulata felől is félremagyarázhatatlan bizonyságot nyertek. Az ünnepélyekről, melyek török vendégeink tiszteletére Budapesten rendeztettek, már lapunk múlt számában részletesen megemlékeztünk, most arczképüket mutatjuk be. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár a napi sajtó és a nagyközönség mindvégig szofták látogatását emlegette, vendégeink között tulajdonképen egyetlen szofta sem volt. »Szofta« szorosan véve hittani hallgatót jelent, ilyen pedig egy sem volt Budapesten. Vendégeink részben tisztes öreg férfiak, kitűnő állású hivatalnokok voltak, más részben tanulók ugyan, de a »mektebi-szultani« czímű császári politechnikum növendékei. — Ezt előre bocsátva, a lapokban megjelent közlemények nyomán a következőket mondhatjuk el vendégeinkről: Seik Szulejman effendi a középázsiai klastromok és humánus intézetek főapátja. Igen szereti nyelvismereteit emlegetni s ruháját változtatni. Köpenye van legalább húsz darab, egyik szebb és drágább a másiknál, minden kimenetnél mást vesz magára. Egyik nehéz llaszin bársony, áttörve aranynyal, a másik rózsaszín virágos díszítéssel, a harmadik sárga teveszőr, arannyal kivarrva és így tovább. Körülbelől 58 éves, a dsagataj nyelvet (anyanyelvét) mindenkinek ajánlja. A költői kifejezéseket szereti. Az írók és művészek társaságában bemutatják neki a nemzeti színház egyik elsőrendű tagját; nevének hallására azonnal kész a szójáték a Felek (ég) és annak fia között. Midőn aztán a művész nejét is bemutatták, így szólt: »Ha ön az ég, neje az égnek holdja.« (Ez a legszebb bók a keletieknél.) Bemutatják egyik költőnket és nejét, mire az öreg ur igy szól a költőhöz: »Ön mindenesetre kitűnő költő, mert van angyala, a ki lelkesíti.« Hodja Mehemmed effendi Bagdad mellett született s itt tanult. A hatvanas években az összes konstantinápolyi könyvtárak rendezését s lajstromozását végezte el. Most a híres Jeni Dsami medreszében tanár. Huszni bej 48 éves, szépképzettségű s gyakorlati irányú férfi. Adrianápolyi képviselő. Mehemmed Mukhlász effendi a galataszeráji lyceum (Mektebi szultáni) aligazgatója. Ő volt a konstantinápolyi magyar küldöttség egyik »gazdája«. Született Kasztamuniban 1837-ben. Isztambulban az orvosegyetemen a sebészetet tanulmányozta, s az akkor kitört orosz háborúban a rumeliai hadseregnek tartalékosai sorában a hatodik ezrednek harmadik zászlóaljában mint orvos-sebész a szebasztopoli és kurdisztáni ütközetekben részt vett. A háború után a rendőr-minisztériumban nyert fősebészi állást. 10 év után lépett ki a katonaságból és ekkor Krétában az iszfakiai szandsákban mint a kerületi gyűlés tagja nyert alkalmazást. Nyolcz évi itteni működése után a »Mektebi Szultáni« nevű lyceum aligazgatója lett. Egyike a legigyekvőbb és a művelődés iránt leginkább érdeklődő férfiaknak. Haladásunkat látva egyik-másik téren, elkomorulva mélyedt magába. Különben pessimista s a török nemzet haladásában nem sokat bízik. Ahmed Fazil effendi a legrokonszenvesebb alakok egyike, csendes hallgatag ifjú, de igen felvilágosodott pap. Talán ez lehet oka, hogy habár kezdetben ő látszott szónok lenni, később elnémult. Született 1850-ben Antakia városában, s ott tanulván, később Aleppóba ment s ott török jogot tanult. Istambulban telepedvén meg, a katonai középtanodában az arab nyelv tanárává neveztetett ki, s most itt van alkalmazva. Tanít továbbá a »Mektebi Szultáni« nevű egyetemen török magánjogot. Fazil effendinek irodalmi működése is van, egy pár csinos költeményét fel is olvasta, V. Murad zultánt trónraléptekor egy szép költeménynyel üdvözölte, s rá nemsokára a molláhk közé fölvétetett. Abdul Baki beja hires Szami vezír basa fia, született 1853-ban Yiddinben, mikor is atyja a viddini vilajet kormányzója volt. A »mahruszei aklam« nevű hivatalnokképző iskolában végzett tanulmányai után előbb az igazságügyi minisztériumban, majd a külügyminisztériumban nyert alkalmazást, hol jelenleg is működik. Csendes és elegáns magatartású, kissé akadozó beszédű fiatalember. Mehemmed Tevik effendi (Szegeden névjegyét hibásan nyomták Terüknek s ezért igen boszan i.i I..... Ilin I I Ilii 19. Szám.