Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 3. szám
A kisgrafika a képzőművészetek kamarazenéje. A kisgrafikán belül az ex libris: vonósnégyes. Vagyis a legkevesebb eszközzel dolgozó, legpuritánabb — a hallgató, illetve a néző részéről a legnagyobb kultúrát megkövetelő műfaj. Nem lehet tanulatlanul, egyszeri hatásra, „kapásból” hívéül szegődni. De éppen, mert annyira igényes műfaj, alkalmas a szép utáni vágy felkeltésére idehaza — képzőművészetünk reprezentálására külföldön. (A Tátrai vonósnégyes több sikert szerzett a magyar muzsikának, mint sok nagyzenekar.) E közkeletűvé vált latin kifejezés: ex libris szó szerint annyit jelent, mint „könyvekből”. Vagyis könyvtulajdon-jelző. Beragasztjuk könyveink fedelének belsejére. A gyűjtő azonban nemcsek beragasztandó lapnak tekinti, hanem önálló művészi terméknek és csereanyagnak. A magyar ex librisek őse Mátyás király könyvtárából való. Az akkori szokás szerint magára a kötésre nyorták a könyv tulajdonosának nevét, vagy jelét. Kutatóink ismernek egy-egy pozsonyi, illetve nagyszebeni polgár részére 1540-ben és 1550-ben készült ex librist. A XVII. századból fennmaradt a debreceni rézmetsző diákok néhány munkája. A XVIII. század legszebb magyar ex librise Köleséry Sámuel erdélyi orvos lapja, saját könyvtárának képével. Az ex libris művészete világszerte a századforduló idején bontakozott ki. 1890-ben alakult meg a világ első ex libris egyesülete Angliában, ezt követte 1891-ben a német, 1894-ben a francia, 1897-ben az észak-amerikai, 1901-ben az osztrák ex libris egyesület megalakulása. Magyarországon az első ex libris-kiállítás 1903-ban nyílt meg, az első önálló magyar cserelistát pedig 1922-ben Szegeden adták ki. Az 1909—1923 között működött ,,Szent Györsy Céh” foglalkozott ugyan ex librissel, de hazánkban az első ex libris-gyűjtő egyesület csak 1939-b°ii alakult meg. (Budapesten a „Magyar Ex librisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete”, utána 1935-ben alakult a debreceni, „Ajtósi-Dürer Céh”, amely 1945-ig állott fenn. Ezek kiállításokat rendeztek, folyóiratokat adtak ki, élénk kapcsolatot tartottak fenn a világ gyűjtőivel.) A felszabadulás után a magyar könyvkultúra páratlan fejlődésnek indult. Kiadott könyveink mennyisége a megelőző évekének többszörösére emelkedett, a könografika munkáiba egyre több kiváló művészünk kapcsolódott bele. Ennek ellenére ex libris-kultúránk új virágzása jó néhány évet váratott magára. Azokkal a tömegekkel, amelyek 1945 után politikailag, gazdaságilag, szellemileg felszabadultak, előbb magát a könyvet kellett megkedveltetni; az ex libris, mint a könyvszeretet járuléka, nem válhatott a most olvasni kezdő munkás- és parasztrétegek előtt azonnal népszerűvé. Csak 1959- ben alakult meg ismét a szakegyesület, a Kisgrafika Barátok Köre. Nemzetközi tekintélyt vívott ki magának grafikusaink művészete által. Grafikusaink ugyanis számos nemzetközi kiállításon nyertek díjat, ex libris lapjaik világszerte keresettek. A Kisgrafika Barátok Körének ma csupán 250 tagja van. Közülük mintegy 30 művész, a többi gyűjtő. A gyűjtők között egyetemi tanártól bányászig mindenféle foglalkozási ág képviselve van, aránylag sok a diák. A dorogi „Ki mit gyűjt” klub sok tagja átlépett ebbe az egyesületbe, ahol ex libris gyűjtési érdeklődését jobban ki tudja elégíteni. A tagok az egyesület nagy értékű mappáit kapják tagdíjuk fejében. Havonta tartanak klubnapot. Ezeken