Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-20 / 8. szám

20 MAGYARORSZÁG 1966/8 Zeneművészet Kórusok Debrecentől Debrecenig 137 minősített együttes 1961-ben a szocialista országok kö­zül elsőnek hazánk egyik kulturális központjában, Debrecenben rendez­tek nemzetközi kórusversenyt. Nem véletlenül esett a választás Magyar­­országra és éppen Debrecenre. Kó­­ru­smozgalmunk nagy hagyományai teremtették meg ehhez a jogot és éppen a Hajdúság központjában a Gulyás György által vezetett Kodály Kórus az angliai Llangollenből, majd más külföldi kórusfesztiválokról is értékes díjakat hozott haza. Debre­cenben tizenegy külföldi ország ti­zennégy együttese mérkőzött meg a helyezésekért, és ott volt természete­sen a fesztiválon számos magyar énekes is. Fényes magyar siker szü­letett itt is: öt első, három-három második és harmadik díj. Európa számos országában rendez­nek bizonyos időközönként ilyen kó­rusfesztiválokat és alig akad olyan hely, ahol ne kerülne magyar együt­tes az elsők közé. Így történt az el­múlt nyáron a hagyományos arezzói kórusvetélkedőn is: a Veszprémi Vá­rosi Énekkar Zámbó István karnagy irányításával példa nélkül álló győ­zelmet aratott, három kategóriában, a vegyes-, a női- és a folklór-együt­tesek mezőnyében is első lett.­­Szép sikert könyvelhet el a Budapesti Férfikar is, amely az elmúlt nyáron Tallinban a hagyományos nagy nem­zetközi dalünnepen vett részt. Né­hány héttel ezelőtt a budapesti szov­jet nagykövetségen ünnepélyesen adták át a kórusnak az Észt Szocia­lista Köztársaság Legfelsőbb Taná­csának kitüntetését, egy középkori gót betűkkel írott, iniciálékkal éke­sített díszes oklevelet a kiváló sze­replés jutalmául.) A zenei szakemberek számos okát látják annak, hogy kórusmozgal­munk az utóbbi években ilyen je­lentősen fejlődött. Az egyik legfon­tosabb ok az, hogy most kezdenek beérni a magyar ének- és zeneokta­tás gyümölcsei. A zenei nevelésnek Kodály Zoltán által kimunkált vi­lághírű koncepciója már a harmin­cas években útjára indult; ekkor szü­lettek Bartóknak és Kodálynak azok a kórusművei is, amelyek megala­pozták a hazai énekkarok repertoár­ját. Kodály reformjai teljes mérték­ben azonban csak a felszabadulás után bontakoztak ki. Ekkor a zenei nevelés állami ügy lett. Kecskemé­ten 1951-ben megalakult az első ének-zenei tagozatú általános iskola, ma már száznál több ilyen iskola működik az országban. (A statiszti­kusok számításai szerint 1970-re kö­rülbelül 50 ezer olyan diákunk lesz, aki elvégzi az „éneklőiskolát”.) Az ének-zenei tagozatú általános iskola növendékei ma már középfokon is fejleszthetik zenei műveltségüket: a gimnáziumokban zenei tagozatú osz­tályok nyíltak meg, itt a zenei álta­lános iskolához hasonlóan magasabb óraszámban oktatják az éneket, vala­mint fakultative a hangszeres zenét is. Esztendők óta szépen fejlődő ha­gyomány, hogy három vidéki váro­sunkban, Keszthelyen, Gyulán és Sárospatakon diáknapokat rendeznek a középiskolások számára. Ezeken a tavaszvégi és nyári ünnepségeken évről-évre örvendetesen tapasztal­hatjuk, hogy középiskoláink szinte ontják magukból a tehetségesen éneklő, muzsikáló fiatalokat. Bizo­nyos, hogy a kórusmozgalom fejlő­déséhez nagymértékben hozzájárul a televízió is. A legutóbbi Ki mit tud? vetélkedőre például 6 ezer énekes és hangszeres szólista, illetve együttes jelentkezett. Az eredmények tehát most alakul­nak ki valóban. A 25—30 évesek nemzedéke mostanában kezd egyre nagyobb vágyat érezni a közös ének­lés iránt. És ennek az éneklési vágy­nak jól mérhető és számokban is ki­fejezhető eredményei vannak. Ez megmutatkozik az utánpótlás­ban is. Igaz, az ifjúság nem a „ki­öregedő” férfikarokat tölti fel (a fér­fikar hagyományának gyökerei töb­bek között a hazai munkásmozgalom sajátosságaiban keresendők), hanem önálló kórusokat alapít. Nagyon sok jelenleg az úttörő, középiskolai és egyetemi kórus, vagy az olyan KISZ- énekkar, amely üzemi fiatalokból áll. A nagy korkülönbség miatt — ez nem ritkán 30—40 év! — a fiatalok nem a régi kórusokat keresik fel, hanem önálló együttesekben énekel­nek, de ott aztán nagyon szívesen. Ezeknek a kórusoknak egyik legjel­legzetesebb