Magyarország, 1965. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 3. szám

A kisgrafika a képzőművésze­tek kamarazenéje. A kisgra­­fikán belül az ex libris: vo­nósnégyes. Vagyis a legkevesebb eszközzel dolgozó, legpuritánabb — a hallgató, illetve a néző részéről a legnagyobb kultúrát megkövetelő műfaj. Nem lehet tanulatlanul, egy­szeri hatásra, „kapásból” hívéül sze­gődni. De éppen, mert annyira igé­nyes műfaj, alkalmas a szép utáni vágy felkeltésére idehaza — képző­­művészetünk reprezentálására kül­földön. (A Tátrai vonósnégyes több sikert szerzett a magyar muzsiká­nak, mint sok nagyzenekar.) E közkeletűvé vált latin kifejezés: ex libris szó szerint annyit jelent, mint „könyvekből”. Vagyis könyvtu­­lajdon-jelző. Beragasztjuk könyveink fedelének belsejére. A gyűjtő azon­ban nemcsek beragasztandó lapnak tekinti, hanem önálló művészi ter­méknek és csereanyagnak. A magyar ex librisek őse Mátyás király könyvtárából való. Az akkori szokás szerint magára a kötésre nyor­ták a könyv tulajdonosának nevét, vagy jelét. Kutatóink ismer­nek egy-egy pozsonyi, illetve nagy­szebeni polgár részére 1540-ben és 1550-ben készült ex librist. A XVII. századból fennmaradt a debreceni rézmetsző diákok néhány munkája. A XVIII. század legszebb magyar ex librise Köleséry Sámuel erdélyi or­vos lapja, saját könyvtárának képé­vel. Az ex libris művészete világszerte a századforduló idején bontakozott ki. 1890-ben alakult meg a világ el­ső ex libris egyesülete Angliában, ezt követte 1891-ben a német, 1894-ben a francia, 1897-ben az észak-ameri­kai, 1901-ben az osztrák ex libris egyesület megalakulása. Magyaror­szágon az első ex libris-kiállítás 1903-ban nyílt meg, az első önálló magyar cserelistát pedig 1922-ben Szegeden adták ki. Az 1909—1923 között működött ,,Szent Györsy Céh” foglalkozott ugyan ex librissel, de hazánkban az első ex libris-gyűjtő egyesü­let csak 1939-b°ii alakult meg. (Budapesten a „Magyar Ex libris­­gyűjtők és Grafikabarátok Egyesüle­te”, utána 1935-ben alakult a debre­ceni, „Ajtósi-Dürer Céh”, amely 1945-ig állott fenn. Ezek kiállításo­kat rendeztek, folyóiratokat adtak ki, élénk kapcsolatot tartottak fenn a világ gyűjtőivel.) A felszabadulás után a magyar könyvkultúra páratlan fejlődésnek indult. Kiadott könyveink mennyisé­ge a megelőző évekének többszörö­sére emelkedett, a könografika munkái­ba egyre több kiváló művé­szünk kapcsolódott bele. Ennek el­lenére ex libris-kultúránk új virág­zása jó néhány évet váratott magára. Azokkal a tömegekkel, amelyek 1945 után politikailag, gazdaságilag, szel­lemileg felszabadultak, előbb magát a könyvet kellett megkedveltetni; az ex libris, mint a könyvszeretet já­ruléka, nem válhatott a most olvas­ni kezdő munkás- és parasztrétegek előtt azonnal népszerűvé. Csak 1959- ben alakult meg ismét a szakegye­sület, a Kisgrafika Barátok Köre. Nemzetközi tekintélyt vívott ki ma­gának grafikusaink művészete által. Grafikusaink ugyanis számos nem­zetközi kiállításon nyertek díjat, ex libris lapjaik világszerte keresettek. A Kisgrafika Barátok Körének ma csupán 250 tagja van. Közülük mint­egy 30 művész, a többi gyűjtő. A gyűjtők között egyetemi tanártól bá­nyászig mindenféle foglalkozási ág képviselve van, aránylag sok a diák. A dorogi „Ki mit gyűjt” klub sok tagja átlépett ebbe az egyesület­be, ahol ex libris gyűjtési érdeklő­dését jobban ki tudja elégíteni. A tagok az egyesület nagy értékű map­páit kapják tagdíjuk fejében. Ha­vonta