Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
Olykor-olykor megtörténik, hogy újságíróknak is van hozzászólnivalója cikkeinkhez, vagy éppen szakértőként kérik fel őket valamilyen vita eldöntéséhez. Ezúttal összeállításunkat kollégáktól érkezett levelekkel kezdjük. „Két olvasói levél foglalkozott a közelmúltban egy »Ady-rejtéllyel«. Nevezetesen azzal, hogy a székesfehérvári székesegyház hátfalán látható első világháborús hősi emlékműre mikor és hogyan került egy kétsoros Ady-idézet a »Nótázó vén bakák« című, 1918-ban írt versből. A levélíró, dr. Nagy Károly megállapítása szerint az emlékmű 1929-es avatásakor még nem szerepelt a hősi halottak neve után az idézet, 1941-ben viszont már igen, föl is hördült miatta egy Ady emlékét gyalázó förmedvény. Ha emlékezetem jól működik, az Adyidézet a 30-as évek közepe táján került az emlékműre. »Megfelelő idézetet, verssort kérve a város akkori polgármestere fordult a fehérvári Vörösmarty Irodalmi Társasághoz, amelynek alapító tagja volt Jankovich Ferenc, Ormos Gerő és György Oszkár. Az utóbbi reáliskolai tanár, jeles költő és műfordító, Kosztolányi és Babits személyes barátja. Nagy műveltségű, rendkívül szerény ember volt, aki szívesen gyámolította a fiatal tollforgatókat. Életét egy náci koncentrációs táborban fejezte be, emlékét kegyelettel őrzik Székesfehérvárott. Emlékezetem szerint a polgármester kívánságát Szarka Géza, a társaság néhány éve elhunyt elnöke tolmácsolta egy irodalmi összejövetelen, ahol mint pályakezdő, magam is ott voltam. Nagy vita nem alakult ki, mert a napirenden fontosabb kérdés szerepelt. Babits Mihály meghívása és felolvasása, amire meglehetősen méltatlan körülmények között került sor. Ezen az összejövetelen a polgármester kérésének tolmácsolása után György Oszkár a maga csöndes módján megjegyezte: egy szép Ady-idézet kellene, de hát... A »de hát« után egy fáradt mozdulat következett, kifejezve a költő véleményét a korról. Lehet, sőt valószínű, hogy a később mártírhalált halt költő halkan kimondott javaslata valósult meg, s így került a hősi halottak emlékművére az akkor szentségtörésnek számító Ady-idézet.” BARÓTI GÉZA, BUDAPEST „A Magyarország 1977/52. számában »Téli bajok Nagy-Britanniában« címmel a bécsi Die Presséből átvett cikket olvastam. Ebben azt írták, hogy »az angol bányászok heti 4000 shillingnek megfelelő összegű béremelést kérnek, és az angol kormány 252 milliárd shillinges bányaprogramot kezdett«. Angliában azonban 1971 óta nincsen shilling (rövidítése: si), az angol font már nem 20 schillingre, hanem 100 pennyre oszlik. A Presse 1000 schillingnek megfelelő öszszegről írt, ez persze osztrák schillinget jelent (rövidítése: S), ami lényeges különbség, mert — ezt az adatot is a bécsi lapból veszem — a bécsi tőzsdén a fontot 28,50 schillinggel jegyzik. Az angol bányászok tehát körülbelül heti 14 font emelést kérnek, ami a régi angol pénzszámításszerint 280 shilling. Ha az angol kormány még így számolna, a 252 milliárd shillinget 20-szal kellene osztani, hogy megkapjuk a bányászati be■uházás font összegét. De ha a beruházás 252 milliárd osztrák schilling értékű, akkor 28,5 az osztószám. Kérem a fordítót, hogy számoljon utána. Érdemes, mert a különbség több milliárd font! De a Presse idézett cikkével kapcsolatban is kételyem van. A bányafejesztésre fordított 250 milliárd akár sh, akár S túl nagy összegnek tűnik: első esetben körülbelül 12, második esetben körülbelül 9 milliárd angol fontnak felelne meg.” , HEVESI ENDRE, BUDAPEST „N. G.