Magyarország, 1967. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
22 MAGYARORSZÁG 1967/6 Budapest 62. Pf. 634. Pécsiek büszkesége Fütyül a fűtőolajra ,,Tubus 99 és vastepsi Postaládánk e heti tartalma az »egy írás — egy hozzászólás« — jegyében gyűlt össze. Idézünk a levelekből: „Nagyon örültem, hogy a »Hazai tudósítások« sorozatban két teljes oldalt szenteltek Pécsnek és az igazán jó cikket a rádióból jól ismert pécsi születésű újságírók írták. Pécs valóban kultúrváros. Ezt több ténynyel is bizonyították. De valamiről megfeledkeztek, amit most én pótolok. Kimaradt a cikkből a pécsi irodalmi élet ismertetése. Pedig már 1545 előtt is volt önálló folyóirata: a »Sorsunk«, a háború után 1950-ig a »Dunántúl«, ma pedig a tizedik évfolyamában lévő »Jelenkor« számít az ország egyik legrangosabb irodalmi folyóiratának. Azt is érdemes megemlíteni, hogy hány országos nevű írót és költőt vallhat Pécs a magáénak. Csak példaként említem Takáts Gyulát, Pákolitz Istvánt, Csorba Győzőt, Bertha Bulcsút.” (Szabó Károly, Pécs.) „Ezúttal az 1968/51. számban találok kifogásolni valót, mégpedig bizonyos angolból átvett szavaknak Magyarországon elfogadott írásmódjával kapcsolatban. Az említett számnak a 32. oldalán az alagútról szóló cikkében a szerző »tübing«-ről beszél. Először is ez a szó angolban úgy íródik, hogy tubing és a helyes kiejtése: tyubing; »ü« hang az angolban, annyira nincs, hogy ezt angol nyelvű ember nem is képes kiejteni. Tehát a magyarban a »tubing« még mindig jobb mint a »tübing«. Lásd hasonlóképpen a fogkrémtubus, nem tubus. De, hogy még rosszabb legyen a dolog, a tübing értelmét zárójelben »vastepsinek« jelölik meg. No ezzel aztán letették a garast. Ugyanis a tubing az angol nyelvben bármilyen csőformájú anyagot jelent, amely hegesztés vagy forrasztás nélkül készül, ellentétben a közönséges csővel, angolul: pipeel, akár vasból vagy acélból, vagy bármilyen más anyagból van. Tehát a vastepsi sehogy sem stimmel, mert a tubin'* se nem vas, se nem tepsi.” (Oscar J. Vago, New York) „Az »Ellenség a levegőben« —némelykor akkora, hogy bizonyos téli reggeleken úgy érzem, megfulladok. Évek óta cikkeznek a budapesti levegő szennyezettségéről — mint ezt lapjuk is megtette 1987/4. számában — de ezt olyan tétován teszik, hogy csak helypocsékolás ilyen semmitmondóan foglalkozni a kérdéssel. Az »Olaj-földgáz vita« című alfejezetben azt írják, hogy: »A tiszta levegő drága dolog. Tulajdonképp még nem is alakult ki teljes határozottsággal a levegőtisztítási teendők sorrendje, fontossági foka. Nem dőlt még el vitathatatlanul, hogy milyen mértékben szennyezi a levegőt a fűtőolaj.« A továbbiakban pedig a Kaliforniában zajló vitára hivatkoznak. Bocsássanak meg az erős kifejezésért,. de én e pillanatban fütyülök a fűtőolajra, amikor mint Győri úti lakos a Déli pályaudvarra befutó »kávédarálók« kőszénfüstjét és kormát nyelem nap mint nap. Velem együtt ezt nyelik kilométeres körzetben mindazok, akik a Budapest belterületen hagvott párvaudvarok közelében laknak. Cikkük ugyan azt állítja, hogy a MÁV 1970-re, az 1965. évi 65 százalékról 22 százalékra csökkenti a gőzvontatás arányát. A MÁV azonban országosan csökkent, a szennyeződésre vonatkozó adatok pedig Budapestről szólnak. A kettő összekeverése téves optikát ad, mert például a Miskolci Szerencs dieselesítése ugyan a MÁV gőzvontatási arányának csökkenésében jelentékeny tényező, de ettől Budapesten még pontosan ugyanannyi marad a korom és füst, mint amennyit eddig termeltek a befutó vonatok. Ha én lennék az Országos Közegészségügyi Intézet vezetője, akkor a gőzmozdonyokat mindenesetre kitiltanám a város területéről. Úgy rendelkeznék, hogy hatvan kilométeres körzethatáron belül villanymozdony hozza be a szerelvényt a városba, s ez a villanymozdony vigye is ki a körzethatárig a vonatokat.” (Dr. Salgó Ferenc, Budapest) „Az 1967 4. számokban szereplő »Az acél dossziéja« című cikkükhöz szeretnék kiegészítő adatokat fűzni. A szerző, az acéltermelés fejlődési ütemét a következőkkel jelzi: »A kohókból áradó roppant acéltömeg ma több mint ötszöröse