Magyarország, 1967. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1967-10-29 / 44. szám

22 MAGYARORSZÁG 1967/34 Budapest 62, Pf. 634, „Európa lágy alteste” ! Első a Belváros Mi legyen, ne legyen a lapban? Nem írtunk vetélkedőt a Pf. 634 leveleire, de e héten oly rangosak a hozzászólások, mintha döntőről len­ne szó- idézünk a levelekből. „Az »ötven esztendő« sorozat »Ruhr az úr« folytatásával kapcso­latban szeretném kifejezni egyetérté­semet, legalábbis ami a II. világ­­háborús stratégiát illeti. (A szénnek mint energiahordozónak azóta nagy­ban csökkent a jelentősége, ezzel együtt a Ruhr-vidéké is, de akkor a háborúban ezt senki sem látta előre.) A balkáni partraszállás és a máso­dik front kérdésében figyelemre mél­tó gondolatot vet fel A. J. P. Taylor az 1965-ben megjelent »English His­tory« 1914—1945 c. könyvében, amely egyébként óriási könyvsiker lett. Szerinte Churchill terve, hogy Németországot a Balkán felől tá­madják meg, az angol—amerikai erők, tulajdonképpen az 1915-ös Gallipoli kísérlet megismétlése volt (amelynek ugyancsak Churchill volt a kezdeményezője), hogy Németor­szágot a hátsó ajtón keresztül, nagy veszteségek nélkül győzzék le, meg­támadva »Európa lágy altestét«. Tay­lor szerint az a magyarázat, hogy a balkáni partraszállás célja a Szovjet­unió megelőzése lett volna, csupán a hidegháború szülte utólagos belema­­gyarázás , amely éppen Churchill­­től eredt. Ennek igazolására azt­­hoz­za fel, hogy a Balkán, Románia, Ma­gyarország és Csehszlovákia együtte­sen sem közelíti meg Németország gazdasági értékét, így ha a Szovjet­uniót a hidegháborúra való készü­lődés vezérelte volna, éppenséggel érdekében állott volna a balkáni partraszállás erősítése. Ez ugyan megnyújtotta volna a háborút né­hány hónappal, de az angolszászok »végeztek volna a Balkánnal, míg a szovjet erők az Elba helyett a Raj­nát érték volna el«.” (Jeszenszky Géza, Budapest.) „Érdeklődéssel olvastam az 1967/ 42-es számukban a Szíriáról szóló helyzetjelentést, annál is inkább, mert a közelmúltban magam is jár­tam a Közel-Keleten. Éppen ezért engedjenek meg egy ténybeli kiiga­zítást. Cikkük még Khaled Dzsundit említi a szakszervezetek vezetője­ként, jóllehet az elmúlt hónapban felmentették tisztségéből. Amennyire tudom , a feltételes fogalmazást azért használom, mert gyakran tör­ténnek változások — Dzsundi most a lattakijai (aleppói) kikötőmunká­sok szervezetében tevékenykedik.” (V. György, Budapest.) „Lapjuk 1967/38. számában a Dip­lomácia igen — nem (I.) rejtvény 10. kérdésére kétféle választ is lehet adni. Ha a Szondy—Jónás-féle Dip­lomáciai Lexikon 721. oldalán levő megállapításhoz tartom magamat, akkor el kell fogadnom, hogy Uru­guay elnöke 1912-ben egy fiatal jogi doktornőt, Clotilde Luisi-t osztotta be a brüsszeli követségre. Norvégia mexikói követségéhez 1914 januárjá­ban Henriette Hoegh került beosztás­ra követségi titkári rangban. Ezzel szemben az 1959-es kiadású Diplo­máciai és nemzetközi jogi lexikon 399. oldalán azt írja, hogy »Norvégia kormánya pl. 1912-ben mexikói kö­vetségére«" nevezett ki női diploma­tát. Nem tudom, hogy az idézett két mű közül melyik közölt helyes ada­tot. Én a Szondy—Jónás Diplomáciai Lexikonban közöltek alapján vála­szoltam a kérdésre, viszont Önök a másikat fogadták el megfejtésként. Javaslatom: Csak olyan kérdéseket szerepeltessenek re­j­tvényeikben, amelyekre egyértelmű válaszokat le­het adni.” (Tari Ferenc, Szeged.) „Az 1967/39. számukban Bálint László olvasójuk kifogásolta, a Bajcsy-Zsilinszky út jelenlegi föld­szinti architekturális megjelenését. