Magyarország, 1967. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-05 / 6. szám
Tíz évvel ezelőtt, 1957 februárjában nyílt meg a Tanács körút és a Dohány utca sarkán, az egykori Ady mozi helyén a Filmmúzeum. (A születésnap ismeretlen, szerencsére azonban egy mozi születésnapi ünnepség-sorozata amúgy is egy hétig tart: a Filmmúzeum a most következő műsorhéten rendezi meg tízesztendős jubileumi műsorát.) A régi filmek reneszánsza az utóbbi években kezdődött. A film hőskorában nemigen gondoltak arra, hogy a régebbi filmeket fel lehet újítani, félre sem tették ezeket a tekercseket. Csak a harmincas évek táján kezdték a filmeket archívumokban gyűjteni. A filmmúzeumi tevékenység másik gyökere: a filmklub-mozgalom. A húszas évek derekán Franciaországban, René Clair köré csoportosulva indult ez a mozgalom, s részben a filmművészet avantgarde-fóruma, bemutatkozó- és vitaterepe kívánt lenni, részben pedig a filmtörténet értékeivel igyekezett megismerkedni. Mindez azonban még kevés volt a napjainkban divatos „régi-film reneszánsz”-hoz. Még aránylag szűk rétegek érdeklődtek a régi filmek iránt, inkább csak a filmművészet barátai, a szakma legjobb ismerői. A szélesebb körű érdeklődés főleg üzleti felismerésből ered: mivel a filmkölcsönző vállalatok — érthető okból — gátolják, hogy a televízió bemutassa az újabb filmeket, a tvtársaságok újabban a régi filmekre is kivetették hálóikat, így terelődött a figyelem erre a valódi kincsesbányára, s ma már elég gyakoriak a régi filmekből készült összeállítások, a felújítások. A külföldi filmmúzeumok, például a párizsi Cinémathéque mozik, kezdettől fogva a filmművészet élvezőinek élgárdáját gyűjtötték maguk köré, s a legújabb filmeket az igazi filmtörténeti értékeket vegyítve mutatják be. A párizsi filmmúzeumok közönsége éppúgy kedveli az új irányzatokat, a „nemzeti szemléket” (így nevezik Párizsban az egy-egy ország művészetét bemutató sorozatokat, ilyen szemlén vetítették nemrégiben a magyar filmek egy csokrát is), az élő rendezők eddigi életművét összefoglaló sorozatokat, vagy éppenséggel legújabb műveik bemutatását, mint a filmtörténet nagy művészeinek emlékműsorait. A mi Filmmúzeumunk közönsége ezzel szemben megoszlik. Vannak, akik hasonló műsorokat várnak, mint amilyenek a párizsi mozikban láthatók, mások viszont az ifjúkori emlékek idézgetését, az annak idején élvezett, akitor nagy sikerű — de talán művészileg kevésbé értékes — filmek felújítását, nosztalgiájuk kielégítését várják a Filmmúzeumtól. (Hetek óta például Greta Garbo egy régebbi filmjét, a Krisztina királynőt kíséri óriási érdeklődés.) A Filmmúzeum kezdettől fogva a Magyar Filmtudományi Intézet és Archívum számára biztosított állami szubvenciót: az Intézet szerteágazó tudományos tevékenységének, az archívum fenntartásának és fejlesztésének költségeit a Filmmúzeum nyilvános műsorainak bevétele fedezi.Az állami támogatásnak ez az egy évtizede kialakított módszere egybevág a most kialakulóban levő új gazdasági mechanizmussal, vagyis az intézménynek saját gazdasági tevékenységéből, hasznából kell fenntartania magát. De ennek a módszernek is vannak nehézségei. A filmtudomány művelése a filmszakma minden rétegének közös érdeke, mégis alkalmat ad a torzsalkodásra, egyrészt mert a Filmtudományi Intézet magas díjért béreli a múzeum helyiségét, másrészt, mert olyan filmeket is bemutat kizárólagos joggal, amelyek a mozihálózatban is sikerrel futhatnának.) Az utóbbi években a Filmmúzeum mind gyakrabban rendezett nemzeti filmbemutatókat, s mutatott be aktuális filmművészeti érdekességeket. Ez logikusan következik múzeumi jellegéből: a hagyományos értelemben vett, vagyis képzőművészeti és tudományos—történeti múzeumok sem elégszenek meg a múltbeli művek kiállításával, hanem az általuk képviselt művészet, vagy tudomány új alkotásait is bemutatják. A múzeum megnyitásakor a magyar filmarchívumnak mindössze néhány száz filmje volt. Az elmúlt tíz év alatt többféleképpen is bővítették az állományt: kaptak csereanyagot a szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv és a lengyel archívumtól, s megvásárolták számos film bemutatási vagy felújítási jogát. Mintegy 130 filmjogot vásárolt ez idő alatt a Hungarofilm a Filmmúzeumnak; ezeknek csak egyharmada régi film. A mozi műsorát ma már az Archívum mintegy 3000 játékfilmje, 4000 híradója és 5000 rövidfilmje közül válogathatják. (Magyarország 1965/ 35.) A múzeumi jellegből következik az is, hogy eben a moziban többször lehet és kell is felújítani a filmeket. Nem csupán a több évtizedes, hanem a néhány évvel ezelőtt bemutatott filmeket is — elsősorban a felnövekvő új nemzedéknek. Érdekesen tanúsítja ennek a munkának hasznát az