cserélnek, vetítettképes előadásokat tartanak. A legnagyobb magyar ex librisgyűjtemény Soó Rezsőnek, a növényrendszertan professzorának birtokában van: mintegy 80 000 darab. (Soó professzor ismert filatelista is.) Nemrégen hunyt el a magyar ex libriskultúra egyik legkiválóbb szakembere, dr. Arady Kálmán főorvos; 50 000 darabból álló gyűjteményét családja őrzi. Galambos Ferenc és Réthy István tisztviselő mintegy 20— 20 ezer válogatott darabból álló gyűjteménye következik ezután. A Széchényi Könyvtárnak és az Iparművészeti Múzeumnak is van szép gyűjteménye, de ezek a nyilvánosság számára nehezen hozzáférhetőek. Galambos Ferenc és Réthy István egyébként ex libris-kultúránk leglelkesebb agitátorai. Mindketten igen sokat cserélnek külföldi gyűjtőkkel. (Hadd említsük meg, hogy Galambos Ferenc kétszobás lakásában az ex libris-gyűjteményen kívül 17 000 könyv, több száz plakett, rengeteg régi metszet, porcelán is van. (Valóágos kis múzeum!) Az ex libris-csere (amely önkéntelenül is párosul a bélyeggyűjtéssel, hiszen például Soó professzor az egyik legnagyobb magyarországi bélyeggyűjtemény tulajdonosa is — Magyarország 1965(2. szám — rabul ejti azt, aki beleharap. A csere alapja természetesen a saját ex libris. Ennek megszerzése soha olyan olcsó nem volt, mint manapság.A klubba tömörült fiatal művészek ugyanis a műfaj népszerűsítése érdekében vállalták, hogy új gyűjtők számára 50 forintért készítenek egy dúcot vagy lemezt; ezekről a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat Bartók Béla út 15. alatti részlege ugyancsak 50 forintért készít 500 példányt. Neves művészek átlag 200 forintért készítenek fametszetet, 300-ért rézmetszetet. Ma már ezek a nemes technikai eljárások a divatosak. Gyakori technika még a linóleummetszet és legújabban az alumínium- és plasztikmetszet is. Közbevetőleg: legutóbb, a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmából Egy kongresszus Budapesten Céhek és klubok 80000 ex libris megállapíthattuk, hogy a magyar nyomdaipar köszöntőlap termékeit a külföldi karácsonyi-újévi lapokkal összehasonlítva nincs okunk dicsekvésre. Az ex libris-gyűjtés hivatalos nemzetközi fóruma a kétévenként megrendezésre kerülő kongresszus. A X. kongresszust 1964-ben tartották Krakkóban, 1966-ban Hamburg lesz a kongresszus színhelye, az 1968-as XII. kongresszusé pedig Budapest. Addig talán a magyar gyűjtés, és főként a magyar ex libris művészet még inkább felvirágzik, s felvetődik a gondolat, vajon kiterjedt könyvtárhálózatunk milliós tömegeket kiszolgáló könyvtáregységei ne csináltassanak-e jellegüknek és céljaiknak megfelelő ex libriseket? szenthó Dénes I Képzőművészet A grafika vonósnégyese CHRAPE A PÁRKÁK A KÖNYVCIMKÉN Őse, Mátyás király könyvtárából való MAGYARORSZÁG 1965/3 M'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiniiiiiiiitBÖNGÉSZŐ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiis Elégedetten kell leszögezni: a marxista magyar történetírás művelői történelmünk egyre több időszakát dolgozzák fel a szélesebb olvasóközönség által is haszonnal forgatható, érdekes és vonzó stílusban megírott művekben. A magyar közelmúlt eseményei közül az első és a második világháború történetének gondos marxista feldolgozása azért is fontos, mert még élnek — és néha, éppen mert a nacionalizmus nem mindig ügyetlen torzításai és ferdítései nemzedékek múlva is hathatnak — a hamis értékelések, az egykori magyar