Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1880-02-15 / 7. szám
У '■ ■ '■ / . -• - . ■- . ■. ■.. -.... Budapest, 1880. február 15. XVII. évfolyam Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. VÁNDORLÁS KÖZBEN. Visszaemlékezések. — Irta Csepreghy Ferencz. * — Vi.ágot látni csak a gazdag embernek, meg a szegény vándorló legényeknek áll módjában. Az emlékezetes 1866. tavaszán, mikor már mind keményebb szelek fujdogáltak Berlin felől az osztrák fővárosra, elhatároztuk Palkó barátommal, hogy Bécset odahagyva Münchenbe megyünk. Holmimat rendbe szedve, nyugtalanul várakoztam Palkó barátomra, s amily sebesen közelgett a gőzhajó indulási ideje, épen oly lassan sietett Palkó barátom a megjelenéssel, s már boszosan jártam volna fel s alá, ha hónapos szobám kicsi volta, meg a közepére állított bőrönd az efféle fényűzést megengedi. Végre! Léptek. S egy ismert torok hangjai emelkedtek hozzám a harmadik emeletre. Totós asszonynak, totós a lánya; Hej kacskaringós stb. Ez Palkó! Sietek az ajtót kinyitni. A nóta megszűnt, de Palkót nem látom. Lemegyek a második emeletre. — Palkó! Palkó te! Egy hang sem felel. Lementem az első emeletre, hát az én kedves Palkó barátom ott udvarol a gazdasszony szakácsnéjának, ki épen a reggeli tejért indult lefelé. — Palkó! Megvesztél ? Bizony itt hagy a hajó. — Pajtás! az az ő kára, ha itt hagy. * Midőn e czikket sajtó alá adtuk, íróját épen akkor szólította ki a halál, irodalmunknak nagy kárára, az élők sorából. — Ne bomoly Palkó, mert biz’ isten itt hagylak és utazom magam. — Megyek már ne, hiszen látod, hogy megyek, mondja Palkó, hanem még hamarosan megigértette a tejszínért delegált nimphával, hogy szombat estre fölöltözve várja meg a kapuban, ő pedig majd komfortábobival jön érte, és kiviszi tánczra a »náje Veltba.« (Márhogy a bécsibe.) — A szakácsné kövér szempilláitól kitelhető bájos pillantásokat vet Palkóra. — Aber gevisz, herr ungár! Palkó épen szivére akarta tenni kezét, én meg Palkó gallérjára az én kezemet, mikor a gazdaszszony kidugta reggeli főkötőjét az ajtón. — Lizi! Lizi! Ez fordított a dolgon. Lizi egy pördülettel túl akarja magát tenni afejkötő látkörén, (mert szemek is voltak a főkötő alatt - de milyen szemek!) hanem a szerencsétlen olyan szépen odavágta lódultában a tejes ibriket CSEPREGHY FERENCZ.