Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 13. szám

Kambodzsa Puccs Sangkam ellen Új helyzet Indokínában Polgárháborús lehetőségek Norodom Szihanuk elmozdítása Kambodzsa éléről, sokkal bonyo­lultabb és kockázatosabb ügy, mint amilyennek a múlt hét szer­dán, déli egy órakor tűnhetett, amikor a herceg távollétében a királyi tanács és a nemzetgyűlés fejet hajtott a jobboldali kor­mányfő és az utcai csőcselék kö­zös akarata előtt. A jobboldali államcsínyhez az alkalmat Szihanuk külföldi utazá­sa szolgáltatta — az ürügyet pedig a fővárostól több száz kilométerre, a Dél-Vietnammal határos kam­bodzsai dzsungel­ vidék ellenőriz­hetetlen térségében állítólag lezaj­lott összecsapások kambodzsai és dél-vietnami szabadságharcosok között. „Mesés arany”-mese Mi sem könnyebb, mint felkor­bácsolni egy viszonylag elmaradott országban a legprimitívebb réte­gek sovinizmusát. Az előkelő származású Sirik Matak herceg és a régóta nyíltan Ameri­ka-barát Lon Nol tábornok ezt a réteget mozgósította az ál­lamfő távollétében, hogy létrehoz­za a puccshoz szükséges atmosz­férát. Azt dobták be a köztudat­ba, hogy egy „Európából érkezett szállító-repülőgép” fegyvereket és mesés aranykincseket hozott a ha­tárvidékek vietnami települései szá­mára, hogy kommunista puccs készül — vietnami segédlettel — „a khmerek szabadsága ellen”. (A hatóságok valóban zárolták egy Európából érkezett repülőgép szál­lítmányát, formális vámkezelési nehézségekre hivatkozva, de az er­ről szóló hivatalos közlemény csak azt feledte el megemlíteni, hogy a szállítmány nem más, mint gyógy­szer és egészségügyi felszerelés, melyeket európai segélyszerveze­tek gyűjtöttek a harcoló Vietnam számára,­ így azután a Phnom Penh-i piactéren felizgatott tömeg elindult a repülőtérre, hogy bir­tokba vegye „a fegyvereket és az aranyat”. A karhatalom parancsot kapott, hogy a tömeget a raktárakba ne engedje be. De parancs híján azt már lábhoz tett fegyverrel nézte végig, amikor a csőcselék beha­tolt a VDK és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviseletének helyiségeibe, bán­talmazta a diplomatákat, károkat okozott a berendezésben. Ezzel egyidőben írta meg a saj­tó, és mondta el szinte minden órában a rádió a határmenti ősz-1969 folyamán Kambodzsával a következő cikkek foglalkoztak: 1969/18: Eszkaláció; 1969/33: Her­cegi taktika, szecsapásokról szóló, mindeddig semmiféle tárgyi bizonyítékkal meg nem erősített híreit. Mind jobban kirajzolódott, hogy itt köz­pontilag szervezett kampány fo­lyik, amelynek a célja: hangulatot kelteni a vietnami szabadságharc­cal szemben, ezen keresztül pedig Szihanuk államfőnek a VDK-val és Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Fronttal kiépült kapcso­latai ellen. (A hangulatkeltésben egy újságcikk odáig elment, hogy javasolta Len Nol miniszterelnök­nek: kérje meg az amerikaiakat, bombázzák a „Kambodzsába be­tört vietnami csapatokat”.) Ebben a légkörben hívta össze a tábornok-miniszterelnök a nem­zetgyűlés és a királyi tanács rend­kívüli ülését, és erőszakolta ki Norodom Szihanuk leváltását, il­letve Cheng Heng ideiglenes ál­lamfővé való kinevezését. Szihanuk — mint Pekingben kijelentette — nem ismeri el a puccsisták hatalmát, harcot hirdet a szélsőjobboldali, reakciós rezsim megdöntésére, s megígéri, hogy e harc győzelme után végérvényesen és visszavonhatatlanul lemond ál­lamfői tisztségéről. Ez utóbbi gesztussal kívánta aláhúzni, hogy a harc, amelyet meghirdet, nem az ő személyéért, nem az ő hatal­máért, hanem Kambodzsa haladá­sáért és jövőjéért fog folyni. A Tay Ninh-dzsungel Ma még nagyon nehéz elképzel­ni, milyen formákat fog ölteni ez a küzdelem. Amióta csak tart a vietnami háború, az államfő leg­főbb törekvése az volt, hogy meg­őrizze országa semlegességét. Nemcsak azért, hogy távol tartsa Kambodzsától a háború borzal­mait, hanem azért is, hogy fenn­tartsa — megvédje mind a jobbol­dallal, mind a forradalmi balol­dallal szemben — a saját, úgy­nevezett Sangkum-koncepcióját. (A Sangkum nevet viseli Szihanuk nemzeti egységmozgalma.) Amit Szihanuk „khmer szocializmus­nak” nevez, az természetesen tá­vol áll a szocializmus tudományos fogalmától, de kétségtelen, hogy a rendszer az ország korábbi állapo­taihoz képest haladást jelentett, javította a dolgozó tömegek élet­­körülményeit, perspektívát nyitott az ifjúság előtt és ezért a herceg igen széles rétegek támogatására számíthat. Szihanuk sokat tett az