Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-21 / 12. szám

XVI. A­schner Lipót mellszobra az Egyesült Izzó valamelyik új­pesti selejtraktárában hever. Legalább is így tudják a gyár ko­rábbi munkatársi gárdájának tag­jai. Talpnyaló túlzás volt annak­idején szobrot állítani az élő el­nök-vezérigazgatónak. Ma viszont, a működése részletesebb megis­merése után úgy tűnik — túlzó ügybuzgalom Aschner Lipótot ki­tagadni az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. naggyá válásának történetéből. (A krónikás ugyanis, — a volt elnök-vezér arcképének minél hi­telesebb megírása érdekében — engedélyt és segítséget kért az Egyesült Izzó igazgatóságától, hogy betekinthessen az Aschnerre vo­natkozó vállalati dokumentumok­ba. A kérés teljesítését megtagad­ták, azzal indokolva, hogy bár a gyár történetét éppen mostaná­ban dolgozták fel, mert írásos és szóbeli megemlékezés-sorozatra készülnek a vállalat fennállásának 75. évfordulója alkalmára, „nem il­lik bele a terveikbe és elképzelé­seikbe, hogy lapunk, Aschner Li­pót személyén keresztül foglalkoz­zék az Egyesült Izzó múltjával”. A IV. kerület egyik politikai vezetője azonban átlátván, hogy a Vagyo­nok históriája és az Izzó ünnepség­­sorozatának vajmi kevés köze van egymáshoz — segítségül az Izzó néhány korábbi munkatársát ja­vasolta információs­ forrásnak, így az ő tájékoztatásuk és a különféle ipargazdaságtörténeti forrásmun­kákból származó adatok nyújtottak végül is támpontokat, Aschner Li­pót, a tőke nélküli tőkés portréjá­nak felvázolásához. Az elszállt év­tizedek nem szépítették meg az egykori vezérigazgatóval szemben táplált érzelmeket; halálában sem tartják kellemes, jóságos főnöknek, de máig imponál energiája, veze­tőkészsége, üzleti alkotóereje.) W­olfram-világszabadalom Aschner Lipót, valamikor a szá­zadforduló előtt alig húszévesen került az Egyesült Villamossági Rt-hez, az Egyesült Izzó elődjéhez, mint kezdő kereskedelmi tisztvi­selő. (Az elektromos berendezések gyártása a múlt század utolsó év­tizedeiben vált az ipari és bank­tőke gazdag zsákmányt kínáló va­dászterületévé. Az Egger és Tsa cég még 1888-ban „Rt. Izzólámpák gyártására” néven létesített 560 000 korona alaptőkével izzólámpagyá­rat. Az Egger cég 1883-ban, Első Osztrák—Magyar Villanyvilágítási és Erőátviteli Gyár néven kezdte meg működését. Miután az akkor szinte még konkurrencia nélkül működő üzem állami szállításokra pályázott és ehhez kaució kellett, a Kereskedelmi Bankhoz fordult a szükséges hitelért. A bank a cég rendelkezésére állt, de a hitel fe­jében kötelezte a vállalatot, hogy az ügyletből folyó összes további pénzügyi műveletét a Kereskedel­mi Bankkal bonyolíttatja le. így, amikor 1896-ban az Egyesült Vil­lamossági Rt. az Egger-gyá­­rat megvette, az új vállalat telje­sen a Kereskedelmi Bank befolyá­sa alá került. A vállalat nyolc igazgatósági tagja közül három, akiknek fontos ügyekben vétójo­guk volt, a Kereskedelmi Bankot képviselte. A bank beleegyezése nélkül a vállalatnak nem volt jo­ga 10 000 koronánál nagyobb ösz­­szegű beruházásokat létesíteni, 60 000 koronán felüli üzleteket köt­ni, évi 6000 koronánál magasabb fizetésű tisztviselőket alkalmazni, új