típusa a kamarakórus. A kamarakórusok megjelenése fon­tos kulturális eredmény, mert ezek a kis létszámú együttesek szinte ki­tágítják az éneklés eddigi határait, részben előre, a modern művek irá­nyában­­, részben pedig a pre­­klasszikusok felé. A kamarakórusok népművelési jelentősége is igen nagy. Ezek a kisebb együttesek körülbelül azt a szerepet töltik be az amatőr ze­nekultúrában, mint az irodalmi szín­padok az öntevékeny művészeti együttesek sorában. Ahogyan az iro­dalmi színpadok a színjátszás hatá­rait szélesítik, és fokozzák a lehető­ségeket egy intimebb és emocionáli­­sabb hatás kiváltására, ugyanígy a kamarakórusok is a bensőségesebb érzések felé törnek utat. Fontos itt a gyakorlati oldal is: a nagy műso­rok helyett, amelyek természetesen nagyobb létszámú hallgatóságot is igényelnek, egyre inkább azok a programok lépnek előtérbe, ame­lyekhez kevesebb hallgató, kisebb terem és egy dobogó is elegendő. Dobogó-műfajnak is nevezhetnénk tehát, ahol a közönség és az előadók között a kapcsolat meghitt marad. Tényleges gyakorlati-népművelési kérdés az is, hogy ezek a kamara­­együttesek könnyen mozgathatók, utazásuk nem nagyon költséges. Amellett ezek a kis kórusok rendkí­vül alkalmasak a mostanában meg­honosodó komplex ismeretterjesztő formák színesítéséhez is, ahol az elő­adást szavalat, film, vagy éppenség­gel a kórus műsora egészíti ki. A kamarakórusok egy része sajá­tosan alakult ki- Sok fiatal végzett zenei általános iskolát, sőt zenei ta­gozatú gimnáziumot is és annyira be­leszeretetett az éneklésbe, hogy ké­sőbb sem hajlandó megválni ettől, így alakult meg pl. a Szilágyi Erzsé­bet Gimnázium volt diákjaiból kitű­nő énektanáruk, Mohainé Katonics Mária vezetésével egy magas színvo­nalú kamarakórus. Magyarországon jelenleg 800 „fel­nőtt” és 1200 ifjúsági énekkar mű­ködik. (Az egyetemisták kórusait a felnőttek közé számítják.) Közülük csaknem 140 együttes országos minő­sítést kapott. Az országos minősítés rendszere két évvel ezelőtt alakult ki. Azok a kórusok, amelyek a ha­gyományos fesztiválok alkalmából a megyei és budapesti kerületi dön­tőkön megszerezték az oklevelet, kérhették részvételüket az országos minősítésen is. Kiváló szakemberek­ből álló zsűri arany-, ezüst- és bronz­­koszorúval jutalmazta a csoportok teljesítményét, s ennek alapján ma 42 kórus az arany-, 63 ezüst- és 32 a bronzkoszorús énekkar megtisztelő címét viselheti. De csak két éven át, mert az idén folytatják a minősí­tést és előfordulhat, hogy némelyik énekkar kénytelen lesz megválni a szép, falra függeszthető emblémától, más énekkar pedig most szerzi meg a kitüntetést. Azt jelenti ez a 137, országosan mi­nősített együttes, hogy amíg 8—10 évvel ezelőtt csupán 50—60 kórusból állt az élgárda, jelenleg már majd­nem háromszor annyi jószínvonalú kórussal számolhatunk. És e jelentős mennyiségi eredményhez minőségi változás is párosul. A koszorúval értékelt kórusok egyre magasabb színvonalon énekelnek, és műsoruk­ban a klasszikusok, valamint Bartók és Kodály kompozíciói mellett mind nagyobb helyet foglalnak el a mai magyar kórusművek is. Sőt nem ritka az olyan énekkar sem, amely­nek közvetlen kapcsolata van a ze­neszerzőkkel. A Vasas Központi Mű­vészegyüttes énekkarának például Farkas Ferenc, Tardos Béla, Raics István és a kórus állandó vezetője, Vass Lajos is írt többek között kó­rusművet, és ez az együttes mutatta be Bárdos Lajos egyik művét is. Az Építők Központi Énekkarának Karai József ma már valósággal házi zene­szerző lett. Az új magyar művek be­mutatásában példamutató munkát végez a váci Vox Humana együttes. Az esztendőről esztendőre megrende­zett Duna-kanyar dalostalálkozón (szervezésükben nagy szerepet vállal a Vox Humana) csak azok az együt­tesek léphetnek fel, amelyek vala­milyen új mű előadásával mutatkoz­nak be. A kórusok vezetői részben a Zene­­művészeti Főiskola karnagyképző tanszakáról kerülnek ki. Számukra Maróti Gyula, a Népművelési Inté­zet osztályvezetője öt éve külön kol­légiumot tart a zenei népművelésről, és ez is jelzi, hogy a Zeneakadémiá­ról kikerülő karnagyoknak egyik fontos feladatuk a zene népszerűsí­tése. A Zeneakadémiát végzett