Magyarország, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-22 / 38. szám
Hazai tudósítások Palócföldi barangolás Hézagpótló hasonmás Hajdan volt hiányosságok „ ... ezen Vármegye az Ország tzimerjét is pecsétjén hordja, és ... midőn a Király a háborúba ment, mindenkor a Nógrádiak voltak mellette; sőt, az ütközetekben is elsők voltak” — írja büszkén Mocsáry Antal „Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése” című négykötetes monográfiájában. A „Nemzeti Ujság vagy Hazai és Külföldi Tudósítások” 1826. július 22-i számában olvashatjuk a könyvről: „Ezen régen várt munkát tekintetes Bocsári Mocsáry Antal úr, és (nemes) Nógrád és többi vármegyék Táblabírája nagy szorgalmatossággal, külön válogatással és helyes elrendeléssel készítette .. A mű szerzője, az 1832-ben 75 éves korában Lapujtőn (ma: Karancslapujtő) elhunyt táblabíró abban különbözött a legtöbb korabeli megyei tisztviselőtől, amit a Jelenkorban megjelent nekrológ találóan így fogalmazott meg: „A tudományok végiglen kedvesek voltak nála.” Történelmi vonatkozások Mocsáry Antal monográfiája nemrégen hasonmás kiadásban megjelent a balassagyarmati Kubinyi Ferenc Múzeum gondozásában, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet támogatásával. (A technikai kivitelre a kecskeméti Petőfi Nyomda vállalkozott.) Könyvtáraink féltett ritkaságáról van szó: annak idején 88 előfizető összesen 97 példányt vett meg, ma már azonban a megyében csupán négy teljes példányt tartanak nyilván közgyűjteményben. A hasonmás kiadás valóban hézagpótló. Nógrád megye a honfoglaláskori szlávok Novigrádjáról (Új Vár) kapta nevét, amelyet a magyarok „rövidebb kitétellel” Nógrádnak neveztek. A névadó Nógrád már a magyarok bejövetele előtt is vár volt, Árpád-házi királyaink alatt pedig a megye központja lett. A megye feltehetően (de nem bizonyíthatóan) Mátyás királytól kapta még a múlt század elején is használatos pecsétjét, amelyet 1551-ben I. Ferdinánd, 1655-ben I. Lápot, 1813-ban pedig I. Ferenc újított meg. A megye végvárai (Nógrád, Szécsény, Salgó, Fülek stb.) a XVI. században sorra török kézre kerültek, de a tizenöt éves háború elején (1593—94-ben) nagy részüket sikerült visszafoglalni. Mocsáry Antal még húsz várat sorol fel a megye területén, azonban jó néhány már az ő idejében is csak romokban létezett. Véráztatta földet. Dúlták tatár hordák, gyötörték huszita zsoldosok, látta Mátyás fekete seregét, elszenvedte a török hódítást, színhelye volt a Habsburg-uralkodók és a Partium felől előrenyomuló erdélyi fejedelmek hadakozásainak, majd Rákóczi utolsó csatájának 1710. január 22-én Romhánynál. Nógrád megye területén ütköztek meg (Érseikvadkertnél) 1849-ben a fel-dunai honvédseregek az osztrákokkal, később Rüdiger cári tábornok csapataival, s végül 1919-ben Nógrádban is győzedelmeskedett a Tanácsköztársaság vörös hadserege. A szécsényi vár falai alatt, a Borjúpáston választották Magyarország szövetséges rendjei 1705 szeptemberében II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé. A Széchenyi család névadó birtokát 1229-ben IV. Béla király adományozta gróf Bonzának,hív szolgálataiért”. 1433-ban a husziták foglalták el, később a Forgách család tulajdonába ment át. Ekebontó Borbála A „palóc Olimposz”, a Karancshegység lábánál fekvő Karancsalját már az Árpádok korában lakták. Az Anjouk alatt annak a Zách Feliciánnak a birtokai közé tartozott, aki Visegrád várában — a leányát ért gyalázat miatti felháborodásában — karddal támadt a királynéra. Záchot a nógrádi származású Cselei János, a király hű embere terítette le. Ecseg várát a helység lakosai régi időktől fogva Leányvárának is nevezték. Azt tartja a közhiedelem, hogy a vár úrnője, „egy Borbála nevű asszonyszemély anynyira elhagyta magát heves indulataitól ragadtatni”, hogy magához édesgette az átutazó jóképű férfiakat, s szolgálataikért egy pár ökörrel ajándékozta meg őket — ha kellett, erőszakkal is kifogatta az ökröket az ékéből. Ekebontó Borbáláról — mert neve így él a nép ajkán — Boratini is ír. Balassagyarmatot hajdan Nagy- Gyarmatnak nevezték, de „idővel a Balassa Família nyelvén birtoka alá, mint örökös jószágát, a király megegyezésével Balassa-Gyarmat neveztetését nyerte ezen mezőváros”. Mocsáry szerint a Balassa (Balassi) család „eredetét származtatja a Magyarok hét első kapitányjaik közül egyiktől”. Ehhez a nemzetséghez tartozott első nagy lírai költőnk, a nyolc nyelven beszélő Balassi Bálint, aki 1594-ben halálos sebet