gyártási ágakat bevezetni és új üzleti területeken kísérletezni. A fokozódó tőkeszükséglet miatt már 1897-ben kénytelenek voltak az izzólámpagyárat az Egye­sült Villamosságival fuzionál­tatok Az ügyletet a Kereske­delmi Bank bonyolította le és az érdekeltségbe bevonta a Nieder­österreichische Escomp­te-Gesell­­schaftot, elkülönítve az Egyesült Villamossági bécsi gyárát úgy, hogy a két vállalat kölcsönösen 50 százalék részesedést vállalt egy­másnál, igazgatóságilag is képvi­seltetve magukat mindkét vállalat­ban. 1897-ben vette fel az újonnan alakult vállalat a mai nevét: Egyesült Izzólámpa és Villamossá­gi Rt.) Mindezt pedig azért kellett az Aschner-történethez előrebocsátani, mert a Kereskedelmi Bank és a Niederösterreichische tulajdonosi jogainak ismerete nélkül homá­lyos maradna, hogy a merőben pénzügyi-kereskedelmi talentumú Aschner miként léphetett kettesé­vel, egyre feljebb és feljebb a mű­szaki vállalat irányításához vezető lépcsőfokokon. Ezekben az években valóságos versenyfutás folyt a kis fényerejű rövid élettartamú szénszálas izzó­lámpák tökéletesítéséért. Az akkori legnagyobb világcég, az OSRAM, a rideg osmiumot használta izzí­­tásra, de ezzel az izzószállal ké­szített lámpák 40 voltnál nagyobb feszültségre nem voltak alkalmasak. 1905-ben, a berlini elektrotechni­kai egyesületben, Werner von Bol­ton és Otto Feuerlein a Tantal-iz­­zót mutatta be. Ekkor már az Iz­zóban kísérleteinek befejezéséhez közeledett Hanaman Ferenc és Juszt Sándor, akik a világon el­sőnek állítottak elő használható spriccelt wolframfonalas lámpá­kat. Az addig megmunkálhatatlan­­nak tartott fém alkalmazásával, az izzólámpák azonos áramfogyasztás­sal 3,5-szer több fényt szolgáltat­tak, mint szénszálas elődeik. Ez­zel a világszabadalommal az Egyesült Izzó a világpiac egyik legszámottevőbb tényezőjévé vált. A jól számoló könyvelő Aschner Lipótnak, — időközben a könyvelésbe került — (majd a a gyár ügynöke volt), semmi né­ven nevezhető köze nem volt az Egyesült Izzó felíveléséhez. Szor­galommal és csendben készült a saját további előmenetelére; ha­zulról hozott német tudása mellé angolul tanult. Több mint 15 éve volt már a gyár alkalmazottja, amikor annak kereskedelmi igaz­gatója lett. Később kirajzolódott, vagy talán utóbb megfigyelt jel­lemvonásaiból lehet következtet­ni visszamenőleg, hogy a gyár iga­zi gazdája, a Kereskedelmi Bank miért látott fantáziát Aschner Li­­pótban, miért merte rábízni a nem­zetközileg már tekintélyes válla­lat kereskedelmi igazgatói állását. Úgy mondják, tüneményes gyorsa­sággal számolt és egyszeri ráné­zésre, tüstént felfedezte a számí­tásbeli tévedéseket, villámgyorsan ki tudta választani a sűrű szám­oszlopokból a neki érdekes, a tájékozódáshoz szükséges adatokat. Tisztelte a pénzt, a piacot, a hatal­mat. Minden becsvágyát arra össz­pontosította, hogy e három ténye­zőnek együttes és szuverén urává válhasson az Egyesült Izzó képvi­seletében. A bank választottja 1909: megszületik az Egyesült Izzó lámpáinak máig is világran­gú védjegye, a TUNGSRAM, a wolfram angol megfelelőjének a tungsten­nek és az OSRAM világ­márkával hangzásban összecsengő magyar wolframnak az összevoná­sából. 