és kórusoknál működő karmestereik száma jelenleg körülbelül 120—130. Ők az úgynevezett A-kategóriába tartoznak. A B-kategóriában 300— 320 olyan karmester működik, aki nem végzett Zeneakadémiát, hanem tanárképző főiskolán szerzett ének­tanári képesítést. Számukra a Nép­művelési Intézet többéves tanfolya­mot indít, amelyen meg lehet sze­rezni a karvezetéshez szükséges el­méleti és gyakorlati ismereteket. A harmadik, C-kategória azokat tömö­ríti, akik elvégeztek valamilyen sza­kot a Zeneművészeti Főiskolán, vagy valamelyik zeneművészeti szakisko­lában, de nincs karvezetői diplomá­juk. Az ő továbbképzésükkel ugyan­csak a Népművelési Intézet foglal­kozik: három éven át minden nyá­ron egyhónapos bentlakásos tanfo­lyamon vesznek részt, és év közben havonként egyszer a megyei karnü­­gyi klubokban gyűlnek össze ta­nácskozásra, tapasztalatcserére, kon­zultációra. Ezeken a találkozókon a kórusvezetők külön feladatokat is kapnak a gyakorlati továbbképzés­hez. A C-kategóriás kórusvezetők száma körülbelül 300—350. Az 1961-es debreceni nemzetközi kórusfesztiválon Szvesnyikov, a vi­lághírű szovjet kóruskarmester, a róla elnevezett, ugyancsak világhírű együttes vezetője is részt vett. A deb­receni kórusverseny eredményeit és tapasztalatait összegezve mondta: úgy véli, Európa közepe táján nincs még egy ország, amely ilyen kiváló énekkari kultúrát tudna felmutatni és amely ennyire jogosult lenne kó­rusverseny rendezésére, mint Ma­gyarország. Debrecenben az idén nyáron is­mét megrendezik a nemzetközi kó­rusfesztivált. A magyar kórusmozga­lom berkeiben most is arra számíta­nak, hogy az idei verseny és a hazai kórusok színvonala ezúttal sem fogja megcáfolni Szvesnyikov szavait. GÁBOR ISTVÁN A MINŐSÍTETT KÓRUSOK EMBLÉMÁJA Kénytelen lesz megválni­ ­lllll!TI!IIIII1IPIII!IIIIIillIIfllllll!l!lllllilllilllIIIIII[IIIÍI'l!l!l!l!l!il!l[l!l!l'lil!l!IIIIfl!lPI!WlliI!l!l!I!l!Illlllll!I® A hat kérdés: hat mű a magyar szocialista iroda­li­lomból. A művek pontos és teljes címének kezdő­ig betűiből, megfelelő sorrendbe rakva, összeállítható , a hetedik kérdésre adandó választ: egy költő neve. g 1. Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1936-ban kis kö­tet jelent meg az Athenaeumnál Cikkeket adott közre az író, kis remekműveket. Az írások azóta, nagyobb gyűjteményekben többször megjelentek, írójukat a magyar szocialista publicisztika leg­jobb művelői közt tartjuk számon. A kötet egyik cikkének címe: Csontváry. Mi volt a kötet címe?­­ 2. József Attila azt mondta rá: költemény. Illyés Gyula miniatűr novellák füzérének látta. Az író századunk magyar prózájának egyik legnagyobb művelője. A mű, amelyről szó van, egy falu életének rajza. A mű (1934-ben jelent meg) címe?­­ 3. Van József Attilának egy verse, amelyben a költő az „Ember csillagának” ezt a jelzőt adja: „ön­tött”. De akadnak, akik állítják: a költő előbb a vörös csillagról írt, mások szerint az Ember ötágú csillagáról szólt az első változatban. Mi a vers címe? II 4. A vers 1943—44-ben született, költője Clemens s Brentano emlékének szentelte. Négy sora: IRÓK ÉS MŰVEK II. illTITIllTITI'llll „Ha a hold feje vérzik az égen s gyűrűző köröket vet a tóban a fény: átkelnek az árnyak a sárga vidéken s felkúsznak a domb peremén” A vers címe? 5. Magyar költő írta egy német íróhoz a verset: az fr irodalomtörténet egyik érdekes fénykép-emléke , az a fotó, amelyen egymás mellett állnak Buda­­­­pesten s a német író a magyar vers kéziratát­­ nézi. A vers címe? 6. Romániai magyar író könyve, 1941-ben jelent meg , s a nagysikerű regény azt mondja el: a román­­ kapitalizmus csöppet sem nagylelkűbb a román­­ dolgozóhoz, mint a magyarhoz, egyforma mohó­­p­soggal zsákmányolja ki. A regény címe? 7. Az első magyar kommunista költő, a magyar szo­­­­cialista irodalom első időszakának jelentős köl­­­­­ője. 1913-ban egy Dózsa-verse miatt elkobozzák­­ a Népszavát. 1917—18-ban bátor háborúellenes,­­ antimilitarista verseket ír. A kommunisták párt­­gj­­ának első tagjai között van. A Tanácsköztársa­­g­ság bukása után emigrál. A spanyol polgárháború új nemzetközi brigádjának indulóját az ő versére­­ írták. A költő neve? g­ y§­S

Next