Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-29 / 39. szám
LÉPJEN BE ŐK IS IS MAGYARORSZÁG NÉPES ELŐFIZETŐI TÁBORÁBA! MAGYARORSZÁG •1974/39 Hétköznapi balesetként kezdődött: alsólábszárcsont-töréssel kórházba szállítottak egy fiatalembert. Az ilyen betegek általában néhány hónapos kezelés után lábra állnak. Ezúttal a szokásos módszerek nem vezettek eredményre: a törött csontok acélszöggel, majd csavarokkal való megerősítése éppúgy sikertelen maradt, mint az a kísérlet, hogy kívülről felerősített fémlapokkal tartsák a törött részeket megfelelő helyzetben. Az első műtétet rövidesen még öt követte — mindhiába. Megpróbálkoztak a csont szivacsos állományának pótlásával is, de az átültetett anyag nem eredt meg. A sebbe került staphylococcus baktériumok egyre nagyobb lyukat faltak ki a csontból, s a krónikus csontvelőgyulladás meghiúsított minden kezelést. Végül nem maradt más választás: ha a fiatalembert meg akarják menteni, amputálni kell a lábát. A beteget átszállították Garmisch-Partenkirchen kórházába. De a műtétet nem hajtották végre. A sebészeti osztály főorvosa, dr. Fritz Lechner immár négy éve kezel ilyen betegeket elektrodinamikus módszerrel, s ezt kipróbálta ebben az esetben is. Meghökkentő sikert ért el: a fiatalember néhány hét múlva elhagyhatta a kórházat. Zsákutcába vezetett A sebek gyógyulásának elektromos árammal való serkentése eleinte nem éppen jó hírével hívta fel magára a figyelmet. A kísérleteket az ötvenes években dr. Andrew L. Basset, a New York-i Columbia egyetem ortopédiai professzora kezdte meg, más amerikai sebészekkel együtt. 1964-ben számoltak be az első, állatkísérletek során szerzett tapasztalataikról : a sérült szövetbe ültetett egyenáramforrás katódja „megsavanyítja” környezetét, s ezzel olyan körülményeket teremt a szövetben, mint amilyenek a seb gyógyulásának korai, hiperacid szakaszában lépnek fel, amikor a hiányzó szövetek pótlására a sejtek szaporodása felgyorsul. A természetes gyógyulás során ez az erős sejtosztódás megszűnik, mihelyt a seb bezárul, s ezután új egyensúlyi állapot alakul ki. Ha azonban a sejtosztódást mesterségesen tovább serkentik, esetleg túllőnek a célon, vagyis bekövetkezik a sejtek túlburjánzása, amiből rosszindulatú daganat is keletkezhet. Basset és más kutatók is figyelmeztettek annak idején erre a veszélyre, mégis sokan kísérleteztek az elektromos módszerrel, ami az előre megjósolt zsákutcába (nemegyszer a bíróság elé) vezetett. Az ötlet azonban termékenynek bizonyult. Werner Kraus, a müncheni orvosfizikai intézet mérnöke Basseték eredményeire támaszkodva, de csupán elméleti síkon, kidolgozott egy új elektromos gyógyító eljárást. Abból indult ki, hogy a csont mechanikai megterhelése során elektromos feszültség lép fel, amelynek értéke 0,1 és 1 mV között mozog. Amikor egy csontot megterhelnek, annak homorú oldala pozitív, domború oldala pedig negatív töltést kap. A polarizációt Kraus olyan információhordozó jelnek tartja, amely „megmondja” a szervezetnek, hogy milyen szövetet kell megerősítenie és pótolnia. Így a sejtek differenciálatlan szaporodása specifikussá válik: a szervezet olyan sejteket termel, amilyenekre éppen szüksége van — csonttörés esetén csontszövetet épít fel. Az amerikai orvosok által használt egyenáram feszültsége elérte a 7,5 V-ot is, márpedig — Kraus szerint — a kezelés során nem szabad nagyobb feszültséggel dolgozni, mint amekkora az élettani sejtpotenciál. S ami a legfontosabb: nem egyen-, hanem váltakozó áramot kell használni. Ha a csontot megfelelően modulált elektromos feszültségek hatásának teszik ki, akkor sejtjeinek úgy kell viselkedniük, mintha ugyanolyan feszültségkülönbségeket kiváltó mechanikus megterheléseknek lennének kitéve, s aszerint irányítják szaporodásukat és a csontszövet felépítését. Ezt a feltevést az állatkísérletek igazolni látszottak. Lassan váltakozó polaritású feszültségekkel a csontképződést tetszés szerint sikerült serkenteni, méghozzá nemcsak a tömegét, hanem a sejtek elrendeződését is. Ám a módszer használhatóságát embereken is ki kellett próbálni. Az első kísérleti alany maga Kraus volt; Garmisch- Partenkirchenben dr. Fritz Lechnerrel megoperáltatta lágyéksérvét. Biztató tapasztalatokat szereztek. A további klinikai bizonyítékokat pedig Lechnernek könnyű volt összegyűjtenie, hiszen a garmischi sísáncok bőségesen „szállították” kórházának a törött csontú betegeket. Szebben hegedt össze Lechner és Kraus közösen kidolgozott eljárása szerint a törés közelébe primer tekercset