tartanak klubnapot. Ezeken cserélnek, vetítettképes előadásokat tartanak. A legnagyobb magyar ex libris­gyűjtemény Soó Rezsőnek, a növény­rendszertan professzorának birtoká­ban van: mintegy 80 000 darab. (Soó professzor ismert filatelista is.) Nem­régen hunyt el a magyar ex libris­kultúra egyik legkiválóbb szakem­bere, dr. Arady Kálmán főorvos; 50 000 darabból álló gyűjteményét családja őrzi. Galambos Ferenc és Réthy István tisztviselő mintegy 20— 20 ezer válogatott darabból álló gyűjteménye következik ezután. A Széchényi Könyvtárnak és az Ipar­­művészeti Múzeumnak is van szép gyűjteménye, de ezek a nyilvánosság számára nehezen hozzáférhetőek. Galambos Ferenc és Réthy István egyébként ex libris-kultúránk leglel­kesebb agitátorai. Mindketten igen sokat cserélnek külföldi gyűjtőkkel. (Hadd említsük meg, hogy Galambos Ferenc kétszobás lakásában az ex libris-gyűjteményen kívül 17 000 könyv, több száz plakett, rengeteg régi metszet, porcelán is van. (Való­­­ágos kis múzeum!) Az ex libris-csere (amely önkénte­lenül is párosul a bélyeggyűjtéssel, hiszen például Soó professzor az egyik legnagyobb magyarországi bé­­lyeggyűjtemény tulajdonosa is — Magyarország 1965(2. szám — rabul ejti azt, aki beleharap. A csere alap­ja természetesen a saját ex libris. Ennek megszerzése soha olyan olcsó nem volt, mint manapság.­­A klubba tömörült fiatal művészek ugyanis a műfaj népszerűsítése érdekében vál­lalták, hogy új gyűjtők számára 50 forintért készítenek egy dúcot vagy lemezt; ezekről a Fővárosi Nyom­daipari Vállalat Bartók Béla út 15. alatti részlege ugyancsak 50 forintért készít 500 példányt. Neves művészek átlag 200 forintért készítenek fa­metszetet, 300-ért rézmetszetet. Ma már ezek a nemes technikai eljárá­sok a divatosak. Gyakori technika még a linóleummetszet és legújab­ban az alumínium- és plasztikmet­szet is.­ Közbevetőleg: legutóbb, a karácso­nyi és az újévi ünnepek alkalmából Egy kongresszus Budapesten Céhek és klubok 80000 ex libris megállapíthattuk, hogy a magyar nyomdaipar köszöntő­lap termékeit a külföldi karácsonyi-újévi lapokkal összehasonlítva­­ nincs okunk di­csekvésre. Az ex libris-gyűjtés hivatalos nem­zetközi fóruma a kétévenként meg­rendezésre kerülő kongresszus. A X. kongresszust 1964-ben tartották Krakkóban, 1966-ban Hamburg lesz a kongresszus színhelye, az 1968-as XII. kongresszusé pedig Budapest. Addig talán a magyar gyűjtés, és főként a magyar ex libris művészet még inkább felvirágzik, s felvetődik a gondolat, vajon kiterjedt könyv­tárhálózatunk milliós tömegeket ki­szolgáló könyvtáregységei ne csinál­tassanak-e jellegüknek és céljaiknak megfelelő ex libriseket? szenthó Dénes I Képzőművészet A grafika vonósnégyese CH­RAP­E A PÁRKÁK A KÖNYVCIMKÉN Őse, Mátyás király könyvtárából való MAGYARORSZÁG 1965/3 M'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiniiiiiiiitBÖNGÉSZŐ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiis Elégedetten kell leszögezni: a marxista magyar történetírás művelői történelmünk egyre több idő­szakát dolgozzák fel a szélesebb olvasóközönség által is haszonnal forgatható, érdekes és vonzó stí­lusban megírott művekben. A magyar közelmúlt eseményei közül az első és a második világháború történetének gondos marxista feldolgozása azért is fontos, mert még élnek — és néha, éppen mert a nacionalizmus nem mindig ügyetlen torzításai és ferdítései nemzedékek múlva is hathatnak — a hamis értékelések, az egykori magyar