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága különös gondot fordít a belváros vá­­rosképileg is megfelelő kialakítására, állandó fejlesztésére. Erről tanúsko­dik a Duna-parti szállodaépítkezés, a Vörösmarty téri művelődésügyi irodaház, a közelmúltban befejezett Chemolimpex és és Hungarotex szék­ház, ezenkívül számos belvárosi üz­let. Az új beruházásokon kívül ütem­terv szerint folyik az épületek fel­újítása. Aki csak egy kicsit is jára­tos a gazdasági tervezés és az építő­ipari kivitelezés költségeinek tekin­tetében, az előtt nem kell részletesen felsorolni, hogy ezek a munkák mi­lyen tetemes anyagi áldozatot köve­telnek. A városrendezési tennivalók minden világvárosban meghaladják a gazdasági tervezés lehetőségeit. Ép­pen ezért az igények között bizonyos sorrendet kell felállítani. A város­­rendezés jelenlegi elsődleges célja a szűkebb értelemben vett Belváros — Váci utca és környéke — teljes re­­kontsrukciójának végrehajtása. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt területen beépülnek a foghíjak, új üzleteket alakítanak ki, korszerűsítik az el­avult fűtőberendezéseket, felvonókat stb., kicserélik a régi közműhálóza­tot, új útburkolatot építenek és a közvilágítást is korszerűsítik. A Fő­városi Tanács végrehajtóbizottsága a fent említett elvek alapján hasonló rendezést kíván végrehajtani 1970 után a Népköztársaság útján is. A Bajcsy-Zsilinszky út teljes rekonst­rukcióját csak a Belváros és a Nép­­köztársaság útja felújítása után le­het megkezdeni. Kétségtelen, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út még nem éri el a belvárosi színvonalat. A földszinti üzlethelyiségekben raktárak, irodák működnek, az utcakép sok kívánni­valót hagy maga után. A gazdasá­gosság azonban úgy kívánta, hogy a városképileg fontosabb területeket a Bajcsy-Zsilinszky út felújítása elé vegyük. Ez nem jelenti azt, hogy ezen a főútvonalon nem folyik épít­kezés vagy nem lesz épületfelújítás.” (Abai György, a Budapesti Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága csoport­vezető főmérnöke.) „Már régen szándékomban volt kérni önöket, közöljenek az eddiginél is több olyan cikket, amely az urba­­nizált ember egészségügyi problémái­val foglalkozik. Úgy vélem, ez mai életünk egyik legizgalmasabb kérdé­se. A lap nagyobb terjedelme talán erre is módot ad. Kérésem időszerű­ségét a 40. számukban megjelent »Új Manhattan Párizsban« című lap­szemelvényük adta. Érdekelne, mi hogyan haladunk a „manhattanok” felé? Rohamosan újjáépülő és gyara­podó városaink különös tekintettel az új lakótelepekre és a megnövek­vő forgalomra, elég humánusak, egészségesek-e, vagy nálunk is ha­tárt szab a gazdasági és a kényszerű praktikum? Igaz-e, hogy a városo­kon belül a lakótömbök közé ülte­tett fák, bokrok, kis parkok fenn­tartása olyan költséges, hogy jelen­leg luxusszámba megy. Ilyen és ha­sonló témákról, úgy vélem, más is szívesen olvasna. Végül: ha még sze­repelne programjukban a szerkesztő­ségi olvasó találkozó, kerítsenek sort Székesfehérvárra is. Tudomásom szerint itt elég sokan olvassák a la­pot. Ez a létszám bizonyára megnö­vekedne a