Magyarország, 1977. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-16 / 42. szám
Ezúttal néhány külpolitikai témájú hozzászólás vezeti be heti levélgyűjteményünket A továbbiakban országos, fővárosi és más, helyi kérdésekről írott leveleket közlünk. „A Magyarország 1977/36. számában megjelent, »Az oroszlán országa« című cikk szerint az 1878- ban létrejött San Stefanó-i békeszerződés Bulgária területét részben szabadította fel, de továbbra is török hűbériség alatt tartotta, Szerbia, Románia és Montenegró viszont függetlenné vált. Igaz, hogy a San Stefanóban megkötött békeszerződés kérészéletű volt, hiszen az ugyanabban az évben megtartott berlini kongresszus egészen más helyzetet teremtett, Bulgáriát azonban ez a békeszerződés a Balkán-félsziget legnagyobb államává tette volna, területét keleten a Fekete-tenger, nyugaton Albánia, délen pedig az Égei-tenger határolta volna. A berlini kongresszus változatlanul elismerte a bolgár függetlenséget, de az ország délkeleti részét Kelet-Rumélia néven csak autonóm területként csatolta Bulgáriához, Macedóniát pedig török uralom alatt hagyta. Tévedés az is, hogy a Monarchia már akkor annektálta Bosznia- Hercegovinát. A berlini kongreszszus hozzájárult ahhoz, hogy okkupálja, azaz elfoglalja a két tartományt, az annektálásra csak 1908- ban került sor, s ez tette végleg áthidalhatatlanná az Osztrák—Magyar Monarchia és Szerbia közti szakadékot.” DR. DEL MEDICO IMRE, BUDAPEST „Lapjuk 1977/30. számában közölték a »Konfliktus vagy koktél« című cikket. Ebben azt írják, hogy a Karib-tengerhez vezető folyosó Guatemala régi kívánsága. A közölt térkép is bizonyítja, hogy ennek az országnak jelentős partvidéke van a Karib-tenger részét képező Hondurasi-öböl partján. Az itt levő Puerto Barrios kikötővárosból induló vasútvonal az országot átszelve a Csendes-óceán partján fekvő San José, illetve Champerico városáig vezet. Ez különösen jelentős, mert a közép-amerikai ország úthálózata egyébként igen gyér, a vasútvonal összeköti Mexikóval is.” DR. NAGY LAJOS, CSENGŐ: „Az 1977/37. szám Etiópiáról szóló cikkébenírják: »A forradalom február 28-án éppen az Eritreában állomásozó 2. hadosztály lázadásával kezdődött, s azt az Andomot juttatta az ideiglenes katonai kormányzat élére...« A rendelkezésemre álló adatok szerint a forradalmi mozgalmak 1974. február 21-én kezdődtek Addis Abebában, ahol másnap automata fegyverekkel látták el a rendőröket és parancsot adtak nekik, hogy ezeket a fegyvereket használják a tüntetők ellen. Február 23-án Hailé Szelasszié császár rádió- és televízióbeszédben árcsökkentéseket, valamint katonai és rendőri fizetésemeléseket ígért. Eritreában február 26-án tört ki a katonai zendülés, 27-én lemondott az 1960 decembere óta hivatalban volt miniszterelnök, Aklilu Habte Void. Liddzs Endelkacsev Makonnen február 28-tól július 22-ig volt miniszterelnök, őt Michael Imru követte, majd szeptember 21-i lemondása után alakított kormányt Aman Michael Andom tábornok, aki a miniszterelnökség mellett ellátta a hadügyminiszteri és a vezérkari főnöki teendőket is kivégzéséig, 1974. november 23-ig. Ezen a napon végezték ki Makonnen előző miniszterelnököt és másokat is. Andori utóda Teferi Benti dandártábornok lett, akit 1977. február 3-án végeztek ki.” SZÁLKAI PÁL, BUDAPEST „A lapjukban folytatásokban megjelent »Nyelvszemlélet« című sorozathoz