a vizsgálat, amelyet a Filmtudományi Intézet kutatói tavaly végeztek. Igaz, ez alkalommal csupán a Filmmúzeum Baráti Körének tagjait kérdezték meg. Mintegy kétezer bérlettulajdonos válaszolt a kiosztott kérdőívekre. Megállapítható ezekből a válaszokból, hogy a Filmmúzeum bérletes közönségének egynegyede 22 éven aluli, 40 százaléka 23—35 esztendős, vagyis a fiatal korosztályokba tartozik a közönség kétharmada. (Éppen úgy, mint a fővárosi mozistatisztikában, csak ott éppen fordított Filmmúzeum 9 250 000 mozijegy Kettős kötöttség Nosztalgia, élmény arányban szerepel a két említett korcsoport: a 22 éves aluliak 44 százalékot képviselnek, a 22—35 évesek pedig a fővárosi moziközönségnek mindössze 27 százalékát.) Az is érdekes, hogy a Filmmúzeum bérleti előadásaira az 50 éven felüli korosztályból kevesebben járnak, mint a fővárosi mozikba általában: a múzeumba 8,4 százalék, a mozikba 10,7 százalék. Azt is bebizonyította a vizsgálat, hogy a Filmmúzeum közönségének többsége állandó: a válaszadók 60 százaléka közölte, hogy évek óta folyamatosan látogatja a bérleti előadásokat, de az is kiderült a közvélemény-kutatásból, hogy a Filmmúzeum barátai gyakran látogatják a fővárosi mozikat: 86 százalékuk havonta négyszer nézi meg a múzeum bérleti előadásait, 25 százalék a múzeum más műsorát is. Ugyancsak 25 százalékot képviselnek, akik havonta kétszer mennek más moziba és ugyanennyit, akik figyelemmel kísérik a televízió filmműsorait is. Érdekesség viszont, hogy a bérleteseknek csaknem fele egyáltalán nem látogatja a múzeum nyilvános előadásait, 20 százalékuk pedig a tv-ben nem néz filmet. Évente csaknem egymillió néző fordul meg a Tanács körúti moziban, sőt 1965-ben, amikor a látogatottság tetőzött, a látogatók száma 14 és fél ezerrel meghaladta az egymilliót. A tíz év alatt 9 és egynegyed millió nézője volt a Filmmúzeum előadásainak. ZAY LÁSZLÓ GRETA GARBO A születésnap ismeretlen MAGYARORSZÁG 1967/6 iiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiiiiiiiKÉP, SZOBOR, KÖNYV IV.iiiiiiiiiiiiiiiimimü Most szobrokról és szobrászokról lesz szó, bekülgeni a helyes számot vagy jelet (1, 2, x) kell. I. Melyik magyar város közterén áll Leonardoo da Vinci fehér márványszobra, Borsos Miklós alkotása? Székesfehérvár (1) — Sopron (2) — g Pécs (x). II. Kinek az alkotása a híres Dávid-szobor (bronz, az arcon öntudatos, könnyed mosoly), amelynek a modellje állítólag a fiatal Leonardo da Vinci volt? g Verrochio (1) — Donatello (2) — Michelangelo (x). III. Hol van Kolozsvári Márton és György mes- terek Szent György-szobra? Kolozsvárott (1) — A budai Várban (2) — Prágában (x). IV. „Egyetlen magányos alakba bele tudott zárni is egy egész osztályt” — írta Lyka Károly egy nagy - francia művész „Kikötőmunkás” című szobráról. — A művész neve? Rodin (1) — Despiau (2) — Meugnier (x). V. A Városligetben van Béla király jegyzőjének szobra, a lehajtott fejű Anonymus. A bronzszobor alkotója? Ligeti Miklós (1) — Fadrusz János (2) — g Stróbl Alajos (x). VI. Kisfaludi-Strobl Zsigmond 1918-ban alkotta a „Íjász” című szobrát. Egy francia szobrász hasonló g tárgyú, néhány évvel előbbi szobrát tekintette mingaképének. A francia művész neve? Despiau (1) — g Maillol (2) — Bourdele (x). VII. Hol van Párizsban F. Rude „Marseillaise” g című domborműve? A Louvreban (1) — Az Arc de la Triomphe falán (2) — A Városházán (x). VIII. A Nemzeti Galériában van egy 1938-ban született gyönyörű férfiszobor. A „címe: „Magvető”. Jj Alkotójának neve? Kisfaludi-Strobl Zsigmond (1) — g Medgyessy Ferenc (2) — Pátzay Pál (x). IX. Ki az a magyar szobrászművész, akinek g „Munkás”, „ülő munkás”, „Bottyánszky Margit” cígű mű és sok más szobrát őrzik a Nemzeti Galériában g — s aki a magyar kommunista mozgalom bátor il- 3 legális harcosa volt, a nácik Dachauban pusztítót- 3 ták el? Mészáros László (1) — Goldmann György g (2) — Sugár Andor (x). X. Hol van Laborcz Ferenc Fazola Henrik-szobra? Egerben (1) — Az Iparművészeti Múzeumban — (2) — Diósgyőrben (x). A „Kép, szobor, könyv II.” helyes megfejtése: 1, g 2, 1, x, x, x, 2, 2, x, 1. Könyvjutalmat nyertek: Ábrán László, Bp. XIII. , Bulcsu u. 18., Balkányi László, Bp. III. Fő u. 49., g Hankó László, Bp. VIII. Baross tér 4—5., Istvánffy Éva, Bp. V. Beloiannisz u. 11., Mauthner Hedvig, Bp. VII. Guyon köz 8., dr. Füredi Lajos, Végegyháza, Béke u. 58., Gelencsér István, Vízvár, Lenin út 263., 3 Zotter Tibor, Győr, Bartók B. u. 31., özv. Barna Eris nőné, Vác, Sallai u. 3., Tabák Lajosné, Szolnok, Vöjörös Hadsereg útja 31. A könyveket postán, az Állami Könyvterjesztő Vállalat 39-es boltja útján (Bp. VIII., József krt. 5.) elküldöttük. 3 iiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiu?