Magyarország, 1982. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-06 / 23. szám
száz lapjából • Öt világrész száz lapjából . Hipnózis a keresztkérdések tüzében THE GUARDIAN „Tűz van! Látom a tüzet! Ég a padló! Sehol egy lélek! Miért nem jön már valaki? Miért nem oltják el? A csöndben szinte hallom a ropogását... Ég a szőnyeg!” A fenti mondatokat egy szemtanú tanúvallomásából rögzítették magnószalagra egy New York-i gyújtogatási per alkalmával. A tanú a tűz keletkezésének pillanatait idézi fel, mely egy külvárosi szállodában ütött ki és 26 személy halálát okozta. A nő ezeket a szavakat hipnotikus állapotban mondta. A bíróság ezt a tanúvallomást érvényesnek tekinti, miután egy bíró egy másik tárgyalás során három olyan szemtanú vallomását fogadta el, akiket a rendőrségi vizsgálat alatt hipnotizáltak. A tűzbenhuszonhatan leltékhalálukat, és a szálloda egyik pincérét vádolják a gyújtogatással. Az eseményről csupán homályos képet festő három szemtanút a rendőrség Harry Arsonhoz, egy hipnotizőrhözirányította, aki mindjárt alá is vetette őket az úgynevezett „felelevenítő eljárás”-nak. Az eljárás eredményeképpen a tanúk olyan részletekre is emlékezni kezdtek, amelyek az ítélet szempontjából döntőek lehetnek. A védelem indítványát, hogy a szemtanúk ne tehessenek tanúvallomást, mivel bizonyítékaik a hipnózis alatt megváltozhattak, elutasították. Arson színpadi hipnotizőrként kezdte, és ma már az Erkölcsi Hipnózis Gyakorló Központ vezetője. Több mint 800 diplomás tanítványa van, köztük politikusok, ügyészek és bírók is járnak a kurzusokra, melyek rendszerint háromnaposak. Egy polgári per előzményeként két motoros ütkö- ■ zött össze, és úgy tűnt, nincs szemtanú. Az egyikük azonban hipnózis alatt egy emberre emlékezett vissza, aki nem messze a karambol színhelyétől egy kukát tolt ki az utcára .A motoros ügyvédje elment a helyszínre, bekopogtatott a környező házakba, és hamarosan megtalálta a keresett szemtanút. Arons rendszerint csak a védelem külön kérésére hipnotizálja a gyanúsítottakat. Tavaly egy alkalommal azonban a vád és a védelem egyszerre kérte fel egy gyilkos vizsgálatára. A vádlottat előzőleg két hipnotizőr kiilencórás kurzuson addig hipnotizálta, míg az bizonyítékot nem szolgáltatott arra nézve, hogy a gyilkosságot nem ő követte el. Arons megvizsgálta az illetőt, és megállapította, hogy csak tetteti a hipnózisos állapotot. Ezt közölte a védőügyvéddel is, és egyúttal kérte a hipnózis leállítását. A vádlottat bűnösnek mondták ki. „A hipnózis lényege tulajdonképpen abban áll, hogy felszínre hozza a tudatalattit” — mondja Arons. — „Azokat az élményeket csaljuk elő az alanyból, melyekre másképpen már nem emlékeznék.” Arons azt állítja, hogy az eljárás felfokozza a memóriát, vagy szerinte még helyesebb azt mondani: élesíti az emlékezést. De vajon szüksége van-e valóban a New York-i rendőrségnek egy hipnózissal foglalkozó részlegre. TIME A Falkland-szigetekért folytatott háború a világsajtó képviselői vereségének hordozója. Kivéve a 27 angol újságírót, aki hazája flottájának hajóin tartózkodik, sem riporterek, sem fotósok nem juthattak a harcok közelébe, s az egyedüli igazi hír, amelyről saját tapasztalatuk alapján beszámolhattak, az volt, hogy Londonban és Buenos Airesben egymásnak ellentmondó kormánynyilatkozatok látnak napvilágot. „Hihetetlen nehézségek között tudósítunk erről a háborúról — ismerte be Jeff Gramnick az ABC World News Tonight producere. — Egy évtized óta ez az első komoly téma, amelyhez a sajtó nem tudott közvetlenül hozzáférni. Hallunk a harcokról, de nem látjuk azokat.” A sajtó rákényszerült, hogy a két fővárosból érkező hírekre koncentráljon. Tévéhálózatok, amelyek azzal kérkednek, hogy az eseményeket közvetlenül azután, hogy bárhol a világon megtörténtek, lepergetik nézőiknek, rákényszerültek, hogy Margaret Thatchert mutassák, ahogy ki-be jár a Downing Street 10-ben, ahelyett, hogy csataképeket közvetítettek volna. Van Gordon Sauter, a CBS Evening News producere ■ így panaszkodott: „A nézők nemcsak gyors, de azonnali tudósításokhoz szoktak. S csalódottak — csak úgy mint tévériportereink —, hogy nem tudnak azonnali tájékoztatást kapni. Időnként az angol hajókon tartózkodó újságírók elmondták a tévében egyes katonai akciókat, így amikor az erőszakos cselekmények egyre növekvő számát se képes visszaszorítani? „A huszonhétezres létszámú rendőri testületből csak ketten foglalkozunk hipnózisal” — mondja Tim Byrnes, a hipnózisrészleg vezetője. — „Tartozunk annyival New York város lakóinak, hogy minden lehetséges eszközt biztosítunk a bűntények kiderítésére.” Tim Byrnes szerint