a 40 év előttinek, a fejlődés sebességmérője azonban különösen az időszak második felében szökött fel. 1913 és 1938 között csak 23 százalékkal nőtt a világ acéltermelése. Az 1938-tól számított ugyanannyi idő alatt több mint háromszorosára. Egy korábbi mondatában pedig azt állítja, hogy napjainkban a világ acéltermelésének összsúlya, az 500 millió tonna felé halad. Mindebből — kimondatlanul is — az a benyomás keletkezik az olvasóban, mintha az évek előrehaladtával egyre inkább felgyorsulna az acéltermelés. Pedig nem így van. A »Világgazdasági idősorok« című nemzetközi statisztikai áttekintés szerint 1960-ban 344 és fél millió tonna volt a világ acéltermelése. Nos, amiről Önök azt írják, hogy »napjainkban 500 millió felé halad«, az legjobb esetben is egy, de még inkább két év előtti mennyiségi adat, mert ennél hamarabb nemigen készülhetett el a nemzetközi összesítés. Ezek szerint tehát az 1960 és 1965 közötti öt esztendő alatt, hozzávetőlegesen 33 százalékkal nőtt a világ acéltermelése. 1938-tól 1963-ig, vagyis 25 év alatt viszont 300 százalékos volt a fejlődés. Ha pedig az utóbbi öt esztendőben csak 33 százalékos — s ezt szorzom 5-tel — akkor is csak 165 százalék kerekedik belőle. Vagyis az acéltermelés az utóbbi öt esztendőben világviszonylatban lelassult, és ezen belül csak egyes országokban jelentkezik a termelés felgyorsulása.” (M. A. tanár, Budapest.) „Mint veszprémi lakos, büszke vagyok színházunk társulatára, arra, hogy valamilyen bátor felfedezéssel minden évben felkavarják a kulturális életet. Legutóbb — mint önök is megírták — a »Ha elmondod, letagadom« című nagyszerű szatírával hívta fel magára a figyelmet a Petőfi Színház. A bemutatóval kapcsolatban két gondolat vetődik fel bennem. Az egyik az, vajon igaz-e — ahogy itt beszélik —, hogy Gáspár Margit már évekkel ezelőtt megírta ezt a darabot, de Budapesten nem akadt igazgató, aki bemutatta volna, mert túlságosan »rázósnak« tartotta. Miért? Én most láttam és úgy érzem, hogy nagyon is valóságos kérdéseket feszeget, és úgy tapint elevenre, hogy abból mindenki csak tanulhat. A másik gondolatom: ha már nálunk kezdődött az említett szatíra pályafutása és hatása, így viszonylag kisebb nézőseregre szorítkozik, miért nem kap az alkalmon a televízió, hogy országosan érvényesítse a darab nevelő hatását. Tudom, hogy a félig-meddig kérdésekre nem Önök hivatottak válaszolni. De arra gondoltam, hogyha ezt leközlik, ez tolmácsolja ötletemet a tv-nek.” (K. Margit, Veszprém.) „Lapjuk négyoldalnyi terjedelemben adott helyet az »Autóbalesetek járványa« című cikksorozatnak, amely behatóan vizsgálta a világszerte rohamosan növekvő gépjárműbalesetek tucatnyi okát (utak, járművek, vezetők). Hiányolom, hogy a gyalogosokkal csupán egy bekezdés foglalkozik, melynek egyik mondata sem a legszerencsésebb: »Az útépítés felelős tervezőinek és kivitelezőinek, a városrendezés szakembereinek azt a feladatot kellene megoldaniuk, hogy a gyalogosokat biztonságba helyezzék a járművek áradata elől. Véleményem szerint a már meglevő utcák, utak és terek közlekedési biztonsága a közlekedésrendészet megfelelő felügyeletétől és ellenőrzésétől függ. Erre utal a Fővárosi Közúti Baleset-elhárítási Tanács novemberi felhívása a gépjárművezetőkhöz: a gyalogosátkelőhelyeken a gyalogosok élveznek elsőbbséget, előnyt. E figyelmeztetés alaposságát nem nehéz alátámasztani. A Bajcsy-Zsilinszky úton a Nagymező utcától a Népköztársaság útjáig öt villanyrendőr nélküli kijelölt »zebra« van. Ezen az útszakaszon a gépjárművek (autók, villamosok, autóbuszok) — kevés kivételtől eltekintve — megállás vagy lassítás nélkül közlekednek, holott a forgalom nemcsak kétirányú, hanem a ki- és behajtásokkal is veszélyeztetett. Itt történt meg az a villamosgázolás egyébként, mely apró gyermekek halálával, sebesüléseivel végződött. Amire tehát a cikksorozatban lényegesen nagyobb hangsúlyával kellett volna kitérni: a járművezetők körültekintő, óvatos, lelkiismeretesebb figyelme.” (Ligeti Andor, Budapest.) „Vitába szeretnék szállni azzal, amit postafiók rovatukban Brandstätter Jenőné