1911: a gyárnak a gáztölté­sű lámpák előállítására vonatkozó kísérletei beválnak és 1914-ben megindul a tömeggyártás. A hadiszállítóvá vált Egyesült Izzónak azonban nehéz a helyze­te. A külföldi piac veszélyben. A gyár teljesítőképessége pedig már jóval meghaladja a felfokozott hazai szükségletet. Aschnernek, mint kereskedelmi igazgatónak most kell először igazán bebizo­nyítania ügyességét. A Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bankon és a Niederösterreichischén, továbbá az Egyesült Izzólámpagyárak ér­tékesítési szindikátusán keresztül (16 ország a tagja) eléri, hogy semleges országokban szervezett továbbítók közbejöttével, az Egye­sült Izzó megtartja piacait, még a monarchiával szemben hadat vi­selő területeken is. Kerülőutakon szállítanak izzót például Oroszor­szágba. A háború alatt Aschner nem­csak elad, hanem szerez is. Sike­rül bekebeleznie az akkor ajontál­­völgyi, ma utekaci „Klára” Üveg­gyár Rt. részvénytöbbségét. Neki­kezd a Tungsram-konszern életre­­hívásának, noha a háború nem kedvez a nemzetközi tranzakció­nak. 1917-ben a bécsi Watt A. G-t, Ausztria legnagyobb izzólámpa­gyárát vonja az Izzó érdekkörébe. A háború alatti kereskedelmi te­vékenységével Aschner „kitűnőre” vizsgázott a Kereskedelmi Bank és a Niederösterreichische Escompte igazgatósága előtt. Mai fejjel — ennek ellenére is — nehezen ért­hető, hogy a műszakilag csaknem analfabéta, az izzólámpagyártáshoz nem értő, az elektromos ipar fej­lesztésében járatlan Aschner Li­pót, 1921-ben hogyan és miért ke­rülhetett, a műszakilag kiváló Pin­tér József örökébe? (Pintér Józsefről nevezték el a gyár főbejárata melletti utcácskát. Márványtábla örökíti meg mun­kásságát az utókor számára. Az ő irányítása alatt születtek meg az Izzó első nagy szabadalmai, ame­lyekkel a gyár világranghoz jutott. Kitűnő műszaki együttes nőtt fel az ő égisze alatt.) Pintér nyugdíjba vonulásakor, 1921-ben Aschner Lipót 49 éves. A felvidéki Alsakürtön született, nős,­­a gyár könyvelésén dolgozó nők közül választott magának hozzá hasonlóan energikus és takarékos feleséget). Pál nevű fiúgyermek atyja, lakása: Újpest, Váci út. 77. gyártelep, öt, a még vagyontalan kereskedelmi igazgatót nevezi ki a bank a gyár vezérigazgatójának, majd elnökének. (Egyben a Pesti Magyar Kereskedelemi Bank igaz­gatósági tagjának is beválasztot­ták.) A bank elhatározását alighanem az indokolta, hogy meglátta ben­ne a tőke nélküli, de beállítottsá­gát illetően ízig-vérig tőkést. Weiss Fülöp, az újsütetű bankel­nök Aschnerben vélte felfedezni a modern nyugati menedzser-típus hazai megtestesítőjét. Olyan em­bernek tartották jelöltjüket, aki a műszakiak közül is ki tudja vá­lasztani azt, akire hallgatnia kell; aki nyers erővel, a­ saját hatalma érdekében egyben a bank érde­keit is képviseli; aki másoknál is erőszakosabban verekszik majd a nemzetközi piacon élete egyetlen értelméért, az Egyesült Izzó fenn­­sőbbségéért. Mint a továbbiakból kiderül, a bank jól választott. (Folytatjuk) NYERGES ÁGNES Vagyonok históriája A tőke nélküli tőkés könyvelőből vezérigazgató Vizsga a háború alatt I TUNGSRAM-FÉNYREKLÁM A NOVEMBER 7. TÉREN A kérés teljesítését megtagadták MAGYARORSZÁG 1 9 7 1 71 2

Next