Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-24 / 34. szám
Szinte minden cikkhez érkezett az elmúlt héten kiegészítés, észrevétel, s követtünk el néhány hibát is, amelyet az alábbiakban helyesbítenek olvasóink. Idézünk a levelekből: „Lapjuk 1975/30. számában -Nyári vizek« címmel az elmúlt hónapok meteorológiai eseményeiről írtak. Úgy érzem, szükséges némi pontosítás. Azt írják például, hogy május közepétől két hónapon át annyi csapadék hullott a belvizes vidékekre, mint máskor egy esztendőiben. Ez nem így van, hiszen a legtöbb csapadékban részesült Dél-Alföld sem kapott ez idő alatt 250—300 milliméternél több esőt, s e vidékek normális évi csapadéka 550—600 mm körül van. Egyébként az alcímként is kiemeltTrópusi eső« kifejezés ugyancsak helytelen.” DR. PÉCZELY GYÖRGY EGYETEMI tanár, a földrajztudományok DOKTORA, BUDAPEST „A Magyarország 1975/29. számában -Dráma a metróban« címmel az amerikai néger irodalommal foglalkoztak. A cikkben szó volt LeRoi Jones művéről, a Hollandus című drámáról. Ezt írják:Lula provokálja a fiút, sértegeti, meg akarja törni az önbizalmát, végül azonnali szeretkezésre szólítja fel. Clay arcul üti, majd otthagyná, de Lula hátulról ledöfi és a többi utas segítségével eltávolítja a hullát. A következő állomáson a többiek kiszállnak, de új utas száll fel, egy másik néger fiatalember. Lula hosszasan szemez vele. Függöny. Ebben a pár sorban néhány pontatlanság található. A nő nem hátulról döfi le Clayt, hanem mellbe szúrja és nem ő távolítja el a hullát a többiek segítségével, hanem az utasok dobják ki a metróból, az ő felszólítására. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a cikkből hiányzik a darab befejezése. A dráma nem aszemezéssel ér véget, hanem annak a megkérdőjelezésével, hogy Clay tragédiája megismétlődhet-e? A nő kezdődő provokációját, megzavarja valami, belép a kocsiba egy másik néger, egy öreg kalauz. Ez köszönti a fiatalembert, aki viszonozza a köszöntést és csak ez után jön a függöny.” BENCZIK GYULA, IVÁNC „Lapjuk 1975/30. számában az utolsó oldalon ütötte meg a szememet aboyler« szó. Tudom, hogy sajtóhiba és elírás is van a világon (és a Magyarországban), de ezt a szót magyar szövegben érthetetlen okokból mindig így látom. Tisztelettel megkérdem önöktől: mi lenne, ha legalább az idegen szavakangolosításától« eltekintenének? A boiler szó ugyanis, mint eztmár jó néhány nyelvművelő kifejtette, az angol boil, boiler szavak egyenes ági leszármazottja. K. M„ EGER „A Magyarország 1975/27. számában már jelent meg egy észrevétel a 24-es szám -Feltevés: a Föld körte alakú« című cikkével kapcsolatban. Itt egy másik. A cikkben ez áll:Ha az ember a Déli-sarkon a tenger felszínén úszó jéghegyek tetején áll...« Csakhogy az Antarktisz kontinens, tehát a Déli-sarkon nincsenek úszó jéghegyek. Más. Az 1975/25. szám Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettest a Kínai Kommunista Párt elnökének nevezte. Bizonyára szeretne az lenni, de egyelőre Mao Ce-tung a pártelnök. Teng a második alelnök. Ismét más. Az 1975/30. számban aKapcsolat az alvilággal« című cikkben John D. Rockefeller jr ről megjegyzik:Az USA jelenlegi alelnöke.« Nelson Rockefeller bizonyára meglepődne ezen, ugyanis ő az alelnök.” SZEDŐ ISTVÁN, SZÉKESFEHÉRVÁR „Az utóbbi hetekben önök ismét lehetőséget adtak egy kis hibavadászatra. Következetesen öszszecserélik a faj és a fajta fogalmát. Az ez évi 26-os számban aSzokatlan lakótársak« című cikkben írják: -A világon ma ismert és tenyésztett 300 galambfaj egyötöde a magyar tenyésztőknek köszönheti létezését.