Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-31 / 22. szám

M­artzius tizenharmadikán, a' budapesti árvíz első napján " többekkel kimenék én is a’ nagy jelenet nézésére. Végig siet­ve a városon, Gellért hegyéhez értünk, hol a budai népesség munkás és legszegényebb része lakik. A’ folyó már túl hágott magas partjain, a’ töltésen pilla­natról pillanatra messzebb terje­­dett a víz, ’s egyes ledőlt házak széttört fedelekkel álltak a víz felett. A lakosoknak egy része a' hegyre hordá bútorait, másika a’ házak körül dolgozott, míg a fáj­dalomszülte hallgatás közt itt ott kétségbe-esett jaj kiáltás, vagy a dolgozók lármája törté el a kör­nyéket. Mélyen meghatva állottam ott, midőn egy asszony siet el mel­lettem, ’s karjánál egy gyermeket vezetve halad tová­bb olly ház felé, mellynek dőledékei előtt a szerencsétlen család épen öszve­­gyűjtögeté holmiét. Csak hozzám jöttek, szóla az asszony, jó szom­szédok, s ti is gyermekeitekkel, s ti a’mennyien akartok jöttek hoz­zám, mind­ házamban csak nyolczvan ember van még, s ná­lam sok megfér! S az asszony to­vább ment, ’s a’ szegények to­longva gázlódtak utána, s a’ nép­nek szemeiben könyek ragyog­tak, mellyeket nem bánat facsart ki, szemeikből. Ez asszony László Ferenczné volt.” Évszázados szegedi krónika A fenti helyszíni riport volt bi­zonyára az első, amely már nem csupán az árvíz pusztításairól, hanem az emberi szolidaritásról, a segítségnyújtásról is beszámolt. Szerzője: Eötvös József. „Másod­közlésben” a Budapesti Árvíz­könyv ajánlásaként jelent meg 1839-ben. Akkor már országszer­te folyt a gyűjtés a nagy pesti árvíz károsultjainak javára, s eb­be az akcióba kapcsolódtak be a magyar írók. (Az ötkötetes Árvíz­­könyvet Eötvös József szerkesz­tette, a 45 szerző között pedig Bajza József, Czuczor Gergely, Döbrentei Gábor, Fáy András, Garay János, Jósika Miklós, Kis­faludy Sándor, Vörösmarty Mi­hály és más, akkoriban népszerű írók, költők szerepeltek. A könyv árából származó bevételeket a ne­ves szerzőgárda és Heckenast, a kiadó — az árvízkárosultak meg­segítésére ajánlotta fel.) Amióta vízügyi feljegyzések vannak , mindig gyakoriak vol­tak az árvizek Magyarországon. (1860 és 1888 között például mind­össze három olyan év volt, amely nem hozott nagyobb árhullámot a Duna magyar szakaszán. Az 1888-as viszont minden ko­rábbit felülmúlt: 102 helyen sza­kította át a töltéseket és 450 400 katasztrális holdat öntött el.) A tiszai árvizek közül a legna­gyobb az emlékezetes 1879-es volt, amely csaknem teljesen el­pusztította Szegedet és vele együtt Tápé, Algyő és Kiskundorozsma községeket. Ennek a pusztulásnak híre akkor szinte az egész vilá­got bejárta, s az emberi együtt­érzés jelentős adományokban is kifejezésre jutott. „A tömérdek élelmiszeren és ruhán kívül, amit a vízkárosul­taknak küldött az ország népe, igen tekintélyes pénzbeli adomá­nyok is folytak be ... Az adako­zók neveinek felsorolásához kü­lön kötetek kellenének ... Tisza Kálmán miniszterelnök 1000, az egyes miniszterek pedig 200—200 forinttal járultak hozzá Szeged megsegítéséhez... Kossuth Lajos a maga és fia nevében Bakay Nándor útján 350 frankot küldött az árvízkárosultaknak, noha ép­pen akkor a legsúlyosabb pénz­zavarokkal küzdött... Liszt Fe­renc a pesti Vigadóban fellépett a szegedi árvízkárosultak javára. E hangverseny 6493 frt 78 krt jövedelmezett Szeged városának” — írja az egykorú krónikás. „A nagykörút egyes részeit azért ne­vezik Római, Brüsszeli, Bécsi, Párizsi, Londoni és Berlini kör­útnak, mert Szeged ezzel is ki akarta mutatni háláját. Gr. Beust nagykövetnél Párizsban hangver­seny volt, mely az árvízkárosultak javára 30 000 frankot jövedelme­zett... A francia színműírók és zeneszerzők társasága 500 forin­tot küldött... A párizsi községta­nács 5000 frankot szavazott meg a szegedieknek... A Figaro szer­kesztősége nagy ünnepélyt rende­zett az Operaházban. A hangver­seny a Rákóczi indulóval kezdő­dött, melyet Berlioz átiratában adtak elő. A hangverseny után vásárrá alakult át az Operaház nézőtere. Ugalde kisasszony, egy kitűnő énekesnő a Zichy Mihály rajzával díszített műsorért 3000 frankot vett be. Másnap a rende­zőbizottság elnöke táviratban kö­zölte Szeged városával, hogy az eredmény negyedmillió frank.” (Dr. Szabó László: Szeged halála és feltámadása.) A szegedi árvízkárosultak javá­ra adakoztak New Yorkban, Hongkongban, érkezett adomány Perzsiából, a román fejedelemtől és XIII. Leó pápától is. (Fenn­maradtak olyan egykorú pletykák, hogy a segélyek