hírverésnek is beillő est kapcsán, hiszen városunkban mind több a kvalifikált munkaerő és úgy gondolom, ők alkotják a lap olvasó­táborának zömét.” (Dr. Németh Endre, Székesfehérvár.) „Lapjuk legutóbbi számában »Mér­nökdiplomácia« címmel írtak a MTESZ működéséről, a legjelentő­sebb műszaki és tudományos egyesü­letek felsorolásával. Nem tudom honnan tájékozódtak, de a felsoro­lásból érthetetlenül kimaradt a fennállásának 75. évfordulóját idén ünneplő Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület. A bá­nyászati, illetve kohászati lapok a századik évfordulójukhoz érkeztek. Minderről díszközgyűlésen emléke­zett meg az Egyesület szeptember­ben, s ezen részt vettek a bányászat és kohászat hazai és külföldi repre­zentánsai is. A cikk egyébként »öreg társaságok« alcím alatt 26, a »Csere haszonnal« címszónál 25 egyesületről ír; az első a helyes.” (Dr. Rott Nán­­dorné, Budapest.) „Az 1967/41. számokban a slam­­buccal kapcsolatban a miskolci Ha­jós Imrénének a következőket hoz­nám tudomására: az öhöm-slambuc receptjét helyesen közölte a Magyar­­ország, ez valóban kimondottan pásztoreledel. De a slambuc csak ak­kor igazi, ha bográcsban főzik. Nem­csak a szabadban, hanem a lakás­ban is, ugyanis amikor már megfőtt, még nincs készen. A »szakács« jobb kezébe fogja a bogrács fülét — fo­góját vagy akasztóját — s ránt egyet rajta olyanformán, ahogy az ügyes asszony a palacsintát feldobja a le­vegőbe. A slambucot hetvenhétszer kell megfordítani — így tanítja az apáról fiúra szálló hagyomány — s a hetvenhetedik fordításnál kell ki­emelni a bográcsból. Ekkor éppen olyan, mint egy piros-ropogósra sült kis kövér újévi malac. Felséges ele­del!” (Dénes András, Veszprém.) „Életemben először írok újságnak, de most megteszem, mert szeretem és féltem ezt a lapot. Örülök, hogy hat oldal lesz az »Öt Világrész száz lapjából«, jobban csak akkor örül­nék, ha nyolc oldal lenne. A törté­nelmi-politikai sorozatok csemege­számba mennek, de az isten szerel­mére kérem, hogy sport-, ifjúsági vagy női rovattal el ne rontsák a la­pot. Ez olyan volna, mintha az Új­­házi-tyúklevesbe vizet öntenének. Még akkor is tiltakoznék, ha sakk­rovatot indítanának, pedig én ma­gyar válogatott levelező sakkozó va­gyok. A Magyarország a politika szaklapja, maradjon is meg annak.1! (Mák Ernő, Budapest.) „Örömmel értesültem formai átala­kulásukról, a terjedelem bővülésé­ről. Ezzel kapcsolatban ajánlanám a külpolitikai naptár bevezetését. Az első oldalak egyikén jelenhetne meg. Az adott héten címszavak szerint tartalmazná (szerdától-szerdáig) a fontosabb eseményeket, s a címszó mellett feltüntethetnék az erre vo­natkozó cikk helyét a lapban. A naptár elősegítené a cikkek közötti gyors eligazodást.” (Hankó Gábor, Zalaegerszeg.) „Nagyon helyesnek tartom azt a szándékukat, hogy a lap tartalmát sport- és egyéb rovatokkal egészítik ki. Mindössze azt javasolnám, pró­báljanak elszakadni a napi aktuali­tástól, ahogy ezt annak idején a meg­előző olimpiáról szóló cikksorozatuk­ban tették. Adjanak érdekes törté­nelmi epizódokat, jellemző storykat.­* (Benczés Károly, Szeged.) „A közeljövőben megváltozó for-'­mátummal kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni és nyilván nem va­gyok egyedül a problémámmal. Ed­dig beköttettem a három évfolyam példányait és hasznosan forgatom. A kötetek díszéül is váltak alakuló könyvtáramnak. Az évközbeni for­maváltozás probléma elé állít; nem tudom, hogyan köttessek. Ha még van rá lehetőség, tolják ki a válto­zást az év végére.” (Búzás Imre, egy. hallg., Budapest.) NEM (VII.) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ iyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiIi’DIPLOMÁCIA IGEN — Ez alkalommal utoljára jelentkezünk a diplomá­cia tárgyköréből vett kérdéseinkkel, amelyekre „igennel” vagy „nemmel” kell felelniök megfejtő­inknek, a jövő héten — új formátumú lapunkban — új, érdekes és sok nyereményt ígérő rejtvénye­ket fognak találni. Az utolsó kérdéscsoport: 1. A nagykövetek kinevezése előtt az őket küldő kormánynak ún. „agrement”-t kell kérni a fogadó ország kormányától. Enélkül a hozzájárulás nélkül a nagykövetet hazájának kormánya nem nevezheti ki, nem küldheti el, más személy után kell néznie. Kell-e indokolni az „agrément” megtagadását? 2. Az „attasé” szó jelöl-e rangfokozatot és funk­ciót is? 3. Sérthetetlen-e háborúban a „békekövet”, a „parlamenter”? (Az a személy, aki fehér zászlóval jelentkezik és az egyik hadviselő fél megbízásából tárgyalásokat kíván folytatni a másik féllel.) 4. A fogadó ország engedélye (kétoldalú megálla­podás) nélkül kiadhat-e, terjeszthet-e propaganda­anyagokat, bulletinokat stb. egy nagykövetség? 5. A diplomaták gépkocsiján látható „CD” jelzés francia rövidítés­e? 6. Az ENSZ elődjében a Nemzetek Szövetségében, ismertebb néven: a Népszövetségben hivatalos nyelv volt-e az orosz? 7. Csak a francia és az angol nyelvet használják-e az ENSZ apparátusában úgynevezett „munkanyelv­ként”? 8. Ismer-e a diplomáciai etikett olyan előírást a rendjelek viselésében, hogy államfő jelenlétében csak az illető állam rendjelét szabad eredetiben fel­tűzni, a többit csak kicsinyített formában teheti fel valaki? 9. Az új nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mond. Tartozik-e beszédének szövegét elő­re benyújtani a fogadó ország külügyminisztériu­mának, illetve az államfő hivatalának? 10. Szokás egy-egy épületről vagy utcáról külön elnevezni a külügyminisztériumot: Quai d’Orsay (Orsay rakpart) néven emlegetik a francia külügy­minisztériumot, a Palazzo Chigi, az olasz külügymi­nisztérium stb. A Friedrichstrasse volt-e a hitleri Német Birodalom külügyminisztériumának névbeli helyettesítője? A megfejtések beküldési határideje: november 4. Arra kérjük megfejtőinket, a borítékra, levelező­lapra írják rá: „Diplomáciai igen-nem (VII.)” A „Diplomáciai igen-nem (V.)” megfejtése: 1. igen, 2. nem, 3. igen, 4. igen, 5. nem, 6. nem, 7. nem, 8. igen, 9. nem, 10. igen. Könyvjutalmat nyertek: Szűcs Sándorné, Bp., IX. Tompa u. 14., Pacsay János, Zsámbék, Szabadság tér 1., Müntzberger Jenő, Tatabánya, Ságvári u. 17, dr. Mohi János, Salgótarján, Kállai Éva u. 3., Sá­­volyi István, Bp., XIII. Katona J. u. 39., Lőrinci Zsuzsanna, Bp., IV. Árpád út 8—12., Reichenfeld Jenőné, Bp., VII. Tanács krt. 3/a., Takács Péterné, Deszk, Lenin tér; Gyenes Ferencné, Bp., I. Attila u. 117., Fazekas József, Bp., I., Hattyú u. 16. A könyveket postán elküldöttük. alllllllllllllll!lllllllllll!lllllllllllllllllllllll!!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll1llllllllllllllflllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!l!llll!llllllllll!ll!lillllll!lll!llllllllllllllllllllllllll!llllllllllw^

Next