« Tenyésztett madarakról van szó, tehát itt fajtát kellett ’volna írni. Ugyanitt áll a következő: -Belvárosi lakásának egyik szobáját madárháznak rendezte be. Félszáz, hazánkban nem honos fajta él nála.« Feltehető, hogy ezek a madarak hazájukban vadon élők, tehát öt fajt kellett volna írni. Az 1975/27. számban azElveszett papírok« című cikkben írják:... Saját ellensége minden autós, amelyik a kesztyűtartóban helyezi el a kocsi okmányait...« Az autós minden esetben személy, tehát csakaki« lehet. A 28-as számban -A sokk után« című cikk egy mondatát idézem: -Narajan, Gandhi 72 éves kora ellenére élénk tanítványának mozgalma a hatalmon levő Kongresszus Pártban tapasztalt korrupció ellen Indira Gandhi politikai ellenzékének ernyőjévé lett.« Mit lehet erre mondani? Ki van tekerve a nyakája nekije.” PODANI JÁNOS, BUDAPEST „A Magyarország 1975/28. számában aKRESZ-változások« című cikkben olvasható, hogy Magyarországon 1941-igBalra hajtáa volt a szabály. Az akkori idők gépkocsivezetőinek sokkal nehezebb volt kiismerniök magukat a gyakran változó irányú forgalomban. Mint egykori kassai lakos, jól emlékszem arra, hogy a régi Csehszlovákiában jobbra hajtás volt érvényben és 1938-ban, amikor ott a magyar közigazgatást bevezették, a bal oldali közlekedésre kellett áttérni. Valóban 1941-ben tértek át Magyarországon a jobb oldali forgalomra, kivéve egy ideig a fővárost. A Budapest határában levő vámházaknál feltűnő, nagy terelőtáblákkal figyelmeztették a vezetőket, hogy itt át kell térni a bal oldali forgalomra. Ennek műszaki magyarázata az volt, hogy az autóbuszok ajtóit nem tudták olyan gyorsan átszerelni balról jobbra. Közlekedési érdekesség az is, hogy Csehszlovákiában már 1938 előtt a kocsi mindkét oldalán pislogó sárga lámpa működött, amely kissé hasonlított a jelenleg érvényben levő indexhez. 1938 után ezt ki kellett cserélni az akkori előírásnak megfelelő, oldalt kipattanó világító karra. Ha ez nem működött, azt sem vették túl szigorúan, karlengetéssel lehetett pótolni. Még egy érdekesség : régen , Csehszlovákiában kocsivezetés közben szigorúan tilos volt a dohányzás, mert sok balesetet okoz. Az új KRESZ bevezetése alkalmából nálunk sem ártana bevezetni ezt a dohányzási tilalmat.” FORGÁCH FERENC, BUDAPEST „Néhány hete megváltoztatták az úgynevezett háztáji rovat tartalmát. Megszűntek a közvetlenbeszélgetések a házuk tájáról, pedig az soha nem volt intimpistáskodás. Az addig ott megjelent könnyed beszámolók és olykor önkritikák szerintem bizalmasabb kontaktust tudtak teremteni a szerkesztőség és az olvasók között, bizonyítva, hogy a Magyarország munkatársai nem élnek elefántcsonttoronyban. Kár volt ezt megszüntetni. Ami az e helyen most megjelenő igen értékes rövidítésmagyarázatokat illeti, azok is kellenek, de nem ott. Szoríthatnának ezeknek helyet valahol a lapban, a Böngésző vagy a Diplomácia rovathoz hasonlóan. Úgy tudom, hogy közkedvelt az olvasók körében az1396 Budapest, Pf. 634.