Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-07 / 6. szám
Sport Tető alatt ! Fapadló és műanyag jövőre Budapesten Az öreg kontinens atlétikai csúcstalálkozójának megszervezésére Stankovics Szilárd, a sportág akkori hazai vezetője tett javaslatot, még 1926-ban. A nemzetközi szövetség a fiók mélyére süllyesztette az ötletet, s csak közel egy évtized múlva tartotta a magyar elgondolást megvalósításra érdemesnek. 1934-ben Torinóban rendezték az első szabadtéri Európa-bajnokságot. A fedett pályás versenyek térnyerése még hoszszabb időt vett igénybe: csupán 1970-ben került sor az első ilyen hivatalos kontinensbajnokságra. Vélemények csatája A húzódozás talán érthető is, hiszen a terematlétika elterjedése, népszerűsége elsősorban a létesítmények függvénye. S ha rendelkezésre áll is a megfelelő csarnok, zavaró lehet a szakmai megítélés sokfélesége. A teremben való versenyzés életrehívói, a viadalok támogatói azzal érvelnek, hogy célszerű mozgalmassá tenni, a versenysorozattal megtörni, felpezsdíteni a novembertől áprilisig tartó monoton felkészülési időszakot. Természetes, hogy e versenyek csak eszközként szerepelnek a nagy nyári célok elérése érdekében — tisztázhatják viszont, hogy félidőben hol tart a felkészülésben az atléta. Talán nem véletlen, hogy a legnépesebb mezőnyök, a legszínvonalasabb versenyek mindig az ugrószámokban zajlanak — itt van a legnagyobb értéke a fedett pályás érmeknek. Ezért is nagy bravúr Major, Kelemen, Sámuel és Mátay magasugró szereplése — az utóbbi januárig tartotta a fedett pályás világcsúcsot —; a távolugró Erdélyiné és Szalma összesen három dobogós EB-helyezése; a hármasugró Bákosi aranyathozó bemutatkozása. E számokban kifejezetten előnynek számít, hogy a szabad téren zavaró külső körülmények (szél, hideg, eső) a teremben kiiktatódnak. Így aztán az ugróknál mindig lehet számítani a világnagyságok rajtjára: Viscopoleanu, Rosendahl, Szanyejev, Wszola, Simeoni, Jascsenko és még sok ügyeletes sztár neve fémjelzi e tábort. A sprinterek az adottságoktól függően 50 vagy 60 méteres távon versenyeznek — ez ugyan rövidebb a megszokott szabadtéri futásnál, de nem zavarja az arra való felkészülést. Annak idején Borzov triplázással, három egymás utáni évben aratott EB-győzelemmel rukkolt ki, s villogott a csarnokban Szewinska és Mennea is. Más a helyzet a súlylökésben, ahol a versenyzők nem szívesen lépnek közönség elé ilyenkor, megszakítva ezzel téli erősödésük időszakát. A fedett pályás középtávfutás a 180—200 méteres pályakerület, az emelt kanyarok, az előzés, a ráfutás jelentőségének megnövekedése, a gyakori tülekedés, az itt már jobban jelentkező levegőhiány miatt bizonyos fokig másfajta versenyzőtípust kíván, mint a szabadtéri. Ezért aztán csak azok vállalkoznak a rendszeres versenyzésre, akiknek ízületi és szalagrendszere bírja a fokozott terhelést, akik a téli hosszú kocogások, a szabadtéri iramfutások idején zökkenőmentesen alkalmazkodnak a fedett pályás körülményekhez is. Van, akinél nem számít e téli plusz versenyzés, van, akinél segít, megint más úgy érzi, hogy gátló hatással jár. Paróczai könynyedén vállalja e terheket, Zsinka nem a fedett pályás EB-érem idején érte el legjobb szabadtéri teljesítményét , embere válogatja, nem lehet a részvétellel kapcsolatos általános elvet megfogalmazni. Ezért szimpatikus a hazai szövetség álláspontja: a versenyzőre bízza a döntést, de az évi felkészülési terv, a nyári nagy feladat teljesítése az elsődleges. Moses csak legyint De ha ennyi a szakmai vita, akkor miért vált mégis egyre kedveltebbé a fedett pályás atlétika? Edwin Moses, a világhírű gátfutó például csak legyint egyet, s nem sokra tartja a show jellegű, cirkuszhoz hasonlító amerikai terematlétikát , de elismeri: e versenyek nagy szolgálatot tesznek a sportág népszerűsítésében. Mert vitathatatlan: a sportok királynője a teremben is hódít. Sőt! Vonzóbb, mint szabad téren. A miértre egyszerű a válasz. A közönség szinte a pálya szélén ül, karnyújtásnyi távolságból figyelheti a fedett versenyek futószámaiban nem is ritka test test elleni pozícióharcokat, a különleges technikai és taktikai felkészültséget igénylő csatározást, közelről tanulmányozhatja az ugrók mozgását, a vágtázok rajtját. Egyetlen délutánon pergő ritmusú, valódi atlétikai showműsor részese lehet. A rendezők pedig mindig új és új látványossággal próbálkoznak. Sok helyütt már az összesített versenyzést is bevezették — természetes, hogy a gerely és a diszkosz hiányzik e tusákból, így a férfiak nyolc-, a nők hatpróbában mérik össze tudásukat. Az Európa-bajnokságok programjában legutóbb nem hivatalos versenyszámként felvették az 5 kilométeres