-nek, lapjuk olvasójának az 1977/51. számban megjelent levelére válaszolva, a kérdéses cikk szerzőjeként csupán azt mondhatom : magam is megdöbbentem kissé, amikor »Új rend az utakon« című írásom megjelenésének másnapján megpróbáltam igénybe venni az általam javasolt kikerülő útvonalat, és négy darab »Behajtani tilos!« táblába futottam bele. A Fővárosi Tanács illetékeseinél meg is érdeklődtem, hogy ez mi. Megnyugtattak: a közlekedés is »dialektikusan« fejlődő valami, szüntelen fejlődésben van. Ennek legutóbbi bizonyítéka éppen az volt, hogy a gyakorlati forgalom újabb változtatásokat követelt már azóta is, hogy a cikkem alapjául szolgáló információkat adták, így volt ez többek között a Reviczky utcánál is. Más kérdés, hogy a jelen helyzetben a Rákóczi útnak a város belső részei felől egyáltalán nincs tehermentesítő párhuzamos útvonala. Talán egyszer még megérjük, hogy a szüntelen fejlődés közben ennek szükségességére is rájön valaki.” SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN, BUDAPEST „A Magyarország 1977/49. számában egy korábbi, »Vall a volt vasgárdista« című cikkükkel kapcsolatban közölték dr. Stessel István nyíregyházi olvasójuk kiegészítését. Ebben a levélíró azt írta, hogy Alexandru Ion Cuza a Havasalföld és Moldva egyesüléséből alakult román állam első fejedelme hercegi családból származott. Ez tévedés, Cuza bojár (nemes) család tagja volt. Mivel támogatta Mihai Kogalniceanu miniszterelnök reformtörekvéseit, így például a jobbágyság felszabadítását — az újítások elől mereven elzárkózó hercegek és bojárok 1866. február 10-ről 11-re virradó éjjel behatoltak palotájába, és lemondásra kényszerítették. Heidelbergben, száműzetésben halt meg 1873-ban. A lemondatás után a reakciós elemekből alakult Fejedelmi Helynökség Hohenzollern-Sigmaringen Károly Eitel Zefirin herceget, Sigmaringen hercegség egykori fejedelmének, majd porosz miniszterelnöknek, a későbbi Rajna-Vesztfália helytartójának fiát hívták meg a román fejedelmi trónra. A meghíváshoz Bismarck porosz miniszterelnök is hozzájárult. Károly uralkodása idején, az 1877— 78-as, törökök elleni háborúban vívta ki függetlenségét Románia. 1881-ben Károlyt királlyá koronázták. Mivel neki Wiedl Erzsébettől — a kétes irodalmi sikereket aratott Carmen Silvától — csak egy leánygyermeke született, és az is kiskorában meghalt, trónörököst kellett választania. Unokaöccsét, Hohenzollern-Sigmaringen Ferdinánd herceget, az egykori potsdami gárdatisztet szemelte ki. Ferdinánd, hogy megerősítse az uralkodóház és a román bojárság kapcsolatait, feleségül akarta venni a királyné egyik udvarhölgyét, Vacarescu Elenát. Tervét dinasztikus érdekekből meghiúsították, s 1893- ban Alfred edinburghi herceg lányát, Máriát vette feleségül, így rokoni kapcsolatba került az angol királlyal és az orosz cárral. Házasságukból hat gyermek született. Az elsőszülött volt a későbbi II. Károly román király, az ötödik Miklós, aki Ferdinánd halála után a kiskorú Mihály király mellé kinevezett régenstanács tagja lett.” SZ. I., KOLOZSVÁR „A Magyarország 1977/42. számában »Az OTRAG gyarmata« címmel olvastam cikket. Ebben többek között azt írja a szerző, hogy az OTRAG az egykori császári Németország gyarmatosainak nyomába lépve visszatért Afrikába. »Hatvan évvel ezelőtt Vilmos császár országa több afrikai területen, így Tanganyikában és Délnyugat-Afrikában tűzte ki zászlaját.