Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-21 / 12. szám
XVI. Aschner Lipót mellszobra az Egyesült Izzó valamelyik újpesti selejtraktárában hever. Legalább is így tudják a gyár korábbi munkatársi gárdájának tagjai. Talpnyaló túlzás volt annakidején szobrot állítani az élő elnök-vezérigazgatónak. Ma viszont, a működése részletesebb megismerése után úgy tűnik — túlzó ügybuzgalom Aschner Lipótot kitagadni az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. naggyá válásának történetéből. (A krónikás ugyanis, — a volt elnök-vezér arcképének minél hitelesebb megírása érdekében — engedélyt és segítséget kért az Egyesült Izzó igazgatóságától, hogy betekinthessen az Aschnerre vonatkozó vállalati dokumentumokba. A kérés teljesítését megtagadták, azzal indokolva, hogy bár a gyár történetét éppen mostanában dolgozták fel, mert írásos és szóbeli megemlékezés-sorozatra készülnek a vállalat fennállásának 75. évfordulója alkalmára, „nem illik bele a terveikbe és elképzeléseikbe, hogy lapunk, Aschner Lipót személyén keresztül foglalkozzék az Egyesült Izzó múltjával”. A IV. kerület egyik politikai vezetője azonban átlátván, hogy a Vagyonok históriája és az Izzó ünnepségsorozatának vajmi kevés köze van egymáshoz — segítségül az Izzó néhány korábbi munkatársát javasolta információs forrásnak, így az ő tájékoztatásuk és a különféle ipargazdaságtörténeti forrásmunkákból származó adatok nyújtottak végül is támpontokat, Aschner Lipót, a tőke nélküli tőkés portréjának felvázolásához. Az elszállt évtizedek nem szépítették meg az egykori vezérigazgatóval szemben táplált érzelmeket; halálában sem tartják kellemes, jóságos főnöknek, de máig imponál energiája, vezetőkészsége, üzleti alkotóereje.) Wolfram-világszabadalom Aschner Lipót, valamikor a századforduló előtt alig húszévesen került az Egyesült Villamossági Rt-hez, az Egyesült Izzó elődjéhez, mint kezdő kereskedelmi tisztviselő. (Az elektromos berendezések gyártása a múlt század utolsó évtizedeiben vált az ipari és banktőke gazdag zsákmányt kínáló vadászterületévé. Az Egger és Tsa cég még 1888-ban „Rt. Izzólámpák gyártására” néven létesített 560 000 korona alaptőkével izzólámpagyárat. Az Egger cég 1883-ban, Első Osztrák—Magyar Villanyvilágítási és Erőátviteli Gyár néven kezdte meg működését. Miután az akkor szinte még konkurrencia nélkül működő üzem állami szállításokra pályázott és ehhez kaució kellett, a Kereskedelmi Bankhoz fordult a szükséges hitelért. A bank a cég rendelkezésére állt, de a hitel fejében kötelezte a vállalatot, hogy az ügyletből folyó összes további pénzügyi műveletét a Kereskedelmi Bankkal bonyolíttatja le. így, amikor 1896-ban az Egyesült Villamossági Rt. az Egger-gyárat megvette, az új vállalat teljesen a Kereskedelmi Bank befolyása alá került. A vállalat nyolc igazgatósági tagja közül három, akiknek fontos ügyekben vétójoguk volt, a Kereskedelmi Bankot képviselte. A bank beleegyezése nélkül a vállalatnak nem volt joga 10 000 koronánál nagyobb öszszegű beruházásokat létesíteni, 60 000 koronán felüli üzleteket kötni, évi 6000 koronánál magasabb fizetésű tisztviselőket alkalmazni, új gyártási ágakat bevezetni és új üzleti területeken kísérletezni. A fokozódó tőkeszükséglet miatt már 1897-ben kénytelenek voltak az izzólámpagyárat az Egyesült Villamosságival fuzionáltatok Az ügyletet a Kereskedelmi Bank bonyolította le és az érdekeltségbe bevonta a Niederösterreichische Escompte-Gesellschaftot, elkülönítve az Egyesült Villamossági bécsi gyárát úgy, hogy a két vállalat kölcsönösen 50 százalék részesedést vállalt egymásnál, igazgatóságilag is képviseltetve magukat mindkét vállalatban. 1897-ben vette fel az újonnan alakult vállalat a mai nevét: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.) Mindezt pedig azért kellett az Aschner-történethez előrebocsátani, mert a Kereskedelmi Bank és a Niederösterreichische tulajdonosi jogainak ismerete nélkül homályos maradna, hogy a merőben pénzügyi-kereskedelmi talentumú Aschner miként léphetett kettesével, egyre feljebb és feljebb a műszaki vállalat irányításához vezető lépcsőfokokon. Ezekben az években valóságos versenyfutás folyt a kis fényerejű rövid élettartamú szénszálas izzólámpák tökéletesítéséért. Az akkori legnagyobb világcég, az OSRAM, a rideg osmiumot használta izzításra, de ezzel az izzószállal készített lámpák 40 voltnál nagyobb feszültségre nem voltak alkalmasak. 1905-ben, a berlini elektrotechnikai egyesületben, Werner von Bolton és Otto Feuerlein a Tantal-izzót mutatta be. Ekkor már az Izzóban kísérleteinek befejezéséhez közeledett Hanaman Ferenc és Juszt Sándor, akik a világon elsőnek állítottak elő használható spriccelt wolframfonalas lámpákat. Az addig megmunkálhatatlannak tartott fém alkalmazásával, az izzólámpák azonos áramfogyasztással 3,5-szer több fényt szolgáltattak, mint szénszálas elődeik. Ezzel a világszabadalommal az Egyesült Izzó a világpiac egyik legszámottevőbb tényezőjévé vált. A jól számoló könyvelő Aschner Lipótnak, — időközben a könyvelésbe került — (majd a a gyár ügynöke volt), semmi néven nevezhető köze nem volt az Egyesült Izzó felíveléséhez. Szorgalommal és csendben készült a saját további előmenetelére; hazulról hozott német tudása mellé angolul tanult. Több mint 15 éve volt már a gyár alkalmazottja, amikor annak kereskedelmi igazgatója lett. Később kirajzolódott, vagy talán utóbb megfigyelt jellemvonásaiból lehet következtetni visszamenőleg, hogy a gyár igazi gazdája, a Kereskedelmi Bank miért látott fantáziát Aschner Lipótban, miért merte rábízni a nemzetközileg már tekintélyes vállalat kereskedelmi igazgatói állását. Úgy mondják, tüneményes gyorsasággal számolt és egyszeri ránézésre, tüstént felfedezte a számításbeli tévedéseket, villámgyorsan ki tudta választani a sűrű számoszlopokból a neki érdekes, a tájékozódáshoz szükséges adatokat. Tisztelte a pénzt, a piacot, a hatalmat. Minden becsvágyát arra összpontosította, hogy e három tényezőnek együttes és szuverén urává válhasson az Egyesült Izzó képviseletében. A bank választottja 1909: megszületik az Egyesült Izzó lámpáinak máig is világrangú védjegye, a TUNGSRAM, a wolfram angol megfelelőjének a tungstennek és az OSRAM világmárkával hangzásban összecsengő magyar wolframnak az összevonásából. 1911: a gyárnak a gáztöltésű lámpák előállítására vonatkozó kísérletei beválnak és 1914-ben megindul a tömeggyártás. A hadiszállítóvá vált Egyesült Izzónak azonban nehéz a helyzete. A külföldi piac veszélyben. A gyár teljesítőképessége pedig már jóval meghaladja a felfokozott hazai szükségletet. Aschnernek, mint kereskedelmi igazgatónak most kell először igazán bebizonyítania ügyességét. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon és a Niederösterreichischén, továbbá az Egyesült Izzólámpagyárak értékesítési szindikátusán keresztül (16 ország a tagja) eléri, hogy semleges országokban szervezett továbbítók közbejöttével, az Egyesült Izzó megtartja piacait, még a monarchiával szemben hadat viselő területeken is. Kerülőutakon szállítanak izzót például Oroszországba. A háború alatt Aschner nemcsak elad, hanem szerez is. Sikerül bekebeleznie az akkor ajontálvölgyi, ma utekaci „Klára” Üveggyár Rt. részvénytöbbségét. Nekikezd a Tungsram-konszern életrehívásának, noha a háború nem kedvez a nemzetközi tranzakciónak. 1917-ben a bécsi Watt A. G-t, Ausztria legnagyobb izzólámpagyárát vonja az Izzó érdekkörébe. A háború alatti kereskedelmi tevékenységével Aschner „kitűnőre” vizsgázott a Kereskedelmi Bank és a Niederösterreichische Escompte igazgatósága előtt. Mai fejjel — ennek ellenére is — nehezen érthető, hogy a műszakilag csaknem analfabéta, az izzólámpagyártáshoz nem értő, az elektromos ipar fejlesztésében járatlan Aschner Lipót, 1921-ben hogyan és miért kerülhetett, a műszakilag kiváló Pintér József örökébe? (Pintér Józsefről nevezték el a gyár főbejárata melletti utcácskát. Márványtábla örökíti meg munkásságát az utókor számára. Az ő irányítása alatt születtek meg az Izzó első nagy szabadalmai, amelyekkel a gyár világranghoz jutott. Kitűnő műszaki együttes nőtt fel az ő égisze alatt.) Pintér nyugdíjba vonulásakor, 1921-ben Aschner Lipót 49 éves. A felvidéki Alsakürtön született, nős,a gyár könyvelésén dolgozó nők közül választott magának hozzá hasonlóan energikus és takarékos feleséget). Pál nevű fiúgyermek atyja, lakása: Újpest, Váci út. 77. gyártelep, öt, a még vagyontalan kereskedelmi igazgatót nevezi ki a bank a gyár vezérigazgatójának, majd elnökének. (Egyben a Pesti Magyar Kereskedelemi Bank igazgatósági tagjának is beválasztották.) A bank elhatározását alighanem az indokolta, hogy meglátta benne a tőke nélküli, de beállítottságát illetően ízig-vérig tőkést. Weiss Fülöp, az újsütetű bankelnök Aschnerben vélte felfedezni a modern nyugati menedzser-típus hazai megtestesítőjét. Olyan embernek tartották jelöltjüket, aki a műszakiak közül is ki tudja választani azt, akire hallgatnia kell; aki nyers erővel, a saját hatalma érdekében egyben a bank érdekeit is képviseli; aki másoknál is erőszakosabban verekszik majd a nemzetközi piacon élete egyetlen értelméért, az Egyesült Izzó fennsőbbségéért. Mint a továbbiakból kiderül, a bank jól választott. (Folytatjuk) NYERGES ÁGNES Vagyonok históriája A tőke nélküli tőkés könyvelőből vezérigazgató Vizsga a háború alatt I TUNGSRAM-FÉNYREKLÁM A NOVEMBER 7. TÉREN A kérés teljesítését megtagadták MAGYARORSZÁG 1 9 7 1 71 2