uralkodóosztályok tetteit megszépítő hazugságokba burkoló legendák. Ezért az örömbe bizonyos zavar vegyül, ha arra gondolunk, hogy az első világháborúról megjelent legújabb művet 3700, a második világháború egyik elhatározó szakaszáról írott új kötetet ezerhétszáz (!) példányban adták ki. Vajon így például csak a könyvtárak mindegyike hozzájut majd egy-egy példányhoz? „A VÉR ÉS A VAS NYELVÉN...” Az első világháború magyar világáról írott első, viszonylag teljes és rendszeres marxista könyv egyik legkomolyabb érdeme, hogy levéltári anyag, korabeli sajtó és memoárirodalom tégláiból építi fel a művet; ez segít abban, hogy világosan lássuk, milyen látványos összjáték folyt például a szarajevói merénylet után a háborút akaró, de taktikai okokból azt későbbre tervező Tisza István és úri ellenzéke között. S nemcsak megmutatja, meg is magyarázza, miként s miért változott a szociáldemokrácia hangja. (Népszava 1914. július 22.: „...vegyék számba, hogy a magyar proletárság is fogja tudni, hogy mit kell cselekednie, ha rászabadítják a háború fúriáit.” Ugyancsak a Népszava, augusztus 31-én: „Ágyúk dörgése... a vér és vas nyelvén próbálják meg ezekben a napokban végrehajtani az egész európai demokrácia régi, évtized Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Gondolat, 1964. 29.50 Ft. 1 Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája 19391—1941. Akadémiai Kiadó, 1964 . 60.— Ft. des politikai végrendeletét, az orosz cárizmus megtörését és széttiprását... Jobb ügyért... nem folyt nemes és drága vér. ..”) Lelkiismeretes, alapos munka Galántai Józsefé; számos érdeméből emeljünk ki egyet: ha röviden is, de határozottan és nyíltan vet fel műve utószavában oly izgalmas és ritkán tárgyalt kérdést is, mint a trianoni béke — mindkét fél részéről az imperialista háború imperialista békével való lezárása — bonyolult problematikáját. „LEGEGYSZERŰBB MEGOLDÁS... A PUFF” Teleki László drámáját, „A Kegyenc”-et adták a Nemzetiben. A szünetben beszélgetett gróf Teleki Pál és Hóman Bálint. Az utóbbi feljegyezte naplójába, mit mondott Teleki: „Tudod, lelkiismereti konfliktusok esetén legegyszerűbb megoldás (itt halántékához emelte kezét) a puff.” Dátumot nem jelöl Juhász Gyula izgalmasan érdekes műve, amelynek e színházi beszélgetés persze csak lap alján, jegyzetben közölt négy sora —, de a közlés ténye illusztrálja, minő gazdag és sokoldalú adatanyag segített teljes képet adni a horthysta Magyarország története két keserves esztendejéről. Még élnek százezrek, akik felnőtt korban vagy eszmélő ifjú fejjel hallották sajtó és rádió maszlagait a második bécsi döntés „országgyarapító”, a valóságban az országot a pusztulásba taszító időszakáról, s a cinikus hazugságokat akkor, amikor az országot a háborúba lökték urai. (A mű egyik legérdekesebb része Teleki szerepének tömörségében is megragadó elemzése: miként volt törvényszerű, hogy ez a szüntelenül a magyar nemzeti érdekeket emlegető politikus képtelenné váljon osztályérdekei helyett a nemzeti érdekeket képviselni akkor, amikor ez élet-halál kérdésévé lett. A lelkibeteg mozdulata a revolver után egyúttal a grófi politikusnak az ellenforradalmi rendszerrel való szakítása teljes lehetetlenségét is jelképezte ...) Juhász műve nemcsak az adatok és tények hű közlésével és korrekt kommentárjával ábrázolja a kort; az események motivációjának sokoldalúsága teszi különlegesen értékessé történetírói munkamódszerét.