« felcímű rovat. Ám ahogy visszalapozok néhány számban, feltűnik, hogy zömmel belső, magyar vonatkozású írásokhoz szólnak hozzá az olvasók. Véleményem szerint az arányok — a külpolitikai cikkek rovására — eltolódnak. Pedig bizonyára vannak olyan olvasók is, akik utazgatva vagy olvasgatva érdekes, értékes rövid közléseikkel gyarapíthatnák ismereteinket.” NEMERE GÁBOR, BUDAPEST „A Magyarország 1975/30. számában Urbán Gusztáv több életrajzi adatot közölt Rhédey Claudia családjáról. Gilbert Paget, a nagy tekintélyű családkutató feldolgozta az angol királyi család családfáját. (Érdekes, hogy a Paget családnak egyik tagja emléktáblát kapott Balatonfüreden, a SZOT-szanatórium épületén.) Gilbert Paget és mások adatai szerint sok magyar személy került vérségi kapcsolatba az angol királyi családdal. Az 1016-ban meghalt Vasbordájú Edmund angol királynak két fiát, Edmundot és Edwardot a trónbitorló Kanut azzal a céllal küldte Olaf svéd királyhoz, hogy gyilkoltassa meg őket. Olaf azonban I. István magyar királyhoz menekítette a hercegeket. Edward herceg Gizella királyné húgát, Agathát vette feleségül, gyermekei Magyarországon születtek. Edwardnak itt született Edgar nevű fia, később családostól III. Malcolm skót királyhoz menekült, aki 1070- ben feleségül vette Edgar húgát, Margitot. Ő lett a későbbi Skóciai Szent Margit. Az angol és a magyar királyi házak közötti kapcsolatok a további évszázadokban is tartottak.” DR. UNGVÁRI ISTVÁN, BALATONFÜRED „A Magyarország 1975/23. számában a «Jelek a mellen« című cikkben, valamint az ehhez kapcsolódó hozzászólásokban érdekes adalékok és félreértések is jelentek meg a Mária Terézia-renddel kapcsolatban. Szeretnék néhány kiegészítő adatot közölni. A rend az első avatási szertartást 1758. április 23-án a csehországi Skalitz melletti táborban tartotta. Négy nagykeresztet osztottak ki: Lotharingiai Károly, Daun és Nádasdy tábornagyoknak és Hadik altábornagynak. Ugyanakkor tizenketten kapták a lovagkeresztet, köztük táborszernagyok is. Hadik altábornagy a legmagasabb katonai kitüntetést berlini vállalkozásáért kapta. A 13 napig tartó, 5100 emberrel, mélyen az ellenség hátában végrehajtott hadi cselekmény a hadművészet kiemelkedő teljesítménye volt egészen Napóleonig. A morális csapást, amit Hadik a porosz főváros birtoklásával okozott, Nagy Frigyes még békeidőben sem tudta elfelejteni. Karl Hadik von Futak (ugyanebből a családból) 1794-ben a rend lovagkeresztjét, 1796-ban parancsnoki keresztjét kapta különböző haditetteiért. Utolsó csatáját Napóleon egyik tábornoka ellen Morengo körül vívta, mint lovassági tábornagy, 1800-ban. Ebben az ütközetben súlyosan megsebesült és pár nappal később meghalt. A Mária Terézia-rend mindvégig megmaradt az eredeti célkitűzés mellett: elnyeréséhez sem rang, sem pénz nem kellett, hanem a csatamezőn bizonyított hősiesség. Az utolsó nagykeresztes kinevezése nem szabályszerűen történt, ezért a rend tagjai többször viszszakövetelték a kitüntetést, de eredménytelenül. A rend kitüntetettjei szolgálatban egy vállszalagot és egy brokátra arannyal hímzett keresztet hordtak a szív fölött. Ezt nem kellett a kitüntetett halála után visszaszolgáltatni, így egy példány birtokomban van. A rend története tulajdonképpen a monarchia felbomlásával ért véget, ami azután történt, az inkább csak érdekesség.” MICHAEL V. HADIK, FRANKFURT AM MAIN, NSZK 1396 Budapest, Pf. 634 Pontatlan pontjaink Egy dráma valódi vége Adalék a KRESZ-történethez ! SZÍPilaNi ALÜTKERT TÁBLA A VILLAMOSON 1941-BEN A dohányzás sok balesetet okoz MAGYARORSZÁG 1975/34