ország iparosításáért, s ennek költségeit lényegében a feudális nagybirto­kosokra hárította, ő maga meg­­győződéses antifeudalista, olyany­­nyira, hogy önként mondott le a trónról és választotta a kormány­zás korszerűbb formáit. Ennek el­lenére egyeduralkodó volt, Kam­bodzsában tizenöt éven át lénye­gében az történt, amit ő akart. Meggyőződéssel vallotta és vall­ja, hogy az amerikaiak — akár­csak annak idején a franciák — Tímmiii tttt.........r rákényszerülnek majd, hogy tá­vozzanak Délkelet-Ázsiából; a térség jövőjét tehát az itt élő né­peknek kell egymással együttmű­ködve kialakítaniok. Ebből követ­kezik, hogy sohasem hitt a saigo­­ni rendszer jövőjében, és a DNFF- fel alakított ki együttműködést. Az amerikaiak szüntelenül azzal vádolták, hogy a Tay Ninh­­dzsungel Kambodzsába átnyúló térségét átengedi a vietnami sza­badságharcosoknak, hogy ide hú­zódik vissza időnként a DNFF ve­zérkara, sőt utánpótlási vonalak is haladnak át Kambodzsán, mintegy folytatásaként a szerintük Pater Lao területén húzódó Ho Si Minh ösvényeknek. Szihanuk ezt mindig tagadta, s amikor az­­ amerikaiak kiélezték a helyzetet, akkor meg­szakította a diplomáciai kapcsola­tot az Egyesült Államokkal. Szihanuk viszonya azonban nem volt zavartalan a vietnami szabad­ságharccal sem. S ebben nem az játszotta a­ főszerepet, hogy át­csapnak-e a dél-vietnami harcok a Tay Ninh kambodzsai erdeibe is vagy sem. Hanem az, hogy­­ mi­lyen hatással van a khmer pa­rasztságra a dél-vietnami szabad­ságharc, a DNFF programja, a szomszédban dúló fegyveres harc a földreformért, egy új forradalmi rend megteremtéséért. Ebben a bonyolult képletben mindig is zavaró tényező volt a „vörös khmer” mozgalom elneve­zésű maoista csoportosulás, amely már két alkalommal fegyveres fel­kelést robbantott ki néhány ki­sebb, a laoszi és a vietnami határ közelében fekvő járásban. Ezek a felkelések nem siettették, hanem ellenkezőleg, fékezték Szihanuk reform­politikáját, erősítették ve­le szemben a földesúri ellenzéket, amely a jobboldal „erős embere”, Lan Nol tábornok köré tömörült. Tavaly júniusban politikai vál­ság bontakozott ki Phnom Penh­­ben, s először történt meg tizenöt év alatt, hogy Szihanuk nem tudta a helyzetet erélyesen konszolidál­ni. Pedig még végső eszközét, a lemondással való fenyegetőzést is latba vetette. Végül is kompro­misszumra kényszerült és augusz­tus 13-án Lón Nol tábornokot, a jelenlegi puccs vezetőjét, minisz­terelnökké nevezte ki. Az akkor kialakított, rendkívül kényes egyensúly helyzetet borítot­ta most fel Sirik Matak herceg és Lón Nol államcsínye. A fordulat azt ígéri a főképp kínai származá­sú városi burzsoáziának, hogy megszabadítja az állami és félál­lami szektor konkurrenciájától, megteremti számára a „szabad verseny” feltételeit. A birtokosok­nak a lassú, de következetes föld­reform megállítását, az állami kártalanítás kifizetését helyezi ki­látásba. A parasztságot és a városi lumpen réteget az új rezsim a kínai és vietnami kisebbségek el­leni soviniszta érzések szabadjára bocsátásával igyekszik jóllakatni. S — egyelőre — hirdeti a Sziha­­nuk-féle semlegességi külpolitika folytatását. Ennek feladásával óriá­si riadalmat keltenek a társada­lom valamennyi rétegében, hiszen a kambodzsaiak semmiképpen sem szeretnének amerikai ágyú­töltelékké válni, hazájukat had­színtérré tenni. Súlyos döntések előtt Nem elképzelhetetlen tehát, hogy az új rendszer — melyet az Egyesült Államok sietett „időlege­sen” elismerni, s melynek születé­sénél feltehetően amerikaiak bá­báskodtak — tartani tudja magát, ha nem engedi túlságosam szabad­jára a földesúri önkényt, és meg tud maradni a legalábbis látszó­lagos semleges külpolitikánál. De figyelembe kell venni, hogy a dél­kelet-ázsiai feudálisok, ha nem korlátozzák őket, nagyon hamar kimutatják a foguk fehérjét a pa­rasztokkal szemben. S megelég­szenek-e az amerikaiak a Lan Nol­­kormány jelenlegi programjával? Milyen magatartást tanúsítanak majd a Sangkum-szervezetek, melyeket Szihanuk tizenöt éven át egy progresszív reform­politika harcosaiként nevelt? Mindez bármikor egy polgárhá­ború feltételeit is megteremtheti. Norodom Szihanuk tehát rendkí­vül súlyos döntések előtt áll, ami­kor a szélsőjobboldali reakciós rendszer megdöntésének formáit és harci módszereit kutatja. SZABÓ L. ISTVÁN SZIHANOK EGYENRUHÁBAN Nem hitt Saigon jövőjében ' í n T MAGYARORSZAG 1 9 7 0/1 3_____________ ITT ITT"­­ Id! ITTTT ITT TE ’

Next