kapott Esztergom ostrománál. Családi birtokaihoz tartozott Divény vára (sikerült visszafoglalnia a töröktől), ahol gyerekeskedett és ahol a Balassák udvari papja vollt nevelője, Bornemissza Péter (a költő csak később tért át a katolikus hitre), egy személyben író, nyomdász, hitvitázó, udvari pap és pereskedő földbirtokos, aki magyarra fordította az Elektrát és könyvet írt az ördögi kísértetekről. Csesztvén, a fennséges nyugalmat árasztó parkban megbúvó Madách-kúriában szemet-lelket gyönyörködtető múzeum idézi fel Az ember tragédiája szerzőjének szellemi nagyságát, aki alsó-sztreglovai eltemetettségében is képes volt bekapcsolódni a korabeli európai irodalom áramkörébe és hét-nyolc nyelven tudott tájékozódni a világ dolgaiban. Madách egy ideig nógrádi tudósítója is volt a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapnak, és akár Nógrád megye első sajtókiadványának is tekinthetjük a Literatúrai Kevercset, amely (kéziratos formában) 1837-ben jelent meg az akkor alig 14 éves Madách Imre szerkesztésében az alsó-sztregovai kastélyban, 9 éves Pál öccse közreműködésével. Sajnos, egyetlen példány sem maradt fenn belőle, de minden életrajzírója említi a lapot... A palóc népművészet remekműveit felvonultató balassagyarmati múzeumban ma is magunk mellett érezhetjük a „nagy palócot”, Mikszáth Kálmánt, aki az anekdotázó tehetséget fejlesztette a tiszta művészet értékhordozójává, európai és emberi magaslatra emelte a magyar humort. A múzeum parkjában szerény oszlop hirdeti a gyarmati „hősnők” (sic!) dicső emlékét. Az Egri csillagok harcos amazonjainak lelki rokonai is a török elleni csatában szereztek hervadhatatlan érdemeket. Történt ugyanis, hogy 1648 augusztusában a gyarmati magyar lovasok megtudták: Nógrád várából „egy nagy születési Török menyasszony Esztergom várába fog vitetni pompás készületekkel”. Rajtaütöttek a törökökön, lekaszabolták a kíséretet, és a török menyasszonyt „minden vele levő kiintseivel” a gyarmati várba kísérték. A török ezt mégsem hagyhatta annyiban, s egy aga vezetésével hamarosan négyezer igazhitű jelent meg a vár falai alatt, és hozzákezdett az ostromhoz. A védők azonban váratlanul rajtuk ütöttek, és elűzték őket. A csatában „az asszonyok, olajjal és forró vízzel, a férjfiak pedig először lövöldözéssel, annakutánai karddal és hegyes tőrökkel sok Törököt elejtettek. Maga az Aga is egy katonának a felesége által agyonlövetett...” Mocsáry Antal gondosan összefoglalja „azon hijjánosságokat és fogyatkozásokat, mellyeknek orvoslások szükséges”. Felpanaszolja, hogy nincs a vármegyének főiskolája; nem működik „közönséges Könyv-Tár” (közkönyvtár); nincs a megyében nyomda; kevés a manufaktúra; „az országutak hijjánosak”; szükséges a nagyobb és kisebb folyók vizének rendbe hozása (regulatio); a hidak csaknem kivétel nélkül fából és nem kőből épültek; kevés a két bábaasszony (az egyik Balassagyarmaton, a másik Gácson), s „ezek többnyire csak az uraságok által foglaltatnak el”, végül pedig „a koldusok ezen Vármegyében ide stova szabadon csavarogznak”. Meghatározó szerep Napjainkban már meghatározó szerepe van az iparnak Nógrád megye gazdaságában. A hagyományos szénbányászat és kohászat mellett az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődik a gépipar, az építőanyag- és a könnyűipar is. A megye mezőgazdaságának népgazdasági jelentősége, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok ellenére, arányos a 2,9 százalékos területi részesedéssel. Az ország erdőterületének 16 százalékát Nógrád megyében találjuk. A megye kórházi ágyainak száma 1980-ban meghaladta a 2100-at, az egy általános orvosi körzetre jutó lakosszám pedig 2376 volt. (országosan 2521). A megyében 130 általános iskola, 10 középiskola és 1 főiskola működik. A művelődési házak és klubkönyvtárak behálózzák az égési megyét. A közkönyvtárak száma 320. Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar, önálló színháza a megyének nincs, ezért rendszeres jelleggel szerepel a Szolnoki Szigligeti Színház és a Debreceni Csokonai Színház operatársulata. Nógrád megyén nagy forgalmú vasúti, illetve közúti tranzitutak haladnak át (Csehszlovákia felé). Az idegenforgalmi szálláshelyek száma ugyan évről évre emelkedik, de még távolról sem elegendő, pedig festői környezete, és gazdag történelmi múltja mind több érdeklődőt vonz. BARABÁS MIKLÓS A MEGYE NÉVADÓ VÁRA A XIX. SZÁZAD ELEJÉN „Az asszonyok olajjal és forró vízzel ...” MAGYARORSZÁG 1985 /38_______________