« Ez tévedés, mert azokat a bizonyos zászlókat nem hatvan évvel ezelőtt, hanem a múlt század 80-as éveiben tűzték ki Németország afrikai gyarmatain. Hatvan évvel ezelőtt, vagyis 1917-ben már nem lobogtak német zászlók Afrikában, mert addigra — az első világháború éveiben — az angolok valamennyi német gyarmatot elfoglalták. Ázsiában a Kína területén alapított német gyarmatot viszont a japánok foglalták el.” M. PAPFALVI, ROTTERDAM, HOLLANDIA „Az 1977/51. számban nagyon helyesen vetik fel, hogy meg kellene változtatni a metró elnevezést. Amikor a párizsi földalatti vasút elkészült, és szecessziós állomáslejáróira ráírták a »Metro« elnevezést, nyilván senki sem gondolt arra, hogy ez még magyar földön is megjelenik. Nagyon jó, szép és magyaros Soós Károly javaslata. Legyen az „M”-betű továbbra a jelzés, és jelentse ezt: »Mélyvasút«.” BARANYI ENDRE, BUDAPEST „A Magyarország 1977/51. számában Soós Károly levelezőjük, tiltakozva a földalatti vasút »metró« elnevezése ellen, többek között azt írja, hogy: »a metró görög szó, tulajdonképpen várost jelent«. Igaza van a levélírónak abban, hogy ez görög eredetű szó, a »metron«-ból származik, amelynek jelentése: méret, mérték. A város görögül: polisz. A két szó összevonva metropolisz, jelentése: nagyméretű (világ-) város. A metrón szó igei alakja metreo, jelentése: megmérek, bejárok valamit. Meggyőződésem, hogy ebből a jelentésből maradt meg a földalatti vasút funkciójának lényegét kifejező elnevezés, a metró. A magam részéről ezt jónak tartom.” DR. KULCSÁR DÁNIEL, HAJDÚNÁNÁS „Lapjuk 1977/51. számában Szenes Endréné dr. budapesti olvasójuk »A rák megváltoztatja az ízlést« című cikkükhöz szól hozzá. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a karcinofóbia a hipochondria talaján fejlődik ki és leginkább súlyos neurotikus személyeknél figyelhető meg. Sok kérdésre ad választ az elhunyt kiváló onkopathológusnak, Kellner Bélának »Rákkutatás, daganatellenes küzdelem« című, 1972-ben megjelent könyve. Tény az, hogy egyes rosszindulatú daganatos megbetegedések valóban megváltoztatják az ízlést. Azt hiszem, nem kifogásolható, ha a Magyarország az orvostudománnyal kapcsolatos külföldi cikkeket közöl, s ezeknek nem kell feltétlenül a hipochondriára vezetniök. A megfelelő felvilágosítás elsősorban a beteg érdeke, hiszen a korai felismerés a gyógyítás alapja.” SOMOGYI DÉNES, SOPRON „Lapjuk 1977/50. számában »Negyedszázad után« címmel cikk jelent meg az Állami Hangversenyzenekarról. Az írás tömören és minden lényeges mozzanatot érintve számol be a zenekar múltjáról és jelenéről, mégis szükségesnek érzem, hogy néhány adatot helyesbítsek. Tátrai Vilmos koncertmesterünk, aki a Tátrai Vonósnégyes és a Magyar Kamarazenekar megalakítója, a cikkben Ferenc keresztnévvel szerepelt. A zenekar külföldi szerepléseivel kapcsolatban ugyancsak észleltem pontatlanságot. Mindamellett, hogy a Los Angeles-i Times kritikusa, Albert Goldberg írt a zenekarról, a zenekar mégsem járt ott. És végül: sem az 55, sem a 26. évet nem kezdhetjük januárban Liszt-hangversennyel, mert az Állami Hangversenyzenekar január 4-én a Német Szövetségi Köztársaságba utazott és műsorában nem szerepel Liszt Faust-szimfóniája.” SZABÓ ATTILA, AZ ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR SAJTÓMEGBÍZOTTJA, BUDAPEST „Nagyon örültem, amikor a magyarok számára nyelvgyötrő Mexico City városnevet valaki Mexikóvárosra magyarosította. Szeretném javasolni, hogy ehhez hasonlóan a nagyon nehezen kiejthető Karl-Marx-Stadt nevét is magyarosítsuk a közhasználatban Marx Károlyvárosra.” RABÓCZKY RÓBERT, BUDAPEST 1396 Budapest, Pf. 634 Több országból írják Válasz az „Ady-rejtélyre” Shilling vagy schilling ? ALEXANDRU ION CUZA Magam is megdöbbentem kissé MAGYARORSZÁG , 1978/2