ültetnek be, amely pulzáló mágneses teret gerjeszt. Ez a csontba vezetett vagy az ahhoz kapcsolt szekunder tekercsben létrehozza a kívánt feszültséget. Az elektródok szerepét a csontot rögzítő támlemezek csavarjai töltik be, amelyek a szekunder tekercs kimeneteihez vannak kötve, így az elektródok között az indukált feszültséggel arányos, 1 mikroamper/négyzetmilliméter sűrűségű áram halad át. Kiderült, hogy a meglepően gyors gyógyulásban nemcsak a feszültségkülönbségeknek, hanem az élő testben létrejövő mágneses térnek is jelentősége van. A szövetmetszetek összehasonlításakor feltűnt, hogy az elektromosan serkentett csontszövetben erősebbek és sűrűbbek a vérerek, sőt a kezelés még az ereket alig tartalmazó sebhelyek, hegek és forradások szövetében is serkenti a vérellátást, a véredények képződését. A Bild der Wissenschaft című nyugatnémet folyóirat egyik utóbbi száma arról ír, hogy elektrodinamikus módszerrel reménytelennek elkönyvelt esetekben is jó eredményeket értek el. Egy frankfurti baleseti kórházban például 35 olyan beteget kezeltek, akik egy év óta vagy még hosszabb ideje voltak ágyhoz kötve krónikus csontvelőgyulladás miatt. Az elektromos kezelés hatására életképtelen csontszöveteik „feltámadtak”, és a csontképződés megindult. Ez év nyarán a bajor sebészek egyesületének ülésén a müncheni klinika orvosai már arról számoltak be, hogy egy viszonylag gyakori betegség, az álízületképződés gyógyításában is sikereket értek el; öt hét alatt olyan javulás mutatkozott, mint a szokásos módszerekkel legkevesebb 3 hónap alatt. Egy stuttgarti orvos ízületi betegségek, mások érszűkület és egyéb vérellátási zavarok kezelésével kísérleteznek. Egybehangzóan állítják, hogy az eljárásnak semmiféle káros mellékhatása nincs, sejtburjánzás, tumorképződés egyetlen esetben sem következett be. Sőt, éppen ellenkezőleg: Lechner a csontvelő kötőszövetéből kiinduló daganatok kezelésére is hatásosan alkalmazta az új módszert. A szakemberek szerint a legnagyobb lehetőségeket az a felismerés nyitja meg a gyógyászatban, hogy a mágneses tér serkenti a vérellátást, az erek képződését. A müncheni dr. Mühlbauer, akit a mágneses sebészet megalapítójaként tartanak számon, három év óta kezel ilyen módon nagy felületű és nehezen gyógyuló sebeket és fekélyeket. Amikor a müncheni klinikán egy nő hasfalának a kötőszövetét szülés után feszesebbre varrták, a varrat jobb felét hagyományos, a bal felét pedig mágneses sebkapcsokkal látták el. Már tíz nap múlva szemmel látható különbség volt a sebrészek között: a mágneses rész sokkal szebben hegedt össze, mint a másik. Mühlbauer az égési és marási sebeknél vagy oltások következtében fellépő sejtburjánzást is hasonló módon kezelte, ugyancsak sikerrel. A burjánzásra hajlamos szövetet kivágta, és a sebet varrattal, illetve mágneses sebkapcsokkal zárta be. Ez utóbbi varratrész 3—6 hétig állandóan mágnes hatása alatt állt, aminek következtében megszűnt a szövet burjánzási hajlama. 3—4 hétig tartó, napi 6 órás mágneses kezelés a másodfokú égési sebek gyógyulását is meggyorsította; a sebhelyen gyorsabban képződött új bőr, zavartalanabbá vált a vérkeringés, és a forradások később rugalmasabbak voltak (Frankfurter Rundschau, 1974. július 21.). Nem volt vesztenivalójuk Időközben az amerikai Basset is tovább dolgozott. Az elektromos és mágneses tereket indukció útján, beültetett elektródok nélkül hozza létre az élő szövetben. A törés két oldalára háromszögletű, elektromágneses tekercseket helyez el, s azokba villamos impulzusokat vezet úgy, hogy a csontra merőlegesen mágneses tér alakuljon ki. A legutóbbi hírek szerint Basset első ízben olyan 2—12 éves gyerekeken próbálta ki módszerét, akiknek nem volt vesztenivalójuk, hiszen némelyikük már tíz műtéten is átesett, s már csak az amputálás várt volna rájuk. Az egyik 9 éves kisfiút, aki már három és fél éve volt kórházban, 3 hónap alatt meggyógyította. Basset felfigyelt a nyugat-németországi eredményekre is. Orvoscsoportot küldött tavaly Garmisch- Partenkirchenbe, majd ő maga is felkereste Lechner osztályát, s néhány hónap múlva Amerikában már saját kísérleteiről tartott beszámolót. Úgy látszik, hogy Basset, aki 18 éve foglalkozik ezzel a témával, s aki Kraus és Lechner gyógyító eljárásának is az alapját adta, most újabb indítékot kapott saját ötletének továbbfejlesztésére. NEUKUM LEA Ortopédia Mágneses sebészet Elektrodinamikus módszerrel A csontképződést serkenteni COMBCSONTTÖRÉS GYÓGYULÁSA MÁGNESES TÉRBEN Már csak az amputálás várt volna rájuk