Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM, 1878. 36. SZÁM. BUDAPEST, SZEPTEMBER 8. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. Boszniából. Gr. Szapáry László altábornagy. — Az első lobogó kitűzése boszniai földön. — (Képpel az 564—565. lapokon.) e soraink az olvasó elé jutnak, már talán megkezdődött a boszniai harczok második és döntő sorozata, melyben had­seregünk roppant tulsulylyal fog föllépni, hogy egyszerre minden ponton letiporja a mohamedá­nok lázadását és kiköszörülje a csorbát, mely a balszárnyon, gr. Szapáry hadosztályának Dolna- Tuzla felé kezdett, de nem sikerült expeditiójában érte. Mialatt b. Philippovics a Bosna völgyében, Württemberg hg. a Verbasz mentén, Jovanovics tbk. pedig Mostar felé aránylag eléggé gyorsan előnyomultak, gr. Szapáry, kinek föladata volt a Drina melletti határ­részeket okkupálni, csakha­mar túlnyomó erőre bukkant. Boszniának e része, az úgynevezett Posavina, régtől fogva mint a leg­­harcziasabb vidék volt hires; ezt bebizonyították az itteni bégek a legutóbbi szerb háború idején is, amidőn a szerb hadsereg nem birt Bjelinán túl előnyomulni. Hogy azonban oly ellenállást bírja­nak kifejteni, minővel gr. Szapáry hadosztálya találkozott, arra, úgy látszik, vezérkarunk nem számított s és ezért aránylag nagyon is kevés had­erővel indította útnak gr. Szapáry altábornagyot Dolna-Tuzla és Zvornik felé. A fölkelők pedig épen e tájra igen nagy számmal gyülekeztek más­felől is, azon szándékkal, hogy I. Philippovics had­testét messzire bebocsátván, háta mögött az összeköttetést elvágják. A harczokról, melyeket gr. Szapáry vívott, most már részletes tudósításaink vannak s tudjuk, hogy az alig 8.000 főnyi kis sereg valóban hősi vitézséggel küzdött háromszoros túlerővel szemben mindaddig, mig végre élelme és lőszere kifogyott és vissza kellett vonulnia. E visszavonulás azonban a legszebb haditettek egyike volt. Éjjel-nappal sza­kadatlanul nyugtalanítva a túlnyomó erejű ellen­ségtől, ellen-szomjan, kimerülten, a hős kis sereg teljes rendben érkezett Dobojba, magával hozta összes betegeit, összes ágyúit, melyeket sok helyen maga a katonaság vont az ingoványos után s a katonai szakkörök ma már nem haboznak kimon­dani, hogy amit gr. Szapáry tett, az nagyobb elis­merést érdemel, mint némely más tábornoknak könnyű szerrel aratott diadala. És két hétig Do­­bojban gr. Szapáry az ő megfogyott, kimerült csa­patával rendületlenül feltartóztatta a fölkelők tömegét, megmentette az okkupáló sereg zömének összeköttetési vonalát. Legfelsőbb helyen méltá­nyolták is érdemeit s ő felsége a derék magyar tábornokot a múlt héten hadtestparancsnokká ne­vezte ki. Gr. Szapáry László, kinek arczképét e soraink mellett bemutatjuk, 1831. nov. 22-én szü­letett, tehát még nem egészen 47 éves. Sok éven át (1855-től 1862-ig) a király szárnysegéde volt, azután az 1. önkéntes (jászkun) huszárezred pa­rancsnoka, mely ezredből később a 13. huszárezred alakíttatott. E minőségében 1866-ban Olaszország­ban Cialdini tábornok előnyomulásának ügyes ma­­nővíírozás által való feltartóztatásával fontos szol­gálatot tett, anélkül, hogy veszteséget szenvedett volna. A 13. huszárezred ama kevés csapathadtes­tek közé tartozott 1866-ban, melyek sem halottak- Gr. SZAPÁRY LÁSZLÓ altábornagy.

Next