Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
Martzius tizenharmadikán, a' budapesti árvíz első napján " többekkel kimenék én is a’ nagy jelenet nézésére. Végig sietve a városon, Gellért hegyéhez értünk, hol a budai népesség munkás és legszegényebb része lakik. A’ folyó már túl hágott magas partjain, a’ töltésen pillanatról pillanatra messzebb terjedett a víz, ’s egyes ledőlt házak széttört fedelekkel álltak a víz felett. A lakosoknak egy része a' hegyre hordá bútorait, másika a’ házak körül dolgozott, míg a fájdalomszülte hallgatás közt itt ott kétségbe-esett jaj kiáltás, vagy a dolgozók lármája törté el a környéket. Mélyen meghatva állottam ott, midőn egy asszony siet el mellettem, ’s karjánál egy gyermeket vezetve halad tovább olly ház felé, mellynek dőledékei előtt a szerencsétlen család épen öszvegyűjtögeté holmiét. Csak hozzám jöttek, szóla az asszony, jó szomszédok, s ti is gyermekeitekkel, s ti a’mennyien akartok jöttek hozzám, mind házamban csak nyolczvan ember van még, s nálam sok megfér! S az asszony tovább ment, ’s a’ szegények tolongva gázlódtak utána, s a’ népnek szemeiben könyek ragyogtak, mellyeket nem bánat facsart ki, szemeikből. Ez asszony László Ferenczné volt.” Évszázados szegedi krónika A fenti helyszíni riport volt bizonyára az első, amely már nem csupán az árvíz pusztításairól, hanem az emberi szolidaritásról, a segítségnyújtásról is beszámolt. Szerzője: Eötvös József. „Másodközlésben” a Budapesti Árvízkönyv ajánlásaként jelent meg 1839-ben. Akkor már országszerte folyt a gyűjtés a nagy pesti árvíz károsultjainak javára, s ebbe az akcióba kapcsolódtak be a magyar írók. (Az ötkötetes Árvízkönyvet Eötvös József szerkesztette, a 45 szerző között pedig Bajza József, Czuczor Gergely, Döbrentei Gábor, Fáy András, Garay János, Jósika Miklós, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály és más, akkoriban népszerű írók, költők szerepeltek. A könyv árából származó bevételeket a neves szerzőgárda és Heckenast, a kiadó — az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta fel.) Amióta vízügyi feljegyzések vannak , mindig gyakoriak voltak az árvizek Magyarországon. (1860 és 1888 között például mindössze három olyan év volt, amely nem hozott nagyobb árhullámot a Duna magyar szakaszán. Az 1888-as viszont minden korábbit felülmúlt: 102 helyen szakította át a töltéseket és 450 400 katasztrális holdat öntött el.) A tiszai árvizek közül a legnagyobb az emlékezetes 1879-es volt, amely csaknem teljesen elpusztította Szegedet és vele együtt Tápé, Algyő és Kiskundorozsma községeket. Ennek a pusztulásnak híre akkor szinte az egész világot bejárta, s az emberi együttérzés jelentős adományokban is kifejezésre jutott. „A tömérdek élelmiszeren és ruhán kívül, amit a vízkárosultaknak küldött az ország népe, igen tekintélyes pénzbeli adományok is folytak be ... Az adakozók neveinek felsorolásához külön kötetek kellenének ... Tisza Kálmán miniszterelnök 1000, az egyes miniszterek pedig 200—200 forinttal járultak hozzá Szeged megsegítéséhez... Kossuth Lajos a maga és fia nevében Bakay Nándor útján 350 frankot küldött az árvízkárosultaknak, noha éppen akkor a legsúlyosabb pénzzavarokkal küzdött... Liszt Ferenc a pesti Vigadóban fellépett a szegedi árvízkárosultak javára. E hangverseny 6493 frt 78 krt jövedelmezett Szeged városának” — írja az egykorú krónikás. „A nagykörút egyes részeit azért nevezik Római, Brüsszeli, Bécsi, Párizsi, Londoni és Berlini körútnak, mert Szeged ezzel is ki akarta mutatni háláját. Gr. Beust nagykövetnél Párizsban hangverseny volt, mely az árvízkárosultak javára 30 000 frankot jövedelmezett... A francia színműírók és zeneszerzők társasága 500 forintot küldött... A párizsi községtanács 5000 frankot szavazott meg a szegedieknek... A Figaro szerkesztősége nagy ünnepélyt rendezett az Operaházban. A hangverseny a Rákóczi indulóval kezdődött, melyet Berlioz átiratában adtak elő. A hangverseny után vásárrá alakult át az Operaház nézőtere. Ugalde kisasszony, egy kitűnő énekesnő a Zichy Mihály rajzával díszített műsorért 3000 frankot vett be. Másnap a rendezőbizottság elnöke táviratban közölte Szeged városával, hogy az eredmény negyedmillió frank.” (Dr. Szabó László: Szeged halála és feltámadása.) A szegedi árvízkárosultak javára adakoztak New Yorkban, Hongkongban, érkezett adomány Perzsiából, a román fejedelemtől és XIII. Leó pápától is. (Fennmaradtak olyan egykorú pletykák, hogy