irt a lakbérekre vonatkozó hozászólásában. Ő azt állítja, hogy a lakástulajdonos a lakásával önállóan rendelkezik. Ez mindaddig igaz, amíg a lakás üres, de ha egyszer lakó van benne, senkinek sem adhatja, sem el nem adhatja. Ha a tulajdonosnak van szüksége a lakásra, vagyont fizethet ki a lelépésért. A tulajdonos a beszedett lakbérért még a lakás állagát sem tudja fenntartani, nemhogy az árát törlessze belőle. A magántulajdonú lakások lakói viszont a lakástulajdonost »intézménynek« tekintik. Nekik aztán nem érdekük a lakásépítés, pedig a lakáskérdést csakis fokozott magánépítéssel lehet megoldani. A jelenlegi lakáspolitikát gyökeresen kellene megváltoztatni. A terheket arányosan és reálisan kellene elosztani.” (Ábel gépészmérnök, Bp.) „A mutatványszámul megküldött »mini« Magyarország a következő javaslatra indít: miért ne lehetne a lapot a jövőben »mini« formátumban kiadni? Eddig ugyanis a példányszámonként vásárolt lap évfolyamait csak nagy nehézségek közepette tudtam »elraktározni«. A kisebb formátum könnyebben lapozható, könnyebben köttethető. Gondolom, az új alakú kiadás különösebb technikai nehézséget a nyomdának sem okozna (esetleg a terjedelmet növelhetnék).” (Dr. Acél László, Pécs.) Ebben a sorozatunkban az 1968-as esztendő nem Bzetközi eseményeinek időrendjéről vagy egyáltalán M dátumairól esik szó. A módszerünk ismert: a helyes válasz jelzésének megfelelően kell beküldeni sorrendben hol az 1-est, hol az x-et, hol a 2-est. Tíz helyes válasz 10 pontot ér, kilencért 9 pont jár s így tovább. Hat jó feleletért m már nem adunk pontokat. ötödik kérdéscsoportunk: 1. Mikor foglalta el újra helyét Indonézia az Egyesjült Nemzetek Szervezetében? — Szeptember 20-án is (1), július 1-én (1), április 30-án (2). 2. Karácsonykor De Gaulle tábornok amnesztiát adott az 1961. áprilisi algíri katonai puccs lázadói egy részének, így Challe tábornoknak és 16 elítélt 1ő társának. Ama bizonyos algíri katonai puccs egy másik, tábornoki rangban volt irányítójának, Zeller-jjnek hamarabb törölték el a büntetése hátralevő B részét. Mikor? — Július 13-án (1), április 12-én (x), november 1-én (2). 3. Kínában a köztársaság elnökét és a párt főtitkárát mikor kezdték támadni az un. „vörösgárdispták”? — November 23-án (1), április 18-án (x), augusztus 12-én (2). 4. Mikor voltak Chicagóban azok a zavargások, amelyek közben a fajüldözők Martin Luther Kin-Eget is megsebesítették? — Augusztus elején (1), június közepén (1), szeptember végén (2). 5. Mikor jött létre a választási megállapodás a Francia Kommunista Párt és a Demokratikus Szo-Pcialista Szövetség között? — December 20-án (1), július 14-én (x), november 7-én (2). 6. Március 28-án választották meg Gürsel helyégre Sunay tábornokot Törökország köztársasági elnökévé. Mikor halt meg Gürsel, a korábbi elnök? — Február 8-án (1), szeptember 14-én (x), április 3-án (2), ig 7. Mikor állították üzembe a moszkvai Kreml és a párizsi Elysée közötti közvetlen telex-vonalat, a szovjet—francia „forró drótot”? — Július 20-án (1), augusztus 18-án (1), november 9-én (2). 8. Hány napig volt kormányválság 1966-ban Belpgiumban? (A válság március 20-án ért véget Van- B den Boeynants kormányának megalakulásával.) — ~ 22 napig (1), 37 napig (7), 49 napig (2). g 9. A volt Brit-Guayana lett az ENSZ 119. tagál-lama, miután függetlenné lett. Mikor vették fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe? — Áprilisban (1), júniusban (1), szeptemberben (2). 10. Mikor alakult meg a Lesotho királyság az egykori Basutoföld helyén? — Januárban (1), október elején (1), november végén (2). A megfejtések beküldési határideje: február 11. A levelezőlapra, borítékra kérjük ráírni: „Mér- legen 1966. (V.)”. A „Mérlegen 1966 (III.)” megfejtése: 2, x, 2, 1, 2, E 1, 2, x, 1, 2. Könyvjutalmat nyertek: Nemecsek László, Bn. , XIII. Kartács u. 2., Kamarás Gábor, Bp., XXII. , Honfoglalás út 19., Németh Zsuzsa, Bp., XII. Léskai J. tér 3., Pákh Zoltán, Ajka, Móra F. u. 30 és Székács Józsefné, Cegléd, Körösi út 24. A könyveket postán elküldöttük. MÉRLEGEN 1966 (V.)IIIIIIIIItlIHilllllR