Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 13. szám
Kambodzsa Puccs Sangkam ellen Új helyzet Indokínában Polgárháborús lehetőségek Norodom Szihanuk elmozdítása Kambodzsa éléről, sokkal bonyolultabb és kockázatosabb ügy, mint amilyennek a múlt hét szerdán, déli egy órakor tűnhetett, amikor a herceg távollétében a királyi tanács és a nemzetgyűlés fejet hajtott a jobboldali kormányfő és az utcai csőcselék közös akarata előtt. A jobboldali államcsínyhez az alkalmat Szihanuk külföldi utazása szolgáltatta — az ürügyet pedig a fővárostól több száz kilométerre, a Dél-Vietnammal határos kambodzsai dzsungel vidék ellenőrizhetetlen térségében állítólag lezajlott összecsapások kambodzsai és dél-vietnami szabadságharcosok között. „Mesés arany”-mese Mi sem könnyebb, mint felkorbácsolni egy viszonylag elmaradott országban a legprimitívebb rétegek sovinizmusát. Az előkelő származású Sirik Matak herceg és a régóta nyíltan Amerika-barát Lon Nol tábornok ezt a réteget mozgósította az államfő távollétében, hogy létrehozza a puccshoz szükséges atmoszférát. Azt dobták be a köztudatba, hogy egy „Európából érkezett szállító-repülőgép” fegyvereket és mesés aranykincseket hozott a határvidékek vietnami települései számára, hogy kommunista puccs készül — vietnami segédlettel — „a khmerek szabadsága ellen”. (A hatóságok valóban zárolták egy Európából érkezett repülőgép szállítmányát, formális vámkezelési nehézségekre hivatkozva, de az erről szóló hivatalos közlemény csak azt feledte el megemlíteni, hogy a szállítmány nem más, mint gyógyszer és egészségügyi felszerelés, melyeket európai segélyszervezetek gyűjtöttek a harcoló Vietnam számára, így azután a Phnom Penh-i piactéren felizgatott tömeg elindult a repülőtérre, hogy birtokba vegye „a fegyvereket és az aranyat”. A karhatalom parancsot kapott, hogy a tömeget a raktárakba ne engedje be. De parancs híján azt már lábhoz tett fegyverrel nézte végig, amikor a csőcselék behatolt a VDK és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviseletének helyiségeibe, bántalmazta a diplomatákat, károkat okozott a berendezésben. Ezzel egyidőben írta meg a sajtó, és mondta el szinte minden órában a rádió a határmenti ősz-1969 folyamán Kambodzsával a következő cikkek foglalkoztak: 1969/18: Eszkaláció; 1969/33: Hercegi taktika, szecsapásokról szóló, mindeddig semmiféle tárgyi bizonyítékkal meg nem erősített híreit. Mind jobban kirajzolódott, hogy itt központilag szervezett kampány folyik, amelynek a célja: hangulatot kelteni a vietnami szabadságharccal szemben, ezen keresztül pedig Szihanuk államfőnek a VDK-val és Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal kiépült kapcsolatai ellen. (A hangulatkeltésben egy újságcikk odáig elment, hogy javasolta Len Nol miniszterelnöknek: kérje meg az amerikaiakat, bombázzák a „Kambodzsába betört vietnami csapatokat”.) Ebben a légkörben hívta össze a tábornok-miniszterelnök a nemzetgyűlés és a királyi tanács rendkívüli ülését, és erőszakolta ki Norodom Szihanuk leváltását, illetve Cheng Heng ideiglenes államfővé való kinevezését. Szihanuk — mint Pekingben kijelentette — nem ismeri el a puccsisták hatalmát, harcot hirdet a szélsőjobboldali, reakciós rezsim megdöntésére, s megígéri, hogy e harc győzelme után végérvényesen és visszavonhatatlanul lemond államfői tisztségéről. Ez utóbbi gesztussal kívánta aláhúzni, hogy a harc, amelyet meghirdet, nem az ő személyéért, nem az ő hatalmáért, hanem Kambodzsa haladásáért és jövőjéért fog folyni. A Tay Ninh-dzsungel Ma még nagyon nehéz elképzelni, milyen formákat fog ölteni ez a küzdelem. Amióta csak tart a vietnami háború, az államfő legfőbb törekvése az volt, hogy megőrizze országa semlegességét. Nemcsak azért, hogy távol tartsa Kambodzsától a háború borzalmait, hanem azért is, hogy fenntartsa — megvédje mind a jobboldallal, mind a forradalmi baloldallal szemben — a saját, úgynevezett Sangkum-koncepcióját. (A Sangkum nevet viseli Szihanuk nemzeti egységmozgalma.) Amit Szihanuk „khmer szocializmusnak” nevez, az természetesen távol áll a szocializmus tudományos fogalmától, de kétségtelen, hogy a rendszer az ország korábbi állapotaihoz képest haladást jelentett, javította a dolgozó tömegek életkörülményeit, perspektívát nyitott az ifjúság előtt és ezért a herceg igen széles rétegek támogatására számíthat. Szihanuk sokat tett az