gyaloglást is — amolyan nézőszórakoztató, műsorkitöltő rendezvényként. A fő attrakciót az ugró- és futóversenyek jelentik — általában tíz női és tizenkét férfi számban hirdetnek eredményt. Nincsenek hosszú ideig tartó küzdelmek, hiszen a legnagyobb táv — a férfi 3000 méter — szűk 8 perce is lüktető ritmusú, állandó változásokat hozó viaskodás. A tévénézők számára is élvezetes egyegy EB-közvetítés. Ahogy a televíziózás betört a mindennapi életbe, úgy virágoztak fel a látványos, mozgalmas teremsportágak, melyek a közmegítélésben (a csarnokok szűk befogadóképessége miatt) korábban némileg háttérbe szorultak. A belépők és a tévéjogdíjak már-már rentábilissá teszik a rendezvényt, így nyilatkoztak legutóbb a grenoble-i házigazdák is. Több mint húsz tévéállomás sugározta a kétnapos versenyt, s a franciák bizonyára megtalálták számításaikat, ha kilenc év után ismét jelentkeztek a rendezés jogáért ... A fedettpályás atlétika nemzetközi múltját kutatva az Újvilágba kell átruccanni. Majdnem két évtizede Mecser Lajos és Varjú Vilmos is ezt tette — Magyarországra ők hoztak először hírt az amerikai fapadlós versenyek légköréről. Európa később eszmélt: 1966-ban Dortmundban, majd ezt követően Prágában, Madridban és Belgrádban rendeztek nem hivatalos kontinensbajnokságot, Európai Játékok elnevezéssel. Az első magyar siker a csehszlovák fővárosban a sprinter Nemesháziné Markó Margit aranyérméhez fűződik. Az esztendők múltával szép lassan általánossá vált a műanyag borítású pálya. Az új Budapesti Nagy Sportcsarnok elemekből álló fapadlás alapjára is nyugatnémet Rekortan illeszkedik. A bécsi Stadthalle adott otthont 1970-ben az első (immár hivatalos) Európa-bajnokságnak. A nyitányon a magyarok a hármasugró Czifra és a távolugró Kalocsai révén két szerény helyezéssel mutatkoztak be. Azóta tizenegy további Európa-bajnokságot rendeztek: az osztrák főváros után Szófia, Grenoble, Rotterdam, Göteborg, Katowice, München, San Sebastian, Milánó, Bécs, Sindelfingen és Grenoble látta vendégül a kontinens legjobb atlétáit, az idén márciusban pedig Milánó várja a sportolókat. A futók becsülete A magyarok általában kis létszámú, öt-tizenkét fős küldöttséggel vesznek részt e seregszemléken. Valamennyi elsőségünket ugrók szerezték. A teremspecialista Major István nyolc alkalommal rajtolt a fedett pályás Európa-bajnokságon, s három arany- (1971, 72, 73), valamint egy ezüstérmet (1974) nyert, ezzel a legeredményesebb hazai fedett pályás versenyzőnek bizonyult. Az ugyancsak magasugró Mátay Andrea 1979- ben lett Európa-bajnok, egy évvel később ezüstöt szerzett. Rajtuk kívül a távolugró Szalma László (1978) és a hármasugró Bakosi Béla (1980) nyert még aranyat. A futók becsületét a 800-as Paróczai András igyekszik megmenteni: három évvel ezelőtti bronzérmét a legutóbbi két viadalon ezüstre váltotta. A magyar atléták összesen hat arany-, nyolc ezüst- és öt bronzérmet nyertek a tizenkét eddigi Európa-bajnokság során. Mi várható márciusban Milánóban, s legfőképp egy év múlva Budapesten? Hiszen az 1966-os népstadionbeli EB után 1983-ban újból kontinensbajnokság házigazdája lesz a magyar főváros. A körülményekről, a zökkenőmentes lebonyolításról az a több száz fős rendező bizottság gondoskodik, amely máris megkezdte munkáját. A közelgő milánói Európa-bajnokságon már a jövő évi budapesti verseny 2. számú bulletinjét osztogatják a magyar szervezők, s az sem véletlen, hogy az atlétikai szövetségnek „beépített emberei” vannak az esztendő két hazai világversenyének (áprilisban asztalitenisz Európa-bajnokság, decemberben női kézilabda-világbajnokság) rendezői között, mivel a hasznos tapasztalatokra mindig szükség van. Biztató (s a szabadtéri versenyzés eredményeire is hatással lehet), hogy szűnőfélben van a sportág Budapest-centrikussága, egyre erősödnek a vidéki központok. Debrecenben nyáron az Ifjúsági Barátság Verseny rendezésével avatták az ország első vidéki műanyag borítású atlétikai stadionját, s ugyanitt 120 méteres fedett (és fűtött) futófolyosó is a DMVSC- sportolók rendelkezésére áll, szintén műanyag borítással. Ilyen téli lehetőséggel pedig (a fővárosi klubokat leszámítva) csak Tatabánya rendelkezik még hazánkban. De fedett futópálya van már Szombathelyen, Sopronban, Győrött, Zalaegerszegen, Pécsett, Szekszárdon, Veszprémben, Salgótarjánban és Nyíregyházán is. Az utóbbi esztendőkben meglódult a fedettpálya-építési akció, s ez elősegítheti a magyar atlétika felemelkedését. Érdekes módon a tatai edzőtáborban viszont még nincs műanyag borítású fedett gyakorlási lehetőség. ÁRVAY SÁNDOR MAJOR ISTVÁN: HÁROMSZOR ARANYÉREM Most jön a tizenharmadik 28 MAGYARORSZÁG 1982/6