Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-20 / 42. szám

Öt világrész száz lapjából • Öt világrész Az anya és a Contergan - WOCHENZEHTJNO AN RHEIN. RUHR UNO UPPE - Egy, az Aachen környé­ki Stolbergben élő mun­kásházaspárt Ernst és An­­naliese Hardrich a napok­ban figyelemre méltó és egyben megrendítő ajánla­tott tett. A házaspár be akarja bizonyítani, hogy a testi hibával született gyermekek sorsáért a Con­tergan csillapító a felelős. A negyvenéves anyának már van egy „Contergan­­bébije”, ennek ellenére ter­hessége alatt újra hajlandó Contergant szedni. A há­zaspár, aki az ötvenedik tárgyalási napjához közele­dő Contergan-perben mint társvádló érdekelt, szigorú tudományos ellenőrzés mel­lett vállalja a kísérleti alany szerepét, hogy segít­sen a jóvátételi igényükért harcoló áldozatokon. „A per eddigi menete végte­lenül lesújtott engem” — magyarázta Ernst Hard­rich kőműves. Az ötletet, hogy embe­reken kellene a kísérletet elvégezni, az adta — kö­zölte az apa —, hogy a Chemie Grünenthal cég jogi képviselője nem fo­gadta el bizonyítékként az állatkísérleteket. A házas­pár bízik abban, hogy a kí­sérletük sok ezer testi hibás gyereken segítene. „Renge­teget beszéltünk erről fe­leségemmel — mondotta a férj —, s arra az állás­pontra jutottunk, hogy a gyerekek érdekében vállal­nunk kell a kísérletet.” A Hardrich család tragi­kus története megérteti, miért hajlandók alávetni magukat e megrendítő és egyben vádló önkísérlet­nek. Az asszony maga is a Grünenthal cég csomagoló­­osztá­lyán dolgozott. Ezer és ezer Contergannal teli do­boz került ki kezei alól. Szedte ő is a tablettákat, hiszen használati utasítá­suk szerint ezeket ideges­ség és félelemérzet ellen javallták. Terhessége alatt naponta vett be Contergant. Szü­lető gyermeke testi fogya­tékos lett. A kislánynak a karja és a kézfeje teljesen elkorcsosult, csípőben moz­gásképtelen és nincs láb­feje. A sok megpróbálta­táson átment szülők min­dent megkíséreltek, hogy gyermeküket életképessé tegyék, semmilyen áldoza­tot nem sajnáltak. Persze, vannak olyan le­hetőségek is, amelyekre anyagi lehetőségükből nem futotta. Vannak protézisek, s lehetségesek operációk, amelyeknek segítségével például a gyermek kezét mozgathatóvá lehet tenni. MAGYARORSZÁG 1968/42 Ezekre azonban a munkás­családnak nem tellett, túl sokba kerülnek. Épp emiatt vannak oly sokan a Contergan áldoza­tai. Senki sem segít raj­tuk. ők és szüleik megér­tik, milyen kétségbeesett embernek kell lenni ah­hoz, hogy valaki ilyen ja­vaslatot a nyilvánosság elé terjesszen. Hardrichéknek egyébként két teljesen egészséges, normális gyer­mekük is van. Az ő szüle­tésük előtt azonban az anya nem szedett Conter­gant. A jogászok és az orvo­sok elvetették Hardrichék ajánlatát. Senki sem fo­gadhatja ezt el. Hard­richék e kétségbeesett lé­pése elhallgathatatlan vád mindazok ellen, akik a Contergan-ügyben felelő­sek, akiknek a nyereség a fontosabb, mint embertár­saik egészségének védelme. A számítógép és a muzsika franno Deiffffe Allgemein* Célunk nem az alkotó­­művész lelkivilágának le­rombolása, hangoztatta dr. Frieder Nake stuttgarti komputergrafikus a leg­utóbbi komputer-kongresz­­szuson tartott referátumá­ban, mely az elektronikus számítógépek zenei és kép­zőművészeti „tehetségéről” számolt be. Ezt az ígéretet Nake és társai sem tudták betartani: nem tudták ők sem eldönteni, hogy lehet-e egyáltalán lélekről beszél­ni — mikor a művészi al­kotás folyamata matema­tikailag megfogalmazott programmá, ember és gép által egyaránt feldolgoz­ható anyaggá degradáló­dik. Néhány éve már a kom­puterek is képesek bármi­lyen stílusú zenedarabot komponálni s olyan rajzo­kat készíteni, melyek elér­nek egy előre kiszámított esztétikai nívót. Még