az első feladat az emberekben az hipnotizőrről alkotott téveszmék eloszlatása (a fekete csuha és a nagy szúrós szemek), valamint a hipnózisra felkészülő szemtanú biztosítása afelől, hogy a legbelsőbb titkait messzemenően tiszteletben tartják, a Port Stanley repülőtér bombázását, de az egyetlen illusztráció, amelyet a tévé nyújtani tudott, annak a férfinek az arcképe volt, aki a beszámolót tartotta. Mintha a világ visszatért volna 1932-be, amikor az emberek otthon körülülték a rádiót, hogy meghallgassák a világ eseményeit. A hadműveletekben résztvevő katonák sem voltak tájékozottabbak. A New York Times egyik tudósítója beszámolt arról, hogy a Canberrán tartózkodó katonák a BBC-ben hallgatták meg a konfliktusról szóló híradást, mert tisztjeiktől semmiféle tájékoztatást sem kaptak, még azt sem közölték velük, hogy elsüllyedt a Sheffield. Annak ellenére, hogy Argentínában a külföldi sajtótestület létszáma 740 főre emelkedett, a hírek csak kétségbeejtően gyéren szivárogtak. Megtiltották a külföldi tudósítóknak, hogy a Falklandszigetekhez legközelebb fekvő területeken tartózkodjanak, és három angol újságírót, akiket április 13-án tartóztattak le azzal a váddal, hogy kémkednek, börtönbe vetettek Ushuaiaban, a világ legdélebben fekvő városában. Buenos Airesből sem volt sokkal könnyebb tudósítani. „A legnagyobb probléma, hogyan jussunk hozzá a tájékoztatáshoz.— vetette fel David Miller a 27 fős CBS-csoport vezetője —, s nekünk egyszerűen nincs rá módunk.” A legtöbb országban az ilyen helyzetben a katonák filmbemutatókat és beszámolókat tartanának. De nem itt.” Bonyolította a helyzetet Argentínában, hogy nyilvánvalóan megbízhatatlanok voltak a hivatalos nyilatkozatok. A Port Stanley repülőtér első angol bombázásáról a kormányzat filmet mutatott be, amelyen egy repülőgép éppen leszáll a repülőtéren. A kormányzat szerint ez azt bizonyítja, hogy a bombák nem találtak célba. A filmet azonban ragyogó napfényben vették fel, míg a bombázás napján nedves, felhős idő volt, ezt még az argentinok is elismerték. A riporterek felvetették a kérdést, hogyan lehetnek biztosak benne, hogy nem a támadás előtt készítették a felvételt, mire az argentin szóvivő csak ennyit válaszolt: „Nem mondhatok többet, minthogy hinniük kell nekem.” De a napokban egyre inkább fogyott a hit és a türelem is. Argentína még keményebb sajtókorlátozásokat jelentett be: azt is megtiltotta, hogy a dél-atlanti térségre vonatkozóan közöljék a várható időjárást. A Reuter angol hírszolgálati iroda Buenos Aires-i irodája megtagadta a többi újságírótól hírtovábbító berendezéseinek használatát azzal az indokolással, hogy nem vállalhatja a felelősséget más újságírók tudósításainak cenzúrázásáért. Ezzel szemben a londoni katonai tájékoztatásokat általában nyíltnak és őszintének tartották, amenynyiben egyáltalán közöltek valamit. „Jelentéseink igazak és annyira teljesek, amennyire az adott körülmények között lehetőségünk nyílik” — mondotta Ian McDonald szóvivő mintegy 100 újságírónak; rendszerint körülbelül enynyien zsúfolódnak a hadügyminisztérium sajtóközpontjában. A kormányzat hitelét növelte, hogy rossz hírekről éppen úgy beszámol, mint a jókról, különösen a javára írják, hogy azonnal közölte a Sheffield elvesztését. Az angol hivatalos személyiségek „a parlament előtt felelnek” lépéseikért” — mondotta Harry Griggs, az NBC külpolitikai szerkesztője — „és ezért valójában nem is tarthatják teljesen vissza az információkat.” Mégis, bár elismerik, hogy a hadügyminisztérium az igazat közli, felelőssé teszik azért, hogy nem közöl róla többet. „Igen, a hadügyminisztérium valóban rendkívül segítőkész — tréfálkozott Jim Bittermann NBC-tudósító. „ Mindent megkapunk, amire szükségünk van, kivéve Sfi információkat.” Még a rendíthetetlenül nyugodt McDonald teljesítményét is hiányosnak ítélték ebben a vonatkozásban. „Hallatlan precizitással mond rendkívül keveset” — kommentálta panaszosan Jeffrey Simpson, a torontói Globe and Mail munkatársa. Hírszolgálati irodák világszerte hiányolták a harcokról készült fotókat. Képszerkesztők régi archív felvételekről fújták le a port, hogy végre legyen valami közölhetni valójuk. A londoni Times egy 40 éves fotót közölt a megtorpedózott argentínai General Belgrano cirkálóról. Az NBC munkatársai véletlenül filmeztek Ushuaiában, amikor a Belgrano utolsó útjára indult. A hajó elsüllyedése után Don Brown, az NBC-iroda főnöke a filmfelvételek átnézésekor bukkant a hajó elindulásáról készült felvételekre. 17 MAGYARORSZÁG 1982/23 Újságírók számára megközelíthetetlen háborús színtér A KÖZÖS PIACI ÁRAK ÉS A VÁM Kép szöveg nélkül (Stern)