kapcsolódva szeretném elmondani, hogy a Dunakanyar Tájékoztató egyik számának mellékleteként megjelent Szíj Rezső: Nyelvszennyeződés — nyelvvédelem című írása. Minden sora kemény bírálat a magyar nyelv szeretete, tisztasága és tisztelete érdekében. Többek között ezt írja: »A nyelvvédelmet társadalmi ügygyé kell tenni, akárcsak a társadalmi vagyon óvását, műtárgyállományunk, tájaink, környezetünk védelmét... A nyelvi öntudattal élő és cselekvő ember szinte magától értetődően védi nemzete, társadalma említett értékeit is. A magyar közvélemény még mindig azt hiszi, hogy az idegen szavak használata a műveltebb, okosabb ember benyomását kelti, holott már Tacitus megmondta, hogy az nem a műveltség jele, hanem a szolgaság kezdete. A tudatlanság, a könnyelműség, a felelőtlenség tetszeleg itt... I. Ferenc francia király már 1539-ben megtiltotta a latin szavak használatát... Nálunk egyetlen magyar költői sor nem maradt fönn nemzeti királyunk, Mátyás udvarából ... A mohó és lihegő idegen imádat szüli az ilyen szavakat: Savariatourist... Agria ’75, Sanografica Hungarica Egerben stb.« Nem tudom, hány példányban készült a tanulmány, de áldásos szerepét aligha lehet vitatni. Ezek után joggal várjuk el, hogy a Balatoni Intéző Bizottság adjon ki hasonló tudományos és tárgyi megalapozottsággal összeállított tanulmányt például az ország szinte valamennyi polgárát érdeklő Balaton sorsáról.” SZEKÉR ERNŐ, BALATONFÜRED „Illő, ha lapjuk beszámolt Hajdúszoboszló új művészi értékéről: Szabó Lászlónak a fürdő melletti tó vizében felállított csodálatosan szép szobráról. Emlékszem, önök voltak az elsők, akik felhívták a hazai művészetrajongók figyelmét a Franciaországban élő és nemzetközi rangot kivívott szobrászművészre, nos, amit önök jeleztek, hogy a művész szülővárosának szobrot ajándékoz , megtörtént. Van hát már szobra a Hajdúszoboszlóról elszármazott kitűnő művésznek szülőföldjén, Szoboszlón ... Sokan köszöntöttük Szabó Lászlót a szoboravatáson, amely méltó módon Hajdúszoboszló felszabadulásának évfordulóján került sorra. A szép, modern szobor egyúttal azt is tanúsítja, hogy a művészet őrzi és kifejezi azt a szavakba alig foglalható kapcsolatot, amely a szülőföldet és az alkotót összefűzi.” KISS SÁNDOR, DEBRECEN „Nem akarom védeni a BKV-t, de nem tudok igazat adni Láng Miklós budapesti olvasójuknak. Az Üllői út felszíni közlekedéséről írva megemlíti a 63-as villamost. Nem veszi figyelembe a közlekedésben bekövetkezett minőségi változásokat, pedig az általa említett helyekre ma gyorsabban el lehet jutni, mint a villamossal. Ha levélírójuk bérlettulajdonos, nem hiszem, hogy károsodás érné az átszállásokkal. Amit veszít a réven, behozza a vámon, elvitathatatlanul gyorsabb lett a közlekedés az általa említett helyekre. A mozgólépcsők pedig nem jelentenek nagy fizikai megterhelést, esetleg az aluljárókból felvezető lépcsők.” PETRES ISTVÁN, BUDAPEST „A székesfehérvári barokk székesegyház hátsó, külső falánál első világháborús hősi emlékmű áll. Rajta aranybetűkkel vésve két Ady-sor: »Be szép ilyen végzetes néppel / Ugyanannak tudni magunkat«. Az 1930-ban megjelent Székesfehérvári kalauzban levő kép bizonyítja, hogy eredetileg, 1929-es avatásakor semmilyen szöveg nem volt az emlékművön. 1941-ben azonban már rajta volt a fenti két sor, kifogásolja ezt a hírhedt »Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság!« című, gyalázkodó könyv. Kérdés ezek után, hogy kinek köszönhető a sajátos Adyemlék. Magyarázattal bizonyára tudott volna szolgálni Pásztor János szobrászművész vagy Hikisch Rezső építész, az emlékmű két alkotója. Pásztor János meleg barátsággal viseltetett Ady iránt. Fiától, Pásztor János színművésztől tudom, hogy a költő egyszer felkereste műtermében a szobrászt és bebizonyította, hogy anyja, Pásztor Mária révén távoli rokonok. Ettől kezdve jó barátságban voltak. Lehetett az Ady-idézet »értelmi szerzője« Hikisch Rezső, a pesti Astoria-szálló építője is, aki 1919- ben műegyetemi tanári kinevezést kapott a Tanácsköztársaságtól, s ezt az ellenforradalom hatálytalanította. Talán a Magyarország valamelyik székesfehérvári olvasója bővebbet tudna mondani arról, hogy hogyan került a Horthyidőkben Székesfehérvár közepére az Ady-idézet.” DR. NAGY KÁROLY, BUDAPEST „Lapjuk 1977/36. számában cikk jelent meg a kávéról. Közelről érinti hazánk lakosságát mindenféle információ, amely e kedvelt italunkra, annak minőségére, hatására és világpiaci áralakulására vonatkozik. Ez év elején emelkedett a kávé kiskereskedelmi ára, s azóta is történtek intézkedések a fogyasztás további emelkedésének megállítása, valamint az állami dotáció csökkentése érdekében. 1938- ban Magyarországon egy főre évente 22 deka kávéfogyasztás jutott, az elmúlt évben már 2,80 kiló. (Pörkölt kávéban számítva, tehát ez nyers kávéban további 50—55 dekával több.) Ez annál is jelentősebb mennyiség, mert a lakosságnak csak mintegy 60 százaléka kávéivó, ők viszont naponta és fejenként legalább két duplát isznak meg. A mostani kávéáremelkedés részben természeti okokból következett be, másrészt a kávétermelő és -felvásárló trösztök spekulációinak eredménye. A FAO szerint 1980-ig lényeges árcsökkenés várható, addigra termőre fordulnak azok a fák is, amelyeket Brazíliában a fagykárok után ültettek.” RUDNAY JÁNOS, BUDAPEST „A napokban rokonlátogatáson a fővárosban jártam. A Pozsonyi úti új házak egyikében lakó ismerősömmel együtt — mivel mindketten a Magyarország figyelmes és kíváncsi olvasói vagyunk — a lapjuk 1977/36. számában fényképen látott cigánytelep keresésére indultunk. Körülbelül egy óra alatt bejártuk az Árpád-hídfő mindkét oldalát és végül megtaláltuk a putrika nyomát. Mint megtudtuk, ezeket augusztusban lebontották és feltöltés után az újlipótvárosi lakónegyed tízemeletes háza épül majd a helyükön.” HEGYMEGI JÁNOS, SZIKSZÓ „Többször foglalkoztak már lapjukban s annak levelezési rovatában is különböző szolgáltatásokkal. Ehhez szeretném hozzáfűzni az alábbiakat. A Fényképész Szövetkezet kirakatában olvastam a feliratot, hogy »Igazolványképek sürgősen is!«. Nekem sürgősen kellett volna három kép, de kiderült, hogy sürgősen csak tízet lehet csináltatni. A következő döbbenet a számla részletezése: 50 forint a tíz kép, két forint a sürgősségi felár. Nomármost, ha vann felár, miért nem rendelhet annyi képet a vevő, amennyire szüksége van, még sürgősen is? S ha már boltot akarnak csinálni, miért nem sóznak ránk mindjárt húsz képet, hiszen mindegy, hogy hetet, vagy tizenhetet dobok el. Színhely a szövetkezet Rákóczi út 2. alatti fiókja.” KSG, BUDAPEST 1396 Budapest, Pf. 634 Kintről, bentről Hatásosabb nyelvvédelmet! Egy Ady-idézet rejtélye SZABÓ SZOBRA SZOBOSZLÓN A felszabadulás évfordulóján MAGYARORSZÁG 1977 42