ver­selni is tudnak receptre: a hozzávalókat egy csomó szabály és­­ a véletlen adja. A komputerművészet programozói szerint éppen ez az irányított véletlen az, amit az alkotóművésznél ötletnek nevezünk. Hogyan lehetséges azonban, hogy egy véletlensorozatból ér­telmes művészi alkotás ke­letkezzék? Ugyanúgy, ahogy a biológiai fejlődés folyamán bizonyos válto­zások (véletlenek) és kivá­lasztódási elvek alapján, a legcsodálatosabb teremtmé­nyek jöttek létre. Ha tehát a programozó a komputerrel zenét akar komponáltatni, először is „megeteti” egy csomó hanggal, egy egyszerű dal­lamhoz és kísérethez pél­dául 3 oktáv­ harminchat hangjával. Ezután az auto­mata az „elektronikus koc­­kázást” (szaknyelven: vé­letlengerjesztést) tanulja meg s a véletlenre bízva választja a hangokat. A zeneszerzéshez persze egy sereg szabály is tartozik s ezek figyelembevételével a komputer vizsgálat alá veszi a hangokat. Vagy megtartja és besorolja a leendő darabba,­vagy visz­­szadobja és újra „kocká­zik”. Szabály írja elő a darab hangnemét is, mondjuk a C-dúrt. Ezáltal a harminc­hat hang közül tizenkettő már nem jöhet számításba. Külön előírás szabályozza az ütemet, a téma hosszát és így tovább. Alapjában véve ez igen egyszerű eljárás, amihez tulajdonképpen komputerre nem is lenne szükség; már Mozart is írt egy érteke­zést, a zenei ismeretek nélküli, kocka segítségével való komponálásról. A komputer csupán gyorsabb, mint az ember; dallamai másodpercek alatt szület­nek meg. Ugyanezen elvek szerint dolgozik a festő- vagy raj­zoló-komputer is. A kép­felületet kellő finomságú apró pontocskákra osztja fel s minden pont számára a színek és árnyalatok egész skáláját tartja ké­szenlétben. Megfelelő sza­bályok betartásával végül is pontról pontra színek­kel, illetve árnyékolással tölti ki az egész felületet. A jelenlegi rajzoló­auto­maták egyelőre még csak fekete-fehér grafikákat ké­pesek készíteni. Egyes komputer-zené­szek ma már a gépzene kö­vetkező fejlődési fokának kimunkálásán szorgoskod­nak: nem hajlandók hang­­színkészletüket a hagyo­mányos, mechanikus hang­szerekre korlátozni, hanem az automata segítségével új, az emberi fül számára ismeretlen hangfrekven­­cia-keverékeket produkál­nak. Egy pár éven belül — reménykednek a kísér­letezők — zenei élet nem lesz elképzelhető kompu­termuzsika nélkül. A SMITH-WILSON-TÁRGYALÁSOK Avagy: „Mit tegyünk Rhodesiával?" (Guardian) Nyelvoktató­gép iSiddeutsche Zeitung A kaliforniai Stanford egyetemen felszereltek egy matematikai gépet, amely orosz nyelvet tanít. A gép ellenőrzi a meg­adott angol nyelvű szöveg orosz fordításának helyes­ségét, megadja az orosz szöveget, magnetofon se­gítségével ellenőrzi a kiej­tés helyességét. A gép kipróbálásában 30 diák vett részt. Jobb ered­ményeket értek el a nyelv­­tanulásban, mint az ellen­őrző csoport, amely hagyo­mányos módszerrel tanult oroszul. Az igazi női szépség Vrteitersttemn. A szépség szakértői so­hasem fáradnak bele abba, hogy az igazi női szépség titkait kutassák. Legújab­ban ismét összeállították az ideális nő jellegzetes­ségeinek listáját: 1. Egész­séget sugárzó testalkat; 2. Nemes, lágy vonások; 3. Az arc formájával harmo­nizáló frizura; 4. Arányos, szép formák; 5. Világos, ragyogó szemek; 6. Fehér és szabályos fogak; 7. Kel­lemes hang; 8. Egyenes tar­tás; 9. Harmonikus moz­gás; 10. Az ülésnél és az állásnál bájos harmónia; 11. Összhang a ruházko­dás, az arc, az alak és a személyiség között; 12. Kel­lemet sugárzó lény; 13. Szellemi mozgékonyság; 14. Természetes, jól érthető beszéd és határozott kife­jezésmód; 15. Hibátlan jel­lem és 16. Természetes magabiztosság. Nem ke­vés, amit a férfiak köve­telnek a nőktől. Most már csak az a kérdés marad: mit nyújtanak ők mind­ezért ?

Next