szétosztása körül — enyhén szólva — nem volt minden a legnagyobb rendben. Kilencven év után azonban már nehéz volna mindezek valódiságá­ról elfogadható képet nyerni.) Országos árvíz, GYOSZ-gyűjtés, 1940 A XX. századnak talán legna­gyobb két magyarországi árvize 1940 márciusában és 1954 júliusá­ban volt. A 30 év előtti árvíz csak­nem egyszerre tört az országra a leg­különbözőbb irányokból. (Néhány cím az 1940. március 27-i újsá­gokból: Újból áradnak a folyók; Katasztrófák Borsodban; Ár höm­pölyög Szekszárd felé; A Zagyva­­ elöntötte a hatvani cukorgyárát. Néhány nappal később: Befejező­dött Pócsmegyer küzdelme — át­szakadt a gát; Szeged határa sík tenger. Az ország fele víz alatt van.) A kor hangulatára jellem­ző Bonczos Miklós árvédelmi kor­mánybiztos felhívása: „Ezt a há­borúnkat az árvíz ellen meg kell nyernünk!” Április első napjaiban Horthy kormányzó intézett „szó­zatot” a társadalomhoz az árvíz­sújtotta vidékek károsultjainak megsegítésére. Az egyszerű embe­rek tömegesen ajánlották fel az 1, 2 és 5 pengőket. Ugyanakkor meglepően kis összegeket muta­tott fel a GYOSZ, a Gyáriparo­sok Országos Szövetsége gyűjté­se. (Magyar Siemens Művek 200, Tudor Akkumulátorgyár 750, Oet­ker Tápszerművek 200 pengő stb.) Becsület-műszak 1954-ben Az 1954 júliusi szigetközi árvíz­nél nem volt szükség külön fel­hívásra: az egész ország társadal­ma megmozdult, hogy segítsen a bajbajutottakon. Néhány hír az első napokból: A Fejér megyei termelőszövetkezetek 12 Győr me­gyei szövetkezetnek ajánlottak fel gabonát, állatokat és takarmányt. Csepel öt kohász-üzemrésze né­hány nap alatt 115 854 forintot gyűjtött, a Dunai Vasmű augusz­tus elsején becsület-műszakot, az Operaház és a Nemzeti Színház az árvízkárosultak javára szabad­téri előadást tartott. Szeptember 1-ig csupán a pénzbeli gyűjtés eredménye megközelítette az 55 millió forintot. Az együttérzésen túl most, az idei árvíz napjaiban is a segítés legkülönbözőbb formáival fordul az egész társadalom az árvízká­rosultak felé. A Dunántúli Napló­ból idézzük az alábbi levelet: „A második világháborúban két kis­gyermekemmel sodródtam az ára­datban ... Szekszárdig jutottunk, a városban egy család hajlékot adott számunkra. Ott maradtunk, megmaradtunk. Tudom, mit je­lent otthon nélkül lenni. Éppen ezért szívesen fogadok házamba két kisgyermeket a nyáron két hétre, vigyázok rájuk, olyan csa­lád gyermekeire, akik az árvíz károsultjai lettek. Címem: Szabó Józsefné, Pécs, Jókai u. 38.” A Szolnoki Bútorgyár szocia­lista brigádjainak május 30-án szabad szombatjuk lenne. Ők azonban vállalták, hogy egy tel­jes műszakot tartanak és az ezért járó mintegy 30 000 forintot az árvízkárosultaknak adják. Üze­mük ugyanakkor 30 garnitúra konyhabútort ajánlott fel az új­jáépülő családi otthonoknak. A Jászberényi Felsőruházati Ktsz 100 új férfiöltönyt ad azoknak, akiknek a holmija odaveszett. Szeged akciót ajánl Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a győri Zalka Máté Álta­lános Iskola tanulóinak felaján­lását, egy heti tízóraijuk értékét, mintegy 3000 forintot, küldenek el kifogástalan állapotban levő kinőtt ruhaneműk kíséretében, az árvíz sújtotta Tunyogmatolcsra, is­kolájuk névadójának szülőhelyére. Baranya megye és­­Pécs megyei jogú város tanácsainak végrehaj­tó bizottságai rendkívüli ülésen határozták el, hogy a megye költ­ségvetési megtakarításból egyelőre 5 millió forintot ad és 300 árvíz­­károsult gyerek kétheti nyaralta­­tását vállalja, a város pedig 3 millió forint pénzadomány mel­lett 375 gyereket hív meg. A két tanács — Szabolcs megyével meg­beszélve — közösen vállalja Tu­­nyogmatolcs újjáépítésének pat­­ronálását. A Szegedi Textilművek Joliot Curie-brigádja azt az im­már országossá váló akciót kez­deményezte, hogy minden gyár építsen az árvíz sújtotta területen egy vagy több családi házat a ká­rosultaknak. Készpénzzel, munkával, termé­szetbeni adományokkal, az árvíz sújtotta területekről elmenekült gyermekek nyaraltatásával, felso­rolni is sok, hányféle módon siet a társadalom a károsultak segít­ségére. Mindent pótolni nem le­het, hiszen a hirtelen támadt víz sok embernek egész élete szerze­ményeit pusztította el. De a baj­ban is vigasztalást ad, hogy sen­ki nem marad egyedül, az együtt­érző segítség minden károsult, bajbajutott emberhez eljut. Együttérző, gyors segítség !Régi riport, mai híradás A győri iskolások tízóraija­ ­ árvíz pusztította otthon tunyogmatolcson A segítés legkülönbözőbb formáival fordul a társadalom a károsultak felé

Next