uralkodó­osztályok tetteit megszépítő hazugságokba burkoló legendák. Ezért az örömbe bizonyos zavar vegyül, ha arra gondolunk, hogy az első világháborúról megjelent legújabb művet 3700, a második világ­háború egyik elhatározó szakaszáról írott új kötetet ezerhétszáz (!) példányban adták ki. Vajon így pél­dául csak a könyvtárak mindegyike hozzájut majd egy-egy példányhoz? „A VÉR ÉS A VAS NYELVÉN...” Az első világháború magyar világáról írott első, viszonylag teljes és rendszeres marxista könyv­ egyik legkomolyabb érdeme, hogy levéltári anyag, korabeli sajtó és memoárirodalom tégláiból építi fel a művet; ez segít abban, hogy világosan lássuk, milyen látványos összjáték folyt például a szaraje­vói merénylet után a háborút akaró, de taktikai okokból azt későbbre tervező Tisza István és úri ellenzéke között. S nemcsak megmutatja, meg is magyarázza, miként s miért változott a szociál­demokrácia hangja. (Népszava 1914. július 22.: „...vegyék számba, hogy a magyar proletárság is fogja tudni, hogy mit kell cselekednie, ha rászaba­dítják a háború fúriáit.” Ugyancsak a Népszava, augusztus 31-én: „Ágyúk dörgése... a vér és vas nyelvén próbálják meg ezekben a napokban végre­hajtani az egész európai demokrácia régi, évtized­ Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Gondolat, 1964. 29.50 Ft. 1 Juhász Gyula: A Teleki-kormány kül­politikája 19391—1941. Akadémiai Kiadó, 1964 . 60.— Ft. des politikai végrendeletét, az orosz cárizmus meg­törését és széttiprását... Jobb ügyért... nem folyt nemes és drága vér. ..”) Lelkiismeretes, alapos munka Galántai Józsefé; számos érdeméből emel­jünk ki egyet: ha röviden is, de határozottan és nyíltan vet fel műve utószavában oly izgalmas és ritkán tárgyalt kérdést is, mint a trianoni béke — mindkét fél részéről az imperialista háború im­perialista békével való lezárása — bonyolult prob­lematikáját. „LEGEGYSZERŰBB MEGOLDÁS... A PUFF” Teleki László drámáját, „A Kegyenc”-et adták a Nemzetiben. A szünetben beszélgetett gróf Te­leki Pál és Hóman Bálint. Az utóbbi feljegyezte naplójába, mit mondott Teleki: „Tudod, lelkiisme­reti konfliktusok esetén legegyszerűbb megoldás (itt halántékához emelte kezét) a puff.” Dátumot nem jelöl Juhász Gyula izgalmasan érdekes műve,­ amelynek e színházi beszélgetés persze csak lap alján, jegyzetben közölt négy sora —, de a közlés ténye illusztrálja, minő gazdag és sokoldalú adat­anyag segített teljes képet adni a horthysta Ma­gyarország története két keserves esztendejéről. Még élnek százezrek, akik felnőtt korban vagy eszmélő ifjú fejjel hallották sajtó és rádió maszla­­gait a második bécsi döntés „országgyarapító”, a valóságban az országot a pusztulásba taszító idő­szakáról, s a cinikus hazugságokat akkor, amikor az országot a háborúba lökték urai. (A mű egyik legérdekesebb része Teleki szerepének tömörségé­ben is megragadó elemzése: miként volt törvény­­szerű, hogy ez a szüntelenül a magyar nemzeti érdekeket emlegető politikus képtelenné váljon osztályérdekei helyett a nemzeti érdekeket képvi­selni akkor, amikor ez élet-halál kérdésévé lett. A lelkibeteg mozdulata a revolver után egyúttal a grófi politikusnak az ellenforradalmi rendszerrel való szakítása teljes lehetetlenségét is jelképezte ...) Juhász műve nemcsak az adatok és tények hű közlésével és korrekt kommentárjával ábrázolja a kort; az események motivációjának sokoldalúsága teszi különlegesen értékessé történetírói munka­­módszerét.

Next