ország iparosításáért, s ennek költségeit lényegében a feudális nagybirtokosokra hárította, ő maga meggyőződéses antifeudalista, olyanynyira, hogy önként mondott le a trónról és választotta a kormányzás korszerűbb formáit. Ennek ellenére egyeduralkodó volt, Kambodzsában tizenöt éven át lényegében az történt, amit ő akart. Meggyőződéssel vallotta és vallja, hogy az amerikaiak — akárcsak annak idején a franciák — Tímmiii tttt.........r rákényszerülnek majd, hogy távozzanak Délkelet-Ázsiából; a térség jövőjét tehát az itt élő népeknek kell egymással együttműködve kialakítaniok. Ebből következik, hogy sohasem hitt a saigoni rendszer jövőjében, és a DNFF- fel alakított ki együttműködést. Az amerikaiak szüntelenül azzal vádolták, hogy a Tay Ninhdzsungel Kambodzsába átnyúló térségét átengedi a vietnami szabadságharcosoknak, hogy ide húzódik vissza időnként a DNFF vezérkara, sőt utánpótlási vonalak is haladnak át Kambodzsán, mintegy folytatásaként a szerintük Pater Lao területén húzódó Ho Si Minh ösvényeknek. Szihanuk ezt mindig tagadta, s amikor az amerikaiak kiélezték a helyzetet, akkor megszakította a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államokkal. Szihanuk viszonya azonban nem volt zavartalan a vietnami szabadságharccal sem. S ebben nem az játszotta a főszerepet, hogy átcsapnak-e a dél-vietnami harcok a Tay Ninh kambodzsai erdeibe is vagy sem. Hanem az, hogy milyen hatással van a khmer parasztságra a dél-vietnami szabadságharc, a DNFF programja, a szomszédban dúló fegyveres harc a földreformért, egy új forradalmi rend megteremtéséért. Ebben a bonyolult képletben mindig is zavaró tényező volt a „vörös khmer” mozgalom elnevezésű maoista csoportosulás, amely már két alkalommal fegyveres felkelést robbantott ki néhány kisebb, a laoszi és a vietnami határ közelében fekvő járásban. Ezek a felkelések nem siettették, hanem ellenkezőleg, fékezték Szihanuk reformpolitikáját, erősítették vele szemben a földesúri ellenzéket, amely a jobboldal „erős embere”, Lan Nol tábornok köré tömörült. Tavaly júniusban politikai válság bontakozott ki Phnom Penhben, s először történt meg tizenöt év alatt, hogy Szihanuk nem tudta a helyzetet erélyesen konszolidálni. Pedig még végső eszközét, a lemondással való fenyegetőzést is latba vetette. Végül is kompromisszumra kényszerült és augusztus 13-án Lón Nol tábornokot, a jelenlegi puccs vezetőjét, miniszterelnökké nevezte ki. Az akkor kialakított, rendkívül kényes egyensúly helyzetet borította most fel Sirik Matak herceg és Lón Nol államcsínye. A fordulat azt ígéri a főképp kínai származású városi burzsoáziának, hogy megszabadítja az állami és félállami szektor konkurrenciájától, megteremti számára a „szabad verseny” feltételeit. A birtokosoknak a lassú, de következetes földreform megállítását, az állami kártalanítás kifizetését helyezi kilátásba. A parasztságot és a városi lumpen réteget az új rezsim a kínai és vietnami kisebbségek elleni soviniszta érzések szabadjára bocsátásával igyekszik jóllakatni. S — egyelőre — hirdeti a Szihanuk-féle semlegességi külpolitika folytatását. Ennek feladásával óriási riadalmat keltenek a társadalom valamennyi rétegében, hiszen a kambodzsaiak semmiképpen sem szeretnének amerikai ágyútöltelékké válni, hazájukat hadszíntérré tenni. Súlyos döntések előtt Nem elképzelhetetlen tehát, hogy az új rendszer — melyet az Egyesült Államok sietett „időlegesen” elismerni, s melynek születésénél feltehetően amerikaiak bábáskodtak — tartani tudja magát, ha nem engedi túlságosam szabadjára a földesúri önkényt, és meg tud maradni a legalábbis látszólagos semleges külpolitikánál. De figyelembe kell venni, hogy a délkelet-ázsiai feudálisok, ha nem korlátozzák őket, nagyon hamar kimutatják a foguk fehérjét a parasztokkal szemben. S megelégszenek-e az amerikaiak a Lan Nolkormány jelenlegi programjával? Milyen magatartást tanúsítanak majd a Sangkum-szervezetek, melyeket Szihanuk tizenöt éven át egy progresszív reformpolitika harcosaiként nevelt? Mindez bármikor egy polgárháború feltételeit is megteremtheti. Norodom Szihanuk tehát rendkívül súlyos döntések előtt áll, amikor a szélsőjobboldali reakciós rendszer megdöntésének formáit és harci módszereit kutatja. SZABÓ L. ISTVÁN SZIHANOK EGYENRUHÁBAN Nem hitt Saigon jövőjében ' í n T MAGYARORSZAG 1 9 7 0/1 3_____________ ITT ITT" Id! ITTTT ITT TE ’