a segélyek szétosztása körül — enyhén szólva — nem volt minden a legnagyobb rendben. Kilencven év után azonban már nehéz volna mindezek valódiságáról elfogadható képet nyerni.) Országos árvíz, GYOSZ-gyűjtés, 1940 A XX. századnak talán legnagyobb két magyarországi árvize 1940 márciusában és 1954 júliusában volt. A 30 év előtti árvíz csaknem egyszerre tört az országra a legkülönbözőbb irányokból. (Néhány cím az 1940. március 27-i újságokból: Újból áradnak a folyók; Katasztrófák Borsodban; Ár hömpölyög Szekszárd felé; A Zagyva elöntötte a hatvani cukorgyárát. Néhány nappal később: Befejeződött Pócsmegyer küzdelme — átszakadt a gát; Szeged határa sík tenger. Az ország fele víz alatt van.) A kor hangulatára jellemző Bonczos Miklós árvédelmi kormánybiztos felhívása: „Ezt a háborúnkat az árvíz ellen meg kell nyernünk!” Április első napjaiban Horthy kormányzó intézett „szózatot” a társadalomhoz az árvízsújtotta vidékek károsultjainak megsegítésére. Az egyszerű emberek tömegesen ajánlották fel az 1, 2 és 5 pengőket. Ugyanakkor meglepően kis összegeket mutatott fel a GYOSZ, a Gyáriparosok Országos Szövetsége gyűjtése. (Magyar Siemens Művek 200, Tudor Akkumulátorgyár 750, Oetker Tápszerművek 200 pengő stb.) Becsület-műszak 1954-ben Az 1954 júliusi szigetközi árvíznél nem volt szükség külön felhívásra: az egész ország társadalma megmozdult, hogy segítsen a bajbajutottakon. Néhány hír az első napokból: A Fejér megyei termelőszövetkezetek 12 Győr megyei szövetkezetnek ajánlottak fel gabonát, állatokat és takarmányt. Csepel öt kohász-üzemrésze néhány nap alatt 115 854 forintot gyűjtött, a Dunai Vasmű augusztus elsején becsület-műszakot, az Operaház és a Nemzeti Színház az árvízkárosultak javára szabadtéri előadást tartott. Szeptember 1-ig csupán a pénzbeli gyűjtés eredménye megközelítette az 55 millió forintot. Az együttérzésen túl most, az idei árvíz napjaiban is a segítés legkülönbözőbb formáival fordul az egész társadalom az árvízkárosultak felé. A Dunántúli Naplóból idézzük az alábbi levelet: „A második világháborúban két kisgyermekemmel sodródtam az áradatban ... Szekszárdig jutottunk, a városban egy család hajlékot adott számunkra. Ott maradtunk, megmaradtunk. Tudom, mit jelent otthon nélkül lenni. Éppen ezért szívesen fogadok házamba két kisgyermeket a nyáron két hétre, vigyázok rájuk, olyan család gyermekeire, akik az árvíz károsultjai lettek. Címem: Szabó Józsefné, Pécs, Jókai u. 38.” A Szolnoki Bútorgyár szocialista brigádjainak május 30-án szabad szombatjuk lenne. Ők azonban vállalták, hogy egy teljes műszakot tartanak és az ezért járó mintegy 30 000 forintot az árvízkárosultaknak adják. Üzemük ugyanakkor 30 garnitúra konyhabútort ajánlott fel az újjáépülő családi otthonoknak. A Jászberényi Felsőruházati Ktsz 100 új férfiöltönyt ad azoknak, akiknek a holmija odaveszett. Szeged akciót ajánl Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a győri Zalka Máté Általános Iskola tanulóinak felajánlását, egy heti tízóraijuk értékét, mintegy 3000 forintot, küldenek el kifogástalan állapotban levő kinőtt ruhaneműk kíséretében, az árvíz sújtotta Tunyogmatolcsra, iskolájuk névadójának szülőhelyére. Baranya megye ésPécs megyei jogú város tanácsainak végrehajtó bizottságai rendkívüli ülésen határozták el, hogy a megye költségvetési megtakarításból egyelőre 5 millió forintot ad és 300 árvízkárosult gyerek kétheti nyaraltatását vállalja, a város pedig 3 millió forint pénzadomány mellett 375 gyereket hív meg. A két tanács — Szabolcs megyével megbeszélve — közösen vállalja Tunyogmatolcs újjáépítésének patronálását. A Szegedi Textilművek Joliot Curie-brigádja azt az immár országossá váló akciót kezdeményezte, hogy minden gyár építsen az árvíz sújtotta területen egy vagy több családi házat a károsultaknak. Készpénzzel, munkával, természetbeni adományokkal, az árvíz sújtotta területekről elmenekült gyermekek nyaraltatásával, felsorolni is sok, hányféle módon siet a társadalom a károsultak segítségére. Mindent pótolni nem lehet, hiszen a hirtelen támadt víz sok embernek egész élete szerzeményeit pusztította el. De a bajban is vigasztalást ad, hogy senki nem marad egyedül, az együttérző segítség minden károsult, bajbajutott emberhez eljut. Együttérző, gyors segítség !Régi riport, mai híradás A győri iskolások tízóraija árvíz pusztította otthon tunyogmatolcson A segítés legkülönbözőbb formáival fordul a társadalom a károsultak felé